Tádé és Mária liturgiája

Tádé és Mária apostolok liturgiája ( Mar Addai és Mar Mari liturgiája ) a keleti szír szertartás három liturgiájának egyike, amelyet a keleti asszír egyház , a káldeus katolikus egyház és a szír-malabári katolikus egyház használ . Ez a legelterjedtebb a liturgikus évben: a nagyszombattól (beleértve) az „Angyali üdvözlet időszakának” kezdetéig ( Krisztus születése előtti négy vasárnapig) tartó időszakban zajlik .

A liturgia eredete

Az asszír egyház hagyománya azt állítja, hogy Tádé és Mária liturgiáját 70 Tádé és Mária apostolok adták át a perzsa keresztényeknek – Tamás apostol  társai és társai . A következő érvek szólnak a liturgia apostoli eredete mellett:

• A liturgia nagy tekintélye, amely megőrződött az egykor nagyszámú Egyház közösségeiben a világban szétszórtan, így az asszíroktól elszakadt és Rómával egyesült keleti katolikus egyházakban is.
• Az eucharisztikus kánon archaizmusa és rövidsége .
• Számos ószövetségi maradvány (az Ószövetség olvasmányai, Sursum corda kifejezések, a sanctusban nincsenek újszövetségi szövegek ).
• A nesztoriánus gondolatok és kifejezések szövegéből való hiánya két másik kelet-szír liturgiában ( Theodore of Mopsuestia és Nestorius ), jelezve, hogy a nesztoriánus doktrína elfogadásakor a liturgia már kialakult [1] .

Ugyanakkor a liturgia kezdeti és befejező részében számos változó ima és antifóna található, amelyek nem tartozhatnak az apostoli korszakhoz, és valószínűleg későbbi betétek. Számos antifóna és litánia szövegét nem tartalmazzák teljesen az ókori listák, így azokat később vagy kiegészítették, vagy megváltoztatták [1] .

Ma már általánosan elfogadott, hogy Tádé és Mária liturgiájának anaforája a 3. században keletkezett , és Edesszából származik . A liturgia legkorábbi, a kutatók által ismert rítusát Narsai Nisibinskiy ( 399-502 ) 17. metrikus homíliájában találjuk , amely leírja az istentisztelet menetét a katekumen eltávolításától a végső áldásig. Tádé és Mária liturgiájának első teljes értelmezése Katraii Gábrieltől származik (meghalt 615 -ben), a későbbi értelmezések az ő mintáját követik. A liturgia legkorábbi teljes listája a 10-11  . századból származik, és 1964 -ben fedezték fel Moszulban [2] .

Az anafora jellemzői

Tádé és Mária liturgiájának eucharisztikus kánonja egyedülálló, és nincs analógja a jelenleg ismert liturgiák között. Sémája a következő: bevezető párbeszéd  - előszó  - sanctus és post-sanctus - első közbenjárás  - anamnézis  - epiklézis  - második közbenjárás [3] .

Az előszó, a sanctus, az anamnesis és az epiklézis rövidek, és kiemelkednek Nagy Bazil , Jakab apostol , Márk apostol és más „szomszédok”, valamint két másik kelet-szír bőbeszédű ünnepélyes imáinak hátterében . Az epiklézis tartalmazza a Szentlélek megszólítását , de nem tartalmaz közvetlen kérést a Szent Ajándékok megváltoztatására . Tádé és Mária liturgiájának anamnézisének nincsenek analógjai: nem tartalmazza az utolsó vacsora elbeszélését és Krisztus alapító szavait: „ Ez az én testem …”, „ Ez az én vérem …”

Tádé és Mária liturgiája két közbenjárást tartalmaz, mint a római szertartás miséjében . Egyedülálló, e liturgiára jellemző sajátosság az első közbenjárás helye a kánonban: a sanctus és az anamnézis közé kerül.

Tádé és Mária liturgiájának sajátosságainak okainak kérdése vitatható. A kánonban két közbenjárást általában az anafora archaizmusával magyaráznak. Feltételezhető, hogy Tádé és Mária kánonja egy korai liturgikus gyakorlatot jegyez fel, amelyet később más rítusok elhagytak. A két közbenjárású kánon egyetlen analógja a római mise, amelynek legkorábbi szentségimádása ( Gelasia pápától ) az 5. század végéről származik . Hasonlattal feltételezhető, hogy Tádé és Mária anaforája az 5. század óta őrzi meg jelenlegi formájában [3] .

Továbbra is sokkal több vitát okoz, hogy az anamnézisből hiányoznak Krisztus alapító szavai. A lehetséges verziók a következők:

• Ezeket a szavakat az ókorban a papok mondták, de nem jegyezték le, a szájhagyomány őrzi őket. Ennek oka a „ titkos doktrína ” vagy disciplina arcana volt, amely kötelezte a szentségek megtartását a „kívülállóktól”, azaz a nem keresztényektől [3] . Figyelembe véve, hogy a Keleti Asszír Egyház mindig is toleráns vagy üldözött kisebbségi egyház volt ellenséges ( pogány , majd muszlim ) környezetben, a verzió elfogadhatónak tűnik. Az írott források csekély száma és a szájhagyomány hézaga miatt (a hívek számának 14. század óta bekövetkezett katasztrofális csökkenése miatt ) nem lehet megállapítani, hogy az ókorban a létesítő szavakat a liturgián mondták-e ki. Tádéról és Máriáról. A későbbi liturgiák tartalmazhatnak vagy nem tartalmazhatnak meghatározó szavakat, ami a római gyakorlatnak a kelet-szír rítusba való behatolásához kapcsolódik .
• Az asszír egyház az epiklézist, a Szentlélek megszólítását tartotta az anafora legfontosabb részének, ezért az anamnézisben a megalapozó szavak nem tűntek kötelezőnek, és kikerültek onnan. Ez az érvelés jól illeszkedik az ortodox - katolikus vita főáramába az ajándékok felajánlásának kötelező (vagy választható) epikléziséről. Az asszír egyház ennek a változatnak a szellemében, más ókori keleti egyházakkal együtt az „ortodox” oldalon jelenik meg ebben a vitában. Ennek a verziónak a gyenge pontja az Asszír Egyház elszigetelődése a többi egyháztól az 5. századtól kezdődően , így ebben a vitában való tudatos részvétele (és még inkább az anafora megváltoztatása a vita miatt) kétségesnek tűnik.
• A Kelet Asszír Egyháza, Nestorius tanításainak hatására , általában nem osztotta az Ajándékok Krisztus testévé és vérévé alakításáról szóló véleményt , így az anamnézisben az alapító szavak feleslegesek voltak. Az ajándékok felszentelése e változat szerint általában nem az eucharisztikus kánon idején történt, hanem annak eredményeként, hogy az ajándékokhoz hozzáadták a malkát - az utolsó vacsorából származó  kenyérdarabot . Az Ajándékfelajánlás egyáltalán nem történt meg az asszír egyházban, így a nesztoriánusok nem rendelkeztek az Eucharisztia szentségével. Ez a változat a káldeai egyház mélyén született meg , amely elvált az asszír egyháztól, és a 16. században eucharisztikus közösségbe lépett Rómával, a keleti egyházzal folytatott vita során. Ezt a véleményt a legélesebben II. József káldeus pátriárka fejtette ki (meghalt 1714 -ben ). Egy ilyen éles antinesztoriánus véleménynek megfelelően a Káldeus Egyház Tádé és Mária liturgiájának kánonjába bevezetett egy második anamnenist (a második közbenjárás után), amelyet a római rítusból vettek át. A káldeus és asszír egyházak heves vitája során született változat számos kétséget ébreszt: a nesztoriánusok különleges véleményét az Ajándékok Krisztus testévé és vérévé alakításáról (vagy át nem ültetéséről) nem jegyezték fel [2]. ; A Malkát és az Eucharisztiát az asszír egyház két különböző szentségnek tekinti [2] ; magát a malka szentségét először csak a 10. század elején említik [2] . A katolikus egyház azonban csak 2001. október 26-án ismerte el Tádé és Mária liturgiáját anélkül, hogy szavakat megállapított volna, hogy elegendőek az ajándékok szenteléséhez [4] [5] .

A liturgia szerkezete

Főzési ajándékok

A kelet-szír rítusra jellemző a kovászos kenyér használata az Eucharisztiában , bár a kovásztalan kenyeret a káldeai katolikus egyházban a római szokások hatására használták . Az asszír hagyomány azt állítja, hogy Tádé és Mária apostolok megőrizték és magukkal vitték Krisztus testének egy részecskéjét az utolsó vacsoráról , és ebben a vonatkozásban a jövőbeli eucharisztikus kenyér minden kovászához egy részecskét az előző liturgián megszentelt kenyérből. hozzáadjuk a liszthez és az olajhoz. Ezt a kiegészítést a kelet-szíriai rítusú egyházak külön szentségként értelmezik, amelyet „malkának” (szó szerint „kovásznak”) neveznek. Így azt állítják, hogy minden liturgián, a felajánlott ajándékokban szó szerint benne van az utolsó vacsora kenyerének egy részecskéje.

Ige liturgia (vagy katekumen)

Fő cikk : Kelet-szír rítus

Jelenleg mindhárom kelet-szír liturgia prenatális része megegyezik, és a szolgálati könyvekben Tádé és Mária liturgiájának részeként szerepel. Az Ige liturgiájának jellemzői közé tartozik:

• öt olvasmány a Szentírásból : ( Mózes Pentateuchusa , Próféták , Szent Apostolok Cselekedetei , Apostolok levelei és evangélium ),
• nagyszámú változó antifóna és titkos imák (vasárnapok, ünnepnapok és hétköznapok), amelyek meglehetősen késői eredetűek,
• a papság kötelező körmenetei az oltártól a vimáig (a felolvasások előtt) és a vimától az oltárig (az anafora előtt ) ,
• az oltárhoz való közeledés összetett rítusa a szolgáló pap és a hívek párbeszédével , hasonlóan a római Confiteorhoz , térdelő és meghajló imákkal.

A bizánci liturgiákkal ellentétben a kelet-szír liturgiák nem tartalmazzák a 6. században kialakult proskomédiát és a Nagy Bejáratot (hiszen a leendő Ajándékok előzetesen a trónra támaszkodnak), ami az asszír egyház Bizánctól való elszigetelődését jelzi, amely 2008-ban megszűnt. Abban az időben. De még az elszigeteltség körülményei között is folytatódott a liturgikus rend fejlődése: különösen sok antifónát tulajdonítanak III  Ishoyava pátriárka ( 649-660 ) tollának . A keleti asszír egyháztól elszakadt , Rómával kánoni közösséget létesítő káldeus és szír-malabár templomokban az ige liturgiája a római rítus legerősebb nyomását élte át : különösen megjelent a felajánlás szertartása és a bevezették a Hitvallás olvasását (utóbbi később belépett az asszír egyház istentiszteletébe).

Anafora

A Tádé és Mária liturgiájának eucharisztikus kánonja , amint azt fentebb már említettük, egyedülálló. Az előszó , a sanctus és az epiklézis rendkívül rövid, és az anamnézis nem tartalmazza Krisztus alapító szavait az utolsó vacsorán , és az epiklézis nem tartalmaz imákat az Ajándékok felszenteléséért. Az anafora két közbenjárást tartalmaz : egy nagyon részletes elsőt, amely a szentély és az anamnézis között található, és egy rövidet az epiklézis után.

• Sursum corda (nyitó párbeszéd):
  • Pap: "A mi Urunk Jézus Krisztus kegyelme és az Atyaisten szeretete, és a Szentlélek közössége mindnyájatokkal " ( 2Kor  13:13 )
  • Emberek: " Ámen "
  • Pap: " Jaj az elméteknek "
  • Emberek: " Neked valók, Ábrahám , Izsák és Izrael Istene , a dicsőség királya " (csak a kelet-szíriai szertartás liturgiáira jellemző válasz)
  • Pap: " Az áldozatot mindenek Istenének ajánlják fel az Úrnak " (a szokásos "Hálát adunk az Úrnak" helyett; a kelet-szíriai rítus másik kivételes jellemzője)
  • Emberek: " Méltó és igaz "
  • Diakónus: " Béke velünk " [6]
• Előszó  – nagyon rövid, átmegy a Mennyei Erők szokásos visszaemlékezésén a Sanctusba [7]
• A Sanctus csak a szeráfok énekét tartalmazza Ézsaiás próféta látomásából ( Ézsaiás  6:3 ), a legtöbb rítusnál megszokott "Hozsánna... Áldott az eljövendő..." nélkül, a post-sanctus, éppen ellenkezőleg, nagyon részletes és az anamnézis nyomait tartalmazza:

Szent, szent, szent vagy te, Seregek Ura Istene, akinek dicsősége az egek és a föld, és lényének tulajdonságai, (egyformán), mint az Ő dicsőséges ékessége, ahogy meg van írva: Betöltöm az eget és a földet, mondja a Seregek Ura.
Szent vagy Te, valóban egy Atyaisten, akiről neveztek el minden haza mennyen és földön.
Szent vagy te, örökkévaló Fiú, aki által minden teremtett.
Szent vagy te, örökkévaló Szentlélek, aki által minden meg van szentelve.
Jaj nekem, jaj nekem, elvesztem, mert tisztátalan ajkú ember vagyok, tisztátalan ajkú nép között élek, és szemeim látták a királyt, a Seregek Urát. Milyen szörnyű most ez a hely; itt nincs más, mint Isten háza és a menny kapui, mert színről színre megjelentél, Uram. Kegyelmed legyen velünk, Urunk, tisztítsd meg tisztátalanságunkat, és szenteld meg ajkainkat. Kapcsold össze jelentéktelenségünk hangját Szeráfok és Arkangyalok felkiáltásaival. Dicsőség irgalmasságodnak, hogy egyesítetted a földieket és a szellemieket.
Ezekkel a mennyei erőkkel mi is megvalljuk Neked, szolgáidnak, megalázottaknak, illetleneknek és erőtleneknek, mert nagy, meg nem méltányolt irgalmat tanúsítottál irántunk. Felöltöztetted emberi természetünket, hogy életet adj nekünk istenségedben, felmagasztaltad alázatunkat, helyreállítottál a bukásból, feltámasztottál a halálból, megbocsátottad bűneinket és igazoltad bűneink vétkét, megvilágosítottad elménket és elítélted az ellenséget, Uram Istenünk, és meghozta gyönge természetünk alázatának győzelmét. Jóságod bőkezűségével, Irgalmas, bocsásd meg a bűnöket és a bűnöket, bocsásd meg bűneimet az ítéletkor. És minden hasznod és irgalmasságod ellenére dicséretet, tiszteletet, gyónást és hódolatot fogunk felajánlani neked most és mindörökké és örökkön örökké [8] .

• Az első könyörgés  hosszas ima élőkért és holtakért, a szentekre való emlékezés:

... Könyörülj minden teremtményen, kíméld meg a vétkeseket, térítsd meg a tévedőket, állítsd helyre az elnyomottakat, adj békét a nyomorultaknak, gyógyítsd meg a gyengéket, vigasztald a szomorúakat, és hajolj könyörületre azokat, akik a Te szent nevedben ítéletet hajtanak végre.
Seregek Ura Istene, fogadd el ezt a felajánlást az egész Szent Katolikus Egyházért és minden jámbor és igaz atyáért, akik tetszenek neked, és minden prófétáért és apostolért, minden vértanúért és gyóntatóért és minden síró, elnyomottért és betegekért, és mindazokért, akik szükségben és elnyomásban szenvednek, és minden gyengének és megterheltnek, és mindazoknak a halottaknak, akik tőlünk elszakadva megnyugodtak, és mindazokért, akik imát kérnek gyengeségünktől, és értem, alázatosnak. és gyenge bűnös.
Urunk, Istenünk, irgalmasságod szerint és irgalmasságod sokasága szerint tekints népedre és rám, a gyengékre, ne az én bűneim és tévedéseim szerint, hanem biztosítsák nekik a bűnök bocsánatát e szent test által , amit hittel fogadnak...
Urunk, Istenünk, adj nekünk csendet és békességedet e kor minden idejében, hogy a föld minden lakója megismerjen Téged, hogy Te vagy az Atya Isten, az egyetlen igaz; és elküldted a mi Urunkat, Jézus Krisztust, a te Fiadat és a te kedvesedet, és eljött Ő, a mi Urunk és Istenünk, és megtanított minket minden tisztaságra és szentségre.
Emlékezzetek a prófétákra, apostolokra, mártírokra, gyóntatókra, püspökökre, tanítókra, papokra, diakónusokra és a Szent Katolikus Egyház minden fiára, akiket a szent keresztségben az élet jele jellemez; minket is, Uram [9] .

• Az anamnézis nagyon rövid, és az egyetlen jelenleg ismert, amely nem tartalmazza Krisztus alapító szavait és még az utolsó vacsora említését sem :

Mi, alázatos, gyenge és beteg szolgáid, akik a Te nevedben összegyűltünk, és most előtted állunk, és mintát kaptunk Tőled, ünnepélyesen dicsőítve, énekelve és magasztalva, emlékezünk és magasztaljuk ezt a nagy és rettenetes, szent Urunk és Megváltónk Jézus Krisztus szenvedésének, halálának, temetésének és feltámadásának isteni misztériuma [10] .

• Az epiklézis is nagyon rövid, tartalmazza a Szentlélek megszólítását , de nem imádkozik az Ajándékok átültetéséért, ami nagyon szokatlan a keleti liturgiákban, és doxológiával végződik :

És jöjjön el a Te Szentlelked, Uram, és nyugodjon meg szolgáid ezen áldozatán, amelyet ők hoznak, és áldja meg és szentelje meg, hogy ez legyen nekünk, Uram, a bűnök bocsánatára és a bűnök bocsánatára. , és a halálból való feltámadás nagy reményéért, és egy új életre a Mennyek Királyságában mindazokkal, akik kedvesek Neked [10] .

• Második közbenjárás:

Krisztus, békesség a magasságban és nagy nyugalom alul, add, hogy a Te nyugalmad és békességed uralkodjon a világ négy részén; különösen a Te Szent Katolikus Egyházadban; tedd békére a papságot a királysággal; állítsd le a háborúkat a föld végső határáig, és szórd szét azokat a népeket, akik háborúkra vágynak, hogy nyugodt és békés életet élvezhessenek, teljes jámborságban és istenfélelemben. Bocsásd meg az elhunytak bűneit és vétkeit, kegyelmedből és jóságodból örökre [11] .

A káldeai és a szír-malabar templomokban az ajándékok felszentelésének római koncepciója hatására az alapító szavak kiejtésének pillanatában („ Vegyél, egyél …”, „ Igyál mindent belőle ...”) , a második közbenjárás után egy második anamnézis is bekerült, amely ezeket a szavakat tartalmazza.

úrvacsora

Főcikk : Kelet-szír rítus

Jelenleg az eucharisztikus kánon utáni liturgiák a kelet-szír szertartás mindhárom liturgiájánál azonosak. Jellemzők:

• Krisztus testének megtörésének, valamint a test és a vér egyesülésének szokatlan rítusa: az eucharisztikus kenyeret félbetörik, az egyik része a paténon marad , a másikat a kehelybe mártják , majd az első részt megjelölik. keresztben a második résszel.
• A „ Miatyánk ” az ajándékok feltörése után olvasható
• változó hálaadó imák úrvacsora után (különböző vasárnaponként, ünnepnapokon és hétköznapokon).

Jegyzetek

1. ↑ 1 2 Ősi keleti és nyugati liturgiák gyűjteménye. Anafora: Eucharisztikus ima. — M .: Dar , 2007. — S. 510-520. — (Teológiai Akadémia). - 3000 példányban.  - ISBN 978-5-485-00134-6 .
2. ↑ 1 2 3 4 Tkachenko A. A. Kelet-szíriai rítus  // Orthodox Encyclopedia . - M. , 2005. - IX. T.: "Az Istenszülő Vlagyimir ikonja  - A második eljövetel ." — S. 475-484. — 752 p. - 39.000 példány.  — ISBN 5-89572-015-3 .
3. ↑ 1 2 3 Alymova V. A. „Előadások a történelmi liturgiáról” Archív példány 2014. január 4-én a Wayback Machine -nél // Yakov Krotov könyvtára
4. ↑ Zheltov M. S., Tkachenko A. A. Az Eucharisztia. 1. rész  // Orthodox Encyclopedia . - M. , 2008. - T. XVII: "A Cseh Testvérek Evangélikus Egyháza  - Egyiptom ". - S. 533-615. — 752 p. - 39.000 példány.  - ISBN 978-5-89572-030-1 .
5. ↑ Útmutató a Káldeus Egyház és a Keleti Asszír Egyház közötti Eucharisztiába való felvételhez . Letöltve: 2010. augusztus 17. Az eredetiből archiválva : 2015. november 3.. (határozatlan)
6. ↑ Ókori keleti és nyugati liturgiák gyűjteménye. - S. 517.
7. ↑ Ókori keleti és nyugati liturgiák gyűjteménye. - S. 518.
8. ↑ Ókori keleti és nyugati liturgiák gyűjteménye. - S. 518-519.
9. ↑ Ókori keleti és nyugati liturgiák gyűjteménye. - S. 519-521.
10. ↑ 1 2 Ősi keleti és nyugati liturgiák gyűjteménye. - S. 521.
11. ↑ Ókori keleti és nyugati liturgiák gyűjteménye. - S. 522.

Források

1. Ősi liturgiák gyűjteménye, keleti és nyugati. Anafora: Eucharisztikus ima. - M .: Dar , 2007. - S. 510-530. — (Teológiai Akadémia). - 3000 példányban.  - ISBN 978-5-485-00134-6 .
2. Tkachenko A. A. Kelet-szíriai rítus  // Orthodox Encyclopedia . - M. , 2005. - IX. T.: "Az Istenszülő Vlagyimir ikonja  - A második eljövetel ." — S. 475-484. — 752 p. - 39.000 példány.  — ISBN 5-89572-015-3 .
3. Alymova V. A. "Előadások a történelmi liturgiáról" // Yakov Krotov könyvtára
4. Tádé és Mária liturgiájának szövege (arámról angolra fordítva)