A szubjektív jog ( a szubjektív értelemben is jog , vagy egyszerűen jog ; plurális jogok ) az alany államilag elismert igénye [szótár] (igénye) valamilyen haszonra vagy viselkedési formára .
A szubjektív jogot meg kell különböztetni az objektív jogtól (objektív értelemben vett jog), amely speciális társadalmi normák összetett rendszere, és társadalmi szabályozó szerepet tölt be.
A szubjektív jog a jogtudomány egyik legfontosabb kategóriája, amely a jogelmélet egyik alapfogalmát jelöli a szabadság , a kötelezettség és a tilalom fogalmai mellett .
A szabadsághoz hasonlóan a szubjektív jog határozza meg a felhatalmazott alany lehetséges (azaz megengedett ) viselkedésének mértékét és határait , ellentétben a kötelességgel - a megfelelő magatartás mértékével, és a tilalással - az elfogadhatatlan viselkedés mértékével. A szubjektív jog az objektív jog normái alapján, a társadalmi viszonyok jogi normákkal történő szabályozása eredményeként létezik, amelyek jogi szabályozásuk folytán jogviszonyokká válnak , amelyek formája az alanyi jogok, ill. résztvevőik jogi kötelezettségei. A jogviszonyok tartalma a résztvevők magatartása, amelynek célja az alanyi jogok érvényesülése és a jogi kötelezettségek teljesítése. A társas kapcsolat keretein belül az alanyi jogok és kötelezettségek a résztvevők közötti interakció során nyilvánulnak meg. Az objektív jog norma meghatározza egyes alanyok jogszerű magatartását, vagyis jelzi, hogy kinek vannak bizonyos alanyi jogai és kötelezettségei.
Az alanyi jogot az alany egy jogi tény alapján, meghatározott jogviszony létrejöttével szerzi meg. Ha a jogviszonyt diszpozitív norma szabályozza, az arra jogosult alany lemondhat jogáról, ideértve azt is, hogy azt más alanyra ruházza át (a joglemondás jogorvoslat lévén, a jogviszonyt megszünteti vagy megváltoztatja). Ha a közkapcsolatot imperatív norma szabályozza, akkor a megfelelő alanyi jogról való lemondásnak nincs jogi hatálya (az ilyen jogok közé tartoznak különösen az emberi jogok ). Az alanyi jog érvényesülése azonban minden esetben szabadon történik, vagyis az arra jogosult alanyt is megilleti a joga, hogy a őt megillető alanyi jog gyakorlásától tartózkodjon (egyébként a jogot kötelezettségnek neveznénk). Az arra jogosult alanyok szabadon követhetnek el (vagy nem követhetnek el) a jog megvalósítását célzó cselekményeket, mivel azok a megengedett magatartás keretein belül vannak. Az alanyi jog érvényesülése bizonyos cselekmények elvégzésével vagy azok végrehajtásától való tartózkodással történik olyan tárgyi vagy immateriális haszon megszerzése érdekében, amelyről jogviszony keletkezett .
A polgári jog alanyi jogai a római idők óta mélyen fejlettek. Az alanyi jogon szokás megérteni egy személy jogi lehetőségét egy bizonyos módon cselekedni. Ezt a jogot az a képesség biztosítja, hogy bizonyos cselekményeket más személyektől megkövetelhet (vagy a cselekményektől tartózkodhat). Így a tulajdonos birtokolhatja vagyonát, használhatja és rendelkezhet vele, és megkövetelheti más személyektől, hogy tartózkodjanak jogának megsértésétől. Így a jogokat a jogviszony más résztvevőire vonatkozó úgynevezett megfelelő kötelezettségek átruházásával biztosítják . Az alanyi jog tulajdonosa (meghatalmazott személy), ha azt valaki megsérti, az állam hatalmához folyamodhat jogának gyakorlásához és védelméhez, például bírósághoz fordulhat. A védelem módja szerint az alanyi jogokat abszolút és relatívra osztják. Abszolút jog alapján a meghatalmazott személy korlátlanul széles körétől követelhet konkrét cselekvést, illetve a cselekvéstől tartózkodhat. Így a szerzőt megilleti a mű sérthetetlensége, és bárkit megtilthat a kiegészítéstől, kicsinyítéstől, változtatástól, valamint követelheti a megsértett jog helyreállítása érdekében tett intézkedések megtételét. Relatív jognál a jog tulajdonosának követelései csak meghatározott személyhez vagy személyek köréhez fordulhatnak (például hitelezői jogok az adóssal szemben). Az egyik személy alanyi joga egy másik személy (személyek) jogi kötelezettségének felel meg. Az alanyi jog megtagadása főszabály szerint nem vonja maga után annak megszűnését, ha ez a jog nem száll át másra [1] .
| Jobb | ||
|---|---|---|
| A jog doktrínája | ||
| Legális családok | ||
| Főbb jogágak | ||
| Összetett jogágak | ||
| A jog alágazatai és intézményei | ||
| Nemzetközi törvény | ||
| Jogtudomány | ||
| Jogi diszciplínák | ||
| ||