Vladimir Monomakh tanításai

Az oldal jelenlegi verzióját még nem ellenőrizték tapasztalt közreműködők, és jelentősen eltérhet a 2022. szeptember 7-én felülvizsgált verziótól ; az ellenőrzések 2 szerkesztést igényelnek .
Vladimir Monomakh tanításai
A szerzők Vlagyimir Vsevolodovics Monomakh
írás dátuma 1099
Eredeti nyelv Régi orosz nyelv
Ország
Wikiforrás logó Szöveg a Wikiforrásban

" Vlagyimir Monomakh utasítása " (egyes forrásokban - "Vlagyimir Vszevolodovics utasítása", "Vlagyimir Monomakh testamentuma a gyermekeknek", "Utasítás gyerekeknek" [1] ) a XII. századi irodalmi emlékmű , amelyet a nagyherceg írt. kijevi Vladimir Monomakh . Ezt a művet az első világi prédikációnak nevezik [2] .

Vladimir Monomakh három műve érkezett hozzánk. Az első az „Utasítás”, a második az „utakra és fogások”-ról szóló történet (önéletrajz), a harmadik egy levél unokatestvérének, Oleg Szvjatoszlavovicsnak .

A 36. és 55. zsoltárt a Tanítások idézik . Monomakh a következő városokat is megemlíti: Beresztye , Vlagyimir , Kurszk , Novgorod , Perejaszlavl , Polotszk , Rosztov , Szmolenszk , Sztarodub , Szutejszk , Turov , Csernyigov , Goltav , Lubnij , Romnij , Voin , Vjatics és Vyatics Korno központja . .

Tartalom

Kezdetben a "Vlagyimir Monomakh utasítása" három részből állt: "Utasítás", "Krónika" Monomakh életéről (a herceg önéletrajza) és egy üzenet a csernigovi hercegnek, Oleg Svyatoslavich Chernigovnak. Korábban a Tanítás tartalmazott még egy művet, az Ima című művet, de N. N. Voronin [3] és R. Mathiesen [4] kutatása után világossá vált, hogy ezt a részt később illesztették be.

Tanítás

Az első részben Vlagyimir Monomakh herceg megszólítja gyermekeit és mindenkit, aki valaha is elolvassa üzenetét. Ő tanít

„élni úgy, ahogy a keresztényekhez illik, mindig és mindenhol úgy cselekedni, ahogy az emberekhez illik, emlékezve arra, hogy Isten gondoskodása megbízhatóbb, mint az emberi” [5]

A herceg arra buzdít, hogy ne lustálkodjunk, dolgozzunk, adjunk alamizsnát, legyünk hűek a kereszt csókjához. Vlagyimir Monomakh elmondja, hogyan utasította vissza testvéreinek ajánlatát, hogy részt vegyenek a háborúban Rosztyiszlav Vladimirovics herceg fiaival: „Nem tudok veled menni, és nem csókolhatom meg.” (Az 1097-es lubechi kongresszuson született megállapodásról beszélünk. ) Monomakh az erkölcs alapját („a jóság kezdetét”) az „ istenfélelemben ” látja. Arra tanítja gyermekeit, hogy szükség van „apró tettekre”, felszólítja az „Uram irgalmazz” ima olvasására, segítsd a szegényeket, ne pusztítsd el a keresztény lelkeket, legyenek vendégszeretőek, tiszteljék a véneket és a papokat, szeressétek az egyenlőket, ne berúgni, nem paráználkodni, nem hazudni, vigyázni a háborúra.

Vladimir Monomakh sok forrásra hivatkozik, például a Zsoltárt idézi , Nagy Szent Bazil életét (a szerénységről és a vének iránti engedelmességről). A következő szavak Nagy Bazil (4. század) egyik tanításának parafrázisa, amely az ortodox liturgikus gyűjteményekben található: „Prológ” (január 21. alatt) és „ Böjti trióda ”. Továbbá Monomakh Isten nagyságáról és teremtményéről ír, ismét a „nagyböjti triódiót” idézve (az 1. nagyböjti hét himnuszai). Valószínűleg a szerző felhasználja János bolgár exarcha "Sestodnev" teológiai értekezését is [6] .

Monomakh története az életéről

Monomakh tanításainak következő része (a „történet az utakról és fogásokról”) katonai hadjáratainak és utazásainak felsorolása. A herceg gazdag személyes élményt oszt meg az olvasóval, bemutatva, hogyan tartja be azokat a szabályokat, amelyekről az első részben beszél. A herceg azt írja, hogy felnőtt életét tizenhárom évesen kezdte, amikor apja Rosztovba küldi "a Vjaticsi földjén keresztül". A történet Monomakh Polockok , Vjaticsi, lengyelek és Polovci elleni hadjáratairól szól. Monomakh összesen 83 hadjáratra és 19 megállapodásra emlékszik, amelyeket a Polovtsy-val kötött. Monomakh megemlíti a vadon élő nyestekre, ürgékre, szarvasokra, jávorszarvasokra, vaddisznókra, medvékre és „vadállatokra” való vadászatot is. A szerző annak a reménynek a kifejezésével fejezi be a történetet, hogy az olvasók nem fogják elítélni, hiszen nem akarta „sem magát, sem bátorságát” dicsérni, és egyedül Istent dicsőítette irgalmasságáért, „amiért én, bűnös és sovány vagyok, oly sok éven át megóvott engem azoktól a halálos veszélyektől, és nem lustának teremtett, rossznak, alkalmasnak mindenféle emberi tettre. Monomakh jó cselekedetekre buzdít, és "Istent a szentjeivel" dicsőít.

Monomakh levele Oleg Szvjatoszlavicsnak

Az Oleg Szvjatoszlavics csernyigovi herceghez intézett üzenet válasz volt az 1096. szeptember 6-i muromi eseményekre, amikor Monomakh egyik fia, Izyaslav Vladimirovics herceg meghalt az Oleggel vívott csatában. Az üzenetben Monomakh megbocsátja Oleg hercegnek fia halálát, békére szólítja a csernigovi herceget, és meglepődik, hogy Oleg nem bánja meg bűnét. D. S. Likhachev megjegyzi:

„Kivételesek a körülmények, amelyek a levél megírásához vezettek, és a levél hangvétele, tartalma is teljesen kivételes, és erős benyomást kelt a mai olvasóban.”

Azt is írja: a világtörténelem ehhez "semmi hasonlót" nem tud

"a hódító Monomakh levele legyőzött ellenségének" [7]

Vlagyimir Monomakh tanításai három részének kapcsolata

A Tanítás mindhárom részét egy didaktikai narratíva egyesíti . Ha az első rész közvetlen tanácsokat tartalmaz a viselkedésre vonatkozóan, akkor a továbbiak személyes életrajzi tényekkel egészítik ki és erősítik meg ezeket a tippeket. V. V. Kuskov írja:

"Vlagyimir Monomakh Tanításainak jellegzetes vonása a didaktika és az önéletrajzi elemek szoros összefonódása" [8] .

Történelem

írás dátuma

A pontos dátumozás hiánya az „Utasításban” megkérdőjelezte a szöveg keletkezésének időpontját. Úgy gondolják, hogy a mű minden része más-más időszakhoz tartozik. Az Olegnak írt levél megírásának előfeltételét képező történelmi eseményeket az Elmúlt évek meséje írja le . 1096-ban Vlagyimir testvére , Oleg, megpróbálva átvenni a hatalmat Muromban, megöli Vlagyimir Monomakh Izyaslav fiát . Ez az akció lesz az alapja egy 1097-ben kelt levélnek. Az „Utasítás” megjelenésének egyik változatát N. M. Karamzin terjesztette elő . A történész feltételezi, hogy a szöveg legkorábban 1117-ben íródott [9] . Bizonyítékként Monomakh Jaroszlav Vszevolodovics herceg elleni hadjáratáról ír . Vlagyimir Monomakh műveinek első kiadásában Musin-Puskin az "Utasítás" megjelenését a herceg haldokló éveinek tulajdonítja. A randevúzással foglalkozott Pogodin akadémikus képviselő is . A történész kutatása szerint Vlagyimir Monomakh az "Utasítás" létrehozásának ötletével állt elő Rosztov felé vezető úton, ahol a Volgán találkozott Szvjatopolk Izyaslavovich nagyköveteivel . Felajánlották Monomakhnak , hogy vegyen részt a Rosztiszlavicsok elleni hadjáratban . Pogodin szerint minden 1099 után említett esemény későbbi kiegészítés [10] . S. M. Szolovjov tudós szerint a mű 1100 után íródott. Az írás dátumát a fejedelmek Rosztyiszlavovicsok elleni hadjáratával hozza összefüggésbe, akik nem voltak hajlandók betartani a Viticsev-kongresszus határozatait [11] . N. N. Voronin és R. Matjesen tanulmánya előtt úgy vélték, hogy a „Tanítások” komplexumban az „ima” is szerepel, de most az „Ima” szerzőjét Kirill Turovsky-nak tulajdonítják [12] [13] .

Laurentianus krónika

"Vlagyimir Monomakh tanításai" az 1377 -es Laurentianus-krónika pergamenben jutottak el hozzánk . A kutatóknak azonban nehézséget okozott a Tanítás határainak meghatározása: a krónikás nem különböztette meg, hol végződik maga a mű, és hol kezdődik az Oleg testvérhez írt levél . Az emlékmű további tanulmányozásának nehézségeit az is megszabta, hogy a krónikás az 1096-os szövegbe foglalta. A Vladimir Monomakh által leírt események azonban a későbbi időkbe nyúlnak vissza. A Tanítások néhány töredéke elveszett. Később a Laurentian Chronicle pergamen képezte az 1793-as kiadás alapját [14] .

Első modern kiadás

Vlagyimir Monomakh műveinek első kiadása , amely a Tanítást is magában foglalta, Szentpéterváron jelent meg "Vlagyimir Vszevolodovics Monomakh nagyherceg szellemi könyve gyermekeinek, a szuzdali tanítás krónikájában" címmel. A szöveg kiadója Musin-Puskin volt , de maga a kiadvány névtelenül jelent meg – a régész inkább nem tüntette fel a nevét. Az "Utasítás" mellé egy szótárat csatoltak az ősi szavak értelmezésével. Egyes kutatók számos hibára és pontatlanságra mutatnak rá, amelyet Musin-Puskin az "Instructions" kiadónál követett el [15] . Az 1812-es tűzvész során az irodalmi emlékmű csodálatos módon nem égett le, és N. M. Karamzin kezébe került . Lihacsev akadémikus Monomakh "egyfajta összegyűjtött munkáinak" nevezi az "Utasítást", és hozzáteszi:

A hatalmas politikai témát – hogy az új politikai rendszert erkölcsi fegyelemmel erősítsük meg – az „Utasítás” elképesztő művészi tapintattal oldotta meg [16] .

Az etikai kérdések megvitatásának hagyománya az orosz irodalomban az „Utasítással” [17] kezdődik .

Vallási kontextus

"Vlagyimir Monomakh tanítása" nagyrészt szerzője tudatának teocentrizmusának köszönhető. Erről tanúskodnak Monomakh állandó felhívásai a Szentírás szövegeihez. Így például, ahogy L. G. Dorofeeva kutató megjegyzi [18] , az „Utasítás” kezdetétől megfigyeljük, hogyan használja a szerző önmagával kapcsolatban negatív konnotációjú jelzőket - az vékony , bűnös . Így – magyarázza a filológus – „a távolság érzetét mutatja a legfőbb és legmagasabb értékkel – Istennel” [18] . Megfigyelhetjük továbbá, hogyan hívja fel a szerző tanításának leendő olvasóit irgalmasságra, a szegényekkel szembeni lekezelő magatartásra, amely a megbocsátás keresztény erkölcsére utal:

Csak ne felejtsd el szegényt. / Csak ne feledd a nyomorultabbat.

A visszaemlékezéseken kívül magukból a bibliai írásokból is szerepelnek töredékek a Tanításban, amelyeket Monomakh gyakran idéz. Ez például egy idézet Ézsaiás próféta könyvéből:

„Mentsd meg a sértődöttet, ítéld meg az árvákat, igazítsd meg az özvegyet. Gyertek, égjünk meg, mondja az Úr. Ha a ti bűneitek olyanok, mint a megtérés, mint a hó, eldobom.

— Is.1:16-17

Erre hivatkozva, amint azt V. V. Milkov kutató [19] megjegyzi , Monomakh bevezeti „Utasításába” a „jócselekedetek megváltó jelentését”, amely „Istennek tett áldozatként, az isteni örökbefogadás elégséges feltételeként” értelmezhető. A szöveg idézeteket tartalmaz a Zsoltárból, a Máté evangéliumból, valamint Jónás próféta könyvéből. Monomakh gyakran hivatkozik Nagy Bazil "Utasítására", amelyet D. S. Likhachev munkájában részletesen megemlített . A Szentírás szövegeinek közvetlen idézése mellett Monomakh a bibliai értelmezések felé is fordult. Lihacsov „John Exarch „Sestodnyev” és Vlagyimir Monomakh „Utasítás” című cikke [20] a fellebbezést a következőképpen magyarázza:

Meg kell jegyezni, hogy Exarch János „Sestodnyev” című művének hatása Vlagyimir Monomakh „utasításaira” nem csak az isteni világrend bölcsességéről szóló elmélkedések általános jelentésére vonatkozik, hanem a sokféleség iránti csodálat nagyon stilisztikai módjára is. a világ: egy halom retorikai kérdések és felkiáltások, felsorolások és igék elhelyezése a mondat végén.

- D. S. Lihacsov

Megállapíthatjuk tehát, hogy Vlagyimir Monomakh az Exarch János „Sesztodnyevére” hivatkozva és a Bibliát idézve műveltséget tanúsított az egyházi irodalom ismeretében, és maga a szövege is – többek között – vallásos jelentést hordozott. Vlagyimir Monomakh bekerülését a bibliai visszaemlékezések „Utasításába” többféleképpen magyarázhatjuk. Tehát A. N. Uzhankov kifejti, hogy a Szentíráshoz való hivatkozás az ókori orosz népre volt jellemző, mivel mindenekelőtt az ilyen szövegbefoglalások (még a moralizáló tartalom is) „a legfelsőbb bíró előtti bűnbánatot” mutatják [21] . Hasonló magyarázatot ad L. V. Levshun. Kifejti, hogy a középkori irodalom szerzője bizonyos értelemben „társteremtő”, műve pedig „vallomás-önbeszámoló”, amely az utolsó ítélet elvárása előtt íródott [22] . Így Vladimir Monomakh vallási szövegekre és közvetlenül magára a Bibliára irányuló felhívásai a kutatók szerint inkább eszkatologikus jellegűek.

Műfaj meghatározása

A "Vlagyimir Monomakh tanításait" meglehetősen nehéz egy adott műfajra redukálni. Azonban több vélemény is létezik. Tehát az "Utasítások" műfajának első meghatározását A. I. Musin-Puskin készítette , aki a szöveg 1793-as első kiadásában az "Útmutatót" "Vlagyimir Vszevolodovics Monomakh herceg szellemiségeként" jellemezte, vagyis " lelki végrendelet". Ezenkívül egyes tudósok gyakran megjegyzik az „Utasítás” hasonlóságát az európai hagyomány szövegeivel. Tehát M. P. Alekseev műfaji párhuzamot von a „Vlagyimir Monomakh tanításaival” a „királyi végrendeletekkel” a gyermekek örököseivel, valamint a királyi tanításokkal [23] . G. Yu. Filippovsky pedig hozzáteszi, hogy a 11. század első felében az angol hagyomány szerint az egész nemzethez szóltak az üzenetek, amelyek megszólításukban hasonlítanak Monomakh "Utasítására". Vladimir Monomakh 'Utasítás': A műfaj költészete' [24] című cikkében a tudós a következő példákat hozza fel: The Wolf's Message to the Angles, York Wulfstan érseke által írt, és Canute levele Anglia népéhez, tulajdonában Nagy Kanute angol királytól. Általánosságban elmondható, hogy Filippovsky magabiztosan határozza meg az "Utasítások" műfaját, mint "üzenetet a nemzetnek". A kutató ezt azzal magyarázza, hogy a szöveg nemcsak személyes (önéletrajzi, vallomásos), hanem kollektív-személyes célzást is tartalmaz (például a „gyermekeim” kifejezés számos célzott ismétlése). Ráadásul, amint a tudós megjegyzi, a szövegben az "orosz föld" imázs-koncepciója szorosan összefügg az orosz nép új keresztény etikáról és világnézetéről, valamint a politikai korrektségről szóló tanításával, ami arra enged következtetni, hogy műfaji sajátosságok érvényesülnek a XII. századi „üzenet a nemzetnek” irodalmi emlékművében. Vannak azonban olyan kutatók is, akik hajlamosak azt hinni, hogy a „műveltség” (ahogyan maga a herceg határozza meg alkotását) a „műfajokon kívüli” alkotás ékes példája.

Tervezés és kiadványok

A Laurentian Chronicle, amelyben először szerepel Vlagyimir Monomakh tanításának szövege, borjúbőr pergamenre íródott, és fakötésű . A 78-85. oldal tartalmazza a "Vlagyimir Monomakh tanításait", Vlagyimir levelét Olegnak és egy imát [25] . A lapokon gyakran láthatók a gyertyákból származó viaszcseppek nyomai. A kézirat kézírása félig kötelező . A fekete tintával írt szöveg két oszlopban van elhelyezve, a nagybetűk cinóberrel vannak írva .

Az A. I. Musin-Puskin 1793-as kiadásában Vlagyimir Monomakh "Utasítása" en respect betűkkel van kinyomtatva , minden oldal másik felén polgári betűs fordítással. Sőt, a templomi font itt inkább az ókor dekoratív szimbólumaként használatos, mivel nem a 14. századi pergamen eredeti grafikáját és helyesírását tükrözi, hanem az egyházi nyomtatott könyvek későbbi féllevelezési rendszerét követi.

Ami a nyelvi pontosságot illeti, a kutatók bizonyos eltéréseket észlelnek az eredeti szövegtől Musin-Puskin kiadásában, beleértve az ékezeteket, aspirációs jeleket, írásjeleket és nagybetűket, amelyek nem találhatók meg az eredeti kéziratban, nyitott címekben (és ezek egy része hibás). Egyes betűket megváltoztatunk, néhányat önkényesen elhelyezünk (pl. e helyett ѣ és fordítva, s - u, ъ - b, y - u helyett), plusz betűk is bekerülnek a szövegbe, vannak kihagyások részecskék, a szavak helytelen felosztása [26] . Ugyanakkor a szöveg nehezen megfejthető sötét helyei kimaradtak és változtatás nélkül megadásra kerültek a fordításban. Monomakh kéziratainak közzététele az ókori orosz civilizáció kulturális gazdagságának bemutatását tűzte ki célul, amit a jegyzetek és az előszó tartalma teljes mértékben megerősít.

Az Évkönyv 1897. évi harmadik kiadásában az „Utasítás” eleje került kinyomtatásra, amely a 18. század végén féloklevélben íródott . I. M. Ivakin ezt a kiadást „az 1793-as nyomtatott kiadáson alapuló kalligrafikus gyakorlatnak” nevezi. [26] sejtésekkel és betoldásokkal.

Hiányzó információ a krónikából

A mű az Elmúlt évek meséjénél részletesebb információkat tartalmaz az 1070-1110-es évek eseményeiről, elsősorban a Polovci és a polocki Vseslav elleni harchoz kapcsolódóan , hasonló sorrendben.

Jegyzetek

  1. ↑ Alekszandr Uzhankov. Orosz krónika és az utolsó ítélet . Pravoslavie.ru . Letöltve: 2013. január 10. Az eredetiből archiválva : 2012. május 29..
  2. ↑ Berezovaya L.G., Berlyakova N.P. Az orosz kultúra története. - M. : Vlados, 2002. - T. 1. - S. 64-65. — 400 s. — (Tankönyv egyetemek számára). — ISBN 5-691-00712-2 .
  3. ↑ Voronin N. N. A Vladimir Monomakh munkáinak krónikájába való felvétel idejéről és helyéről // Történelmi és régészeti gyűjtemény. M. 1962. S. 265-271.
  4. ↑ Matjesen R. Szöveges megjegyzések Vlagyimir Monomakh munkáihoz // A Szovjetunió Tudományos Akadémia Régi Orosz Irodalom Tanszékének közleménye. T. 26. L., 1971.
  5. ↑ Ivakin I. M. Vladimir Monomakh herceg és tanítása: 1. rész M, 1901. S. 1.
  6. ↑ Vladimir Monomakh tanításai. "Az orosz történelem 100 fő dokumentuma". . Letöltve: 2020. november 19. Az eredetiből archiválva : 2020. november 12.
  7. ↑ Likhachev D.S. Great heritage // Likhachev D.S. Válogatott művek három kötetben. T. 2. L .: Khudozh. lit., 1987. S. 135.
  8. ↑ Kuskov V. V. A régi orosz irodalom története. M., 1998. S. 75.
  9. ↑ Az IRLI RAS elektronikus könyvtára > Referencia könyvek > Az ókori Oroszország írástudóinak és könyvességének szótára > V (Valaam beszélgetés – Vyshata) > Vladimir Vsevolodovich Monomakh . Letöltve: 2020. november 19. Az eredetiből archiválva : 2020. október 10.
  10. ↑ Orlov A.S. A kérdés története, mikor írták Monomakh tanítását // Vladimir Monomakh. M.: AN SSSR, 1946. C. 100-103.
  11. ↑ Gippius A. A. Vladimir Monomakh kompozíciója: A szövegrekonstrukció tapasztalatai. I // Orosz nyelv a tudományos felszentelésben. 2003. 2. szám (6). S. 68.
  12. ↑ Voronin N. N. A Vladimir Monomakh munkáinak krónikájába való felvétel idejéről és helyéről // Történelmi és régészeti gyűjtemény. M. 1962. S. 265-271
  13. ↑ Matjesen R. Szöveges megjegyzések Vlagyimir Monomakh munkáihoz // A Szovjetunió Tudományos Akadémia Régi Orosz Irodalom Tanszékének közleménye. T. 26. L., 1971
  14. ↑ Orlov A.S. A kérdés története, mikor írták Monomakh tanítását // Vladimir Monomakh. M.: AN SSSR, 1946. C. 84--100
  15. ↑ Orlov A.S. A kérdés története, mikor írták Monomakh tanítását // Vladimir Monomakh. M.: AN SSSR, 1946. C. 170-188.
  16. ↑ Likhachev D.S. Great heritage // Likhachev D.S. Válogatott művek három kötetben. T 2. L .: Khudozh. lit., 1987, 133-154.
  17. ↑ Berezovaya L. G., Berlyakova N. P. Az orosz kultúra története. T 1. M.: Vlados, 2002. S. 64-65.
  18. ↑ 1 2 Dorofeeva L. G. Vlagyimir Monomakh "utasítása" vallomás-önbeszámolóként: az értelmezés problémájához. Az Immanuel Kant Balti Szövetségi Egyetem közleménye. 2010. 8. szám 98. o.
  19. ↑ Milkov V.V. A kis tettek fogalma az ókorban. Az orosz középkor erkölcsi és etikai tudatának egyik vonásáról. Filozófiai folyóirat. 2010. 1. szám 81. o.
  20. ↑ Lihacsev D. S. Exarch János „Sesztodnyev” és Vlagyimir Monomok „Utasítása” // A nyelvelméleti és -történeti kérdések. Szentpétervár: Leningrádi Állami Egyetem Kiadója, 1963. S. 138.
  21. ↑ Uzhankov A. N. Az orosz irodalom fejlődésének szakasza a XI - a XVIII. század első harmada, Az irodalmi formációk elmélete. M., 2008. S. 304.
  22. ↑ Levshun L. V. A keleti szláv története XI-XVII. századi könyvszó. Minszk, 2001, 37-46.
  23. ↑ Alekseev M.P. angolszász párhuzamos Vladimir Monomakh „utasításával” / M.P. Alekseev // A Régi Orosz Irodalom Tanszékének közleménye. T. 2. L.: AN SSSR. 39-80. Első megjelenés: 1935.
  24. ↑ Filippovsky G. Yu. (2017) Vlagyimir Monomakh "Utasítása": a műfaj poétikája // Felső-Volga Filológiai Értesítő. No. 7. S. 8-13.
  25. ↑ Kloss B. M. PSRL. - L. , 1999. - S. 98-107.
  26. ↑ 1 2 Orlov A. S. Vladimir Monomakh. - A Szovjetunió Tudományos Akadémia Kiadója, 1946. - S. 170-179. — 191 p.

Linkek

 Az ókori orosz irodalom emlékei a XI-XIII. században.
11. század
12. század
XIII század
Lásd még Irodalmi gyűjtemények A mongol előtti időszak legfontosabb kéziratai századi illuminált kéziratok Ikonok 1200 előtt