Fordulás (forgás) - egy sík vagy tér mozgása , amelyben legalább egy pont mozdulatlan marad.
A forgás kifejezés gyakran csak a megfelelő forgatást jelenti .
Az analitikus geometriában egy síkon a derékszögű derékszögű koordináták megfelelő elforgatását a következő képletek fejezik ki:
ahol a forgásszög, és a forgásközéppontot az origóban választjuk meg. Ugyanezen feltételek mellett a sík helytelen elforgatását a képlet fejezi ki
A planimetriában egy pont körüli [középpont] körüli elforgatást forgatási szöggel is jelöljük , ahol az elforgatást egy szöggel ahol és elforgatással azonosítjuk (a teljes szöggel való elforgatás szögét gyakran elforgatásnak is nevezik ).
Ha az elforgatások szögei és összege a -tól ig terjedő tartományon belül van , akkor az elforgatások szekvenciális végrehajtásakor ( kompozíciója ) a szögeik összeadódnak (lásd még #Elforgatások összetétele síkon (komplex nézet) ):
Ezenkívül két forgás összetétele kommutatív tulajdonsággal rendelkezik:
Lásd még: Izometria (matematika)
A mátrixos megközelítés alkalmazásakor a pontot vektorként írjuk fel , majd megszorozzuk a mátrixszal:
.pontelforgatással kapott pontkoordináták .
A és vektorok mérete megegyezik.
Egy sík elforgatása komplex számokkal ábrázolható . Mindezen számok halmaza geometriailag egy kétdimenziós komplex sík . A sík egy pontját komplex szám ábrázolja .
Egy pont szöggel történő elforgatása elvégezhető az Euler-képlet segítségével történő szorzással
amely ugyanazt az eredményt adja
Először forgassuk el a pont körül egy szöggel , majd forgassuk el a pontot egy szöggel . És legyen a pontok és az alak komplex számaiként ábrázolva . Az óramutató járásával ellentétes forgás pozitívnak számít. Az elforgatások ilyen összetétele egyenértékű a pont körüli szöggel történő elforgatással , amelyet a következő képlettel számítanak ki :
ahol , a
Ha , akkor az elforgatások összetétele megegyezik a sík vektor általi párhuzamos eltolásával