Artúr király

Artúr király
angol  Artúr király

Charles Ernest Butler .
" Artúr király " (1903)
Az 5-6. század legendás brit vezetője.
Mitológia
Típusú kulturális hős
Név más nyelveken
Padló férfi
Apa Uther Pendragon
Anya Igraine
nővér morgause
Házastárs Guinevere
Gyermekek Mordred
Kapcsolódó karakterek
lakás Camelot
Temetkezési hely Avalon
Kapcsolódó fogalmak szent Grál
Kíséret A kerekasztal lovagjai
Fegyver Excalibur
Első említés Gododdin
 Médiafájlok a Wikimedia Commons oldalon

Arthur király ( angol és Wall  Arthur , ír Artúr a kelta "medvéből") - a legenda szerint Logres királyságának uralkodója, az 5-6 . századi britek legendás vezére , aki legyőzte a szász hódítókat . A kelta hősök leghíresebb szereplője , a brit eposz központi szereplője és számos lovagi románc . A legendák szerint Arthur a prófécia beteljesülésével lett király, megvédte Nagy-Britanniát a szász portyáktól, és Camelot - i udvarában összegyűjtötte a Kerekasztal legvitézebb és legnemesebb lovagjait , de végül meghalt a csatában, megvédve trónját a bitorlótól. .

Bár sok történész elismeri Arthur történelmi prototípusának létezését [1] [2] , a tudományos közösségben általában mitikus szereplőnek tartják [3] . Az állítólagos történelmi Arthurról szóló néhány beszámoló különböző forrásokból származik, köztük az Annals of Cumbria -ból , a Britons történetéből és az ókori brit történész, Gilda the Wise írásaiból . Arthur neve olyan korai költői forrásokban is szerepel, mint például Y Gododdin [4] .

Az Arthur legenda hagyományos cselekménye először a 12. században jelenik meg Geoffrey of Monmouth áltörténeti krónikájában, a The History of the Kings of Britain- ben . A jövőben számos legenda és lovagi regény jelent meg Arthur és lovagjai hőstetteiről , főként a Szent Grál felkutatásáról és a gyönyörű hölgyek megmentéséről. A 15. században az Arthurról szóló különféle legendákat Thomas Malory egyetlen regényben, a Le Morte d'Arthurban foglalta össze ; legendaváltozata általánosan elfogadottá vált. Az Arthur királyról és lovagjairól szóló eposz irodalmi, festészeti, filmes és egyéb művészeti alkotások alapjául szolgált.

Elsődleges források

Költészet

Arthur nevének első említése a walesi Y Gododdin [5] [6] költeményben található, amelyet hagyományosan Aneirin bárdnak tulajdonítanak, és 600 körül [7] [8] datálják . A vers leírja a katraeti csatát az angolszászok és az " ősi észak " királyai ( Yr Hen Ogledd ) között , Koil the Old klánjából . A CII versszakban, amely a britek vezetőjét írja le, a költő Arthurhoz hasonlítja.

Aneurin Gododdinja

CII

Háromszázon túlra lökött, a legmerészebb,
Levágta a középső és a távoli szárnyat.
Ő méltó, vezető nemes férfiak;
Csordájából lovakat adott télre.
Fekete varjakat hozott egy erőd
falához, bár nem ő volt Arthur.
Erejét menedékké tette,
a frontvonal védőbástyájává, Gwawrddur.

A GODODDIN Aneurin I. könyve Joseph Clancy fordítása

Egy másik korai walesi költemény, amelyben Arthur szerepel, a Preiddeu Annwfn (Annwn zsákmánya) [9] , amelyet Taliesin bárdnak tulajdonítanak (i. e. 6. század). A verset Arthur Annunba, a walesi alvilágba tett utazásának szentelték. A versírás idejének pontos datálása nehéznek bizonyult, de a nyelvészeti elemzés kimutatta, hogy a szöveg 900 körül nyerte el mai formáját [10] [11] .

PREIDDEU ANNWN

Énekelek a jó Suzerainnek, e hazának Urának,
Hogy kiterjesztette nagy hatalmát az egész földre.
Komor volt Gweyr börtöne, komor Kaer Sidi.
Félve Puila alattomos bosszújától és Pryderi rosszindulatától, előtte
a világon senki nem hatolt be.
Nehéz kék lánc a nyakában,
Annun kiáltásai közepette éneke keserű bánattal hangzott,
De még ott is sikerült nagy bárdnak maradnia.
Háromszor annyian voltunk, mint ahányan bejuthattunk a Prydwenbe,
de csak heten jutottak vissza Caer Sidiből.

Ó, nem méltó vagyok-e hangos hírnévre, dalokra és dicséretre
azért, mert én magam négyszer jártam Caer Peridvanban?
Mikor hangzott el az első igazság szó a bográcsban?
Amikor kilenc szűz felmelegítette leheletével.
Nem Annun urához tartozott a régi időkben?

Ennek az üstnek a széle mentén gyöngyök csillognak.
Soha nem fog ételt főzni egy gyávának és hazugnak.
De a felette felvillanó kard az égig lövell
És Lleminaug erős kezében megízleli a békét.
Uffern nehéz kapujában egy kicsit megcsillan a tűz,
Amikor megérkeztünk Arthurral - milyen dicsőséges nap volt az!
Csak heten tértünk haza Caer Vedwidből!

Nem méltó vagyok-e hangos dicsőségre, énekekre és dicséretre,
Hogy énekeljék Caer Peridvanban, az ajtók szigetén,
Ahol mindig találkozik a hajnal és az éj sötétsége,
Ahol a tulajdonos drága bort ad a vendégeknek?!
Háromszor többet mentünk ki a tengerre, mint azok, amelyekben a Prydwen elfér,
de csak heten tértek haza Caer Rigorból!

Nem engedem, hogy a dicső bárdok elpazarolják a gyönyöröket;
Nem érlelték meg Arthur vitézségeit Caer Vidirben!
Ott a falakon éjjel-nappal öttucatszázan álltak,
És nagyon nehéz volt megtéveszteni az őrszemeket.
Háromszor annyian mentek Arthurral, mint amennyit a Pridwe elbírt,
de csak heten jöttek vissza Caer Kolurból!

Nem, nem engedem, hogy a középszerűség üres dicsérettel zörögjön.
Nem látták azt a csatát és azokat, akik harcoltak benne , Nem ismerik
azt a tiszta napot, amikor Gwi megszületett,
Nem tudják, ki nem engedte el Devvihez.
Nem láttak bikát, akinek kötés volt a homlokán;
Igája pontosan száznegyven tenyér széles.
Ó, sokan elmentünk Arthurral! Szomorú emlékezni...
De csak heten tértek haza Kaer Vandviból!

Nem engedem, hogy a gyáva beszélők dicséretet zengjenek:
Nem ismerik a napot, amikor hősünk a világra jött,
sem a dicsőséges órát, amikor a világra született,
sem az ezüstfejű bikát, amelyik volt.
Ó, sokan mentünk Arthurral dicső tettekre,
de csak heten tértek vissza Caer Ohrenből.

fordítás Lewis Spence "Az ókori britek titkai" című könyvéből, 2007

Genealógia

Arthur származása feltehetően a Bonedd yr Arwyr ("A hősök eredete") genealógiában szerepel a Mostyn MS 117 kéziratból , amelyet a Walesi Nemzeti Könyvtárban tárolnak. A kézirat a 13. század végéről származik , és ugyanabban a kézben íródott, mint a Llyfr Taliesin ("Taliesin könyve") és a Mabinogion töredékei Peniarth MS 6.iv-ben [12] . A kézirat a genealógiákon kívül tartalmazza a Brut y Brenhinedd ("Királyok krónikái") krónikát. A genealógiák kiegészítik a kéziratot, és a 138. és 139. oldalon találhatók. Arthurt az első ágban említik Gwynedd Maelgonnal kapcsolatban:

Maelgwn, y gwr a uu petweryd brenhin ar Ynys Prydein gwedy Arthur

Maelgwn, az az ember, aki a negyedik király volt a brit szigeten Arthur után

Maelgon, egy ember, aki Nagy-Britannia szigetének negyedik királya volt Arthur utánGenealógiák a Mostyn MS-ből. 117

Pontosabban, Arthur genealógiája az ötödik és hatodik részben található:

5. Arthur m. Vthyr m. Kustenhin m. Kynuawr m. Tutwal m. Moruawr m. Eudaf m. Kadwr m. Kynan m. Karadawc m. Bran m. Llyr lletieith.

Arthur s. Uthyr s. Custenhin s. Cynfawr s. Tudwal s. Morfawr s. Eudaf s. Cadwr s. Kynan s. Caradawg s. Bran s. Llyr Félbeszéd.
Arthur, Uther fia, Custennin fia, Kinfaur fia, Tudval fia, Morfaur fia, Eudaph fia, Cador fia, Cynan fia, Caradog fia, Bran fia, Csendes Llyr fia
6. Nonn mam Dewi oed verch y Anna verch Vthyr pendragon. Mam Anna oed verch Eigyr (verch) Anlawd wledic.
Dávid nem anyja Anna lánya d. az Uther Pendragon. Anyja, Anna, Lord Anlawd Eigyr lánya volt.

Nonn, David anyja Anna lánya volt, Uther Pendragon lánya. Anyja Anna Aigir lánya volt, Anlod uralkodó lánya.Genealógiák a Mostyn MS-ből. 117

Arthur sora
  • Uther ( fal.  Vthyr ) - Uther Pendragon - a britek félig legendás királya, Ambrose Aurelian  öccse .
  • Kustennin ( fal.  Kustenhin ) – a dumnóniai királyok listáján Constantine ap Conomor néven szerepel .
  • Kinfaur ( Wh .  Kynuawr ), vol. Kinvarh  - a dumnóniai királyok névsorában Kinfaur ap Tudval ( Wall.  Cynfawr ap Tudwal ) vagy Marcus Kinfaur Konomari ( Korn . Marcus Cynfawr Conomari ) néven szerepel, aki 395-ben született, Tudval ap Gurfaur és Gratiana ferch Vledig király fia. , Magna Maxim Maxen és Keindrich ferch Reindich lánya [13] .
  • Tudwalt ( Wall.  Tudwal ) Dumnonia királyai között Tudwal ap Gurfawr ( Wall.  Tudwal Ap Gwrfawr ) néven említik, Gurfaur ap Kadfan király fia, aki kb. 375 [14] [15]
  • Morfaurt ( VW Moruawr )  Dumnonia királyai között Gurfaur Morfaur ap Cadfan Gadeon ( VW Gwrfawr Morfawr ap Cadfan Gadeon ) néven említik, Cadfan ap Cynan fia, 360 körül született [16] [17] 
  • Eudaph ( Wal .  Eudaf ) - nem pontosan azonosítva, valószínűleg - Eudaph the Old [18] .
  • Cador ( Wal .  Kadwr ) - nincs azonosítva, a név fordítása "őrző"
  • Cynan ( Wh .  Kynan ), vol. Conan Meriadoc ( cornish Conan Meriadoc , Wall  Cynan Meiriadog ) egy félig legendás király, gyakran azonosítják Magnus Maximus bitorló római császárral ( Maxen Vledig néven ).
  • Caradog ( Wall.  Karadawc ) - Cornwall félig legendás hercege, Caradaug valódi prototípusa volt, Kinvelin belga király fia, akit Kr.u. 49-ben legyőztek a rómaiak. e.; a triászokban a rómaiakkal szembeszálló vezetők egyikeként említik (Béli fiával, Kaswallaunnal együtt); sok győzelmet aratott, de Avarvi, Llud fia és lánya, Aregvedd (a Brigantes Cartimandua királynőjével azonosították) árulása miatt a rómaiak elfogták és megölték [19] .
  • Bran ( fal.  Bran ) - Korcs Boldogasszony ( fal.  Brân Fendigaidd vagy fal.  Bendigeidfran ), a név fordítása "Holló" - Nagy-Britannia legendás uralkodója, a Triádokban többször is említett, a második ágban jelenik meg. Mabinogion "Branwen Llyr lánya." Llyr és Penarddin fia, Branwen és Manavidan testvére, Nisien anyai féltestvére és Eurosvidd fiai Efnisien. A Mabinogion harmadik ága szerint Manawydan a londoni White Hill-en temette el Bran fejét, ahol jelenleg a Tower áll , hogy Bran a halála után is őrizze az országot. A Triádok szerint Arthur felásta a fejét, mondván, hogy neki magának van ereje megvédeni Nagy-Britanniát. [20] . Ez a legenda a Tower híres hollóinak megjelenéséhez kapcsolódik.
  • Néma Llyr ( Wall.  Llyr lletieith ) a walesi mitológia legendás alakja, Bran, Manawydan és Branwen apja, Penarddin férje, Beli Moor (Nagy) lánya, a brit királyi családok legendás alapítója. A Triád 52-ben Nagy-Britannia három nagy foglya egyikének nevezik. A legenda szerint Euroswind fogságba esett, aki elrabolta Penarddint.

A Llyra nevet gyakran hozzák összefüggésbe az ír Learrel, a tenger istenével. Ennek ellenére Rachel Bromwichnak sikerült megtalálnia Llyr genealógiájának két változatát

Llŷr, Ffaraon fia, Dd. (Dandde) fia, Mael Dicko fia, Kryf fia,
Dyfnwal
fia Moelmud, Keidio fia Bywrmwyn fia, Arthan fia, Meirion fia, Gerient fia, Graydiol fia, Dyngadvadson fia (Albean Tirvadson fia) ?)
Galbean fia Dingad fia Albean Tirvad fia Anni fia? Galbeana

fordítás:

Bromwich , R. (szerk. és ford.) (1961; új kiadás 1978; reprint 1991; új kiadás 2006) Trioedd Ynys Prydein: The Welsh Triads University of Wales Press, Cardiff. Szent Dávid vonala
  • Nonn, Dávid anyja ( Wal.  Nonn mam Dewi ) – a walesi Szent Nonnára és Szent Dávidra, a 6. században élt történelmi személyekre utal.
  • Anna, Uther Pendragon ( Wall.  Anna verch Vthyr pendragon ) lánya - Arthur legendás nővére, Gwyar (Wall. Gwyar) néven jelenik meg a Triádokban ,  Gvalkmei ( Wall. Gwalchmei ), ismertebb nevén Gawain anyja . 
  • Eigir, Anlod lánya  - a legendás Igraine, Arthur anyja, "Kilukh és Olwen" szerint volt egy nővére, Goleydydd, Kiluh anyja. Számos helyen Gwen vagy Kuneda , Gwynedd királya az apjaként jelenik meg .
  • Unlod  – a britek legendás hercege, összehasonlítva a 470-es években uralkodó Nagy Unblaud királlyal. n. e. Dél-Angliában és Aella által legyőzött, Sussex zsarnokának [21] több lánya és fia született, köztük Twynwedd, St. Tivridog anyja, Aigir, Arthur anyja és Goleydydd, Keeluch anyja. A fiak Keelukh és Olwen mint Arthur anyai nagybátyjai, Llygatrud Emys, Gwrbothu Hen, Gweir Gwrhyt Ennwir és Gweir Baladir Hir szerepel [22] .
Llira vonala

Az első sor nevei legendás eredetűek:

  • Ffaraon, Dd (Dandde) fia - futólag említik  a Mabinogionban , Lluddban és Llevelysben , abban a részben, ahol azt mondják, hogy Lludd király elásott egy szarkofágot a benne raboskodó sárkányokkal Dinas Emrys földjén, amelyet korábban úgy hívtak. Dinas Ffaraon Dandde.
  • Dyfnoal Moelmud ( eng.  Dyfnwal Moelmud , fal.  Dyfnwal Moelmud ap Garbanion ) - Cornwall legendás királya, Geoffrey of Monmouth-ban Dunvallo Molmutiusként , a rend helyreállítójaként és az "Öt király háborúja" utáni törvényhozóként jelenik meg.

Történelmi írások

A britek története, Nennius

Az első történelmi krónika, amelyben Arthurt említik , a britek története ( latin  Historia Britonum ), amelyet egy Nennius nevű walesi szerzetes írt latinul 800 körül . Sok tudós úgy véli, hogy Nennius a "Tizenkét Arthur-csata" létrehozását Wales népi hagyományaira alapozta. Arthurról mesél, hogy tizenkét győzelmet aratott a szászok felett, végül legyőzte őket a Badon-hegyi csatában [23] .

The Annals of Cumbria

Az Annals of Cumbria (a 10. század második felében készült [24] , a legrégebbi kézirat a 12. század 1. harmada ) egy bizonyos Arthurt az 516-os badoni csata és a csata kapcsán említik. Camlann 537-ben:

A camlanni csata, ahol Arthur és Medrout meghaltak

(an. Gueith camlann in qua Arthur et Medraut corruerunt).

[25]

Ezen vagy más forráson keresztül ez a szócikk szinte szó szerint bekerült a toledói spanyol évkönyvekbe (XII. század közepe) és a Navarra Chroniclesbe (XII. század vége – 13. század eleje ) [26] :

Situs király unokaöccsével, Modrettel harcolt Camblencben, korszak |spanyol| 580 [Kr. u. 542].

A brit királyok története, Geoffrey of Monmouth

Az első következetes beszámoló Arthur király életéről a History of the Kings of Britain ( latin  Historia Regum Britanniae ) című könyvében jelenik meg, amelyet a 12. században írt Geoffrey of Monmouth ( angolul  Geoffrey of Monmouth ). Ez a mű Nennius munkásságát és a walesi folklór elemeit ötvözi, későbbi írásokkal tarkítva. Itt nevezték Arthurt először "királynak", először jelennek meg a jól ismert történetek: Arthur fogantatásáról, felesége árulásáról és a király haláláról unokaöccse, Mordred keze által . Geoffrey Arthurról feltétel nélkül történelmi személyként írt, de művének hitelessége maga is kétségeket ébreszt a történészekben.

Tisilio krónikája

Történelmi körökben régóta tárgyalják azt a kérdést, hogy Geoffrey milyen forrásokat használt munkája megírásakor. Ezek egyikét hagyományosan "Tisilio krónikájának" tartják ( fal.  Brut Tysilio ). A krónikát Mayfod püspökének és Szent Tisilionak , a 6. század közepén élt Powys Brochvile , agyaras király fiának tulajdonítják . A krónika legrégebbi és leghitelesebb példánya a Jézus Kollégium gyűjteményében maradt fenn, amely ma Jesus MS kóddal ismert. LXI. Ez a kézirat a 15. századból származik, és a walesi "Királyok krónikáinak" legfrissebb fennmaradt listája, amely valamilyen módon kapcsolódik Geoffrey évkönyveihez, de ugyanakkor a legtávolabb áll tőle. A kéziratot eredetiben először Owen Jones publikálta 1801-ben [27] ; angol fordításban 1811-ben Peter Robertstől. [28] .

A Tisilio könyvének kiterjedt tanulmányozását Petri Flinders végezte, aki azt sugallta, hogy mind Geoffrey munkája, mind a Jesus College kézirata egy legkésőbbi 940-es forrásból származik. 1995-ben Bill Cooper angol történész és teológus kiadta Tisilio krónikájának új fordítását, amelynek előszója szerint ez a krónika felülmúlja Geoffrey könyvét. [29] . Így a Tisilio krónikájával kapcsolatos vita még korántsem ért véget.

A Tisilio-krónika elsőbbsége mellett két súlyos érvet hoznak fel. Az első az, hogy a kéziratban szereplő összes walesi nevet hitelesen adják át (még a Galfrid által annyira eltorzított Merlinus név is szerepel a krónikában eredetileg - Myrddin, és nem pauszpapír latinból); a második a kézirat utolsó mondata:

Én, Walter, Riedichen (Oxford) főesperese fordítottam le ezt a könyvet walesi nyelvről latinra. És régen másodszor fordítottam le latinról walesire.

Eredeti szöveg  (angol)[ showelrejt] Én, Gwallter, Rydychen főesperese, ezt a könyvet kymraecből lladinná változtattam. Idős koromban pedig másodszorra változtattam ladinból kymraec-be. - Peter Roberts, Nagy-Britannia királyainak krónikája. A Tysilionak tulajdonított walesi másolatból fordítva. London, 1811.

Ebben az utószóban a történészek Walter of Oxfordot , Geoffrey barátját látják (lehet, hogy Henry of Huntington barátja is, akihez az utóbbi a világ megvetéséről szóló levelet címezte, amely a híres 8. könyvében található. „Historia Anglorum”), aki átadta neki a walesi kéziratot, és amelyet a Historia Brittonum lapjain többször is említenek.

Arthur születése

A krónika szerint az udvarban Uther király meglátta Aigirt , Gorlois feleségét, és őrülten beleszeretett. Gorlois észrevette a király szenvedélyét, és sietett elhagyni az udvart. Uther egy nagykövetet küldött utána, követelve, hogy térjen vissza, és büntetéssel fenyegetőzött engedetlenségéért. Gorlois azonban figyelmen kívül hagyta a fenyegetéseket, és bezárkózott a tengerparti kastélyokba. Otthagyta Aigirt a bevehetetlen Tyndagolban, maga pedig Tinboltban állt, és Utherre várt. A király gyorsan sereget gyűjtött, és háborúba indult Gorlois ellen. Szétszórta Gorlois seregét, és ostrom alá vette a várakat. Nem tudott sokáig várni, Uther Ulfin kaer Gradaukhoz fordult, és elmondta neki szenvedélyét. Azt mondta, hogy őrültség volt emiatt kastélyokat megrohamozni, azt tanácsolta neki, hogy forduljon Mirddinhez ( Merlin ), és mondjon el neki mindent. Myrddin azt mondta, hogy ha Uther meg akarja szerezni Aigirt, akkor Gorlois alakját kell felvennie, maga Myrddin fogja felvenni a szeretett földbirtokos, Gorlois Britel alakját, és Ulfint Tindagol Medafjává változtatja, majd hárman behatolnak a kastélyba. . És így is tettek. Ahogy közeledtek a kastélyhoz, bejelentették, hogy Gorlois megérkezett, és a kapuőr átengedte őket. Belépve Aigirbe, Uther elmondta, hogy hiányzott neki a felesége, és úgy döntött, hogy elhagyja a hadsereget, vele tölti az éjszakát. Eközben Uther vezetés nélkül maradt csapatai úgy döntöttek, hogy önkényesen lerohanják Tinboltot, és nyomást gyakorolva bevették a várat. Gorlois elesett a támadás során. Emberei hírnököt küldtek Aigirhez a tragédiáról. Uther, aki Gorloisnak álcázva tartózkodott Aigirban, nevetett, és azt mondta, nincs miért aggódni, és él. Másnap reggel elindult csapataihoz. Amikor megtudta a támadás részleteit, elszomorította Gorlois halála, de elégedett volt az Aigirrel töltött idővel. Ettől a naptól kezdve folytatta az együttélést Aigirrel, akitől Arthur és Anna született. Arthurt elvették az anyjától, és odaadták Myrddinnek, hogy nevelje fel, ahogy Uther megígérte.

Arthur uralkodása

Sok évvel később Octa és Azaf angolszász hercegek Uther betegségéről értesülve hívták a németeket és hadat üzentek neki. De Uther, segítségül hívva Lleu ap Kynmarchot, akiért Annát adta, legyőzte az angolszászokat. Aztán úgy döntöttek, hogy megmérgezik Uthert. A szászok megmérgezték a kutat, miután megtudták, hogy csak egy Verulamium melletti kútból iszik vizet . Utheren kívül sok udvaronc is meghalt, akik ugyanazt a vizet itták. Uthert az Óriások gyűrűjében temették el, ahol korábban Emrys Vledig (Ambrose Aurelian) is eltemetett. Eközben a németek csapatai Colgrim vezetésével partra szálltak Nagy- Britanniában . A britek vezetői rendkívüli tanácsot gyűjtöttek össze, hogy megoldják a trónöröklés kérdését. A tanácson úgy döntöttek, hogy a koronát átruházzák Arthurra, aki mindössze 15 éves volt. Dubricius , Caerleon érseke Arthurt királylyá nyilvánította.

Arthur csatái

Arthur csatái közül a következőket írják le:

  • Harc Colgrim angolszászai, skótok és piktek ellen a Douglas folyónál.
  • Harc Baldulf és Cedric ellen Eboracumban.
  • A szászok ostroma a kaledóniai erdőben. Leírják, hogy Arthur falat épített a szász tábor köré közvetlenül ott kivágott tölgyekből. A háromnapos ostrom arra kényszerítette a szászokat, hogy megadják magukat, és megígérték, hogy visszatérnek Németországba. De nem tartották be a szavukat, és a partról Caer Villav felé fordultak.
  • Arthur és unokaöccse, Hoel, az armoricai Ambrose nővér fia csatája Cedric ellen Alcludban.
  • Csata a skótok és az ír Gilomory ellen a Llimona-tó közelében.
  • Csata Gilomory ellen Írországban. Gilomori elismerte vereségét, és beleegyezett, hogy tisztelegjen, miután ő beleegyezett, hogy tisztelegjen Arthur Doldaf, a skót király és Gwynnwa of Orkney előtt.
  • Harc az angolszászok ellen a Badon-hegynél.
  • 12 év béke után Arthur beavatkozik egy örökösödési háborúba Pridinában. W. Cooper szerint Geoffrey rosszul fordította Prydynt Norvégiának. Úgy véli, hogy Prydyn vagy Llychlyn a Loch Lomond partján létezett királyság [30] . Assihlim, Prydin királyának halála után őt Lleu unokaöccse, Kinvarh fia és veje követte. Arthur, de a nép Rykulffot választotta királlyá. Arthur legyőzte Riculffot, és Lleunak adta a koronát.
  • Arthur csatája Frolo, Gallia prefektusa ellen a Szajnánál.
Arthur halála

Frolo legyőzése után Leo császár nagykövete érkezett Arthurhoz, adót követelve és háborúval fenyegetve. Arthur nem volt hajlandó tisztelegni neki. A háború a császár vereségével ért véget. A csata során Arthur lovagja, Caius meghalt. A csata után Arthur megtudja, hogy Medrod (egy másik változatban - Mordred ), Anna húgának fia, akit kormányzóként hagyott hátra, bitorolta a koronát, és feleségül vette Arthur feleségét, Gwenhwyfart. Arthur sereget gyűjtött és Mordred ellen vonult. Egy véres csata során a Kamlan folyón Arthur megölte unokaöccsét, de ő maga is halálos sebet kapott. Haldokolva megkérte Sir Bedivere-t, hogy dobja a tóba az Excalibur kardot. Egyenesen kivitték az avaloni csatából, hogy meggyógyuljon.

Malmesburyi Vilmos Anglia királyainak krónikája

Geoffrey of Monmouth kortársa - Malmesbury-i Vilmos  - nem kételkedett Arthur létezésében, de nagyon körültekintően bánt vele, " Az angol királyok krónikája "  című terjedelmes munkájában csak néhány sort szentelt neki Ambrose Aurelianussal együtt, megismételve. Gilda és Nennius:

Ambrose, a rómaiak egyetlen túlélője, aki Vortigern után király lett, a harcias Arthur hathatós segítségével legyűrte az arrogáns barbárokat. Ez az az Arthur, akiről a britek naivan sok mesét mesélnek, még ma is, aki minden bizonnyal méltó a dicsőítésre, nem csak az üres fantáziák miatt, hanem a valódi történelem kedvéért. Sokáig támogatta a süllyedő államot, háborúra buzdította honfitársai megtört szellemét. Végül a Badon-hegyi csatában a Szent Szűz képére támaszkodva, amelyet páncéljára erősített, egyedül kilencszáz ellenséggel szállt harcba, és hihetetlen kegyetlenséggel szórta szét őket.

Eredeti szöveg  (angol)[ showelrejt] Ambrosius, a rómaiak egyetlen túlélője, aki Vortigern után lett uralkodó, harcias Arthur hathatós segítségével elfojtotta a beképzelt barbárokat. Erről az Arthurról mesélnek előszeretettel a britek oly sok mesét, még a mai napig is; egy ember, aki méltó arra, hogy ünnepeljük, nem a tétlen fikciók, hanem a hiteles történelem által. Sokáig fenntartotta a süllyedő államot, és háborúra késztette honfitársai megtört szellemét. Végül a Badon-hegy ostrománál a Szűz képére támaszkodva, amelyet a páncéljára erősített, kilencet akadályozott az ellenség ellen, egy kézzel, és hihetetlen mészárlással szétverte őket. - Malmesbury Vilmos Chronicle Kings of England c. [31]

Ezután William megérinti Arthurt, és Olwen sírjának felfedezéséről beszél. Itt részletesebben kitér Arthur személyiségére, de ismét csak a nagy Ambrose unokaöccse:

Ekkor találták meg Wales Ros nevű tartományában Olwennek, Arthur nemes unokahúgának a sírját; ő, a legkiemelkedőbb lovag, Nagy-Britannia még mindig Wolvertnek nevezett része fölött uralkodott, de Hengist bátyja és unokaöccse (akikről az első könyvben beszéltem) száműzte királyságából , bár drágán kellett fizetniük a kiutasításáért. . Joggal osztozik nagybátyjával a hosszú évek során pusztuló országa megmentésének dicsőségében. Arthur sírját soha nem találták meg, ezért a régi balladák kitalálják, hogy vissza kell térnie. De egy másik ( Ambrus? ) sírját, azt hiszem, Vilmos király idejében találták meg a tenger partján, tizennégy lépés hosszúságban; ott egyesek szerint az ellenség megsebesítette, és hajótörést szenvedett; mások azt mondják, hogy az alanyok nyilvános előadások közben ölték meg. Az igazság tehát homályos; bár ezek közül az emberek közül senki sem volt kisebb a megszerzett dicsőségnél.

Eredeti szöveg  (angol)[ showelrejt] Abban az időben Wales egyik Ros nevű tartományában megtalálták Walwin, Arthur nemes unokaöccse sírját; ő uralkodott, a leghíresebb lovag, Nagy-Britannia azon részén, amelyet még mindig Walwerthnek neveznek; de Hengist bátyja és unokaöccse (akiről az első könyvemben beszéltem) űzte ki királyságából, bár nem anélkül, hogy előbb drágán fizessenek kiutasításáért. Méltán osztotta meg nagybátyjával azt a dicséretet, hogy sok éven át visszatartotta hazája szerencsétlenségét. Arthur sírja nincs sehol, ahonnan az ősi balladák azt mondják, hogy még eljön. De a másik sírját, amint javasoltam, Wilham király idejében találták meg a tenger partján, tizennégy láb hosszúságban: ott, ahogy egyesek elmondják, megsebesítették ellenségei, és hajótörést szenvedett; mások szerint az alattvalói ölték meg egy nyilvános mulatságon. Az igazság következésképpen kétséges; bár ezeknek az embereknek egyike sem volt alábbvaló az általuk megszerzett hírnévnél. - Malmesbury Vilmos Chronicle Kings of England c. [32] Tournai Hermann: Lanscai Szent Mária csodái

Herman of Tournai 12. századi flamand krónikás és hagiográfus Miracula Sanctae Mariae Laudunensis című művében ( latin Miracula Sanctae Mariae Laudunensis , 1142-1147) egy angliai zarándoklatot ír le , amelyet 1113-ban indult el kilenc picardie kanonok újjáélesztése céljából . Lane , leégett a zavargások során. Útjuk során, melynek története bővelkedik a csodák leírásában, a papság ellátogatott "Arthur földjére" ( lat. terram Arturi ) a dartmoori mocsarakba, ahol a helyiek megmutatták nekik "Arthur trónját" ( lat. Cathedram Arturi ) és " Arthur kemencéje" ( lat . . furnum Arturi ) [33] . A modern kutatók az utóbbi megalitikus építményekkel azonosítják magukat , köztük a Crokern gránittórusszal     a Dartmoor Nemzeti Parkban, az "Arthur's Hallban" a Bodmin Moor -nál, vagy a Warbstow Bury utolsó vaskori lelőhelyétől északra . Tournai Herman azt is elmondja, hogy amikor a zarándokok egyik lelkésze kételkedni kezdett a legendás király létezésében, Bodmin egyik lakosa vitába szállt vele, és kijelentette, hogy "Artúr király nem halt meg, mivel a bretonok szokása, hogy nevében szembeszálljon a franciákkal" [34] , és miután a jámbor vándorok a helyi papság támogatásával megpróbálták meggyőzni az embereket az ellenkezőjéről, a városban kis híján kitört a felháborodás [35] . Herman utalása a 12. század eleji cornwalli néphitre, miszerint a legendás király életben maradt, valójában az első a középkori irodalomban [36] .

Névtelen források

Arthur történetének kevésbé részletes leírása található egy llandaffi szerzetes névtelen krónikájában, Nagy- Britannia történetének megtestesítőjében , amelyet a Cotton kéziratgyűjtemény őriz . Az MS British Library Cotton Titus D. XXII kézirata a 14. század második feléből származik. A szerző elvetette Geoffrey legendás epizódjának nagy részét, de hozzáadott néhány részletet (nyilvánvalóan a kolostor krónikáiból). Így beszámol arról, hogy Arthurt 506-ban koronázták meg; Durbitius, aki megkoronázta Arthurt, Llandoff (a templomok városa) érseke volt, és nem Caerleon (a légiók városa), mint Geoffreynél. Továbbá, ellentétben Galfriddal, aki azonnal a háborúba küldte Arthurt, a krónikás arról számol be, hogy az ifjú király hatalmas lakomával kezdte uralkodását Caerleonban, amelyre összegyűjtötte a királyság háborúkban és polgári viszályokban kimerült nemességét. Arthur földdel ruházta fel mindazokat, akik jöttek, és így sok támogatót szerzett. Aztán kijelentik, hogy Arthur 36 évig uralkodott. Végül fia, Mordred legyőzte, és halála előtt Constantine-ra, a cornwalli Cador fiára hagyta a trónt. Ő maga Avalonba ment, amely ma Glastonbury .

Legendás és udvari irodalom

A mabinogion és a triádok

A legősibb legendás források Arthurról, családjáról és Arturiana hőseiről az úgynevezett "Britannia szigetének triádjai" fal.  Trioedd Ynys Prydain  - költői három sor, amely egy adott karakter jellemzőiről szól. A Wales négy ókori könyve összesen 96 három versből álló verset őriz meg. A három sor közül a legősibb a szászok előtti időszakból származik [38] .

Az Artúr-legendák másik fontos forrása a walesi legendák gyűjteménye, a Mabinogion . Így vagy úgy, a gyűjtemény szinte minden szereplője Arthurhoz kötődik. A gyűjtemény legrégebbi része a "Kilukh és Olwen". A történet romantikus hősei háttérbe szorulnak, átadva a helyét a történet főszerepének Arthurnak, a törzsi vezetőnek és a félelmetes katonai vezetőnek. A ciklus másik része, amelyben Arthur aktívan részt vesz, a Robanavy álma, ahol már feudális úrként jelenik meg; ez a rész tele van fantasztikus elemekkel.

Vasa Róbert és Layamon költészeti krónikái

Robert Vasa és Layamon költői krónikái szinte egy időben jelentek meg Geoffrey of Monmouth munkásságával [39] [40] . Ez utóbbi hatását Robert Vas Estorie des Bretons című művére és ezen keresztül Layamon Brutjára minden tudós elismeri.

A Jersey -ből származó Robert Vas 1150 körül állította össze krónikáját, vagy Geoffrey Gaymar saját munkája, vagy Geoffrey Gaimard elévült normann fordítása alapján. Vasa Róbert verses krónikája 15 300 soros. Vas Róbert Galfrid krónikájának vázlatát követve a Kerekasztal első jelentésével egészíti ki Arthur történetét, itt kapja először Arthur kardja az Excalibur (Excalibur) nevet.

Layamonról , Leowenath fiáról csak annyit tudni, hogy a Severn partján, Redstone közelében lévő ernleyi gyülekezet lelkésze volt. Maga Layamon elmondása szerint a krónikájának elkészítésekor Bede krónikáját , Szent Albinus (vagy egy másik változat szerint Austin) könyvét használta, amely nem jutott el hozzánk, valamint Vasa történetét, amelyet az utóbbi mutatott be. aquitániai Eleonóra királynőnek . Layamon Brutja sokkal szélesebb, mint Vasa krónikája, 32 250 soros. Eddig a krónikát teljes egészében a Cotton gyűjtemény kézirataiban őrizték MS kódok alatt. Cott. Caligula A ix (13. század eleje, a szöveg kis levelekre van írva, ami megnehezítette a kézirat megértését) és MS. Cott. Otho C. xiii (III. Henrik uralkodásának időszaka, teljes méretű lapokra írva, de tűzben súlyosan megsérült - a szöveg legfeljebb 10%-a elveszett).

Azok a kiegészítések, amelyeket Layamont tett krónikájához, Robert Vas Estorie des Bretons-jával összehasonlítva, Arthurról és családjáról (zárójelben, a Layamonts Brut vagy a Chronicle of Britain v-ii. vagy v-iii. oldala egy lehetséges félszász parafrázis The Brute of Wace , London, 1847):

  • Constant, szerzeteskirály, Uther testvére történetének beszámolója (v-ii, 222. o.);
  • Appas története és Ambrose megölésére irányuló vágya (317-324. o.);
  • tárgyalások Uther és Ulfin között, valamint az utóbbi Merlin felkutatása (362-369. o.);
  • érdekes mesék az elfek szerepéről Arthur születésében és halála után Avalonba, Arganta királynőjük lakhelyére való szállításában (v-ii 384. o., v-iii 114. o.);
  • Arthur britekhez írt levele és királlyá választása (408-412. o.);
  • izgalmas részletek Arthur Colgrimmal vívott csatájáról, Maurin tanácsa Arthurnak, hogyan csapja be Baldolphot, megjegyzés a lincolnshire-i Kildrick kastélyról, a Caledonian Forest-i csatáról (419-444. oldal);
  • a rókavadászat költői leírása és Kildrick bemutatása Arthurnak (446-454. o.);
  • vicces leírás a dánok Lincolnshire-ben való megjelenéséről, és arról, hogy megpróbáltak hidat építeni az Arthur partjához a rönkök aranyszálakkal való összekapcsolásával (456. o.);
  • Arthur páncéljának leírása - Vigar elf kovács által készített láncpánt, Goswith sisakja, Griffin által kovácsolt lándzsa (463., 576. o.);
  • hosszú költői beszámoló Kildrick Avalonba vezető útjáról és Arthur Colgrimmal vívott csatájáról, Kildrick vereségéről és haláláról (469-485. o.);
  • Guillomar, Írország királya és Aelcus, Izland király bemutatása Arthurnak (515-520. o.);
  • a Kerekasztal létrehozásának érdekes részletei (531-542. o.);
  • hosszú érdekes beszámoló Arthur Froll-lal, a frankok királyával vívott csatájáról (571-580. o.);
  • Részletek Arthurnak az óriással vívott csatájáról a Mount St. Michael, az ezt követő ütközet Luciusszal, és a Mordreddel vívott ellenségeskedés katasztrofális kimenetele (v-iii 34., 103., 142. o.).

A krónika megírásának időpontját nem lehetett pontosan megállapítani, ahogy a szerző életének idejét sem; kellő biztonsággal csak az állapítható meg, hogy a mű 1155 és 1200 között keletkezett.

Arturiana kialakulása

A középkorban olyan udvari regények szerzői írtak Arthurról, mint Chrétien de Troyes (XII. század), Wolfram von Eschenbach (XII. század), és a Vulgata-ciklus névtelen szerzői (XIII. század). A szóbeli európai folklórra épülő műveik már feltétlen fikciónak számítottak. Legtöbbjük Arthur királyságát használta az új hősök-lovagok - Gawain , Lancelot , Galahad , Percival stb. - hőstetteinek színhelyéül ; maga Arthur pedig háttérbe szorult [41] [42] . (Az orosz eposzokban hasonló szerepet Vlagyimir Vörös Nap herceg játszott ).

Sir Thomas Malory (XV. század) végül megszilárdította Arthur-képét az irodalomban és a tömegtudatban " Artúr halála " című nagyszabású eposzában , amelyben egyesítette és irodalmilag formalizálta az Arthurról és a lovagokról szóló összes leggyakoribb legendát. Kerekasztal. Malory könyve az egész későbbi "Arthuriana" [42] fő forrása .

A legenda cselekménye

A legenda cselekménye általánosságban változatlan maradt Geoffrey of Monmouth kora óta, bár az egyes részletek szerzőnként eltérőek. (A következő Malory Le Morte d'Arthur című művéből való.)

Arthur születése

Arthur Uther Pendragon brit király fia . Uther beleszeretett a gyönyörű Igraine -be, a Tintagel kastély régi Gorlois hercegének feleségébe . Hogy vele töltse az éjszakát, a király megkérte Merlin varázslót , hogy adjon neki Gorlois herceg megjelenését. Fizetésképpen Merlin azt követelte, hogy a babát adják oda nevelésre, amikor megszületik. A herceg meggyilkolása után Uther feleségül vette özvegyét, ezzel legitimálva fiát. Merlin megbűvölte a fiút, erőt és bátorságot adott. A varázsló ekkor odaadta Arthurt, hogy egy öreg lovag, Sir Ector nevelje fel . Néhány évvel később Uthert megmérgezték a hozzá közel állók, és az ország anarchiába és polgári viszályba süllyedt.

Arthur király lesz

Húsz évvel később Merlin és a londoni canterburyi püspök "kőben kardot" ajándékoztak az összegyűlt lovagoknak (a kard egy vízen lebegni képes kőlapon feküdt, a tetején pedig egy üllő nyomta le; a későbbi irodalomban kőbe szúrt karddá változott); a kövön ez volt a felirat: "Aki kirántja ezt a kardot az üllő alól, az születési joga szerint az egész Anglia földjének királya." Egyik király és báró sem tudta kirántani a kardot. Véletlenül a fiatal Arthur vette ki, aki kardot keresett nevű bátyjának, Sir Kay-nek. Merlin felfedte a fiatalember előtt származásának titkát, és királynak kiáltotta ki Arthurt. Az apanázs királyságok uralkodói azonban, akik Uther trónjára törekedtek, nem voltak hajlandók elismerni őt, és háborúba indultak az ifjú Arthur ellen. Bán és Bors tengerentúli királyait-parancsnokait segítségül hívva Arthur megvédte trónját és uralkodni kezdett.

Arthur Camelot városát tette fővárosává , és egy asztalhoz ültette össze a világ legjobb lovagjait. Hogy ne legyen vita köztük a magas és alacsony helyek miatt, Merlin átadta a királynak a Kerekasztalt . Arthur feleségül vette a gyönyörű Guinevere -t, Lodegrance királyának lányát, de házasságuk gyermektelen volt.

Miután a Kőkard megtört Arthur párbajában Sir Pelinorral , Merlin új csodakardot ígért az ifjú királynak. A Vathelin-tó manói kovácsolták , és a Tó Hölgye átadta a kardot Arthurnak azzal a feltétellel, hogy csak egy igazságos ügy nevében bontsa ki a kardot, és adja vissza neki, ha eljön az ideje. Az Excalibur névre keresztelt kard kihagyás nélkül vágott, hüvelye jobban védett, mint bármely páncél.

A királynő árulása és a háború kezdete

A walesi triádok

80
...Három hűtlen felesége a Britannia-szigetről: Calvanuid, Britannia
három lánya:
Essilt a szép hajú [Tristan szeretője],
és Penarvan [Owain felesége, Urien fia]
és Bin [flamduin felesége].
És az egyik hűtlenebb volt, mint ez a három:
ez Gwenüfar, Arthur felesége,
mert jobb férfit gyalázott meg,
mint bármelyik [a másik három közül].

Trisztán és Izolda legendája.
A kiadványt A.D. Mihajlov.
„Irodalmi emlékművek” sorozat. - M., Nauka, 1976

Egy nap Guinevere -t elrabolta a szélhámos Melegante séta közben . Lancelot , a Kerekasztal egyik legjobb lovagja, segítségre nem várva betört Melegant kastélyába, kiszabadította a királynőt és megölte a gonosztevőt. Viszony tört ki közte és a megmentett hölgy között, Guinevere pedig megcsalta férjét.

Az áruló Mordred , Arthur unokaöccse (és a pletykák szerint törvénytelen fia) értesült erről. Jelentette a királynak az árulást. Arthur elküldte Mordredet egy különítménnyel, hogy tartóztassák le Lancelotot és Guinevere-t. A királynőt kivégzéssel fenyegették bűne miatt, de Lancelot felszabadította a királynőt az őrizet alól, egyúttal tévedésből megölte Gareth Beloruchka és Gaheris király fegyvertelen unokaöccseit . Lancelot és Guinevere átmenekült a tengeren, Arthur utánuk ment az üldözésben, Mordredre bízva az irányítást. Kihasználva a lehetőséget, az áruló barom bitorolta a hatalmat, és királlyá kiáltotta ki magát. Sir Gawaint , aki megpróbálta helyreállítani a rendet , megölték.

Arthur halála

Amikor értesült a Nagy-Britanniában zajló zavargásokról, Arthur visszatért a tenger túloldaláról. A király és a szélhámos csapatai a Cammlan-mezőn találkoztak tárgyalásokra. De a találkozó során a kígyó megharapta az egyik lovagot, ő pedig kirántotta a kardját, ami jel volt, hogy mindkét oldalt megtámadja. A Cammlanban kitört nagy csatában Nagy-Britannia egész hadserege elpusztult. Az áruló Mordred elesett, átdöfte Arthur lándzsája, de ő maga halálosan megsebesítette a királyt.

A haldokló király arra kérte Sir Bedivere -t, hogy adja vissza az Excalibur kardot a Tó Hölgyének. Majd őt magát a szomorú hölgyek vitték hajóval Avalon szigetére Morgana húga, Morgiatta (a legenda más változataiban maga Morgana, aki megbánta vétkeit) vezetésével. A hagyomány szerint (hasonlóan a második eljövetel próféciájához ) Arthur szunnyad az Avalonon , és várja a nagy szükség napját, amikor felkel álmából, hogy megmentse Nagy-Britanniát.

Családfa

         Gorlois_ _      Igraine     C. Uther Pendragon c) Lodegrans   
             
                                        
                   
k. Urien Tündér Morgana k. Nantres Elaine k) Sok Orkney morgause Artúr király   Guinevere 
          
                                   
  Ywain                             Sanam_ _
                
        Gawain Gaheris Agravaine Gareth             
                              Lionora    
   
                      Mordred        
                          Borr    


  • Mr.  – Duke
  • k.  - király

Történelmiség

A történelmi Arthur nyilvánvalóan "dux bellorum" volt  - a britek kelta törzsének vezetője vagy parancsnoka, aki a mai Angliában és Walesben élt, és a 6. század elején élt. Ebben az időszakban a magasan fejlett és megkeresztelt kelta Britannia pusztító inváziót élt át a szászok barbár törzse ellen a szárazföldről. Az invázió végül a 8. századra ért véget. a brit kultúra elpusztítása és a szászok teljes meghódítása a sziget déli részén, amelyet a mai napig főleg angolszászok laknak . Ez azonban a VI. század elején volt. a szászok előrenyomulása nyugat felé egy időre megállt. Ez sok kutató szerint bizonyítékul szolgálhat Arthur szászok felett aratott győzelmeinek valóságára. Az egész Nagy-Britannia és a szomszédos szigetek egyesítése azonban, ahogy a legendák mondják, szóba sem jöhet.

Név

Arthur név szerinti legrégebbi említése a " Y Gododdin " [44] walesi költeményben található (7. század) – az egyik hősről azt mondják, hogy vitézséget tanúsított a csatában, " bár nem ő volt Arthur ". A vers nem mond többet Arthurról.

Az "Arthur" név eredete továbbra is vita tárgya. A legszélesebb körben elfogadott etimológia a római nomen gentile (családnév) Artorius [45] -ből származik . Maga a név is ellentmondásos etimológiájú, valószínűleg messapiuszi [46] [47] [48] vagy etruszk [49] [50] [51] eredetű .

Stefan Zimmer nyelvész azt sugallja, hogy az Artorius név kelta eredetű lehetett, mivel a hipotetikus * Artorījos latinosítása , ami viszont egy régebbi patronim * Arto-rīg-ios származéka , ami "a medve/harcos király fia"-ból származik. Egy ilyen patronim egykori létezését nem erősítik meg, de az * arto-rīg , "medve/harcos-király" gyökből származik az óír Artrí személynév [52] . Egy bizonyos "medvét" ( lat.  ursus ) egy 6. századi brit szerző is említ. Gilda On the Fall of Britain című művében, bár minden kapcsolat nélkül a badoni csatával [53] .

A walesi arth "bear" + (g)wr "man" (korábban * Arto-uiros britton ) egy másik gyakran javasolt származékát a modern tudósok hangtani és ortográfiai okokból nem fogadják el [54] .

Van olyan verzió is, hogy ez egy torz másik görög. Ἀρκτοῦρος " Arcturus ", szó szerint "Guardian of the Bear" a neve a Bootes csillagkép legfényesebb csillagának, az Ursa Major mellett [55] . A név "Arcturus" ( lat.  Arcturus Uterii filius ) formában szerepel George Buchanan "Skócia története" ("Rerum Scoticarum Historia") 16. századi könyvében . [56]

Arthur csatái

További tizenegy győzelem előzte meg a Badon-hegyi csatát [57] :

  • az első a Glein folyó torkolatánál, a  Cambridge Gilda MS szerint a devoni határ közelében, de lehetséges a folyót Glemként azonosítani Lincolnshire - vagy Glenként Northumberlandben . 
  • a Douglas folyó második, harmadik, negyedik és ötödik csatája Linnuisban  a lancashire - i Douglas folyóval azonosítható .
  • a hatodik Bassasban ( angol  Bassas ); T. Gale Bostonként azonosította a helynevet, de valószínűbb , hogy a Staffordshire-i Bastford .
  • a hetedik a Caledonian Forestben ( fal.  Catcoit Celidon , Caledon angol  fa ); Gilda cambridge-i kézirata szerint a csata Cornwallban ( lat.  Cornubiae ) zajlott, de Gilda Cotton Library -beli kézirata szerint Lincolnshire - ben .
  • a nyolcadik a Gwinnion kastélyban ( angol  Gunnion ).
  • a kilencedik Légió városában ( Eng.  Legion ), "britül Caerleunnak (Vol .  Kaerleun ") nevezik, Caerleon-on-Usk ( Caerleon-upon-Usk ) vagy Caer-Legion-on-Dee ( Eng.  Caer- ​​Legion upon Dee ), a modern Westchester .
  • tizedik a Ribroit folyón ( angolul  Ribroit , Vwl .  Rhydrhwyd ​​).
  • a tizenegyedik a Mount Agned Cath-Regonion ( fal.  Agned Cath-Regonion ) közelében található. A Gilda Cotton kézirat a Somersetshire -i Cut Bregion lelőhelyet azonosítja .

Arthur fő érdeme az évkönyvek szerint a szászok felett aratott győzelem a Badon-hegyi csatában. Ezt a csatát mind Gilda, Ambrose győzelméről beszélve, mind Bede Tiszteletreméltó (493-ra hivatkozik) [58] említi , anélkül azonban, hogy megmondaná, ki parancsolt benne. Nennius (IX. század) először Arthurnak nevezi a kelták parancsnokát [59] . Az Annals of Cumbria (X. század) szintén említi Arthur badoni győzelmét, 516-ra datálva, és azt is megemlíti, hogy ő és "Medraut" ( Mordred ) megölték egymást az 537-es camlanni csatában [60] . James Asher armagi érsek Matthew of Westminster adatai alapján 520-ban határozta meg a badoni csata évét [61] . A tudósok nem állapították meg megbízhatóan, hogy a középkorban mely helyeket nevezték Badon-hegynek és Kamlannnak. A legelterjedtebb változat szerint a Badon a Bath melletti Bunnesdown . Ritson azonban kétségbe vonja ezt a verziót, Gildára hivatkozva, aki jelezte, hogy a csata a Severn ("prope Sabrinæ ostium") torkolatánál zajlott. [62]

Nennius szerint Badonban Arthur kilencszázhatvan szász lovagot pusztított el. A pogányok ellen harcolva Szűz Mária képét viselte páncélján. A badoni csatáról szólva Malmesbury Vilmos nem azt jelzi, hogy Arthur megölte a szászokat, hanem csak szétszóródott [63] .

Prototípusok

Sok kutató hajlamos azt gondolni, hogy Arthur mint különálló személy nem létezett, és Arthur nevét a hagyományos történelemben más néven ismert valós személynek tulajdonították. Arthur lehetséges prototípusai között a következő mitológiai és történelmi személyiségek szerepeltek:

  • Arthur , Nemed egyik fia, aki a fomoriak ellen harcolt .
  • Artaius , a mezőgazdaság gall istene, akit a rómaiak Merkúrral azonosítottak. A britek közül Artius lett Arthur.
  • Lucius Artorius Castus ( latinul:  Lucius Artorius Castus ) (kb. 2. század közepe-vége vagy 3. század eleje-közepe), római katonai vezető, aki a VI Victorious légió segédlovassági egységét vezette. Neve, "Artorius" egybecseng az "Arthur" névvel. amely a változat alapjául szolgált. Maga Lucius Artorius azonban több mint háromszáz évvel korábban élt, mint Arthur – a 2. század végén, Marcus Aurelius és Commodus császárok uralkodása alatt , és nem foglalkozott a szászokkal. Annak ellenére, hogy Lucius Artorius és Arthur között ilyen gyenge kapcsolat van, ez a verzió meglehetősen népszerű a2004 -es Arthur király című filmnek köszönhetően.
  • Riotam ( lat.  Riothamus ), egy kelta király, aki Bretagne -t vagy Armoricát uralta az 5. században – valamivel korábban, mint „Artúr kora”. Élete Jordanes bizánci krónikájából ismert . Egyes kutatók szerint Riotam életrajza helyenként hasonló az Arthurról szóló történetekhez.
  • Ambrose Aurelianus ( lat.  Ambrosius Aurelianus ), Britannia főkirálya , római-brit parancsnok, akárcsak Arthur, aki komoly visszautasítást adott a szászoknak. Aurelianus az 5. század közepén élt. - Arthur életének feltételezett korszakánál korábban tetteit említik, mint a Badon-hegyi csata előtt történtek. Szinte minden Arthurhoz kapcsolódó forrásban megjelenik: említi Gilda [53] , Bede [58] és Nennius (utóbbi összetéveszti Merlinnel ) [23] , Geoffrey of Monmouth Ambrose Aurelian - Arthur nagybátyja, testvére és elődje Uther Pendragon királyi trónján. Malmesbury Vilmos Arthurt Ambrose Aurelian örökösének tartja.
  • Artuir mac Aidan ( gael Artuir mac Áedáin ), gael tábornok, Aidan fia, Dal Riad királya , aki a piktek ellen harcolt, és 582-ben halt meg - valamivel később, mint az állítólagos "Artúr korszak". Lehetséges, hogy az Y Gododdin vers említi, mivel Gododin királysága Dal Riata mellett található. Artuir soha nem lett király, de meghalt, mielőtt elfoglalta volna a trónt. [1] [2]
  • Artuis ap Masgweed , Elmet királyságának hercege540-ben halt meg, ami érdekes - ez az év Nagy-Britannia többi uralkodójának tömeges halálát jelzi, ami összekapcsolja ezeket az eseményeket a legendás camlanni csatával. Coilchen leszármazottja volt.
  • Artuis ap Mor , a Penninek királya (470-500) Ambrose Aurelianus kortársa volt , részt vett a piktek és szászok elleni háborúkban . Coilchen leszármazottja volt.
  • Cadvaladr ap Meirkhion , Meirionydd uralkodójaie 480-500 körül Nevét "a csapatok vezérének" fordíthatjuk, és Arthur életének feltételezett idejében élt. [64] .
  • Owain , a fehérfogú, Ross uralkodója(kb. 470-517), Cadwallon of Gwynedd testvére volt, és kapcsolatba lépett feleségével, akitől Mailgun született , aki 520-ban megölte "apját".
  • Vörös Kinlas , Rosz uralkodója(517-kb. 540), Rosz Owain fia és Mailgun féltestvére , akitől ugyanúgy megölték, mint apját.
  • Atruis ap Meurig , Gwent uralkodója .
  • I. Hartnart , a piktek királya , aki 529 és 536 között uralkodott [65] . Az utána uralkodó Caeltram ebben az esetbena legenda Sir Kay -jéhez kapcsolódik.

Régészeti leletek

A leghíresebb régészeti lelet az úgynevezett " Artúr sírja ". 1191-ben, a glastonburyi apátság felújítása során egy férfi és egy nő sírjára bukkantak, amelyre állítólag Arthur király nevét vésték. A sírt márványból újították fel, és sok éven át zarándoklat tárgya maradt egész Nagy-Britanniából. A kolostort 1539-ben szétszórták, és csak romjai maradtak meg belőle. A sírt nem őrizték meg, bár feltételezett helyét turisták számára tábla jelzi.

A Tintagel kastély , Arthur szülőhelye, igazi történelmi helyszín. A 6. századra visszanyúló kultúrrétegekben találtak egy követ (az ún. "Arthur köve"), amelyen latin nyelvű felirat volt: " Kol atya alkotta ezt, Artugnu, Kolja leszármazottja ezt " (Paternus Colus avi ficit, Artognou Coli ficit) [66] [67] (Gordon Meichen régész szerint a betűk egy része hiányzik, és az eredeti felirat azt jelentette, hogy "Artugnu állította ezt a követ ősapja, Kolja emlékére" [68] ). A követ sokáig aknafedélként használták, és a rajta lévő feliratot csak nemrég fedezték fel. Ez az egyetlen valódi műtárgy , amelyre az "Arthur" név van ráírva.

A populáris kultúrában

Az Arthur királyról szóló könyvek, filmek és egyéb művek teljes listáját lásd Arturian cikkében.

Nagy -Britannia számára az Artúr-ciklus ugyanaz a nemzeti eposz volt, mint az Eddák Skandináviának, a Nibelunglied és a Beowulf Németországnak, a Kalevala Finnországnak, a Kijevi és Novgorod - eposz Oroszországnak. Annak ellenére, hogy Arthur a brit (kelta) eposz hőse, és a jelenlegi angolok őseivel harcolt, határozottan belépett az angol kultúrába. John Tolkien még azt hitte, hogy a brit Arthur kiszorította az angolszász hősöket, és ennek eredményeként megfosztotta az angolszászokat saját nemzeti eposzuktól:

Vannak görög és kelta eposzok, román, germán, skandináv és finn (ez utóbbi erős benyomást tett rám); de semmi angol, kivéve a népmesék olcsó kiadásait. Természetesen volt és van egy hatalmas artúri világ, de minden fensége ellenére Nagy-Britannia talajához kötődik, nem pedig Angliához; és nem pótolja azt, ami véleményem szerint hiányzik [69] .

A középkortól a 21. századig számtalan lovagi regényben Arthur szerepel a fő pozitív szereplőként. A legnépszerűbb motívumok Arthur uralkodásának kezdete a kard kőből való kiemelésével és tragikus vége a saját fia halálával. Arthurt ideális igazságos királynak és bátor lovagnak mutatják be.

Arthur képével Mark Twain , Alfred Tennyson , Terence Hanbury White , Mary Stuart , Marion Zimmer Bradley , Stephen Lohead foglalkozott. Ezenkívül az Artúr-eposz óriási hatással volt a fantasy irodalom fejlődésére , különösen John R. R. Tolkien műveire (a Sir Gawain versét is ő fordította modern angolra) [70] [71] , Clive S. Lewis (sőt az éjszakát a Tintagel kastélyban töltötte) [72] , Andrzej Sapkowski , Stephen King . Sapkowski szerint minden fantasy-irodalom így vagy úgy az Artúr-eposzból származik [73] .

Irodalom

Az Arthuriana eredeti forrásain (Malory és az azt megelőző udvari költemények) kívül az egyik legrégebbi mű, ahol Arthur szerepel, Edmund Spenser A tündérkirálynő című műve (1590). Ez egy allegorikus mese, nem kapcsolódik Arthuriana fő cselekményéhez. Itt az ifjú Arthur herceg, aki még nem lett király, szerelmes a Tündérkirálynőbe, és hiába keresi őt szerte a világon. Spenser Arthurt nem konkrét történelmi személyként, hanem a bátorság és a vitézség allegorikus jelképeként használja, így Arthurjának a nevén és a származásán kívül szinte semmi közös nincs Galfrid és Malory Arthurjával. Ez az egyik első olyan alkotás, amely ennyire eltér a kánontól, és azon kevesek közé tartozik, ahol az akció Arthur királlyá válása előtt játszódik.

Alfred Tennyson romantikus versciklust írt a Kerekasztal lovagjairól "Királyi idillek" (A király idilljei) általános címmel, 1856 és 1885 között. Ide tartozik Arthur és Guinevere házasságának története, Gareth, Lancelot, Tristan, Merlin szerelme a Tó Hölgye iránt és Arthur halála. Ezek az üres versben írt versek a viktoriánus korszak romantikus irodalmának példái. Malory könyvén alapulnak, bár megengednek kisebb kitérőket.

Terence White angol író 1938 és 1958 között négy Arthur-történetet írt, szintén Malory változata alapján. A „The Volt and Future King” című könyvben egyesítik őket, és a modern fantasy és történelmi kalandregény stílusában készültek. White könyvének jellegzetessége, hogy Arthur alakjára összpontosít, és nem lovagjaira és korszakára, mint sok más mű. A tetralógia első könyve, a " The Sword in the Stone " alapján a Walt Disney Studios készített egy azonos nevű animációs filmet.

A 20. század második felében az Artúr-legenda standard adaptációi kezdett átadni az eredeti értelmezéseket. Így Rosemary Sutcliffe először Arthurt tette meg egy történelmi regény hősévé (" A kard napnyugtakor ", " Fáklyavivők "). Mary Stewart regényciklusában nem Arthurt, hanem Merlin varázslót teszi a főszereplővé . Egy másik szerző, akinek eredeti elképzelése van Arturianáról, Marion Zimmer Bradley és The Mists of Avalon (1982) című regénye. Ez az Arthur-eposz értelmezése a női szereplők szemszögéből - Tündér Morgana , Guinevere , A tó hölgye, Morgause. A könyv egyik központi motívuma a Morgant képviselő matriarchális pogányság küzdelme a fiatal kereszténységgel. Ezt követően a könyv alapján egy egész sorozat folytatást írtak, és egy filmadaptációt forgattak.

Az Arthur képének eredeti értelmezése Andre Norton Merlin tükör című történelmi regényében is megtalálható (1975).

Bernard Cornwell szerint Arthur Mordred kormányzójaként kormányozta Dumnoniát , és soha nem volt király.

Robert Asprin Túl a hullámokon című fantasy-regényében egy brit különleges erők tisztét a múltba szállítják, Lancelot testében, hogy megakadályozzák az Arthur elleni merényletet, amelyet az IRA egyik terroristája készít elő, aki szintén visszatért. időben .

Kazuo Ishiguro japán származású brit író írta az " Eltemetett óriás " című regényt , ahol az akció a korai középkorban játszódik, Arura király halála után. Van a regényben egy szereplő, aki a Kerekasztal lovagja, valamint magának Arthur Gawainnak az unokaöccse, aki mindvégig odaadja királyát. A regény a britek és a szászok háborúját is leírja.

Filmművészet

Több tucat film készült Arthur király legendái alapján. Az első az 1904-es Parsifal némafilm. Ha a korai filmek többé-kevésbé pontosan követték a legendák cselekményeit, akkor az 1980-as-90-es évektől a szabad értelmezések érvényesülnek, amelyekben gyakran csak nevek és címek maradtak meg az Artúrból [74] .

Televízió

Paródiák, szatíra

Az Artúrról és lovagjairól alkotott túlságosan nemes és pozitív kép sok szerző számára unalmassá vált, a 19. századtól pedig paródiák, viccek és komoly szatírák tárgyává vált.

  • Mark Twain amerikai szatirikus kortársát, a 19. század jenkijét Arthur király korszakába helyezte. Hank Morgan néven. Az "A Connecticut Yankee in King Arthur's Court " (1889) című novella a lovagi románcok patriarchális régimódi voltát és Twain kortárs burzsoá társadalmát a fantázia prizmáján keresztül nevetségessé teszi. Arthur, lovagjai és Merlin varázsló a könyvben a távoli múlt naiv és babonás embereiként szerepelnek, akiket Hank könnyen átver, a brit állam egyik vezetőjévé válik, és megpróbálja felgyorsítani annak fejlődését. Twain könyve sok utánzást váltott ki, ami a krono-fiction műfaját eredményezte , több mint tízszer forgatták.
  • Az Arthuriana másik jól ismert paródiája a „ Monty Python és a Szent Grál ” című film, amely Artúr, a középkor és a lovagok témájában készült komikus vázlatok sorozata. Később a Spamalot című musicalt e film alapján állították színpadra .
  • Arthur király M. G. Uszpenszkij "Zsihár kalandjai" (1995-1998) című trilógiájának egyik főszereplője, a címszereplő egyik esküdt testvére, aki nem csak a névtelen herceg nevét találta ki a az akció kezdete (Yar-Tur), hanem a leendő királynak javasolta a kerekasztal ötletét. Ouspensky szerint a feminizmus és a politikai korrektség eszméinek behatolása Arthur királyságába tönkreteszi a Kerekasztal testvériségét és magát a királyt is. Annak érdekében, hogy visszaszerezze Ginevra szerelmét, Arthur Merlin tanácsára felveszi a tévelygő Lancelot alakját. A királyi becsület védelmének ürügyén Mordred kihívja a képzeletbeli Lancelot egy párbajra, amelyben mindketten meghalnak (Arthur varázslatos álmát itt egy véletlen magyarázza: a végzetes csapást Arthur abban a pillanatban érte, amikor a Halál sértve elhagyta a földi világot , és ez örökre az élet és a nemlét határán hagyta a királyt).
  • A Shrek the Third című rajzfilmben a Far Far Away trónörökösét Arthur Pendragonnak hívják. A filmben Arthur herceg mellett a Kerekasztal Lovagjai legendáinak hagyományos szereplői  - Merlin ( Eric Idle ), Lancelot ( John Krasinski ) és Guinevere - szerepelnek .
  • A The Walt Disney Company által készített " Kacsamesék " animációs sorozat " Sir Screw Razboltylo " epizódjában ( az első évad 17. epizódja ) .
  • A " Kaamelott " francia sorozat cselekménye Arthur király történetén alapul.
  • A Drunk History című brit vígjátéksorozatban az egyik részt Arthur királynak szentelték (2017. március 22-i „3. epizód”), Arthur király szerepét Ben Hardy színész játssza ; narrátor - Russell Kane .

Számítógépes játékok

  • A Tomb Raider: Legend játék során a főszereplő, Lara Croft megpróbálja megtalálni az Excalibur kardot , és megtalálni Arthur király temetkezési helyét. Az Excaliburnak mágikus ereje volt. De a kard eltört, így Lara Croftnak darabonként kellett összeszerelnie. Ezen kívül, ha behelyezed egy teleportba, átléphetsz az Avalon világába.
  • Arthur király: The Role-playing Wargame Arthur uralkodásának kezdetét meséli el. Arthur szerepében egyesítened kell a széttöredezett Nagy-Britanniát, és meg kell védened a világunkba betört túlvilági lényektől.
  • A Rome: Total War - Barbarian Invasion játékban a Historical Battles szekcióban az Arthur (Lucius Artorius Castus) vezette római-britokért harcolhatsz a Badon-hegyi csatában a szász hadsereg ellen. A birodalmi hadjáratban, miután Róma elvesztette Nagy-Britanniát, megjelenik a római-britokból álló frakció-horda Artorius vezetésével, amely főleg római egységekből áll, Kulan kutyáival és a nehézlovasság elit egységeivel - a lovagokkal. a Grálról.
  • A Stronghold Legends játékban .
  • Arthur az egyik játszható karakter a Smite játékban .
  • A Vagrant Story (PlayStation, 2000) játékban az Excalibur egy kétkezes kard, amelyet a főszereplővel, a fő antagonistával és a játék végső főnökével, Romeo Guildensternnel vívott végső küzdelemben használnak. Szintén a játékban vannak drágakövek (Gems) a fegyverek és a pajzsok fogantyúján. Sokuk neve (Arturos, Lancer, Basivalen stb.) Artúr király legendáiban található szereplők nevére utal.

Vegyes

Jegyzetek

  1. ↑ 1 2 David F. Carroll ( Arturius: A Quest for Camelot című könyvében , 1996)
  2. ↑ 12 Wood , Michael. Mítoszok és hősök  nyomában (neopr.) . - University of California Press , 2007. - P. 255. - ISBN 978-0-520-25170-0 .
  3. ↑ Higham, 2002 , pp. 11–37.: a mű szövegében vita van erről a kérdésről.
  4. ↑ Charles-Edwards, 1991 , p. tizenöt; Sims-Williams, 1991 . A Y Gododdin nem datálható pontosan: az 5. századi eseményeket írja le, míg a szöveg helyesírása a 9/10. századhoz, a fennmaradt példány pedig a 13. századhoz tartozik.
  5. ↑ Y Gododdin . Letöltve: 2011. január 8. Az eredetiből archiválva : 2011. május 14..
  6. ↑ A GODODDIN . Letöltve: 2011. január 8. Az eredetiből archiválva : 2011. május 14..
  7. ↑ Jackson Kenneth H. A Gododdin: A legrégebbi skót költemény. – Edin. : Edinburgh University Press, 1969. - ISBN 0-85224-049-X .
  8. ↑ Koch, John T. Aneurin Gododdinja: szöveg és kontextus a sötét korszak észak-britanniai részéből. - Cardiff: University of Wales Press, 1997. - ISBN 0-7083-1374-4 .
  9. ↑ PREIDDEU ANNWN: "Annwn zsákmánya" . Hozzáférés dátuma: 2011. január 8. Az eredetiből archiválva : 2010. augusztus 4..
  10. ↑ Annwfn zsákmánya (Preiddeu Annwfn) // Lacy, Norris J. The New Arthurian Encyclopedia. - N. Y .: Garland, 1991. - P. 428. - ISBN 0-8240-4377-4
  11. ↑ Haycock, Marged . Preiddeu Annwn és Taliesin alakja. - Studia Celtica 18-19. - 1983-1984. - P. 52-78.
  12. ↑ Genealógiák a Mostyn MS-ből. 117 (nem elérhető link) . Letöltve: 2011. január 10. Az eredetiből archiválva : 2013. május 15. 
  13. ↑ Marcus Cynfawr Conomari
  14. ↑ Tudwal ap Gwrfawr (született 0420 körül) . Letöltve: 2011. január 14. Az eredetiből archiválva : 2011. június 21..
  15. ↑ Tudwal Ap Gwrfawr
  16. ↑ Gwrfawr Morfawr ap Cadfan Gadeon . Hozzáférés dátuma: 2011. január 14. Az eredetiből archiválva : 2010. december 15.
  17. ↑ Gwrfawr Ap Cadfan
  18. ↑ Eudaf Hen: meghatározni, felfedezni, megvitatni . Letöltve: 2011. január 14. Az eredetiből archiválva : 2015. április 2..
  19. ↑ A Mabinogi és más középkori walesi mesék. Tr. PK Ford. Berkeley, 1977.
  20. ↑ Triád 37. Átdolgozva: Bromwich, Rachel (2006). Trioedd Ynys Prydein: The Triads of the Island of the Britain. University of Wales Press. ISBN 0-7083-1386-8 .
  21. ↑ David Hughes. The British Chronicles, 1. kötet, 2007
  22. ↑ Bromwich, R. és Simon Evans, D. Culhwch és Olwen. A legrégebbi Arthur-mese kiadása és tanulmánya (Cardiff: University of Wales Press, 1992)
  23. ↑ 1 2 Nennius . A britek története archiválva az eredetiből 2011. január 29-én.
  24. ↑ Komarinets A. Arthur király és a kerekasztal lovagjai enciklopédiája. - M . : LLC "AST Publishing House", 2001. - S. 22-23. — 461 p. — ISBN 5-17-005197-2 .
  25. ↑ Annales Cambriae  (eng.)  (elérhetetlen link) . Hozzáférés dátuma: 2010. december 31. Az eredetiből archiválva : 2006. október 3.
  26. ↑ LOS ENFRENTAMIENTOS BÉLICOS CON INGLATERRA Y SUS GENTES (nem elérhető link) . Letöltve: 2011. augusztus 24. Az eredetiből archiválva : 2010. február 2.. 
  27. ↑ Brut Tysilio, szerk. Owen Jones et al., The Myvyrian Archaiology of Wales. Vol. 1. London, 1801
  28. ↑ Peter Roberts, Nagy-Britannia királyainak krónikája. A Tysilionak tulajdonított walesi másolatból fordítva. London, 1811;
  29. ↑ Wm R Cooper. Az özönvíz után Ashford Middlesex (1995)
  30. ↑ Wm R Cooper. Brut y Bryttaniait. Ashford, Middlesex (2002). 57. o.
  31. ↑ Malmesbury Vilmos Krónikája Anglia királyai a legkorábbi időszaktól István király uralkodásáig. – London: Henry G. Bohn, York St., Covent Garden. – M.DCCC.XLVII, p. tizenegy.
  32. ↑ Malmesbury Vilmos Krónikája Anglia királyai a legkorábbi időszaktól István király uralkodásáig. – London: Henry G. Bohn, York St., Covent Garden. – M.DCCC.XLVII, p. 315.
  33. ↑ Tournai Hermann. A Szent Csodákról. Mary of Laudun archiválva 2022. február 12-én a Wayback Machine -nél // Arthur király a legendákban és történelemben, szerk. írta Richard White. — London; New York: Routledge, 2016. - p. 515.
  34. ↑ Berard Christopher M. King Arthur and the Canons of Laon archiválva 2022. február 12-én a Wayback Machine -nél // Arthuriana. - 26. kötet - 3. szám - Dallas: Scriptorium Press, 2016. - p. 98.
  35. ↑ Komarinets A. A. Arthur király és a kerekasztal lovagjai enciklopédiája. - S. 254.
  36. ↑ Tatlock JSP The English Journey of the Laon Canons // Speculum. — Vol. 8. - Nem. 4. - Chicago, 1933. - p. 455.
  37. ↑ The Lives of the Cambro British Saints, a Rev. WJ Rees MA FSA Llandovery. MDCCLIII. pp. 616-617
  38. ↑ Rachel Bromwich (szerk.) Trioedd Ynys Prydein. A walesi triádok. Caerdydd, 1978
  39. ↑ "A Layamonts Brut vagy a brit krónika potenciális félszász parafrázis a Brute of Wace-ről" London. 1847
  40. ↑ Arthurian Chronicles Wace és Layamon képviseletében.Ed. Lucy Allen Patton. London.Toronto.1921
  41. ↑ Andrzej Sapkowski . "Artúr király világa" Archiválva : 2009. február 10. a Wayback Machine -nél
  42. ↑ 1 2 Popova M. K. Arthur király legendája az Erzsébet-kori Anglia kultúrájában Archív másolat 2019. február 4-én a Wayback Machine -nél // Mítosz a reneszánsz kultúrájában. - M .: Nauka, 2003, 294-300.
  43. ↑ Malory's Maleagant , más források Melwas és Meliagrance is
  44. ↑ Y Gododdin archiválva : 2011. szeptember 19. a Wayback Machine -nél  – angol fordítás
  45. ↑ Koch, John T. (2006), Celtic Culture: A Historical Encyclopedia, Santa Barbara, CA: ABC-CLIO, p. 121.
  46. ↑ Marcella Chelotti, Vincenza Morizio, Marina Silvestrini, Le epigrafi romane di Canosa , 1. kötet, Edipuglia srl, 1990, pp. 261, 264.
  47. ↑ Ciro Santoro, "Per la nuova iscrizione messapica di Oria", La Zagaglia , A. VII, n. 27, 1965, pp. 271-293.
  48. ↑ Ciro Santoro, "La Nuova Epigrafe Messapica "IM 4. 16, I-III" di Ostuni ed nomi" in Art-, Ricerche e Studi , 12. kötet, 1979, pp. 45-60
  49. ↑ Wilhelm Schulze, "Zur Geschichte lateinischer Eigennamen" (5. kötet, 2. szám: Abhandlungen der Gesellschaft der Wissenschaften zu Göttingen, Philologisch-Historische Klasse , Gesellschaft der Wissenschaften Weissund 1,6, Klasszikus Philadelphia 6,6,2,1,6. 72. o. 333-338
  50. ↑ Olli Salomies, Die römischen Vornamen. Studien zur römischen Namengebung . Helsinki 1987, p. 68
  51. ↑ Herbig, Gust., "Falisca", Glotta , Band II, Göttingen, 1910, p. 98
  52. ↑ Zimmer, Stefan (2009), "The Name of Arthur – A New Etymology", Journal of Celtic Linguistics, University of Wales Press, 13 (1): 131-136
  53. ↑ 1 2 Gilda . "On the Fall of Britain" archiválva : 2010. november 16. a Wayback Machine -nél
  54. ↑ Higham, NJ (2002), King Arthur, Myth-Making and History, London: Routledge, p. 74-80.
  55. ↑ Arthur király élete ókori történészektől és hiteles dokumentumokból Joseph Ritson esq. London. 1825. 61. o
  56. ↑ Rerum Scoticarum Historia. George Buchanano Scoto. Aberdonae. MDCCLXII. lib. V.-P. 22., 24.
  57. ↑ Arthur király élete ókori történészektől és hiteles dokumentumokból Joseph Ritson esq.Londontól. 1825.p 71-73
  58. ↑ 1 2 Bede The Hon . A szögletek népének egyháztörténete. Archiválva : 2010. október 13. a Wayback Machine -nél
  59. ↑ Nennius. A britek története . Hozzáférés dátuma: 2010. január 13. Az eredetiből archiválva : 2011. január 29.
  60. ↑ Kambriai Annals . Letöltve: 2010. január 13. Az eredetiből archiválva : 2012. május 10.
  61. ↑ Arthur király élete ókori történészektől és hiteles dokumentumokból Joseph Ritson esq. - London, 1825. - P. 73-74.
  62. ↑ Arthur király élete ókori történészektől és hiteles dokumentumokból Joseph Ritson esq. London. 1825. 74. o
  63. ↑ WILLIAM OF MALMESBURY KRÓNIKÁJA ANGLIA KIRÁLYAI A LEGKÁRÉBBI IDŐSZAKTÓL ISTVÁN KIRÁLY URALKODÁSÁIG. – LONDON: HENRY G. BOHN, YORK STREET, COYENT GARDEN, M.DCCC.XLVII.
  64. ↑ A világ összes monarchiája (elérhetetlen link) . Letöltve: 2011. szeptember 29. Az eredetiből archiválva : 2012. március 10.. 
  65. ↑ Bullen, Damian (2021) "King Arthur, King of Picts (529-536)" Archivált 2022. január 2-án a Wayback Machine -nél
  66. ↑ Tintagel-sziget . Celtic Inscribed Stones Project (UCL). Letöltve: 2009. december 5. Az eredetiből archiválva : 2011. augusztus 23..
  67. ↑ # Koch, John T. (2006). Kelta kultúra: Történelmi Enciklopédia. ABC-CLIO. ISBN 1-85109-440-7 .
  68. ↑ Az „Artognou” kő új értelmezése, Tintagel . Hozzáférés dátuma: 2010. január 13. Az eredetiből archiválva : 2012. január 1..
  69. ↑ JRR Tolkien levelei: Milton Woldmannak, 1951. Houghton Mifflin Co., 2000. ISBN 0-618-05699-8 , 9780618056996
  70. ↑ Tolkien hatása alatt: Arthurian Legends in The Lord of the Rings Archiválva : 2011. augusztus 24. - Claire Jardillier
  71. ↑ Tolkien epikus birodalma. Első rész: Beren és Luthien archiválva 2011. január 6-án a Wayback Machine -nél  – Alex Lewis és Elizabeth Currie
  72. ↑ Jane Chance. Tolkien, a középkoríró. Routledge tanulmányok a középkori vallás és kultúra 3. kötete. Routledge, 2003. ISBN 0-415-28944-0 , 9780415289443 295 oldal
  73. ↑ Andrzej Sapkowski. Pirug, avagy nincs arany a szürke hegyekben Archiválva : 2013. augusztus 30. a Wayback Machine -nál . Nowa Fantastyka,5/93
  74. ↑ Minden film Artúr királyról A Wayback Machine 2019. június 10-i archív példánya  – Igor Kray | A sci-fi és a fantasy világa
  75. ↑ Salda, Michael N. Arthurian Animation: A Study of Cartoon Camelots on Film and Television. - Jefferson, NC: McFarland & Company, 2013. - P. 160-161. - 220 p. - ISBN 978-0-7864-7468-4 .
  76. ↑ Les artistes:  (fr.) . www.lagendeduroiarthur.com. Letöltve: 2017. március 30. Az eredetiből archiválva : 2017. március 31..

Irodalom

elsődleges források Kutatás
  • Charles-Edwards, Thomas M. (1991), The Arthur of History, Bromwich, Rachel; Jarman, AOH & Roberts, Brynley F., The Arthur of the Welsh , Cardiff: University of Wales Press, p. 15–32., ISBN 978-0-7083-1107-3  .
  • Higham, NJ (2002), King Arthur, Mítoszteremtés és történelem , London: Routledge, ISBN 978-0-415-21305-9 
  • Sims-Williams, Patrick (1991), The Early Welsh Arthurian Poems, Bromwich, Rachel; Jarman, AOH & Roberts, Brynley F., The Arthur of the Welsh , Cardiff: University of Wales Press, p. 33–71., ISBN 978-0-7083-1107-3  .
  • Arthur vagy Artus // Brockhaus és Efron enciklopédikus szótára  : 86 kötetben (82 kötet és további 4 kötet). - Szentpétervár. , 1890-1907.
  • Jacques le Goff . A középkor hősei és csodái / Per. franciából D. Savosina. — M.: Szöveg, 2012. — 224 p. - ISBN 978-5-7516-1066-1 .
  • Komarinets A. A. Arthur király és a kerekasztal lovagjai enciklopédiája. - M .: LLC " AST ", 2001. - 464 p. — 5000 példány. — ISBN 5-17-005197-2 .
  • Koroljev K. M. A Brit-szigetek mitológiája: enciklopédia. — M.: Eksmo; Szentpétervár: Terra Fantastica, 2003. - 640 p.: ill. — ISBN 5-699-03526-5 .
  • Erlikhman V. V. Arthur király. - M .: " Fiatal gárda ", 2009. - ( Csodálatos emberek élete ). — 346 p. betegtől. — ISBN 978-5-235-03246-0 .
  • Peter Ackroyd . Arthur király és a kerekasztal lovagjai. — M. : Alpina non-fiction, 2017. — 418 p. - ISBN 978-5-91671-699-3 .
Cikkek
  Ugrás a Wikidata elemre  Szótárak és enciklopédiák
Genealógia és nekropolisz
 kilenc méltó
Igaz pogányok
Őszinte zsidók
Jó keresztények