1,1-diklór-etán | |||
---|---|---|---|
| |||
Tábornok | |||
Szisztematikus név |
1,1-diklór-etán | ||
Chem. képlet | Cl 2 C 2 H 4 | ||
Patkány. képlet | C 2 H 4 Cl 2 | ||
Fizikai tulajdonságok | |||
Állapot | folyékony | ||
Moláris tömeg | 98,96 g/ mol | ||
Sűrűség | 1,1757 g/cm³ | ||
Ionizációs energia | 11,06 ± 0,01 eV [1] | ||
Termikus tulajdonságok | |||
Hőfok | |||
• olvadás | -96,6 °C | ||
• forralás | 57 °C | ||
• villog | 2±1℉ [1] | ||
Robbanási határok | 5,4 ± 0,1 térfogat% [1] | ||
Kritikus pont | 261,5 °C, 5,07 MPa | ||
Mol. hőkapacitás | 111,3 J/(mol K) | ||
Fajlagos párolgási hő | 31 870 J/kg | ||
Gőznyomás | 100 Hgmm (7,2 °C) 400 Hgmm (39,8 °C) | ||
Kémiai tulajdonságok | |||
Oldhatóság | |||
• vízben | 0,55 g/100 ml | ||
Optikai tulajdonságok | |||
Törésmutató | 1,4164 | ||
Szerkezet | |||
Dipólmomentum | 2.06 D | ||
Osztályozás | |||
Reg. CAS szám | 75-34-3 | ||
PubChem | 6365 | ||
Reg. EINECS szám | 200-863-5 | ||
MOSOLYOK | CC(Cl)Cl | ||
InChI | InChI = 1S/C2H4Cl2/c1-2(3)4/h2H, 1H3SCYULBFZEHDVBN-UHFFFAOYSA-N | ||
RTECS | KI0175000 | ||
CHEBI | 81599 | ||
ChemSpider | 6125 | ||
Biztonság | |||
Toxicitás | mérgező | ||
NFPA 704 | 3 2 0 | ||
Az adatok standard körülményeken (25 °C, 100 kPa) alapulnak, hacsak nincs másképp jelezve. | |||
Médiafájlok a Wikimedia Commons oldalon |
Az 1,1-diklór-etán szerves klórvegyület, tiszta, színtelen folyadék, kloroform szagú , vízben rosszul oldódik, szerves oldószerekben jól oldódik. Könnyen elpárolog. Nagy mennyiségben állítják elő a kémiai szintézis igényeire.
Az ipari termelés fő módja az etil-klorid klórozása :
laboratóriumi módszer
Magas illékonysága miatt nem halmozódik fel vízben és talajban.
Az 1,1-diklór-etán mérgező hatása körülbelül 5-ször gyengébb, mint az 1,2-diklór-etáné . Az 1,2-diklór-etán anyagcseretermékei a szervezetben a monoklór-ecetsav és az oxálsav (az 1,1-diklór-etán metabolizmusa átmegy az ecetsav képződési szakaszán, amelynek toxicitása állatkísérletekben 40-szer kisebb, mint a toxicitás monoklór-ecetsav, ami nyilvánvalóan magyarázza az 1,1-diklór-etán lényegesen alacsonyabb toxicitását). Kis mennyiségben lenyelve, klóros víz fogyasztása esetén 2 napon keresztül légzéssel döntően változatlan formában ürül ki a szervezetből. Az anyagcserét gyakorlatilag nem vizsgálták, mivel amikor nagy mennyiségben (16000 ppm) kerül az állatok szervezetébe, akkor mérgezést okoz, amely későbbi elhullással jár. Más tanulmányok azt mutatják, hogy a nagy koncentrációjú 1,1-diklór-etán tartós expozíciója vesebetegséget okoz.