Holland forradalom

A holland forradalom ( nyolcvanéves háború , holland szabadságharc , a szovjet történetírásban - a holland polgári forradalom ; holland  Nederlandse Opstand , spanyol  Revuelta de los Países Bajos ) a tizenhetek vallási-ideológiai, politikai és társadalmi-gazdasági küzdelme . Tartományok a spanyol uralom alóli függetlenségért. A forradalommal összefüggő fegyveres akciókat – időtartamuk miatt – nyolcvanéves háborúnak is nevezik. A forradalom eredményeként elismerték a hét egyesült tartomány függetlenségét . A ma Belgium és Luxemburg néven ismert területeket (a Habsburg fennhatóság alatt maradt tizenhét tartomány közül azokat) Dél-Hollandiának nevezték . Hollandia első vezetője Orániai Vilmos volt . A holland forradalom volt az egyik első sikeres nemzeti felszabadító felkelés Európában , és az első modern európai köztársaságok föderációjához vezetett [7] .

Spanyolországnak először sikerült elfojtania mindenféle beszédet. Ennek ellenére 1572-ben a lázadók elfoglalták Brielle -t, és felkelés tört ki. Az északi tartományok elnyerték függetlenségüket: először de facto , majd 1648 -ban - de jure . A háború alatt a Holland Köztársaság gyorsan növekedett és megerősödött, a kereskedelmi flottának, a fejlődő gazdaságnak és tudománynak, valamint a kulturális növekedésnek köszönhetően világhatalommá vált.

Dél-Hollandia (Belgium, Luxemburg és Észak-Franciaország mai területe) egy ideig spanyol fennhatóság alatt maradt. Spanyolország hosszan tartó elnyomó uralma délen azonban arra késztette a pénzügyi, szellemi és kulturális elitet, hogy északra meneküljön, ami hozzájárult a Holland Köztársaság felvirágzásához. A háború végére, 1648 -ban Dél-Hollandia nagy részét Franciaország vette át, amely Richelieu bíboros és XIII . Lajos vezetésével az 1630-as években Spanyolország ellen szövetkezett a Holland Köztársasággal .

A konfliktus első szakasza Hollandia függetlenségi harcán alapult. A következő szakasz középpontjában azonban a de facto független Egyesült Tartományok hivatalos kikiáltása állt. Ez a szakasz egybeesett a Holland Köztársaság hatalmas erővé válásával és a holland gyarmatbirodalom kialakulásával.

Háttér

V. Károly Spanyolországot örökölte édesanyjától , I. Juana őrülttől ,  Hollandiát pedig apjától , I. Fülöptől , a Jóképűtől . V. Károly maga az akkori Hollandiában, Gent városában született . 1549 - ben kiadta a pragmatikus szankciót , amely a tizenhét tartományt kivágta a Szent Római Birodalomból , és a Habsburg -ház örökös birtokává tette . 1555 -ben lemondott Hollandiáról fia , II. Fülöp javára , 1556 -ban pedig a spanyol koronáról. Az 1566-os terméskiesés , az adóemelések, a növekvő protestantizmus iránti intolerancia ikonoklasztikus felkelés formájában reakciót váltott ki, amelyet protestáns agitátorok váltottak ki. Abban a pillanatban a holland város birtokosa Pármai Margit volt . 1567 -ben azonban a spanyol király széles jogkörrel Hollandiába küldte Alba hercegét , akinek „válságellenes” intézkedései szó szerint felrobbantották az országot.

Adózás

Hollandia gazdaságilag fejlett, magas életszínvonalú régiókat foglalt magában, köztük volt Flandria is , amely hosszú ideig a francia királyok fennhatósága alatt állt. V. Károly spanyol király világbirodalma hatalmas amerikai és európai területeket birtokolt, amelyek ellenőrzését és védelmét a birodalom hatalmas mérete nehezítette. Ez a nagy állam szinte folyamatosan háborúban állt európai szomszédaival, az olasz háborúkban elsősorban Franciaországgal , a Földközi-tengeren pedig a törökökkel. Németországban is voltak háborúk a protestáns fejedelmek ellen . Hollandia súlyos adókat fizetett e háborúk finanszírozására, de ezeket szükségtelennek, sőt néha károsnak tekintették, mivel a legfontosabb kereskedelmi partnerek ellen irányultak.

Protestantizmus

A 16. században a protestantizmus eszméi gyorsan elterjedtek Európa északi részén . A holland protestánsokat a kezdeti elnyomások után a hatóságok elfogadták, és toleranciával kezdték kezelni őket. Az 1560-as évekre a protestáns ( kálvinista ) közösség jogi státuszt nyert. Egy olyan kereskedelemtől függő társadalomban, mint Hollandia, a szabadság és a tolerancia volt a fő kérdés; A helyi önkormányzatok megkezdték a különböző vallási felekezetek békés együttélése felé vezető irányvonal megvalósítását. Ugyanakkor a holland protestánsok szerény életmódjukkal vonzóbbnak tűntek a lakosság szemében a katolikus papság fényűzőnek tűnő szokásaihoz képest. Ennek ellenére V. Károly , majd II. Fülöp kötelességének tartotta a protestantizmus elleni küzdelmet, amely a katolikus egyház szemszögéből eretnekség volt. A protestánsok üldözése fokozta a feszültséget, a helyzet eszkalálódott, ami különösen a század második felében mutatkozott meg. Fülöp csapatokat küldött, hogy leverjék a felkelést, és Hollandiát katolikus régióvá alakítsák.

Központosítás

A késő középkor jellemzője Hollandiában, hogy a holland közigazgatási elit számos képviselője már nem örökös arisztokrata volt, hanem olyan szerény családokból származott, amelyek az elmúlt évszázadok során érték el státusukat. A szétszórt arisztokrata fejedelemségek e gyűjteményében, szövetségben és a burgundi hercegek vezetése alatt a főnemesség és uralkodóik minden eddiginél jobban kiemelkedtek. A 15. században Brüsszel így a tizenhét tartomány de facto fővárosa lett .

A nemesség és a kereskedők által képviselt Hollandia régiói már a középkorban is jelentős autonómiát élveztek az adminisztrátorok kinevezésében. V. Károly és II. Fülöp a központi kormányzat jog- és adóügyi tekintélyének növelésével javította a birodalom irányítását, ami elégedetlenséget váltott ki a nemesség és a kereskedők körében. Ennek egyik példája Utrecht város 1528 -as hatalomátvétele , amikor V. Károly felváltotta a várost irányító Iparos Céh Tanácsát saját alkirályával, aki átvette Utrecht egész tartományát. Károly elrendelte egy nagy erődített Vredenburg-kastély építését, hogy védelmet nyújtson a Gelderni Hercegség ellen és irányítsa Utrecht polgárait. Ausztriai Mária uralkodása alatt (1531-1555) a kormányzók és a legfelsőbb nemesség hagyományos hatalmát az államtanácsban hivatásos jogászok váltották fel.

Kezdeti szakasz (1555-1572)

Lázadás előjátéka (1555–1568)

Károly 1556-ban fiának, II. Fülöpnek adta át a trónt. Károlyt kemény módszerei ellenére olyan uralkodónak tekintették, amilyenre Hollandiának szüksége van. Philip viszont Spanyolországban nőtt fel, és nem beszélt sem hollandul, sem franciául. Fülöp uralkodása alatt Hollandiában a helyzet a magasabb adók, a protestantizmus visszaszorítása és a hatalom központosítása miatt eszkalálódott. Az egyre erősödő konfliktus forráspontot ért, és végül függetlenségi háborúhoz vezetett.

Nemesség ellenzékben

A stabil és biztonságos Hollandia kormányának létrehozására tett erőfeszítései részeként Philip Pármai Margitot nevezte ki Hollandia városi birtokosává . Folytatta apja politikáját, amikor Hollandia főnemességének tagjait az Államtanácsba, a tizenhét tartomány irányító testületébe nevezte ki. A tanács élére Antoine Perrenot de Granvelle -t állította, aki bizalmasa volt. Azonban már 1558-ban a tartományok államai és Hollandia általános állama ellentmondani kezdtek Fülöp kívánságainak, kifogásolták adópolitikáját, és követelték a spanyol csapatok kivonását Hollandia déli részéről. A későbbi reformokkal Philip erős ellenállásba ütközött. Néhány hatalmasabb nemes, köztük Egmont grófja és Philippe de Montmorency , mindaddig lemondott az államtanácsról, amíg Granvelle elnököl. Ugyanebben az időszakban a hatalom szigorítása ellenére megnőtt a vallási tiltakozás.

1565 decemberében holland nemesek egy csoportja elkészítette a Nemesek kiegyezése [ 8 ] néven ismert dokumentumot . A titokban átadott dokumentumot hamarosan aláírások tömege borította – nemesek, városiak, katolikusok és reformátusok. A konföderációsak megesküdtek, hogy sem Isten dicsőségét, sem a királyi hatalmat nem rontják; ellenkezőleg, céljuk „a királyi hatalom megteremtése és minden nyugtalanság, lázadás, párt és összeesküvés elpusztítása”; megfogadták, hogy elválaszthatatlan szövetségben maradnak, és megvédik egymást az üldözéstől és az üldözéstől.

Ikonoklaszmus és elnyomás. A felkelés kezdete

Hollandiában feszült volt a légkör a református vezetők felkelése, az 1565 -ös rossz termés utáni éhínség és a nagy északi háború miatti gazdasági nehézségek miatt . 1566 augusztusának elején Sebastian Matte prédikátor vezetésével feldúlták a kolostortemplomot Steenvoorde-ban Flandriában (ma Észak-Franciaországban). Ezt az esetet hasonló zavargások sorozata követte Flandriában, és hamarosan Hollandia a reformátusok hatalmas ikonoklasztikus mozgalmának színhelye lett, akik betörtek templomokba és más vallási épületekbe, megszentségtelenítették és megsemmisítették a katolikus szentek szobrait és képeit országszerte. A reformátusok szerint ezek a szobrok a bálványimádást képviselték. Az ikonoklasztok tettei két táborra osztották a nemességet. Fülöp elvesztette az uralmat a holland helyzet felett, és hadsereget küldött a lázadás leverésére. 1567. augusztus 22-én Fernando Alvarez de Toledo (Alba hercege) belépett Brüsszelbe egy 10 000 fős hadsereg élén .

Alba Fülöp utasításával érkezett, amely elrendelte, hogy az ország legtisztességesebb polgárait elfogták, hogy küldjék halálra, vagyonukat kobozzák el a kincstárba, és szigorúan őrizzék meg a katolikus hitet. Orange hercegének , Egmontnak , Hornnak és másoknak a halálát előre eldöntötték. Ám a három vezető közül az Albának csak Egmontot és Gornt sikerült a hálózatába csábítania, és 1567. szeptember 9-én letartóztatta őket. A bíróságot "nyugtalansági tanácsnak" nevezték, és az emberektől a " Véres Tanács " (Bloedraad) nevet kapta, és teljes mértékben igazolta ezt a becenevet.

Három hónapon belül az Alba 1800 embert küldött az állványra; aki részt vett a nyomozásban, valójában már elítélték; ehhez elég volt a legkisebb gyanakvás, még az ellenség rágalma is; és a halálbüntetésnél és vagyonelkobzásnál enyhébb ítéletet a bíróság nem hozott. Orange hercegeit , Wilhelmot és Ludwigot is meghívták az udvarba, de mivel óvatosságot tanúsítottak, nem jelentek meg. Ellenkezőleg, 1568 tavaszán háborút indítottak Németországból. Eleinte azonban csak rontották országuk szörnyű helyzetét.

Ludwig 1568 májusi győzelme a geiligerlei csatában arra késztette Albát, hogy kivégezze Egmont, Horn és más nemeseket (júniusban), és Ludwig győzelmét két győzelemmel és nagyon ügyes hadműveletekkel fizette meg Wilhelm ellen, akit októberben teljesen kiűzetett az országból. 1568.

De Spanyolországot hátráltatta, hogy egyszerre volt kénytelen különböző frontokon harcolni. Az Oszmán Birodalom elleni küzdelem a Földközi-tengeren korlátozta a lázadók ellen Hollandiában bevetett katonai erőt. I. Orániai Vilmos már 1566-ban a francia diplomácia segítségével ( a francia-oszmán szövetségre tekintettel ) támogatást kért az Oszmán Birodalomtól. Az Oszmán Birodalom közvetlen katonai segítséget ajánlott a lázadóknak, elsősorban József náci kapcsolata révénaz antwerpeni protestánsokkal , másodszor pedig Nagy Szulejmán levelén keresztül a flandriai "lutheránusoknak" felajánlotta, hogy első kérésre segítséget nyújt a csapatoknak. Szulejmán még azt állította, hogy vallásilag közel tartja magát a protestánsokhoz, "mert nem imádnak bálványokat, hisznek egy Istenben, és harcoltak a pápa és a császár ellen". Gozes szlogenje a "Jobb törökök, mint a pápák" volt, és még egy vörös zászlójuk is volt félholddal, amely a török ​​zászlóra emlékeztetett. A törökök továbbra is támogatták Hollandiát a franciákkal és a britekkel együtt, és támogatták a protestánsokat és a reformátusokat is, mint a Habsburgok elleni európai szembeállítás egyik módját.

Hollandiában újra elkezdődött a mészárlás; a kivégzések száma hamarosan elérte a több ezret, 30 millió tallér értékű ingatlant foglaltak le, a kereskedelem és az ipar leállt, emberek százezrei menekültek külföldre. Ezt követően új adók segítségével megkezdődött az elnyomás: 1569 márciusában a brüsszeli állami tisztviselőknek három rendelethez kellett hozzájárulniuk, amelyek minden ingó és ingatlan vagyonból 1 százalékot, a földek eladásából 5 százalékot állapítottak meg. ingatlan és 10% az eladott tétel árából. Ezek a rendeletek csapást mértek az iparra és a kereskedelemre, és elkerülhetetlenné vált a politikai katasztrófa. Az 1570. július 4-én kihirdetett amnesztiához hasonló dolog nem tudta megakadályozni, bár az összes rendelet érvényben maradt, és amikor 1571. július 31-én megpróbálták beszedni az új adókat, az összes üzlet bezárt; nem volt adás-vétel, minden munka és minden ipari mozgás megszűnt.

Ez a helyzet ahhoz a tényhez vezetett, hogy a lakosság nagy tömegei maradtak munka nélkül, és anélkül, hogy lehetőségük lenne saját maguk és családjuk élelmezésére. Az emberek elkezdték elhagyni a városokat, és csatlakoztak a tengeri és erdei gúzsok csapataihoz . Hatalmas gerillaháború kezdődött a spanyolok ellen. A haditengerészeti gúzsok, akik élvezték Anglia és Franciaország hallgatólagos támogatását, akik korábban a spanyol hajókat magántulajdonban zsákmányolták , most szisztematikus hadműveletekbe kezdtek, gyakran az erdei gúzokkal együtt. I. William of Orange , mindent megtett, hogy ellátja őket és irányítsa cselekedeteiket.

A remények felébresztése (1572–1585)

Alba új adók követelése ellen mind a protestánsok, mind a katolikusok hevesen tiltakoztak. A lázadók támogatottsága nőtt a menekültek nagy csoportjával is, akik Alba uralma alatt menekültek el az országból. 1572. április 1-jén a Gueuze-k vezérük, Comte de la Marck vezetésével váratlanul elfoglalták Brielle szinte védtelen városát . Ennek az erődített városnak köszönhetően a lázadók támpontot kaptak, és ami még fontosabb, a győzelem jelét az ország északi részén. Ez az alsó-hollandi protestánsok újbóli felemelkedésének jele volt.

Hollandia és Zeeland tartomány legjelentősebb városai hűséget nyilvánítottak a lázadókhoz. A figyelemre méltó kivételek Amszterdam és Middelburg , amelyek 1578 -ig hűek maradtak a katolikusokhoz . Orániai Vilmost a felkelés élére helyezték. 1572 júliusában egy dordrechti találkozón Hollandia, Zeeland, Friesland és Utrecht főkormányzójaként és városi birtokosként ismerték el . Elhatározták, hogy a hatalmat Orange és az államok osztják meg. A lázadók befolyásának növekedésével az északi tartományokban a háború döntő szakaszba lépett.

A hollandok között is fokozódott a nézeteltérés. Egyrészt volt a kálvinista militáns többség, akik folytatni akarták a harcot a katolikus II. Fülöp ellen, és minden holland állampolgárt kálvinizmusra térítettek. Másrészt Hollandiában volt egy katolikus kisebbség, amely hűséges akart maradni az uralkodóhoz és brüsszeli kormányához. Orange-i Vilmos lett a központi figura abban, hogy ezeket a csoportokat a közös cél érdekében összegyűjtse. Végül kénytelen volt átállni a radikálisabb reformátusokhoz, éppen azért, mert a reformátusok voltak a legfanatikusabbak a spanyolok elleni harcban. 1573 -ban tért át a kálvinizmusra .

Gent appeasement

Alba hercege helyett, aki képtelen volt megbirkózni a lázadással, 1573 -ban Hollandia új kormányzóját, Louis de Rekezenst nevezték ki . Ám uralkodásának három éve alatt (1576 elején halt meg) a spanyoloknak nem sikerült megfordítaniuk a lázadók elleni harcot. 1575-ben Spanyolország csődöt hirdetett, ami a zsoldosok fizetésének késleltetéséhez vezetett , 1576. november 4-én pedig a „ spanyol düh ” nevű lázadáshoz vezetett, melynek során a spanyol katonák kifosztották Antwerpent és elpusztították mintegy 8 ezer lakosát. Ezek az események megerősítették a tizenhét tartomány lázadóinak elhatározását, hogy saját kezükbe vegyék a sorsot.

1576. november 8-án Hollandia északi (kálvinista) és déli (katolikus) tartományai között egyezményt ( Gent pacifikációja ) kötöttek, amelyben meghirdették a vallási toleranciát és a politikai egységet a spanyol erők elleni közös harcra. A legtöbb katolikus tartományban az idegen csapatok által okozott kár volt a fő oka a spanyolokkal való nyílt konfrontációnak, miközben formálisan megőrizték II. Fülöp hatalmát. A különálló vallási összecsapások azonban folytatódtak, és Spanyolország az Újvilágból származó aranykészletek felhasználásával új sereget küldött Alessandro Farnese parancsnoksága alatt .

1577-1584-ben. létezett Genti Református Köztársaság .

Union of Arras és Union of Utrecht

1579. január 6-án néhány déli tartomány ( Artois , Gennegau és az ún. vallon Flandria ), elégedetlenek az északi tartományok agresszív kálvinizmusával , hűségüket fejezték ki a spanyol király iránt, és aláírták az Arras Uniót , ami az elutasítást jelentette. a genti békemegállapodások .

1579. január 23-án az Arras-i Unióra válaszul I. Orange-i Vilmos egyesítette Hollandia , Zeeland , Utrecht , Groningen és Guelders északi tartományait az Utrechti Unióba . Dél-Hollandia városai Brugge , Gent , Antwerpen és Brüsszel támogatták és csatlakoztak az Északi Utrechti Unióhoz. Így a tizenhét tartományt felosztották a lázadó északira és a spanyol királynak hódolt délire.

Az Utrechti Uniót aláíró öt tartományhoz ugyanabban az évben további kettő csatlakozott: Overijssel és Friesland , amelyek megszilárdították az uniót, és jogalapként szolgáltak egy új állam – az Egyesült Holland Tartományok Köztársasága – megalakulásához. (valójában 1581 júliusából).

Act of Oath Renunciation

Az uradalom generális megpróbált megfelelő helyettesítőt találni II. Fülöp spanyol királynak. A protestáns angol királynő, Erzsébet természetes választásnak tűnt Hollandia védelmezőjének szerepére , de nem akart közvetlenül beleavatkozni a helyzetbe. Erzsébet visszautasítása után az uradalmi tábornok a francia király öccsét, Anjou herceget hívta meg uralkodónak . Beleegyezett azzal a feltétellel, hogy Hollandia hivatalosan elítéli a Philip iránti lojalitás minden megnyilvánulását. 1581 - ben kiadták az eskü lemondó törvényét, amely kimondta, hogy a spanyol király nem teljesítette kötelességét Hollandiában, ezért ott már nem tekintik jogos királynak. A lakosság azonban mélyen bizalmatlan Anjouban, és egyre jobban aggódott befolyásának korlátai miatt. Némi erőfeszítés után, hogy katonai akciókkal megszilárdítsa hatalmát, François Anjou 1583-ban elhagyta Hollandiát.

Antwerpen bukása

Az eskü lemondása után Spanyolország ismét új sereget küldött az Egyesült Tartományok ellen. Alessandro Farnese, Párma hercege vezette , aki meghódította Flandria és Brabant nagy részét, valamint az északkeleti tartományok jelentős részét, mindenhol helyreállította a katolicizmust , a protestánsokat pedig kivégzéseknek és kínzásoknak vetette alá. Antwerpen , Hollandia akkoriban legnagyobb városa 1585-ben elesett, aminek következtében lakosságának több mint fele északra menekült. Antwerpen lakossága az 1560 -as 100 000-ről 1590 -re 42 000 -re csökkent .

Orániai Vilmost, akit II. Fülöp 1580 márciusában törvényen kívül helyezte, a király támogatója, Balthasar Gerard meggyilkolta 1584. július 10-én .

Hollandiát önálló északi és déli részre osztották, amelyek továbbra is spanyol fennhatóság alatt maradtak. Észak lakosságának nagy része a protestantizmust vallotta . A spanyolok által ellenőrzött délvidék továbbra is a katolicizmus fellegvára maradt. A legtöbb protestáns északra menekült. Spanyolország nagy hadsereget tartott az ország déli részén.

Észak el nem ismert függetlensége (1585–1609)

Az Egyesült Tartományok Spanyolország hagyományos riválisainak támogatását kérték, és 1585 februárjától májusig még Hollandia feletti szuverenitást is felajánlottak Franciaország és Anglia uralkodóinak.

Az Egyesült Tartományok sokéves nem hivatalos támogatása ellenére I. Erzsébet angol királynő , aki el akarta kerülni a frontális ütközést Spanyolországgal, ezt hivatalosan nem hirdette ki. Egy évvel korábban a francia katolikusok szerződést írtak alá Spanyolországgal, amelynek célja a francia protestánsok kiirtása volt . Attól tartva, hogy Franciaország a Habsburgok uralma alá kerül , Anglia Erzsébet cselekedni kezdett. Hollandiába küldte (1585) Lord Regent Leicester grófját hatezer katonával, köztük ezer lovassal. Leicester grófja a radikális reformátusok oldalára állt, ami elidegenítette a katolikusokat és a mérsékelteket. A gróf a tartományok függetlenségének rovására próbálta megerősíteni hatalmát, ellene állította a holland patríciusokat, majd egy évvel később, elvesztve a nép támogatását, visszatért Angliába. Az államok tábornoka a 20 éves Orange Moritzot nevezte ki a holland hadsereg parancsnoki posztjára ( 1587 ). 1589. szeptember 7- én II. Fülöp elrendelte az összes rendelkezésre álló haderő visszavonását délre, hogy megakadályozza, hogy Navarrai Henrik francia király legyen. Spanyolország számára Hollandia lett a francia vallásháborúk egyik ellenfele .

Hollandia modern határait nagyrészt Maurice of Orange kampányai alakították ki. Sikerült felhasználnia a spanyol " Invincible Armada " ( 1588 ) katasztrofális vereségét az angol flottával és a tenger elemeivel való összecsapásban. Ennek a háborúnak az egyik legfigyelemreméltóbb vonása a spanyol hadsereg zavargása volt, amelyet a fizetések késése okozott: 1570 és 1607 között legalább 40 zendülés történt. Amikor IV. Henrik francia király hadat üzent Spanyolországnak, a spanyol kormány csődöt hirdetett ( 1595 ). A tenger feletti ellenőrzés visszaszerzésével azonban Spanyolország jelentősen növelte az Amerikából származó arany- és ezüstellátást, ami lehetővé tette számára, hogy fokozza a katonai nyomást Angliára és Franciaországra.

Miután megállapodást kötött Franciaországgal ( 1598 ), Fülöp átengedte Hollandiát lányának, Isabellának és férjének, valamint unokaöccsének , az osztrák Albrecht VII . Ebben az időben Moritz vezette az ország fontos városainak elfoglalását. A Bergen op Zoom (1588) fontos erődítésétől kezdve Moritz meghódította Bredát ( 1590 ), Zutphent , Deventert , Delfzijlt és Nijmegent (1591), Steenwycket, Covordent (1592), Gertrudenberget (1593), Groningent (1594), Grunt . Enschede , Ootmarsum, Oldenzaal (1597) és Grave (1602). Ez a kampány a modern Hollandia határvidékein zajlott. A béke Hollandia szívében jött létre, amely később átment a holland aranykorba .

A spanyol hatalom Dél-Hollandiában erős maradt. Zeeland ellenőrzése azonban lehetővé tette Észak-Hollandia számára, hogy szabályozza a forgalmat a Scheldt torkolatán keresztül , amely Antwerpen fontos kikötőjét a tengerrel kötötte össze . Amszterdam kikötője nagy hasznot húzott Antwerpen kikötőjének blokádjából. Moritz javaslatára azonban 1600 -ban megkezdődött a hadjárat Dél-Hollandia felszabadításáért . Ennek a kampánynak az volt a célja, hogy kezelje a holland kereskedelmet fenyegető veszélyt, amelyet a dunkerque -i kereskedőknek nyújtott spanyol támogatás jelent . A spanyolok megerősítették pozícióikat a nieuwpoorti csatához vezető part mentén .

Az Államok tábornokának hadserege azzal vívta ki magának és parancsnokának elismerését, hogy nyílt csatában legyőzte a spanyol csapatokat. Moritz leállította a Dunkerque felé vezető menetet, és visszatért az északi tartományokba. Hollandia különálló államokra való felosztása kész tény lett. Miután nem szüntette meg a Dunkerque által a kereskedelemre jelentett veszélyt, Hollandia felépítette haditengerészeti haderejét a tengeri kereskedelem védelmére, amely jelentősen megnövekedett a Holland Kelet-Indiai Társaság megalakulása ( 1602 ) után . A holland haditengerészet megerősödése visszatartó erővé vált a spanyol haditengerészeti ambíciók előtt.

Tizenkét éves fegyverszünet (1609–1621)

1609-ben tűzszünetet hirdettek, majd tizenkét éves fegyverszünetet kötöttek az Egyesült Tartományok és a spanyolok által ellenőrzött déli államok között, Franciaország és Anglia közvetítésével.

A fegyverszünet alatt a holland táborban két, politikailag és vallásilag ellentétes frakció alakult ki. Az egyik oldalon Jacobus Arminius teológus hívei voltak , akinek kiemelkedő támogatói közé tartozott Johan van Oldenbarnevelt (Barnevelt) és Hugo Grotius . Az arminiánusok a Remonstáns protestáns szektához tartoztak, és általában gazdag kereskedők voltak, akik szigorúbb bibliaértelmezést fogadtak el, mint a klasszikus reformátusok . Ráadásul úgy gondolták, hogy Hollandiának köztársaságnak kell lennie. Ellenezték a radikálisabb homáriusokat ( Gomár Ferenc támogatói [9] ), akik 1610 -ben nyíltan kinyilvánították hűségüket Móric herceg iránt. 1617 -ben a konfliktus kiéleződött, amikor a republikánusok (remonstránsok) elfogadtak egy „határozatot”, amely lehetővé tette a városoknak, hogy fellépjenek a homáriak ellen. Oldenbarnevelt azonban Moritz herceg árulással vádolta, letartóztatták és 1619 -ben kivégezték . Hugo Grotius elhagyta az országot, miután megszökött a Löwenstein -kastélyban tartott börtönéből .

Utolsó szakasz (1621–1648)

A háború újrakezdése

A béketárgyalásokat két megoldatlan probléma hátráltatta. Először is, az észak-hollandiai katolikusok vallásszabadságának spanyol követelése ellenezte a holland dél-hollandiai protestánsok szabadságigényét. Másodszor, a különböző gyarmatokon (a Távol-Keleten, valamint Észak- és Dél-Amerikában) voltak nézeteltérések a kereskedelmi útvonalakkal kapcsolatban, amelyeket nem sikerült megoldani. A spanyolok még egy utolsó erőfeszítést tettek Észak meghódítására, a hollandok pedig tengeri erejüket a gyarmati kereskedelmi útvonalak kiterjesztésére használták Spanyolország kárára. A háború folytatódott, és a nagyobb harmincéves háború részévé vált .

1622-ben a Bergen op Zoom fontos erődje elleni spanyol támadást visszaverték. 1625 áprilisában azonban Moritz meghalt, miközben a spanyolok Ambrosio Spinola tábornok parancsnoksága alatt Breda városát ostromolták , amelyet a spanyolok 1625 júniusában elfoglaltak. E spanyol győzelem után Moritz féltestvére, Frederick Heinrich , aki átvette a hadsereg parancsnokságát, 1629 -ben elfoglalta 's- Hertogenbosch kulcsfontosságú erődített városát . Ezt a várost, amely a legnagyobb Brabant északi részén, bevehetetlennek tartották. Vesztése komoly csapást mért a spanyolokra.

1632- ben Frederick Henry elfoglalta Venlot , Roermondot és Maastrichtet . Az Antwerpen és Brüsszel elleni támadási kísérletek azonban kudarcot vallottak a flamand lakosság támogatásának hiánya miatt. Ez összefüggött mind az ellenségeskedés során elkövetett rablásokkal, mind pedig Flandria és Brabant lakosainak új generációjának katolicizmusra való áttérésével, ami a kálvinista Hollandia iránt még inkább bizalmatlanságra adott okot, mint a spanyol megszállók iránt.

Világ

1648. január 30-án a háború a münsteri szerződés aláírásával ért véget Spanyolország és Hollandia között. 1648. május 15-én Münsterben a felek kicserélték a szerződés megerősített példányait. Ez a szerződés a harmincéves háborút lezáró vesztfáliai európai béke része volt . A szerződésben a nyugat-európai erőviszonyokat összhangba hozták a valós erőviszonyokkal, vagyis a Holland Köztársaságot de jure független államként ismerték el, és megtartották az irányítást a háború későbbi szakaszaiban meghódított területek felett. . A világ nem volt tartós, új világhatalmak jelentek meg.

A holland és az angol köztársaság már 1652-ben, négy évvel a békekötés után új háborúba kezdett .

Lásd még

• Hollandia története
• Egyesült Tartományok Köztársaság

A moziban

• "Till Ulenspiegel kalandjai" (Les aventures de Till L'Espiègle) - rendezők: Gerard Philip , Joris Ivens (Franciaország, Kelet-Németország, 1956).
• " Til legendája " - rendezők A. Alov , V. A. Naumov (Szovjetunió, 1976).
• A repülő holland (De vliegende Hollander) – rendezte: Jos Stelling (Hollandia, Belgium, 1995).
• "Kenau" (Kenau) - rendező Maarten Treonyet (Hollandia, Magyarország, 2014).

Jegyzetek

1. ↑ A holland forradalom hagyományos dátuma a szovjet történetírásban.
2. ↑ A harmincéves háború része .
3. ↑ lásd: Gyarmati Brazília , Holland Brazília
4. ↑ lásd holland Formosa , spanyol Formosa
5. ↑ lásd: Ibériai Unió , holland-portugál háború
6. ↑ Clodfelter, M. Warfare and Armed Conflicts: A Statistical Encyclopedia of Casualty and Other Figures, 1492-2015, 4. kiadás. p. 17.
7. ↑ A 16. századi holland forradalom.  / G. A. Shatokhina-Mordvintseva // Nagy Orosz Enciklopédia  : [35 kötetben]  / ch. szerk. Yu. S. Osipov . - M .  : Nagy orosz enciklopédia, 2004-2017.
8. ↑ A "kompromisszum" kifejezés a francia compromis kifejezés jól bevált, de túlságosan szó szerinti fordítása , amely ebben az összefüggésben inkább "megállapodást" jelent.
9. ↑ Gomaristák // Brockhaus és Efron enciklopédikus szótára  : 86 kötetben (82 kötet és további 4 kötet). - Szentpétervár. , 1890-1907.

Irodalom

• Pirenne Henri . A holland forradalom = Histoire de Belgique, tt III-IX, Bruxelles / ford.: F. A. Kogan-Bernstein, szerkesztette: E. A. Kosminsky. - Moszkva: Állami társadalmi-gazdasági kiadó, 1937. - 10 000 példány.
• Chistozvonov A. N. A 16. századi holland polgári forradalom - M . : A Szovjetunió Tudományos Akadémia kiadója, 1958.
• Politikai és jogi doktrínák Hollandiában és Angliában a korai polgári forradalmak idején // Politikai és jogi doktrínák története: Tankönyv / Szerk. O. E. Leist - M .: Jogi irodalom, 1997. - 576 p. — ISBN 5-7260-0879-0
• Graaf, R. de Oorlog, mijn arme schapen. Een andere kijk op de Tachtigjarige Oorlog, 1565-1648 ISBN 9051942729 (2004. november)
• Groot, H. de Kroniek van de Nederlandse Oorlog. De Opstand (1559-1588), ISBN 978 94 6004 156 3 , vertaald door J. Waszink, 2014
• Israel, Jonathan I. A Holland Köztársaság. Felemelkedése, nagysága és bukása. 1. évfolyam - KLIO, 2018. - 608 p. ISBN 978-5-906518-20-0
• Lem, A. van der De opstand in de Nederlanden, 1568-1648, 2014, ISBN 9789460041921
• Presser, J. ea De Tachtigjarige Oorlog (Amszterdam: Elsevier, eerste druk 1941, 304 blz., tweede druk 1942

Linkek

• De Bello Belgico  (n.d.)
• Orániai Vilmos  (n.d.) levelezése
• La Guerra de Flandes, desde la muerte del emperador Carlos V hasta la Tregua de los Doce Años

Szótárak és enciklopédiák	Universalis