Az ukrán nyelv északi dialektusa

Az északi dialektus ( ukránul: Pivnichne narichcha ), más néven Polissya dialektus ( ukránul: Poliske narichcha ) az ukrán nyelv három fő dialektusának egyike . Elterjedt Ukrajna északi részén, Fehéroroszország déli részén és Lengyelországban , Oroszországban a Brjanszki régió nyugati régióiban . Ez a dialektus hagyományosan három fő dialektust foglal magában Ukrajna területén ( Vosztocsnopolessky dialektus , Srednepolessky dialektus és Zapadnopolessky dialektus ), és egy másik, teljesen Lengyelországban található, Podlasky dialektus . Történelmileg ez a dialektus a fehérorosz nyelv szomszédságában alakult ki . Gyakran az északkeleti dialektus különálló dialektusait az ukrán nyelv északi dialektusának részének tekintik. Ez az értelmezés azonban nem felel meg a kérdésben uralkodó nézeteknek.

Az 1980-as és 1990-es évek fehéroroszországi nyugat-poliszi dialektusai alapján . Számos lengyel filológus és író próbálkozott egy kodifikált irodalmi nyelv, a poliszi mikronyelv létrehozásával .

Jellemzők

Fonetika

Az északi dialektus dialektusait számos maradványelem különbözteti meg. Ezek közül a legfontosabbak:

• diftongusok jelenléte | wow | (opciókkal | u |, | u i | stb.), | azaz | zárt szótagokban hangsúlyos |i| helyett, amely a régi |o|-ból keletkezett és |e|: |to uo stka |, |to uo n|, |n ie h|, de |csontok|, |ősz|; dél-ukrán és az irodalmi nyelvben - |kіstka|, |kіn|, |pіch|, |kіstki|, |osin|;
• diftongus jelenléte | azaz | feszültség alatt |ѣ| helyett |ѣ|: |d ie d|, |l ie s|, |st ie nka|, de |dedok|, |fa|, |fal|; dél-ukrán és az irodalmi nyelvben - |dіd|, |lіs|, |stіnka|, |dіdok|, |lisok|, |stіna|;
• hosszú (írásban megkettőzött) mássalhangzó után -є végződés -я helyett: |zhittє|, |vesіllє|, |zіllє| dél-ukrán; a legtöbb nyelvjárásban és az irodalmi nyelvben - |élet|, |wesіllya|, |zіllya|;
• -i végződésű -i helyett a névelő többes számban. órai melléknevek: |jó|, |egészség|, |garni|; dél-ukránul és irodalmi nyelven - |jó|, |egészség|, |harn|.

Szókincs és morfológia

Az északkeleti dialektusban sok olyan kifejezés található, amelyek hasonlóak a lengyelhez és a fehéroroszhoz. A fenti nyelvek az északkeleti dialektusok szomszédságában alakultak ki.

Morfológiai szinten a fő különbség az ukrán irodalmi nyelvtől egy másik, a fehéroroszhoz hasonló melléknévi deklinációs rendszer.

Lexikális-szemantikai szinten minden dialektust sajátos jellemzői különböztetnek meg. Például a mocsár szó ingovány, nyavalyás értelemben a nyugat-poliszi dialektusban úgy hangzik, mint |morochn'a|, |stubla|, |chakva|, |tlan'|; középpoliszban - |zdvizh|, |stvіga|, |kotró|; Kelet Polesye - |topkaye|, |balota|.

Irodalom

• Nikonchuk M. V. Mat-li a lex. ukrán nyelv atlasza. - Kijev, 1979. - (Pravoberezhne Polissya).
• Bevzenko S. P. Ukr. dialektológia. - Kijev: AUM, 1980.
• Nazarova T. V. Lingv. atlasz alsó Pripyati. - Kijev, 1985.
• Nikonchuk M. V. Leks. jobbparti atlasz. Polissya. - Kijev - Zsitomir, 1994.