Lezgin forgatókönyv

Lezgi írás ( Lezg. Lezgi khyinar ) a lezgi nyelv írásához használt írásmód . Fennállása során különböző grafikai alapokon működött, többször megreformálták. Jelenleg a Lezgi szkript cirill betűvel működik . A Lezgi írás történetében a következő szakaszok különböztethetők meg:

• század eleje - 1928 - írás az arab ábécé alapján
• 1860-1910-es évek - cirill alapú írás (párhuzamosan arabul)
• 1928-1938 - írás latin alapon
• 1938 óta - cirill alapú modern írás

Arab írás

A modern dagesztáni szerzők számos művében az aghván nyelvet és az általa használt írást a lezgi nyelvvel azonosítják. A legtöbb tudós azonban az aghwan nyelvet "az udi nyelv régi állapotának " tartja [1] .

A lezgi írás legrégebbi emlékei a 19. század első feléből származnak. Ezek olyan kéziratok, amelyek az arab ábécét használják, részben a dagesztáni nyelvek fonetikájához igazítva ( add ). A 19. században számos művészi és költői alkotást rögzítettek lezgi nyelven arab írással ( Etim Emin és mások költészete) [2] .

Normatív, tudományosan kidolgozott lezgi ábécé létrehozására arab grafikai alapon csak az 1917-es forradalom után történtek kísérletek . Az első ilyen ábécét Abu-Jafar Mammadov kasumkenti tanár állította össze . Az ábécé másik változatát G. A. Gadzsibekov fejlesztette ki . Több könyv is megjelent ebben az ábécében, köztük a "Lezgi költők dalai" (1927), de ekkor már felmerült a kérdés, hogy az arab írást latinra kell cserélni [3] .

A Lezgi ábécé arab alapon a következő formájú volt (a betűk sorrendjét nem tartották be) [4] :

Cirill Uslara

Az 1860-as években, miután Dagesztánt az Orosz Birodalomhoz csatolták, P. K. Uslar néprajzkutató és nyelvész összeállította az első Lezgi nyelvtant (1896-ban nyomtatták ki). Ebben a nyelvtanban módosított cirill ábécét használtak több latin és grúz betű hozzáadásával [3] . 1871-ben ezzel az ábécével nyomtatták ki Temir-Khan- Shurában az első Lezgin-könyvet, a „Kyurin ábécét” , amelynek szerzője Uszlár asszisztense, Kazanfar Zulfikarov [5] .

A 20. század elején még számos könyv jelent meg uslár ábécében. Köztük volt "A Koránban említett nyolc próféta története" és Abu-Jafar Mammadov "Yu̇re ჭalan elifarni ahpa gw æniz қeldaj ђuz" című alapkönyve, amely 1911 -ben jelent meg Tiflisben [6] . Uslar ábécéje nem kapott további fejlesztést [3] .

Latin ábécé

Az 1920-as években a Szovjetunióban zajlott az ábécék romanizálásának folyamata . 1925-1926-ban a moszkvai egyetemeken tanuló Lezghin hallgatók „Lezghin kört” szerveztek, amelynek egyik eredménye a „Lezghin nyelven írok?” című brosúra volt, amelyben a latin ábécé tervezetét javasolták. Valamivel később G. A. Gadzsibekov és A. L. Shamkhalov összeállított egy „új dagesztáni ábécét” a dagesztáni nyelvek számára . Egyik módosítását a lezgi nyelvre szánták [3] .

1928. június 27-én az Új ábécé Összszövetségi Központi Bizottságának tudományos tanácsa jóváhagyta a javasolt ábécét [4] . Az új írás egyik jellemzője a nagybetűk hiánya volt. Maga az ábécé így nézett ki [7] : a, b, c, cc, , ç, d, e, ə, f, g, ƣ, h, i, j, k, kk, ⱪ, l, m, n , o , ө, p, pp, , q, ꝗ, r, s, ş, t, tt, , u, v, x, , , y, z, ƶ, ꞩ, ꞩꞩ, ⱬ, '

1932-ben számos változtatást hajtottak végre a Lezgin ábécén - csökkentették a betűk számát, bevezették a nagybetűket. Az 1930-as évek közepén így nézett ki [8] :

2018- ban Azerbajdzsánban elkészítették a latinosított ábécé tervezetét , amelyet a jelenlegi cirill ábécé helyett az itt élő Lezginekre kellene használni [9] [10] .

Modern ábécé

Az 1930-as évek végén megkezdődött a szkriptek cirill betűre fordításának folyamata a Szovjetunióban. A folyamat során 1938. január 5-én a Bolsevikok Össz-uniós Kommunista Pártja Dagesztáni Regionális Bizottságának Irodája úgy döntött, hogy lefordítja a cirill betűket és a dagesztáni népek ábécéjét. Február 8-án ezt a határozatot a Dagesztáni ASSR Központi Bizottsága jóváhagyta [11] . Február 11-én a Dagestanskaya Pravda újságban megjelent az új Lezgi ábécé.

Ezt követően kisebb változtatásokat eszközöltek az ábécében ( bevezették a Ё ё betűt, az UӀ uӀ betűt pedig az Uy y váltotta fel ). Most a Lezgi ábécé így néz ki [12] :

A modern helyesírás 1962 óta van érvényben. 1962-ig a nem szívott mássalhangzók /k/, /p/, /t/, /t͡s/, /t͡ʃ/ kettős betűként, illetve kk, pp, tt, tss, chh , párokat alkotva, mint például a chchil /t͡ʃil / "föld" és chil /t͡ʃʰil/ "hálózat". Összesen legalább 19 ilyen pár van. A modern helyesírásban az ilyen szavak homográfok : chil - egyszerre /t͡ʃil/ "föld" és /t͡ʃʰil/ "hálózat" [13] .

Ábécé megfelelési táblázat

Jegyzetek

1. ↑ G. A. Klimov. Aghvan nyelv // A világ nyelvei. kaukázusi nyelvek. - M.  : Academia, 1998. - S. 99-101. — 480 s. — ISBN 5-87444-079-8 .
2. ↑ R. I. Gaidarov. A Lezgi irodalmi nyelv és írás kialakulásának történetéből // A Dagesztáni Állami Egyetem tudományos jegyzetei. V. I. Lenin. - 1962. - T. VIII. - S. 31-45.
3. ↑ 1 2 3 4 A. Sh. [Shabad A.], E. Sh. Lezgi nyelv // Literary Encyclopedia. - M .  : OGIZ RSFSR, 1932. - T. 6. - Stb. 151-152.
4. ↑ 1 2 Új ábécé Dagesztán népeinek // Kelet kultúrája és írása. - Baku, 1928. - Szám. II. - S. 176-177.
5. ↑ Kyurinsky ábécé. - Temir-Khan-Shura, 1871. - 57 p.
6. ↑ A Kyurin ábécé és az első olvasnivaló könyv = Ќu̇re ჭalan elifarni аҳpa гw æniz keldaj ђuz. - Tiflis, 1911.
7. ↑ alqcdar aq ⱬiji lezgi ilifar-ni sifte ⱪeldaj ktab. - mahac-qala, 1928.
8. ↑ Alqadarskij A.Q. Bukvar. - Mahacqala, 1937.
9. ↑ S. Kerimova. A grafika változása embereink szívét fogja érinteni . Szövetségi Lezgin nemzeti-kulturális autonómia (2019. március 20.). Letöltve: 2019. március 30. Az eredetiből archiválva : 2019. március 30. (határozatlan)
10. ↑ Bir xalqın iki əlİfbası?  : [ azerb. ] // Samur. - 2018. - 9. szám (325).
11. ↑ A. A. Isaev. A dagesztáni népek írott nyelvének kialakulásáról és fejlődéséről // Szociológiai gyűjtemény. - Makhacskala, 1970. - Kiadás. I. - 173-232.
12. ↑ R. I. Gaidarov, A. G. Gyulmagomedov, U. A. Meilanova, B. B. Talibov. Modern lezgin nyelv. - Makhacskala: iyali DSC RAS, 2009. - S. 94-96. — 482 p. - 300 példány.  — ISBN 978-5-914331-018-6 .
13. ↑ 1 2 Haspelmath, Martin. A lezgi nyelvtan. – Berlin; New York: Mouton de Gruyter, 1993, 28-29. — 568 p. — ISBN 3-11-013735-6 .