Lear király

Lear király
Lear király

Az 1608-ban megjelent első kvartó címlapja
Műfaj tragédia
Szerző William Shakespeare
Eredeti nyelv angol
írás dátuma 1605-1606
Az első megjelenés dátuma 1608
Wikiforrás logó A mű szövege a Wikiforrásban
Wikiidézet logó Idézetek a Wikiidézetben
 Médiafájlok a Wikimedia Commons oldalon

A Lear király William Shakespeare  tragédiája . _ 1605-1606 -ban íródott, és először a Szentpéterváron állították színpadra . István 1606-ban. Először 1608 -ban (első kvartó ), 1619-ben (nem hivatalos és hasonló az első második kvartóhoz) és 1623-ban jelent meg. ( első infolio , nagyon különbözik mindkét kvartótól). A tragédia cselekményének alapja Leir király legendája volt , aki két lánya között osztotta fel birodalmát, majd politikai intrikák miatt kiutasította az országot és elvesztette az eszét.

A darab egy olyan korszakban íródott, amikor az angol társadalom átalakulóban volt: a régi feudális arisztokrácia elveszítette hatalmát és gazdagságát, miközben megpróbálta újraéleszteni a régi rendet. A Stuart-restauráció után a darabot gyakran cenzúrázták a meglehetősen komor és nyomasztó tónusok miatt, amelyekben a monarchiát ábrázolják, de a XIX. Shakespeare egyik legjobb műveként ismerik el. A darabot a Norvég Könyvklub Világkönyvtárának összeállítása során a 100 legjobb alkotás közé választották különböző országok írói . A darabot megírása óta nagyon gyakran állították színpadra és forgatták a világ különböző országaiban.

Karakterek

Lear lányai:

Lovagok Lear kíséretéből, tisztek, hírnökök, katonák és udvaroncok

Telek

Első felvonás

Nagy- Britannia az ie 9. században. e. [1] A legendás Lear király későbbi éveiben úgy dönt, hogy visszavonul, és felosztja királyságát három lánya között. A részeik méretének meghatározásához megkéri őket, hogy mondják el, mennyire szereti őt. A legidősebb, Goneril szólal meg először, és hízelgően kijelenti, hogy szereti az apját. A hízelgéstől meghatódva Lear a beszéd után azonnal odaadja Gonerilnek a részét, anélkül, hogy meghallgatta volna a nővéreit. Továbbá megkéri Regant, hogy beszéljen , és megadja neki a királyság egyharmadát. Amikor eljön a sor, hogy beszéljen a legfiatalabb és legkedveltebb lányával - Cordelia -, nem hajlandó kimondani ("Semmit, uram"), elmagyarázva, hogy nem tudja, hogyan kell "hangosan beszélni", őszintén és nyersen kijelenti, hogy szeret „ahogy kötelesség parancsolja, nem többet és nem kevesebbet”, és hogy szeretetéből adjon egy részét leendő férjének. Egy dühös apa megtagadja legkisebb lányát, és fele-fele arányban osztja fel az örökségét idősebb lányai között.

Gloucester grófja és Kent grófja észreveszi, hogy ily módon a királyság félbe van osztva Albany hercegének ( Goneril férje ) és Cornwallnak (Regan férje) birtokai között. Kent kiáll Cordelia mellett. Kent gróf tiltakozásán feldühödött Lear kiűzi az országból. Aztán Lear magához hívja Burgundia hercegét és Franciaország királyát, akik korábban mindketten udvaroltak Cordeliának. Amikor megtudja, hogy Cordeliát megfosztják hozományától, Burgundia hercege visszautasítja az ajánlatát, de a francia királyt lenyűgözi a lány őszintesége, és bármi történjen is, feleségül veszi. A francia királyt megdöbbenti Lear lánya iránti döntése, „aki mostanában bálvány, a tökéletesség csúcsa, apja kedvence” [2] . Ugyanakkor Gloucester elmondja természetes fiának, Edmundnak Kent száműzetését.

Lear, aki lemondott a trónról, bejelenti, hogy ezentúl felváltva lakik Goneril és Regan látogatóival. 100 lovagból álló kíséretet tart meg, amelyet a lányainak kell eltartania. Goneril és Regan magánbeszélgetések közben kicsúsztak arról, hogy az apjuk iránti szerelmi nyilatkozataik hamisak, és Leart hülye öregembernek tartják.

Eközben Gloucester törvénytelen fia, Edmund, aki elégedetlen törvénytelen állapotával, rágalmazza törvényes féltestvérét, Edgart. Hamis levelet mutat az apjának, meggyőzve arról, hogy Edgar azt tervezi, hogy bitorolja a hatalmat a megyében. Amikor Lear meglátogatja Gonerilt és férjét, Albany-t, odajön hozzájuk egy álcázott száműzött Kent gróf, aki Kainak nevezte magát, 48 éves, és Lear felveszi szolgának. Lear és Kent fizikailag megbüntetik Oswaldot, Goneril komornyikját szemtelenségért. Lear megtudja, hogy most, hogy Goneril van hatalmon, többé nem tiszteli őt. Megparancsolja neki, hogy csökkentse a kastélyában tomboló kísérete számát. Lear feldühödve távozik Regan kastélyába. A bolond szemrehányást tesz Learnek, amiért a királyságot Regan és Goneril között felosztotta, és megjósolja, hogy Regan hozzáállása nem lesz jobb.

törvény II

Edmund megtudja az udvari Koránból, hogy háborút terveznek Albany és Cornwall között, és Regan és férje, Cornwall még aznap este megérkeznek a Gloucester kastélyba. Edmund ezt a hírt felhasználva azt sugallja bátyjának, Edgarnak, hogy apja meg akarja ölni, és azt mondja neki, hogy meneküljön a kastélyból, és megsebesíti magát a karján. A sebet és a menekülő Edgart látva Gloucester meg van győződve törvényes fia gonoszságáról. Megfosztja Edgart az örökségétől, és felteszi a keresett listára.

Kent, akit Reganhez küldtek, hogy jelentse neki Lear érkezését, este útközben megáll Gloucesterben, átadja a levelet Cornishba, és ott találkozik ismét Oswalddal, aki szintén levelet kézbesített Goneriltől. Kent ismét testi sértést okoz neki, és emiatt büntetésül Regan és Cornwall a gloucesteri készletbe helyezte. Amikor Lear Gloucesterbe érkezik, felháborodik a készletekben lévő hírnöke láttán, Regan pedig, amikor találkozik apjával, nem kevésbé szemtelennek bizonyul, mint Goneril. Lear dühös, de tehetetlen. Goneril megérkezik, és Regan mellé áll. Lear teljesen átadja magát dühének. A bolondjával párosítva dühöngve esik rá hálátlan lányaira, és elmegy. Gloucester arra utal, hogy kegyetlen dolog kiűzni az öreget a kastélyból egy viharos éjszakán. Lear elbocsátja száz lovagból álló kíséretét, amelyről lányai nem hajlandók gondoskodni, és az úton csak egy hűséges bolond és Kent kíséri. A letartóztatást elkerülve Edgar elbújik egy kunyhóban , és úgy tesz, mintha egy őrült " szegény Tom " lenne.

Harmadik felvonás

Kent elvezeti a száműzötteket a kunyhóba, ahol Edgar él. Edgar értelmetlen beszédeket mond, válaszul lányai átkozására, és Lear fokozatosan elvesztésére. Értelmetlen párbeszédeket vezetve megtalálják a kölcsönös megértést.

A sztyeppén Kent azt a titkot is elárulja egyik ellentmondó udvaroncának, hogy egy francia hadsereg már partra szállt Nagy-Britanniában, hogy visszaállítsa Leart a trónra, és Doverbe küldi hírekkel Cordeliának, miközben ő maga vigyáz Lear királyra. Eközben Edmund megtudja, hogy Gloucester tud a közelgő francia invázióról Nagy-Britanniában, és panaszkodik róla Cornwallnak, Regannek és Gonerilnek. Miközben Edmund Gonerillal távozik, hogy figyelmeztesse Albanyt az invázióról, megérkezik a hír, hogy Gloucestert elfogták. Cornwall, Regan ösztönzésére, kitépi a szemét . Az első szem kitépése után egy szolga feláll Gloucester mellett, aki karddal halálosan megsebesíti Cornwallt. Cornwall kitépi Gloucester második szemét, Regan pedig megöl egy szolgát, felfedi Gloucesternek, hogy fia, Edmund adta el, és vakon száműzi a sztyeppére.

Negyedik felvonás

A sztyeppén Gloucestert fia, Edgar segíti, aki azonban őrültnek adja ki magát, és a megvakult gróf nem ismeri fel megváltozott hangjáról fiát. Gloucester azt kéri, hogy vigyék fel a doveri sziklára, hogy leugorjanak róla a szakadékba. Goneril rájön, hogy Edmund sokkal vonzóbb számára, mint törvényes férje, Albany, akit gyávának tart. Albany lelkiismerete felébred: a nővérek Learrel és Gloucesterrel való bánásmódja kezd undorítónak tűnni számára, és elítéli feleségét. Goneril visszaküldi Edmundot Reganhez. Miután megkapta a Cornwall halálhírét, attól tart, hogy özvegy nővére is megkedvelheti Edmundot, ezért levelet küld neki Oswaldnak. Kent a francia hadsereg táborába vezeti Leart Cordelia parancsnoksága alatt. Lear félelmetes és sokkolt állapotban van, miután nehézségeket szenvedett el. Regan ösztönzésére Albany egyesíti erőit seregével a franciák ellen. Goneril gyanúja Edmunddal és Regannel beigazolódik, és kölcsönös. Regan elkapja Goneril Edmundnak írt levelét, és Oswaldon keresztül szóbeli üzenetet ad nővérének, hogy ő maga alkalmasabb Edmundnak. Edgar úgy tesz, mintha a sziklához vezetné Gloucestert, majd régi hangján elmondja neki, hogy csodával határos módon túlélte a zuhanást. Lear teljesen elveszíti az eszét. Azt kiabálja, hogy az egész világ korrupt, és elmenekül.

Oswald még mindig Edmundot keresi, hogy átadja neki Goneril levelét. Regan parancsára meg kell ölnie Gloucestert is, de Edgar megvédi apját és megöli Oswaldot. Edgar a zsebében talál egy levelet Goneriltől, amelyben Edmundot arra ösztönzi, hogy ölje meg férjét és vegye feleségül. Kent és Cordelia vigyáz Learre, és az őrültsége gyorsan elmúlik.

Ötödik felvonás

Regan, Goneril, Albany és Edmund találkozik velük a csatatéren. Albany ragaszkodik ahhoz, hogy a francia megszállókkal vívott csata során Lear és Cordelia ne szenvedjen szenvedést. Edmund megígéri, hogy feleségül veszi Gonerilt és Regant. Elgondolkodik, hogyan oldja meg ezt a dilemmát, és tervet dolgoz ki Albany, Lear és Cordelia megölésére. Edgar odaadja Albanynak a talált levelet Goneriltől. A seregek a csatatéren találkoznak, a britek legyőzik a franciákat, és a csata során Cordeliát és Leart elfogják. Edmund megveszteget egy tisztet, hogy öngyilkosságot színlelve megölje a fogoly Leart és Cordeliát.

A britek győztes vezetői a csata után találkoznak, Regan pedig mindenkinek bejelenti, hogy ő és Edmund úgy döntöttek, hogy összeházasodnak. Albany tiszta vízhez hozza Edmundot és Gonerilt, felfedve atrocitásaikat. Regan, akit Goneril mérgezett meg, megbetegszik, elviszik, majd meghal. Edmund elfogadja Albany párbajra való kihívását, de testvérét, Edgart hívják megküzdeni Edmunddal, aki elrejti kilétét, és halálos sebet ejt ellenfelén. Albany átadja Gonerilnek azt a levelet, aminek halálos ítélete lett volna, ő pedig szégyenében és felháborodásával elmenekül előle. Edgar felfedi kilétét, és elmeséli apja, Gloucester halálát döbbenten és örömében, amikor felfedte magát előtte.

Goneril leszúrásával öngyilkosságot követ el. A haldokló Edmund, mielőtt meghalna, jót akar tenni – hogy meghiúsítsa Lear és Cordelia megölésére vonatkozó tervét. Albany sürgősen embereket küld Edmund parancsának törlésére, de nincs idejük megmenteni Cordeliát – máris megfojtották. Lear megöli hóhérát, és Cordelia megfojtott testét a karjában tartja a börtönből. Kent megjelenik, és Lear felismeri. Albany követeli, hogy Lear térjen vissza a trónra, de Lear belehal az átélt megrázkódtatásokba. Albany felszólítja Kentet és Edgart, hogy segítsenek újraépíteni Nagy-Britanniát a háború után. Kent, aki odaadóan szerette a királyt, követni akarja őt (azaz meghalni), de Albany arra ösztönzi Kentet, hogy először kövesse Lear példáját a hosszú életben.

Elsődleges források

Shakespeare darabja különböző passzusokon alapul egy félig legendás brit figuráról , Leir Britannia -ról , akinek a nevét tévesen a brit Lear / Llyr istenhez hozták , bár a valóságban nevük etimológiailag nem rokon. Shakespeare legfontosabb elsődleges forrása az Anglia, Skócia és Írország krónikáinak második kiadása lehet Raphael Holinshed 1587-ben. Ezt a történetet Holinshed maga is egy 12. században írt könyvben találta meg. Geoffrey of Monmouth " Historia Regum Britanniae " . Edmund Spenser 1590-es A tündérkirálynő című művében is szerepel egy Cordelia nevű karakter, aki szintén nyaktörés következtében hal meg, akárcsak Lear király.

További elsődleges források lehetnek egy ismeretlen szerző " Leir király " című színműve (1605), John Higgins " Tükör a bíróknak " (1574), John Marston " Elégedetlensége " (1604), " London Mote " (1605), " Kísérletek " Montaigne , angolra fordította 1603 - ban John Florio , William Harrison " Historical Description of the Isle of Britain " ( 1577 ), William Camden " Posthumous Writings on Britain " ( 1606 ), William Warner " Albion England" (1589) és Samuel "Nyilatkozata a pápisták kirívó csalásáról" (1603), amelyekből Edgar számos beszédet kölcsönöztek az őrültség színlelése közben. Ezenkívül a "Lear király" a só és a víz szerelméről szóló híres népmese irodalmi változata ( a népmesék mutatója 923-as számmal jelöli), amelyben az apa elutasítja legkisebb lányát, amiért az iránta érzett szerelmét összehasonlította vele. a só és a víz szeretete.

A Gloucesterről, Edgarról és Edmundról szóló részcselekmény forrása Philip Sidney Pembroke grófnője Arcadiája (1580-1590) című gyűjteményének tündérmese a vak paphlagonia királyról és két fiáról, Leonatosról és Plexitroszról.

Eltérések az eredeti forrásoktól

Eltekintve Gloucester grófjáról és fiairól szóló melléktörténeten, Shakespeare fő újítása Cordelia és Lear halála volt a végén; Geoffrey of Monmouth változatában Cordelia visszahelyezi Leart a trónra, és halála után követi a trónján. A 17. században Shakespeare tragikus végét határozottan elítélték, és Nahum Tate még alternatív változatokat is írt, amelyekben a főszereplők túlélik, és Edgar feleségül veszi Cordeliát (annak ellenére, hogy Cordeliát korábban a francia királynak adták feleségül). Harold Bloom megjegyzi: "Tate verziója 150 éven át a színpadon volt, mígnem Edmund Keane visszaállította a tragikus véget 1823-ban."

Holinshed megjegyzi, hogy a történet Joás király uralkodása idején játszódik Júdeában (Kr. e. 9. század), míg Shakespeare az eredetiben kerüli a királyra való utalást, csak a korszakunk előtti időre mutat rá.

"Kai" Kent gróf és a bolond karaktereit teljesen Shakespeare alkotta meg, hogy részt vegyenek a Learrel folytatott párbeszédekben. Oswald komornyik, Goneril hírnöke, hasonló magyarázó eszközként jött létre.

Shakespeare Lear és más szereplők esküt tesznek Jupiternek , Junónak és Apollónak . Bár a római istenek imádása Nagy-Britanniában technikailag anakronizmus, semmit sem tudunk arról a vallásról, amely Nagy-Britanniában létezett Leir király idejében.

Holinshed megadja Albany (Maglanus) és Cornwall hercegének (Henninus), valamint a gall/francia főispánnak (Aganippus) személynevét. Shakespeare csak a címükön nevezi őket, és Albany természetét is gonoszból hősiessé változtatja, átírva Albany cornwalli erkölcstelen cselekedeteit. Maglanus és Henninus elpusztulnak az utolsó csatában, de fiaik, Margan és Kunedag maradnak utánuk. Shakespeare-ben Cornwallt saját szolgája öli meg, megpróbálva megakadályozni, hogy Gloucester grófjának kiszakadjon a második szeme, és Albany egyike marad a kevés túlélő főszereplőnek. Isaac Asimov szerint ezek a változások annak a ténynek tulajdoníthatók, hogy 1606-ban az Albany hercegi címet Károly herceg , Shakespeare jótevőjének, Jakab királynak a legfiatalabb fia viselte [3] . Ez a feltételezés azonban alaptalan, hiszen I. Jakab legidősebb fia, Henrik herceg egy időben Cornwall hercege címet viselte .

A szöveg keltezése

Nincs közvetlen bizonyíték arra, hogy a Lear királyt először megírták, majd színpadra állították, vagy fordítva. Állítólag 1603 és 1606 között készült. A Kereskedelmi Vállalat nyilvántartásában szereplő bejegyzés arról beszél, hogy 1606. december 26-án I. Jakab előtt állt. A kezdeti dátum, 1603, Edgar megjegyzésein alapul, amely Samuel Harsnett 1603-as, a pápisták kirívó csalásáról szóló nyilatkozatának szövegrészeiből áll. . A darab keltezésének jelentős problémája a Lear király és a Leir király és három lánya életének és halálának igaz krónikája közötti kapcsolat, amelyet először 1605. május 8-án tettek közzé a Kereskedelmi Társaság nyilvántartásában. A darab nagy hatással volt Shakespeare-re, és mélyreható tanulmányozása arra utal, hogy pontosan a nyomtatott példánya volt nála, ami jelzi drámájának 1605-1606 közötti megírásának dátumát. Frank Kermode A folyóparti Shakespeare-ben ezzel szemben az Igaz mese megjelenését válasznak tekinti a Shakespeare által már megírt darab produkcióira, és az igaz meséhez hasonló William Strachey szonettjét figyelembe véve arra a következtetésre jut, hogy Az 1604-1605 az ideális kompromisszum.

A darab „Ezek a nap- és holdfogyatkozások” [4] című darabja állítólag arra a jelenségre utal, amikor egymás után két fogyatkozás következik be London felett: a hold 1605. szeptember 27-én és a napfogyatkozás 1605. október 12-én. pár esemény sok vitát váltott ki az asztrológusok körében. Edmund szavai: „Jóslatok, amelyekről olvastam” [4] nyilvánvalóan az asztrológusok közzétett jóslataira utalnak, amelyek a napfogyatkozásokat követték. Ez arra utal, hogy az első felvonás e sorait a napfogyatkozásokról szóló kommentárok megjelenése után írták.

Lear király modern szövege három forrásból származik: két kvartóból - 1608 (Q1) és 1619. (Q2) [5] - és a First Infolio (F1) 1623-as verziója. Az 1. kérdés sok hibát és félreértést tartalmaz. A Q2 a Q1-re épít, kijavítja a Q1 hibáit és újakat vezet be. A 2. kérdés az infószöveg alapjául is szolgált. A Quarto és az infolio nagyon különbözik egymástól. A Q1-ben 285 sor hiányzik az F1-ből; körülbelül 100 olyan sor van az F1-ben, ami hiányzik a Q1-ből. Szintén legalább ezer szó különbözik ezekben a verziókban, mindegyik változat saját írásjelrendszert használ, és a Q1 F1-es verseinek körülbelül a fele vagy prózában íródott, vagy más módon sorokra bontva. Az első szerkesztők – Alexander Pope -tól kezdve – a két szöveget egyesítették, hogy létrehozzák a ma is használatos modern változatot. Az összevont változat azon a feltételezésen alapul, hogy a változatok közötti különbségek nem a szerző átdolgozásaiból fakadnak, aki csak egyetlen eredeti, mára elveszett kéziratot írt, hanem abból, hogy a kvartóban és az infolioban az elveszett eredeti különböző torzításai találhatók. 2021-ben Duncan Salkeld úgy erősítette meg ezt a megközelítést, hogy azt javasolta, hogy a Q1-et diktálásból gépelték, ami többszörös elírási hibákhoz vezetett a fülből történő gépelés miatt. Más szerkesztők, például Nuttall és Bloom azt sugallják, hogy maga Shakespeare is részt vehetett a darab egyes részeinek átrendezésében az előadás megkönnyítése és egyéb okok miatt.

Madeleine Doran már 1931-ben felvetette, hogy a két szövegnek teljesen más története van, és ezek a különbségek nagyon érdekesek. Ezt a megjegyzést csak az 1970-es évek végén vitatták meg széles körben, amikor Michael Warren és Gary Taylor ismét felvetette a nézeteltérések kérdését, azzal érvelve, hogy a kvartót Shakespeare piszkozataiból , az infóiót pedig a darab azonnali példányából nyomtathatták ki a produkcióhoz.

A New Cambridge Collected Works külön kiadta a Q-t és az F-t is; a legújabb Pelican kiadás mind az 1608-as quarto-ból, mind az 1623-as infolio és egyesített változatból áll; az R. A. Fawkes által írt New Arden kiadás összevont változatot ad olyan szövegrészekkel, amelyek csak a kvartóban vagy csak az infolióban jelennek meg. Mind az oxfordi Anthony Nuttall, mind a yale-i Harold Bloom egyetértett azzal a nézettel, hogy Shakespeare életében legalább egyszer újra felkereste a tragédiát. Bloom úgy véli, hogy Shakespeare átdolgozott Lear királyának végén Edgar vonakodva lesz Nagy-Britannia királya, és inkább reménytelenségből vállalja sorsát. Nuttall úgy véli, hogy Edgar magához Shakespeare-hez hasonlóan bitorolja a hatalmat azáltal, hogy manipulálja a nyilvánosságot, és halálra csalja Gloucestert.

Kritika

A "Lear királyról" sokat beszéltek színpadi produkciói évszázadai során.

Történeti és szociológiai nézőpont

Minden korunkbeli embernek, ha nem az a sugallat lenne, hogy ez a dráma a tökéletesség csúcsa, csak a végéig el kellene olvasnia, ha lenne hozzá türelme, hogy megbizonyosodjon arról, hogy ez nem csak nem a csúcs.tökéletesség, hanem egy nagyon rossz, ócska megkomponált mű, ami ha valakinek, egy ismert közönség számára érdekes lehetett, a maga idejében, köztünk is csak undort és unalmat tud kiváltani. ᐸ...ᐳ

A „Lear király” című drámában a külső szereplők valóban konfliktusba kerülnek a külvilággal, és harcolnak vele. De küzdelmük nem az események természetes menetéből és a személyek jelleméből következik, hanem a szerző teljesen önkényesen állapítja meg, és ezért nem keltheti az olvasóban azt az illúziót, amely a művészet fő feltétele. Learnek nincs szüksége vagy oka arra, hogy lemondjon a hatalomról. És nincs miért hinni az idősebbek beszédeinek, és nem hinni a fiatalabbak igaz beszédének, miután egész életét leányaival élte le; és mégis erre épül álláspontjának egész tragédiája.

Ugyanilyen természetellenes egy másodlagos és pontosan ugyanaz a cselekmény: Gloucester kapcsolata fiaival. Gloucester és Edgar álláspontja abból következik, hogy Gloucester, akárcsak Lear, azonnal elhiszi a legdurvább csalást, és meg sem próbálja megkérdezni a megtévesztett fiútól, hogy igaz-e, amit ellene emelnek, hanem megátkozza és száműzi. ᐸ...ᐳ

A második az, hogy mind ennek, mind a többi Shakespeare-drámának minden arca idővel és hellyel teljesen összeegyeztethetetlenül él, gondolkodik, beszél és cselekszik. A "Lear király" cselekménye 800 évvel Krisztus születése előtt játszódik, s közben a szereplők olyan körülmények között vannak, amelyek csak a középkorban lehetségesek: királyok, hercegek, csapatok és törvénytelen gyerekek, és urak, udvaroncok, ill. orvosok, színészek a drámában, gazdálkodók, tisztek, katonák, lovagok, napellenzővel stb. Talán az ilyen anakronizmusok, amelyekkel Shakespeare összes drámája tele van, nem rontották az illúzió lehetőségét a 16. és 17. század elején. században, de korunkban már nem lehet érdeklődéssel követni azoknak az eseményeknek a menetét, amelyekről tudja, hogy a szerző által részletesen ismertetett körülmények között nem történhetett volna meg.

–  Lev Tolsztoj [6]

John F. Danby a „Lear királyról” című tanulmányában (1949) kijelenti, hogy „Lear király” többek között a „természet”-ről alkotott kortárs felfogását testesíti meg. A „természet”, „perverzió” és „szörnyű” szavak több mint negyvenszer fordulnak elő a darabban, tükrözve Shakespeare korának vitáit a természet lényegéről; ez a vita vörös szálként fut végig a darabon, és szimbolikus kifejezésre jut Learnek a mennydörgéshez való viszonyulásában. A darab az emberi természet két nézetét állítja szembe: Lear pártjának nézetét (Lear, Gloucester, Albany, Kent), amely Bacon és Hooker filozófiáját fejezi ki , és Edmund pártjának nézetét (Edmund, Cornwall, Goneril, Regan), hasonlóan a Hobbes által később megfogalmazott nézeteket , bár ő még nem kezdte meg filozófiai pályafutását, amikor a Lear királyt először színre vitték. A természet két nézete mellett a darab az Értelem két nézetét mutatja be Gloucester és Edmund asztrológiáról szóló beszédeiben [7] . Edmund szerepének ésszerűsége az egyik jellemzőjük, amit a mai közönség meglehetősen könnyen észrevesz. De ebben a részben a hideg racionalitás a maximumra tolódik, ahol őrületté válik: az észtől való őrület, ironikus kontraszt Lear „nonszensz és értelem – / együtt” [8] állapotával és a bolond rejtett erkölcsével. Az észnek ez az árulása szolgál alapjául az érzékszervi játék további hangsúlyozásához.

Két természet és két elme két társadalom létezését feltételezi. Edmund a versengés, a bizalmatlanság és a dicsőség korának Új Emberét képviseli, szemben a középkor régi társadalmával az együttműködésben, az ésszerű udvariasságban és az egész, nem pedig a kiválasztott részek tiszteletében. Így a "Lear király" egy allegória. A régi társadalom, az öregségbe haldokló király középkori nézetével, hibát követ el, és egy új machiavellizmus fenyegeti ; helyreállítja és megmenti az új rend tekintete, amely a király által elutasított lányban testesül meg. A Cordelia allegorikusan három dolgot jelent: személyt; etikai elv (szeretet); és közösség. Shakespeare olyan nagyszerűen érti az Új Embert, hogy közel áll a szimpátiához. Edmund Shakespeare utolsó jelentős megnyilvánulása a reneszánsz individualizmus ezen oldaláról – energiáról, emancipációról, bátorságról –, amely konstruktívan hozzájárult a világörökséghez. Edmund valami éltetőt testesít meg, amelyet meg kell szilárdítani a végső rekombinációban. De abszolút dominanciát állít fel, amit Shakespeare már nem támogat. Megengedhető, hogy az ember Edmundhoz hasonlóan úgy érezze, hogy a társadalom az emberért van teremtve, és nem az ember a társadalomért. De elfogadhatatlan az ilyen emberek támogatása, akiknek Edmund felsőbbrendűséget követel.

A darab a feudális-machiavelliánus bipolaritás alternatíváját mutatja be, a francia király beszédében [9] , Lear és Gloucester imáiban [10] és Cordelia alakjában megbúvó alternatívát. Amíg a jóléti társadalom létre nem jön, az embereknek Edgar példaképét kell használniuk (habár Shakespeare-i iróniával) – egy kedves, állhatatos, bátor és érett Machiavellit.

A darab utalásokat is tartalmaz I. Jakab király és a Parlament közötti vitákra. Az 1604-es alsóházi választáson a pénzügyminiszter, Sir John Fortescue kikapott a buckinghamshire-i nemesség tagjától, Sir Francis Goodwintól . Ezzel elégedetlen I. Jakab érvénytelennek nyilvánította a buckinghamshire -i választások eredményét, és képviselőként felesküdött Fortescue-ban, míg az alsóház ragaszkodott a Goodwinre tett eskühöz, ami konfliktushoz vezetett a király és a parlament között – akinek joga van dönt a képviselői tisztség leváltásáról? Thomas Wentworth parlamenti képviselő, egy másik képviselő fia , Peter Wentworth , akit Elizabeth idején gyakran letartóztattak, mert felvetette az alsóházi mandátumok utódlásának kérdését, a legaktívabban szembeszállt I. Jakabbal, aki megpróbálta korlátozni a Ház hatalmát. a Commons. Thomas Wentworth azt mondta, hogy a király nem teheti csak úgy, hogy érvénytelennek nyilváníthatja a választások eredményét, ha nem tetszik neki a győztes jelölt. Kent karaktere hasonlít Peter Wentworth-re abban a tekintetben, hogy Learrel nem bánt tapintattal és keménységgel; igaza van, amikor azt tanácsolja Learnek, hogy legyen óvatos a barátaival és tanácsadóival.

Akárcsak az alsóház, amely I. Jakabnak azt állította, hogy Anglia alkotmányára esküdött, és nem személyesen a királyra, Kent is a monarchia intézményéhez, nem pedig a király személyéhez – az állam iránti hűséghez – vall, amelynek a feje a király, és nem magának Learnek – és arra kéri Leart, hogy az állam érdekében jobban vezessen. Lear viszont – akárcsak I. Jakab – azt állítja, hogy neki mint királynak abszolút hatalma van, és figyelmen kívül hagyhatja alattvalói nézeteit, ha azok bármelyik pillanatban nem tetszenek neki. A bolond szereplői, Kent és Cordelia a darabban elsősorban az állam intézményéhez hűek, és kedvezőbb színben tüntetik fel őket, mint Regan és Goneril, akik csak a király személyéhez vallottak hűségüket. I. James hírhedt volt laza és engedékeny életmódjáról, valamint az előléptetésre vágyó hízelgő udvaroncok iránti odaadásáról. Udvarának nézetei nagyon emlékeztetnek Lear király udvarának szokásaira, aki a darabot vakmerő és engedetlen, hízelgő udvaroncok élén kezdi. Kent bírálja Oswaldot, mint aki méltatlan a pozíciójához, mivel azt hízelgéssel érte el, és azt tanácsolja Learnek, legyen hűséges azokhoz, akik igazat akarnak mondani neki.

Ráadásul I. Jakab (Skóciában VI. Jakab) I. Erzsébet halála után 1603-ban örökölte Anglia trónját, így egyesült a Nagy-Britannia szigetének két királysága. Uralkodása alatt a fő feladat az egységes brit identitás legalizálása volt. James fiainak, Henriknek és Károlynak Cornwall és Albany hercege címet adta, ugyanazt a címet, amelyet Regan és Goneril férje viselt. A darab azzal kezdődik, hogy Lear uralja egész Nagy-Britanniát, és birodalma elpusztulásával ér véget; Andrew Hadfield kritikus ezzel kapcsolatban megjegyzi, hogy Nagy-Britannia Lear-féle felosztása Nagy-Britannia I. Jakab általi egyesülésének megfordításaként szolgál, aki úgy gondolta, hogy politikája hatékony és virágzó egyesült állammá teszi Nagy-Britanniát, amelyet örökösére hárít. Hadfield úgy véli, hogy ezt a darabot I. Jakab figyelmeztetésének vették, mivel ebben az uralkodó mindent elveszít azzal, hogy behódol hízelgő udvaroncainak, akik minden lehetőséget megkeresnek, hogy kihasználják, miközben elhanyagolja azokat, akik igazán szerették őt. Hadfield hozzáteszi, hogy Lear udvari társadalma „éretlen”, Lear pedig egy apafigura, aki megköveteli, hogy minden alattvaló, nem csak a gyerekei, patriarchálisan bánjanak vele, de ez még gyerekesebbé teszi a társadalmat. I. Jakab 1598-ban, The Truth of Free Monarchies című könyvében így fogalmazott: a király a „nemzet atyja”, akinek minden alattvalója gyermek.

Pszichoanalitikus és pszichoszociális nézőpontok

Lear király szolgált az angol irodalomtörténet első szereplőinek pszichoanalízisének alapjául. A darab Lear nyílt nárcizmusának megjelenítésével kezdődik.

Tekintettel arra, hogy a Lear királyban hiányoznak az anyai szereplők, Coppelia Kahn pszichoanalitikus értelmezést ad a darabban található "anyai felhangokról". Úgy véli, Lear előrehaladott kora miatt olyan gyermeki állapotba fajul, amelyben a gondoskodó nőben általában megtalálható szerelmet keresi, de igazi anya hiányában lányai anyafigurákká válnak. Goneril, Regan és Cordelia szerelmi vetélkedője kötelező érvényű megállapodás: lányai csak akkor kapnak örökséget, ha gondoskodnak apjukról, és főleg Cordeliától, akinek „kedves gondoskodását” nagyon reméli.

Cordelia nem hajlandó elkötelezni magát apja mellett, és nem apaként szeretni őt, egyesek az incesztus elutasításának tekintik, de Kahn visszautasító anyává válik. A szülő-gyerek szerepek megváltoztak, és Lear őrülete inkább csak gyerekes dühroham a szülői szeretettől való megfosztás miatt. Még akkor is, ha Leart és Cordeliát együtt tartják fogva, az őrület továbbra is fennáll, mivel a börtönt gyerekszobának tekinti, ahol Cordelia csak neki való. Csak Cordelia halálával oszlanak el végleg a lányanyáról alkotott fantáziái, és Lear király minden női szereplő halálával véget ér.

Sigmund Freud azt állította, hogy Cordelia a halált szimbolizálja. Így a darab elején, amikor Lear elutasítja lányát, a halál elutasításaként olvasható; Lear nem akarja elfogadni lényének végességét. Freud számára nagyon fontos volt a darab megható utolsó jelenete, amikor Lear kiveszi szeretett Cordelia holttestét. Ebben Cordelia meggyőzi őt véges voltáról, vagy Freud szerint "megbékél a halál elkerülhetetlenségével". Shakespeare különös jelentőséget tulajdonított Cordelia halálának, és a Lear legenda változatának szerzői közül csak ő "öli meg" (Nahum Tate változatában boldog életet folytat, Holinshedben pedig visszaadja apját a trónt és örökli a koronát).

Adler elemzése viszont azt sugallja, hogy a király lányainak rivalizálása az első felvonásban inkább a még nem házas Cordelia feletti uralmával függ össze.

Harold Bloom Edmundról szóló tanulmányában "Shakespeare legeredetibb karakterének" nevezi. „Amint Hazlitt megjegyezte, Edmundot nem ítélik el Goneril és Regan képmutatása miatt: machiavellizmusa teljesen tiszta, és nincsenek ödipális indítékai. Freud családi romantika elmélete egyszerűen nem érvényes Edmundra. Iago az Othelloban minden percben szabadon választhat új utat, de vannak benne erős, bár negatív érzések is. Edmundban viszont nincsenek érzéskitörések: soha nem szeretett és nem is fog szeretni.

Lear tragédiáját, amikor nem érti kérései és tettei következményeit, gyakran egy elkényeztetett gyermek tragédiájához hasonlítják, de az is fontos, hogy viselkedése ugyanolyan valószínű legyen azoknál a szülőknél, akik nincsenek hozzászokva ahhoz, hogy gyermekeik felnőttek. .

Orosz nyelvű fordítások

A darabnak számos orosz nyelvű fordítása van. Az ismert fordítások a következők:

Színházi előadások

Első produkció

Az általunk ismert tragédia első előadása 1606. december 26-án történt. A színészek Richard Burbage ( Lear) , John Lowin (Gloucester), Henry Condel (Edgar), John Heming (Kent), William Sly (Edmund), Robert Armin (Jester), Richard Cowley (Oswald), Alexander Cook (Cornwall), Samuel Gilburn (Francia király) és a fiúk D. Wilson (Goneril), D. Edmans (Regan), D. Sando (Cordelia).

Produkciók az Egyesült Királyságban

brit produkciók

Nevezetes produkciók Oroszországban

Néhány nevezetes produkció:

Produkciók tartományi színpadokon: Kazany, Kijev, Krasznojarszk, Nyizsnyij Novgorod, Odessza, Szamarai, Szaratov, Revel, Tiflis, Harkov, Jaroszlavl színházaiban N. I. Ivanov , M. I. Kashirin , P. M. Medvegyev , L. Mlotkovszkij , N. I. Novikov , N. N. Sinelnikova , N. I. Szobolcsikov-Samarin és mások.

Lear szerepének előadói a tartományi színpadon: H. Abelyan , P. Adamyan (örményül); M. T. Ivanov-Kozelsky , D. M. Karamazov , N. K. Miloslavsky , N. P. Rossov , N. Kh. Rybakov és P. V. Samoilov ; K. T. Solenik (ukránul) és mások.

1861-ben M. A. Balakirev zenét írt a Lear király című tragédiához.

Képernyőadaptációk

Képernyő adaptációk

Lásd még

Jegyzetek

  1. ↑ "Lear király tragédia öt felvonásban", megjelenési év 1949, 7. oldal .
  2. ↑ Első lépés. Első jelenet.
  3. ↑ Útmutató Shakespeare -hez, II. kötet, "Lear király" rész.
  4. ↑ 1 2 "Lear király", első felvonás, második jelenet.
  5. ↑ Az 1619-es kvartó szerepel William Jaggard úgynevezett False Infolio -jában.
  6. ↑ Lev Tolsztoj. "Shakespeare-ről és a drámáról" (1903-1904). (Kritikai esszé) . rusneb.ru - National Electronic Library , 216-272. oldal (1950). Letöltve: 2021. május 7. Az eredetiből archiválva : 2021. május 7.
  7. ↑ Lear király, első felvonás, második jelenet.
  8. ↑ Lear király, Negyedik felvonás, Hatodik jelenet.
  9. ↑ Lear király, első felvonás, első jelenet.
  10. ↑ Lear király, harmadik felvonás, negyedik jelenet. Negyedik felvonás, első jelenet.
  11. ↑ Michael Billington. Lear király  (angol) . theguardian.com (2007. november 27.). Letöltve: 2018. november 12. Az eredetiből archiválva : 2018. november 13.
  12. ↑ Michael Billington. Lear király  (angol) . theguardian.com (2010. december 8.). Letöltve: 2018. november 12. Az eredetiből archiválva : 2018. november 13.
  13. ↑ Michael Billington. Lear király -  ismertető . theguardian.com (2012. szeptember 12.). Letöltve: 2018. november 12. Az eredetiből archiválva : 2018. november 13.
  14. ↑ Michael Billington. Lear király  (angol) . theguardian.com (2014. január 24.). Hozzáférés dátuma: 2018. november 12. Az eredetiből archiválva : 2018. január 2.
  15. ↑ Ian McKellen King Lear című filmjét élőben közvetítik, és a teljes szereplőgárdát bejelentették . Archiválva : 2018. november 12., a Wayback Machine , Ben Hewis , 2018. április 19.
  16. ↑ Shakespeare . Letöltve: 2010. október 25. Az eredetiből archiválva : 2010. május 22..
  17. ↑ Lear király – Performance Archívum . satirikon.ru . Letöltve: 2020. szeptember 7. Az eredetiből archiválva : 2020. október 1.
  18. ↑ Kolyada Színház: Lear király archiválva : 2010. március 22., a Wayback Machine -ben .
  19. ↑ Lear király  (elérhetetlen link)
  20. ↑ A király és a bolond (elérhetetlen link) . Kulturális hírek Bresztben . vb.by. Letöltve: 2017. augusztus 5. Az eredetiből archiválva : 2013. május 8.. 
  21. ↑ A „Lear király” című darab – A „Fringe” Színház-stúdió (elérhetetlen link) . theatre-gran.ru. Letöltve: 2018. március 18. Az eredetiből archiválva : 2018. március 18. 
  22. ↑ Hírek . arany maszk. Letöltve: 2018. április 17. Az eredetiből archiválva : 2018. április 17..

Irodalom

Linkek

  Ugrás a Wikidata elemre  Tematikus oldalak
Szótárak és enciklopédiák
 Lear király William Shakespeare -től
Karakterek
  • Kent grófja
  • Gloucester grófja
  • Udvari bolond
  • Albany hercege
  • Cornwall hercege
Adaptációk
  • Lear
  • ezer hektár
  • Futott
  • Texas királya
Képernyő adaptációk