A nyelv változatai

Egy nyelven belül gyakran megkülönböztetnek olyan fajtákat, amelyek bizonyos kommunikációs helyzetekben, bizonyos társadalmi csoportokon belül vagy a nyelvi elterjedési terület egy bizonyos részén működnek. Az ilyen változatok általában a nyelvszerkezet különböző szintjein mutatnak jellemzőket - lexikai , nyelvtani , fonetikai .

A nyelv társadalmi változatai

A nyelv fő változatai hierarchikus sorrendben a következők:

• idiolektus  - egy adott egyén beszéde;
• "ecolect" - a család beszéde (a kifejezés a legújabb tudományos kutatásokon alapuló neologizmus );
• dialektus  - az adott nyelv beszélőinek egy kis és általában területileg korlátozott részének beszéde kiemelkedik a dialektuson belül (vö. például az észak-orosz dialektus vologdai csoportjának totem dialektusával , a Ricsinszkij dialektus az agul nyelv kereni dialektusából stb.);
• dialektus  - a nyelv fő területi változata (vö. a lengyel nyelv mazóviai dialektusával , a tabasarai nyelv északi dialektusával stb.), vö. a szorosan kapcsolódó „ patois ” kifejezés is; ritkábban használják egyik vagy másik szociolektusra való hivatkozásra ;
• dialektus  - egy nyelv nagy területi változata, beleértve a nyelvjárások egy csoportját is , amelyet számos olyan közös jellemző egyesít, amelyek különböznek egy adott nyelv más dialektusaitól.

A "semleges" kifejezést is gyakran használják:

• idióma  - egy nyelv változatának megjelölése, ha a pontos állapota nem fontos vagy ismeretlen.

Általánosságban elmondható, hogy a "Két szorosan összefüggő idióma dialektus vagy különböző nyelv?" sok esetben távolról sem egyértelmű; a nyelvnek a dialektustól való megkülönböztetésének problémája a nyelvi rendszertan egyik legfontosabb problémája , és jelentősége messze túlmutat a nyelvészeten .

A nyelv állapot-funkcionális változatai

A nyelv adott társadalmi környezetben való működésének jellemzői szempontjából a következő fajtákat különböztetjük meg:

• A koine  olyan nyelvtípus, amelyet a mindennapi kommunikáció eszközeként használnak olyan emberek, akik egy adott nyelv különböző regionális vagy társadalmi változatait beszélik (például közép-görög késő bizánci koine );
• irodalmi (standard) nyelv , vagy irodalmi szabvány - a nemzeti nyelv kodifikált, normalizált változata; az irodalmi nyelv keretein belül különböző funkcionális stílusokat különböztetnek meg (például művészi, tudományos , hivatalos üzleti, újságírói), amelyek a társadalom különféle kommunikációs igényeit szolgálják;
• népnyelv  - egy iskolázatlan és félig iskolázott városi lakosság beszéde, aki nem rendelkezik irodalmi normákkal;
• szociolektus  - a nyelvi közösség beszéde, társadalmi értelemben; lásd még a szleng , zsargon , szleng kifejezéseket (például a jual a francia kanadai változatának québeci nyelvváltozatának montreali dialektusának  szociolektusa ; „ számítógépes zsargon ”, „ ifjúsági szleng ”, „hippi szleng”, „ fenya ” stb.);
• etnolektus , vagy regionális változat - egy bizonyos etnikai csoport által használt nyelv regionális változata (vö. "Az orosz nyelv dagesztáni etnolektusa" - az orosz nyelv Dagesztánban létező változata ).

Néha a nyelv specifikusabb változatait különböztetik meg, például „a gyerekekkel való kommunikáció nyelve”, „külföldiekkel való kommunikáció nyelve”, „a nyelv női / férfi változata (például csukcsi nyelven )” és így tovább. .

Az adott nyelven belül megkülönböztetett változatokon kívül maguk is különféle nyelvtípusok léteznek:

• a működési feltételektől függően:
  • lingua franca  - az etnikumok közötti kommunikáció eszközeként használt nyelv;
  • kontaktnyelv  - egy segédnyelv korlátozott szókinccsel és minimális nyelvtannal, a kezdeti szakaszban a kapcsolati nyelv általában egy pidgin , amely tovább fejlődhet kreol nyelvvé ;
  • kevert nyelv  - olyan nyelv, amely a teljes kétnyelvűség körülményei között keletkezik, amelyben a két nyelv elemei olyan mértékben „keverednek”, hogy a keletkezett új nyelv már nem ismerhető fel az egyik nyelv változataként. eredetiek;
• írott hagyomány megléte vagy hiánya miatt :
  • írott nyelvek, ideértve a régi írott (vagy ókori írott) nyelveket, amelyek írásos hagyománya legalább több évszázados múltra tekint vissza, és a fiatal írott (vagy újonnan írott ), amelyek néhány évtizeden belül írásba kerültek;
  • íratlan nyelvek ;
• a nyelv általánosan elismert státuszától és presztízsétől függően:
  • az államnyelv vagy nyelvek (például orosz az Orosz Föderációban ; fehérorosz és orosz Fehéroroszországban ); orosz nyelv és tatár nyelv Tatárországban ) ;
  • hivatalos nyelv vagy nyelvek (például orosz a Kirgiz Köztársaság hivatalos és üzleti szférájában a kirgiz nyelv állami státuszával );
  • regionális nyelv (az orosz mint a többség nyelve Délkelet-Ukrajna különböző régióiban és a státuszának elismerésével járó ellentmondásos helyzet, lásd: orosz Ukrajnában és orosz Lettországban );
  • kisebbségi nyelv (pl . magyar Szlovákiában és Romániában , török ​​Görögországban ) ;
• a felhasználási területtől és hatókörtől függően:
  • irodai nyelv (például orosz Kazahsztánban );
  • az istentisztelet nyelve (például az egyházi szláv a középkori Romániában és Moldvában );
• egy személy tulajdoni fokától függően:
  • anyanyelv vagy gyermekkorban tanult nyelvek; az életkor előrehaladtával az asszimilációs folyamatok következtében elveszhet ;
  • a családon belüli kommunikációban használt mindennapi nyelv (nem mindig felel meg az egyes családtagok anyanyelvének), különösen az interetnikus házasságokban ;
  • a mindennapi kommunikáció beszélt nyelve a családon belül és azon kívül;
  • a munkahelyen uralkodó munkanyelv ;
  • második nyelv ;
  • idegen nyelv .

Az összes fent felsorolt ​​esetben csak természetes emberi nyelvekről beszélünk ; mellettük vannak mesterséges nyelvek és az ember által kitalált speciális formális nyelvek is. Emellett a nyelv kifejezés a különféle állatok kommunikációs rendszerére is alkalmazható (vö. állati kommunikáció ).