Válltörés (a felkarcsont törései, lat. Fracturae humeri ) - olyan állapot, amelyben a felkarcsont (emberi kar) testének (teljes vagy részleges) törése következik be. Általában mechanikai ütések vagy esések során fordul elő, főleg a könyökön.
A csont meglehetősen erős, a válltörések az összes csonttörés 2,2-2,9%-át teszik ki [1] .
A humerus felső része félgömb alakú, és a lapocka ízületi felületéhez kapcsolódik, részt vesz a vállízület kialakulásában. A felkarcsontnak közvetlenül a fej alatt található részét a váll anatómiai nyakának nevezik.
Kicsit lejjebb helyezkednek el az izmok rögzítési pontjai - a kis és nagy gumók. A vállízület kapszula lefedi a váll anatómiai nyakát és a gumók felett ér véget. A gumók alatt a csont enyhén szűkül, és a váll műtéti nyakát alkotja.
A felkarcsont alsó része a sugárral tagolódó, lekerekített condylus fejével és a humerus blokkjával végződik, amely a singcsonthoz kapcsolódik.
A felső szakaszokon a válltörés intraartikuláris (szupra-tuberkuláris) és extraartikuláris (sub-tuberkuláris) lehet.
A sérülés súlyosságától függőenRöntgenfelvétel a váll műtéti nyakának törésével. Lehetséges a fejtörés, a kisebb-nagyobb gümő leválása, a váll anatómiai és műtéti nyakának törése. A műtéti nyaktörések leggyakoribbak, az áldozatok túlnyomó többsége idős ember. A törést általában a könyökre, a vállra vagy a kinyújtott karra való esés okozza.
TünetekA páciens fájdalmat panaszkodik a vállízületben. Az érintett töréseket enyhe duzzanat, fájdalom kíséri, amikor aktívan mozogni próbál. A passzív mozgások kissé korlátozottak. Az elmozdulással járó töréssel a klinikai kép világosabb. Az áldozat erős fájdalom miatt aggódik. Mérsékelt ödéma, az ízületi terület deformitása és a végtag megrövidülése derül ki. Meghatározzák a Crepitust (a csontdarabok ropogását). A diagnózist a radiográfia eredményei igazolják.
KezelésÜtött törések esetén a kart speciális kötéssel rögzítjük. A műtéti nyak elmozdulással járó törése esetén a repozíciót helyi érzéstelenítésben végezzük. Ezt követően a rögzítés Turner kötéssel vagy terelő sínre, ragtapaszra vagy csontvázra is lehetséges. A tornaterápiát 7-10 hetes kezeléstől kezdődően írják elő. Az immobilizációs időszak 6 hét.
A műtét instabil és aprított törések esetén javasolt. A műtét ellenjavallata az idős kor és a súlyos krónikus betegségek.
Röntgenfelvétel a váll diaphyseális törésével. A középső szakasz válltörései (a váll diafizeális törései) a karra esés vagy a váll ütése következtében alakulnak ki, lehetnek ferde, keresztirányú, spirális és aprított. A váll diaphysealis töréseit gyakran a radiális ideg károsodásával kombinálják. A brachialis artériák és vénák lehetséges károsodása.
TünetekA válltörés klinikai tünetei a fájdalom, duzzanat, deformitás, a csonttöredékek crepitusa és a humerus kóros mobilitása. A radiális ideg károsodásával járó válltörések esetén a beteg nem tudja egyedül kiegyenesíteni az ujjait és a kezét. A diagnózis tisztázása és a kezelési stratégia kiválasztása érdekében röntgenvizsgálatot végeznek.
KezelésAz elmozdulás nélküli válltöréseket gipsz sínnel rögzítjük, majd ezt követően Deso vagy Vilpo típusú zárt kötéssel pótoljuk. Ugyanakkor a töredékek összehasonlítását különböző vetületekben lévő röntgenfelvételek segítségével ellenőrzik. Az immobilizáció teljes időtartama a humerus diaphyseális törésének konzervatív kezelésében 3-3,5 hónap.
A konzervatív kezelés csak ritka esetekben tanácsos: elmozdulás nélküli törések vagy minimális töredékeltolódás esetén, valamint műtéti ellenjavallatok esetén. Más esetekben sebészi kezelés indokolt, mivel a modern, minimálisan invazív és egyéb rögzítési módszerek lehetővé teszik a váll- és könyökízületek mozgásának 3-4 héten belüli fejlődését, ami viszont megakadályozza a súlyos kontraktúrák kialakulását ezekben az ízületekben. A radiális ideg törés miatti károsodása esetén sebészeti kezelést végeznek az ideg kötelező felülvizsgálatával, a töredékek megfelelő rögzítésével.
A sebészi kezelés a váll többszörösen aprított törése, a zárt repozíció lehetetlensége, a lágyrészek interpozíciója, valamint az erek és az idegek károsodása esetén is javallt. A töredékek rögzítését lemezekkel, blokkoló intramedulláris csapokkal vagy Ilizarov készülékkel végezzük.
Röntgenfelvétel a humerus többszörösen aprított törésével az alsó szakaszokon. Az alsó szakaszokon a váll extraartikuláris és intraartikuláris törése lehetséges. A váll alsó részének extra-artikuláris törései közé tartoznak a supracondylaris törések, az intraartikuláris törések - a blokktörések, a humerus capitate eminentiája és az intercondylaris törések.
Figyelembe véve a sérülés mechanizmusát, a váll supracondylaris töréseit extensor és flexiós törésekre osztják. A flexiós supracondylaris törések gyakoribbak, hajlított karra eséskor fordulnak elő. Az extensor törés oka a túlnyújtott karra esés.
TünetekA könyökízület feletti vállrész ödémás, élesen fájdalmas. A flexiós töréseket az alkar vizuális meghosszabbodása kíséri, extensor törés esetén az alkar megrövidültnek tűnik. A váll szuprakondiláris törései kombinálhatók az alkar csontjainak elmozdulásával. A diagnózist radiográfia után állítják fel.
KezelésKomplikációmentes törések esetén a sérült területet gipsz sínnel rögzítjük 3-4 hétig. A töredékek nagy elmozdulása és az áthelyezés lehetetlensége esetén műveletet hajtanak végre.
A külső condylus törése nyújtott karra támasztott eséskor, a belső condylus törése - könyökre eséskor következik be. Lehetséges közvetlen sérülés (csapás a condylusra). A könyökízület ödémás, élesen fájdalmas. A condylar töréseket általában hemarthrosis (vér felhalmozódása a könyökízületben) kialakulásával kíséri, amelyben a fájdalom és a duzzanat kifejezettebbé válik. A diagnózist radiográfia után állítják fel.
KezelésElmozdulás nélküli törések esetén az immobilizálás gipszsínnel történik. Az elmozdult töréseket helyi érzéstelenítéssel áthelyezik. Ha a töredékek nem hasonlíthatók össze, sebészeti kezelést végeznek (a töredékek rögzítése csapokkal, lemezekkel vagy csavarokkal). Az ilyen típusú válltörések fizioterápiás eljárásai ellenjavallt. A betegeket tornaterápiára és mechanoterápiára írják fel.
Általában gyermekeknél található. Könyökre eséskor fordul elő. Fájdalom, duzzanat, mozgáskorlátozottság kíséri az ízületben. Kezelés, mint a condylus töréseknél.
| Törések (az ICD-10 szerint : XIX. osztály) | |||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| koponyatörések |
| ||||||||
| Gerinctörések | |||||||||
| A mellkas törései | |||||||||
| Felső végtag törések |
| ||||||||
| Az alsó végtagok törései |
| ||||||||
| Kismedencei törés |
| ||||||||
| Lásd még |
| ||||||||