Altai írás

Altai script  – az altaj nyelv írásához használt forgatókönyv . Fennállása során különböző grafikai alapokon működött, többször megreformálták. Jelenleg az altaji szkript cirill betűkkel működik . Az altaji írás történetének három szakasza van:

• 1929-ig - írás cirill ábécé alapján;
• 1929-1938 - írás latin alapon;
• 1938 óta - modern írás a cirill ábécé alapján.

Az altaj irodalmi nyelv és írás magán az altaj dialektuson alapul. Ugyanakkor az altáji nyelv más dialektusaira is vannak írott változatai.

Misszionárius ábécé

Az Altáji Szellemi Misszió misszionáriusai az 1840-es években állították össze az első írást az altaj nyelvre. Ez az írás a cirill ábécére épült, és a teleut dialektust választották az irodalmi nyelv alapjául [1] . 1865-ben Szentpéterváron nyomtatták az első altaj nyelvű könyveket - "Urunk Jézus Krisztus földi élete" és "A szent keresztségre készülő beszélgetések: az igaz Istenről és az igaz hitről". Aztán 1868-ban megjelent az első altáji alapozó [2] . Ennek az alapozónak az ábécéje a forradalom előtti orosz ábécé összes betűjét tartalmazta (kivéve ё és ѵ ), valamint további ıô, k̄, n̄, ӧ, ӱ jeleket . A missziós ábécében 1917-ig főként egyházi könyvek fordításai jelentek meg, de voltak alapozók, olvasmányos iskolai könyv és M. V. Csevalkov több műalkotása is [1].

Az Altáji Spirituális Misszió ábécéjének nem volt állandó normája, és kiadásonként némileg eltért. Tehát az 1882-es, Kazanyban kiadott „ altáji alaprajzban ” a következő ábécé látható: A a, B b, G d, D d, E e, F f, Z s, І i, Y d, Ј ј , K k , L l, M m, N n, Ҥ ҥ, O o, Ӧ ӧ, P p, R r, C s, T t, U y, Ӳ ӳ, H h, Sh w, Y s . Az " Altáj külföldi gyermekek műveltségének ABC -ben " (Tomsk, 1896) nem volt І і betű , de volt I és E e . A 20. század eleji kiadásokban az Ӳ ӳ stílusa Ӱ ӱ -ra változott .

Az 1917-es forradalom után 1921-ben újraindult az altaj nyelvű könyvkiadás, amikor megjelent a " Kyzyl kan " [2] felnőtteknek szóló alaprajz . A misszionáriushoz hasonló ábécét használt. 1922 óta az irodalmi altáji nyelv alapját a teleut dialektusból a tulajdonképpeni altáji dialektusra fordították, mivel az altájiak többsége ezt a nyelvet beszélte [3] . Ugyanakkor az altaji ábécébe is bekerültek a betűk az orosz nyelvből való kölcsönzések írására, és a következő formát öltötték [4] : A a, B b, C c, G g, D d, Ј ј, E e, F I i, J y, K k, L l, M m, N n, Ҥ ҥ, O o, Ӧ ӧ, P p, R r, C s, T t, U u, Ӱ ӱ, F f , X x , C c, H h, Sh w, Shch sch, b b, S s, b b, E e, Yu yu, I am . Ugyanakkor a forradalom utáni évek első éveiben az altáji közvélemény megvitatta az ó-mongol írásmódra való esetleges áttérés kérdését [5] .

Latin alapú ábécé

A Szovjetunió népei írásainak latinosítása során az 1920-as évek végén az altaj ábécé átkerült a latin alapra. 1928. december 24-én hagyta jóvá az Újtürk Ábécé Össz-uniós Központi Bizottsága Tudományos Tanácsának ülésén M. Kocsejev [6] , az Újtürk Abécé Oirot Regionális Bizottsága elnökének jelentése alapján. . A végső latin ábécét 1931-ben hagyták jóvá, és így nézett ki [4] :

Cirill alapú ábécé

Az 1930-as évek végén a Szovjetunióban megkezdődött a szkriptek cirill alapra történő átvitelének folyamata . 1938-ban benyújtották a Szovjetunió Népeinek Nyelv- és Írástudományi Kutatóintézetéhez a cirill ábécén alapuló új altaj ábécé tervezetét. Ez az ábécé az orosz ábécé mind a 33 betűjét tartalmazza, valamint további Ддд és Ҥҥ jeleket . A Kutatóintézetben egy kibővített értekezlet ebben a kérdésben elutasította ezt a projektet, mivel nem tartalmazott külön jeleket az altaj nyelv sajátos hangjainak - [ӧ] és [ӱ] - megjelölésére. Javasolták, hogy jelöljék őket Yo yo és Yu yu betűkkel . Ennek eredményeként a Nyelv- és Íráskutató Intézet tudományos tanácsa jóváhagyta az ábécé változatát további 4 karakterrel: Дд , Нъ нъ ( Ҥ ҥ helyett ) , Ӧ ӧ és Ӱ ӱ . Altajban azonban nem értettek egyet ezzel, és átvették az ábécét annak első változatában, és csak a Ҥ ҥ jelet cserélték le H' n'-re [4] .

Ennek az ábécének azonban számos hiányossága volt, amelyek miatt már 1940-ben újra felmerült a reformjának kérdése. Ezt a reformot 1944-ben hajtották végre. Tehát a Yo yo és Yu yu betűk használatát a [ӧ] és [ӱ] hangok jelölésére törölték. Ehelyett az Ӧ ӧ és Ӱ ӱ betűket vezették be . A Db d digráfot Ј ј , a Н' н' jelet pedig Ҥ ҥ váltotta fel . Ugyanakkor az eredeti altáji szavakban a Yo yo, Yu yu, I I betűket ya, yo és yu betűkombinációk váltották fel (például kaya → kaya, koyon → koyon). A Yo yo, Yu yu, I betűket csak orosz kölcsönök őrizték meg. Így az altáji ábécé egy sor reform után szinte teljesen visszatért a "misszionárius" változathoz. Az ábécé ezen változata még mindig használatban van [4] .

Modern altaj ábécé [4] :

Ábécé az altaj nyelv más dialektusaihoz

Az első kísérlet a Kumandin írásmód létrehozására 1933-ban történt, amikor latin grafikai alapon megjelent egy Kumandin alapozó. Az egyetlen különbség a kumandin ábécé és az altaj ábécé között a Ç ç betű hiánya [7] . 1990-ben megjelent egy cirill betűs orosz-kumandin szótár. Ezt más Kumandin kiadványok követték. Napjainkban a Kumandin ábécé az orosz ábécé mind a 33 betűjét tartalmazza, valamint további betűket Ғ ғ, Ҥ ҥ, Нн н, Ӧ ӧ, Ӱ ӱ [8] . A 2005-ben megjelent "ABC kumandan" kiadványban az Nn n jelet Њ њ váltja fel . Ugyanebben az évben M. B. Petrushova javasolta a kumandin ábécét további karakterekkel : Ғ ғ, ɣ, Ћ ћ, Қ қ, Њ њ, Ҥҥ, Ӧӧ, Ӱӱ [9] .

Az első teleut dialektus szövegei 1990-ben jelentek meg az "Altaidy Cholmony" újságban - az altaj nyelv szabványos ábécéjét használták. Az 1990-es évek elején a Kemerovo régióban megjelent kiadványokban az orosz ábécét a Ң ң, Ӧ ӧ, Ӱ ӱ, Т' t' jelekkel kiegészítve használták [10] . A 2000-es években a Teleut írásmód elterjedtebbé vált és mára 33 orosz betű mellett a Teleut ábécé a következőt tartalmazza : Ғ ғ, Ј ј, Қ қ, Ң ң, Ӧ ӧ, Ӱ ӱ [11] . A Teleut ábécé egy másik változatából hiányzik a Ғ ғ betű [12] .

A Tubalar (Tuba) nyelvjárás kezdeti, a 21. század elején kidolgozott írástervezetében 33 orosz betű mellett szerepelt még Ғ ғ, ү, Ј ј, Җ җ, Қ қ, Ҥ ҥ, Њ њ, Ӧ ӧ, Ӱ ӱ [13] . Egy 2019-ben megjelent orosz-tubaláris kifejezéstár hasonló ábécét tartalmaz, de a ү betű nélkül, valamint Љ љ és Ҷ ҷ hozzáadásával [14] .

Az első cselkani nyelvjárású könyv egy 2008-ban megjelent szótár volt. További betűket használ az orosz ábécéhez Ӷ ӷ, Ј ј, Ң ң, Ӧ ӧ, Ӱ ӱ [15] . 2014-ben a chelkan nyelvjárásban létrehozták az alapozó mellékletét, ahol az ábécé egy másik változatát használták: A a, B b, C c, G g, Ғ ғ, D d, Ј ј, E e, Zh f, Z z, I és , y, K k, Қ қ, L l, M m, N n, Њ њ, Ҥ ҥ, O o, Ӧ ӧ, P p, R r, C s, T t, U u, Ӱ ӱ, Sh sh , W u, S s, E e [16] .

Ábécé megfelelési táblázat

ABC megfelelőségi táblázat [4]

Jegyzetek

1. ↑ 1 2 V. N. Tadykin. Az altaj nyelv helyesírása // A Szovjetunió török ​​irodalmi nyelveinek ortográfiája. - M . : Nauka, 1973. - S. 63-76 .
2. ↑ 1 2 Főbb dátumok az Altaj könyv történetében (hozzáférhetetlen link) . Az Altáji Köztársaság Nemzeti Könyvtára. Hozzáférés időpontja: 2015. február 8. Az eredetiből archiválva : 2015. április 2. (határozatlan) 
3. ↑ Oirot-orosz szótár / N. A. Baskakov. - M . : Állam. Külföldi és hazai szótárak kiadója, 1947. - S. 223. - 312 p.
4. ↑ 1 2 3 4 5 6 A. Tybykova. Az altaj nyelv ábécéjének javításáról és egységesítéséről  // A Szovjetunió török ​​nyelveinek ábécéjének javításának kérdései. - M . : Nauka, 1972. - S. 41-48 . (Orosz)
5. ↑ M. S. Katasev. Nemzeti nyelvű építkezés Gornij Altájban az 1920-as és 1930-as években: tapasztalatok, történelem, problémák . — Az altájok nyelve és kultúrája: jelenlegi fejlődési irányzatok. - Gorno-Altajszk, 2016. - S. 109-116. — 260 p. - 350 példány.  - ISBN 978-5-903693-32-0 .
6. ↑ Új altáj-török ​​ábécé  // Kelet kultúrája és írása. - Baku, 1929. - Szám. 4 . - S. 188-190 .
7. ↑ N. A. Kalanakov, K. I. Filatov. Kumandü in ukvar . - Novoszibirszk, 1933. - 2000 példány.
8. ↑ L. M. Tukmocsev, M. B. Petrushova, E. I. Tukmacseva. Kumandin-orosz szótár. - Biysk: Biysk kazángyártó, 1995. - 150 p. — ISBN 5-87643-004-8 .
9. ↑ I. Selyutina. Az észak-altáji török ​​nyelvek fonológiai rendszerei és az ábécé fejlesztésének problémája. - Dilleri ve Kültürleri Yok olma Tehlikesine Maruz Türk Toplulukları Bildirileri. - Ankara, 2013. - P. 457-464. — ISBN 978-975-491-352-1 .
10. ↑ D. M. Tokmasev. A teleut nyelv literalizációjának történetéből // A Baskír Egyetem Értesítője. - 2016. - V. 21., 4. sz. - S. 1009-1016. — ISSN 1998-4812 .
11. ↑ Tokmasev N. G., Tokmashev D. M. Telenet tili. Teleut nyelv . - Kemerovo: "Skif", 2008. - S. 6. - 140 p. - 500 példányban.  - ISBN 978-5-85905-367-4 .
12. ↑ L. T. Ryumina-Syrkasheva, N. A. Kuchigasheva. Teleut-orosz szótár = Teleut-orus sozlik. - Kemerovo: Kemerovo könyv. kiadó, 1995. - S.  5 . — 120 s. - 5000 példány.  — ISBN 5-7550-0417-X .
13. ↑ S. B. Sarbaseva. Az altaj északi etnikai csoportjai ábécéjének létrehozásának problémájáról // Tuvan írás és az írások és írásos emlékek tanulmányozásának kérdései Oroszországban és a közép-ázsiai régióban. - Kyzyl - Abakan, 2010. - T. I. - S. 151-153 . — ISBN 978-5-7091-0441-9 .
14. ↑ Hogyan kell mondani Tubalar nyelven: Orosz-Tubalar kifejezéstár / A. S. Todozhokova, A. S. Kuchukova. - Gorno-Altajszk: "Altyn-Tuu", 2019. - 120 p. - 300 példány.
15. ↑ O. N. Pustogacheva. Cselkan-orosz tematikus szótár. - Szentpétervár. : Az "Enlightenment" kiadó fióktelepe, 2008. - 111 p. - ISBN 978-5-09-019905-6 .
16. ↑ O. N. Pustogacheva, N. B. Tayborina. Bichiktaskӧ. Shalganu Tille kozulta. 1 osztály . - 2014. - 3. o.