Ingus írás

Az ingus írásmód  ( ingush . GӀalgӀay yoazuv ) az ingus nyelv írásához használt írásmód . Fennállása során különböző grafikai alapokon működött, többször megreformálták. Jelenleg az ingus írás cirill betűkkel működik . Az ingus írás történetében a következő szakaszok különböztethetők meg:

• 1923-ig - írás az arab ábécé alapján
• 1923-1938 - írás latin alapon
• 1938 óta - a cirill ábécére épülő modern írás [1] .

Arab írás

A 19. századig az ingus nyelvnek nem volt saját írott nyelve. Az iszlám ingusok általi átvételével a 18. és a 19. század elején az arab nyelv és az arab írás behatolt az ingusok földjére . Akkoriban megpróbálták az ingus beszédet arab írással rögzíteni. Úgy tartják, hogy az ingus fonetika sajátosságaihoz arab grafikai alapon adaptált írás a 19. század utolsó negyedében jelent meg [2] . A hivatalos szférában - oktatás, könyvkiadás, média - ez az írás nem működött, hanem elterjedt a művelt ingusok személyes levelezésében. Többek között a 19-20. század fordulójáról származó arabikográfiai ingus kéziratokat őriztek meg [3] .

A következő jeleket használták az ingus hangok megjelenítésére [3] :

1904-ben, Isztambulban , ennek az ábécének egyik változatán, Muhammad ad-Dashlaki ingus emigráns kiadta az "Ingush hagyományok" című könyvet. 1902-ben V.-G. E. Dzhabagiev kísérletet tett egy szabványosított ingus ábécé létrehozására arab alapon, de ez a kezdeményezés nem kapott támogatást és fejlesztést. Így az 1920-as évek elejére az arab nyelvű ingus írásmód némileg elterjedt az emberek között, de hivatalos területeken nem használták, és nem volt szabványos ábécéje, sőt, szabványos írásmódja sem [4] . A hivatalos latin ábécé 1920-as években történt átvétele után az arab írás megszűnt Ingusföldön.

latin

Az ingus ábécé latin grafikai alapon történő létrehozásának ötlete a 20. század első éveiben jelent meg, amikor Magomed Eldzhievich Dzhabagiev megalkotta az ábécé saját változatát. A következő betűket tartalmazta: a, ә, ӓ, b, w, g, γ, d, e, ǯ, i, y, k, k', q, k, l, m, n, o, p, p ' , r, s, t, t', u, f, x, h, ḥ, c, c', č, š, ع, j, ӡ . 1908-ban Vlagyikavkazban az „ingus-csecsen ábécét” [5] adták ki ebben az ábécében .

A szovjet hatalom ingusföldi megalakulása után felvetődött a teljes értékű ingus forgatókönyv létrehozása és az oktatás, könyvkiadás, irodai munka és a média területén történő felhasználása. 1920 nyarán az Ingus Forradalmi Bizottság közoktatási osztálya bizottságot hozott létre az írás fejlesztésére. Az osztály rámutatott, hogy "a saját írás hiánya... nagyon megnehezíti a kulturális munkát." 1923- ban hivatalosan is jóváhagyták és elfogadták a latinosított ábécét, amelyet az ASSR Z.K. Malsagov Hegyvidéki Oktatási Népbiztosa állított össze . Ugyanezen év májusában kezdett megjelenni az első ingus újság, a Serdalo , és megkezdődött az oktatási irodalom kiadása [6] . Az 1923-as ingus ábécé a következő betűket tartalmazta: A a, Œ œ, B b, C c, D d, E e, F f, G g, H h, Ꜧ ꜧ, I i, J j, K k, L l , M m, N n, O o, P p, Q q, R r, S s, T t, U u, V v, X x, Y y, Z z, Č č, Š š, Ž ž, X̌ x̌, Ö ö, Ä ä, Ch ch, Kh kh, Ph ph, Th th, Čh čh, Qh qh, Gh gh, Oa oa, Ov ov, Ij ij [4] .

Fennállásának első éveiben ez az ábécé többszöri változtatásoknak volt kitéve. Tehát 1924 elején a következő formát öltötte: A a, Á á, Ä ä, B b, C c, Č č, D d, E e, É é, F f, G g, H h, Ꜧ ꜧ, I i, J j, K k, L l, M m, N n, O o, Ó ó, Ö ö, Ô ô, P p, Q q, R r, S s, Š š, T t , U u , Ú ú, Ü ü, V v, W w, X x, X́ x́, Y y, Z z, Ž ž, Ch ch, Čh čh, Gh gh, Kh kh, Ph ph, Qh qh, Th th [7] .

1924 végén az ábécé ismét megváltozott, és így kezdett kinézni: A a, Æ æ, Ä ä, B b, C c, Č č, D d, E e, F f, G g, H h, Ꜧ ꜧ, I i , J j, K k, L l, M m, N n, O o, Ö ö, P p, Q q, R r, S s, Š š, T t, U u, V v , X x, X́ x́, Y y, Z z, Ž ž, Ch ch, Čh čh, Gh gh, Kh kh, Ph ph, Qh qh, Th th [8] .

1928-ban Vlagyikavkazban konferenciát tartottak az ingus és csecsen írásmódok egyesítéséről. Az ingus ábécé betűinek a következő helyettesítését javasolták: æ → a, ꜧ → h, h → y, x́ → ꜧ, ä → ea, ö → eo, ü → eu. Ezeket a javaslatokat azonban nem hajtották végre. A következő években ismételten felmerült az ingus és csecsen nyelv egységes ábécéjének kérdése. Végül 1934 áprilisában a csecsen-ingus regionális végrehajtó bizottság határozatot fogadott el "Az egységes ábécéről". A rendelet szerint az ingus ábécé így kezdett kinézni [4] (sőt, 1934-1937-ben az ingus kiadók nem használták a Ꞑ ꞑ, Ö ö és Ü ü. betűket):

Az ingus nyelv latin ábécéje 1938-ig létezett.

Cirill

Az ingus nyelv cirill ábécéjének projektjét először F. I. Gorepekin állította össze a 20. század elején. Ez az ábécé sok hasonlóságot mutatott a P.K. Uslar által az 1860-as években más kaukázusi nyelvekhez javasolt ábécével. Az ábécé a következő karaktereket tartalmazza: A a, B b, C c, G g, Ҕ ҕ, D d, E e, Œ œ, E e, Zh f, Ђ ђ, Z z, I i, J j, K k, K k, Ӄ ӄ, Q q, L l, M m, H n, Ң n, O o, Ӧ ӧ, P p, Ҧ ҧ, P p, C s, T t, Ҭ ҭ, F f, Х x, Х́ x́, h, Ц c, Ц̓ c̓, Ch h, Ch̓ h̓, Sh w, Y y, Ӱ ӱ, ꜧ, ѵ, b [9] . Gorepekin még 1918-ban felajánlotta, hogy kiadja alaprajzát, amely 1922-ben támogatást kapott a Hegyvidéki ASSR kormányától. Az írás latinosítási folyamatának kezdete azonban megakadályozta megjelenését. 1923-ban M. M. Altemirov javasolta az ingus cirill ábécé projektjét, de a Malsagov latin ábécéjét preferálták [3] .

Az 1930-as évek második felében a Szovjetunióban megkezdődött a cirill írás folyamata . Ennek a folyamatnak a részeként 1938-ban N. F. Yakovlev kifejlesztette az ingus cirill ábécét, amelyet hamarosan jóváhagytak a csecsen-ingush ASSR hatóságai . Ez az ábécé a mai napig érvényes [4] (az ábécé eredeti változatában a mai változattól eltérően nem volt Yay Yay betű ) [10] .

A modern ingus ábécé a következő formájú [11] :

Az Ё ё, Щ Щ, Ы ы és Ь b betűket (a digráfokon kívül ) csak a külföldi kölcsönökben használják [12] .

Az ábécék megfelelési táblázata

A [13] [5] szerint összeállítva :

Jegyzetek

1. ↑ Ingus nyelv // Kazahsztán. Nemzeti Enciklopédia . - Almati: Kazah enciklopédiák , 2005. - T. II. — ISBN 9965-9746-3-2 .  (Orosz) (CC BY SA 3.0)
2. ↑ M.S.-G. Albogachiev. A nyelv, mint a hatalom attribútuma az ingus-orosz kétnyelvűség kontextusában. — A hatalom szimbólumai, attribútumai és képei. - Szentpétervár.  : MAE RAN, 2014. - S. 182-201.
3. ↑ 1 2 3 A.-M. M. Dudarov. Az írás, mint az ingus etnokultúra összetevője (alakulás és működés). dis. a versenyre tudós lépés. folypát. ist. Tudományok . - Mahacskala: Az Orosz Tudományos Akadémia Dagesztáni Tudományos Központja, 2015. - S. 93-132.
4. ↑ 1 2 3 4 Chentieva M. D. A csecsen-ingus írás története. - Groznij: csecsen-ingus könyv. kiadó, 1958.
5. ↑ 1 2 N. D. Kodzoev. Dzhabagiyev // Levéltári Értesítő (Az Ingusföldi Köztársaság Állami Levéltári Szolgálata). - Magas, 2011. - Szám. VII. - S. 50-51.
6. ↑ Az Orosz Föderáció nemzeti-állami építése: Észak-Kaukázus (1917-1941). - Maykop: Meoty, 1995. - S. 248. - 1000 példány.
7. ↑ Ghalgháj alapaš // Serdalo. - 1924. - március 8. - 4. o.
8. ↑ Ghalghaj abæt // Serdælo. - 1926. - december 11. - 3. o.
9. ↑ F.I. Gorepekin. Proceedings of Gorepekin / M.S.-G. Albogachiev. - Szentpétervár. , 2006. - S. 166.
10. ↑ M. Aushev, M. Hasagulgov. Egy denevér. - Sholzh-GӀala: NokhchgӀalgӀpachkhalkhizdat, 1939. - S. 61.
11. ↑ GӀalgӀay-ersiy doshlorg (ingus-orosz szótár). - Nalchik, 2009. - ISBN 978-5-88195-965-4 .
12. ↑ Az Orosz Föderáció és a szomszédos államok nyelvei. - M . : "Nauka", 2001. - T. I. - S. 385-386. - 385 példány.  — ISBN 5-02-022647-5 .
13. ↑ M. D. Csentiev. Nokhchi-GӀalgӀay kerda alfabet // Serdalo. - 1938. - 70. szám (1586) (július 6.). - S. 2.