Lampopo

Lampopo
Típusú alkoholos koktél
Eredet Oroszország

A "Lampopo" (ritkán "limpopo" ) ( a felező orosz anagramma [1] [2] [3] ) a 19. században népszerű orosz alkoholos ital, amelynek fő összetevői a keksz , a citrom , a cukor és a sör . . Keksz helyett forró krutont , citrom helyett kvast vagy savanyú káposztalevest , cukor- méz helyett, sör helyett bort vagy pezsgőt lehet használni [4] . Ezenkívül számos recept szerint rumot [5] vagy konyakot [6] adhatunk az italhoz .

A Lampopo annyira népszerű volt Oroszországban a 19. században, hogy létezett egy kifejezés a lampopo-imádókra - lampopists [7] . Sőt, létezett még egy „Lámpaművészek Társasága is”, amelyet I. F. Gorbunov színész és író alapított, és amelybe L. I. Palmin , L. G. Grave és A. F. Ivanov-Klassik költők, P. E. Asztafjev filozófus , L. I. Gradov- Soklovhi és K.Sokolovhi színészek tartoztak. , az ókori orosz irodalom történésze, E. V. Barsov , F. N. Plevako ügyvéd , A. F. Koni ügyvéd, I. A. Vaskov újságíró és mások [7] [8] [9]

Recept

A 19. század végének és a 20. század eleji szakácskönyvek [5] [10] szerint a házi készítésű lampopo két fő receptje létezik. Mindegyikük 1 édes-savanyú kenyeret használ "10 kopijkáért" (feltehetően [11] jelentése karéliai kenyér ), 3 üveg világos sört, 2 citromot és cukrot.

  1. Az édes-savanyú kenyeret szeletekre vágjuk, jól megszárítjuk és egy tálba tesszük. Ezután adjunk hozzá egy nagy pohár rumot a sörhöz, 1,5 csésze cukrot darabolva, valamint citromhéjat és -levet. Keverjük össze mindent, és öntsük a kapott kekszet keveréket. Hagyja az italt 30 percig főzni, majd szűrje le és tálalja.
  2. Az édes-savanyú kenyeret szeletekre vágjuk, jól megszárítjuk és egy tálba tesszük. A citromot szeletekre vágjuk, és a zsemlemorzsára tesszük. Felöntjük 1 pohár kristálycukorral elkevert sörrel. 1 órát állni hagyjuk, leszűrjük és tálaljuk.

A moszkvai kocsmák híresek voltak különleges lámpás receptjeikről. Tehát D. V. Grigorovics ezt írta [12] : „Vacsorázzon a Trinity kocsmában , és ne kóstolja meg a lámpást – ugyanaz, mintha Moszkvában tartózkodnánk, és nem látnánk a cári ágyút és a híres harangot ”. A lampopo receptje ebben a kocsmában a következő volt: "Sör, pirított rozshéj, citrom az ízért, jég a hűvösségért" [12] . Híres volt Gurin " Nagy Moszkvai Taverna " lampopo receptjéről is [13] . Receptjét a következőképpen írták le [6] : „Ez az undorító külsejű ital egy nagy nyitott kancsóban készült: bort, konyakot öntöttek, finom cukrot és apróra vágott citromot öntöttek, végül egy hatalmas, speciálisan sült, mindig forró rozskenyér keksz, sziszegve és gőzölve, amikor ünnepélyesen leengedték egy kancsóba. A Tesztovszkij kocsmában a "Lampopo a la Gorbunov"-ot [14] szolgálták fel , a "Lámpaművészek Társasága" alapítója, I. F. Gorbunov tiszteletére . Receptje a következő volt [8] : „Vegyünk egy héjat a fekete kenyérből a sütéshez, alaposan vizsgáljuk meg. Süssük meg a púposat a melegben, feketére égve. Öntsön sört egy jéggel bélelt üvegvázába, tegyünk bele néhány darab cukrot és citromhéjat. Mártsuk a forró kenyeret hideg sörbe, és szorosan zárjuk le az edényt. Néhány perc múlva az ital készen áll.

Létezett a lampopo következő változata is, a félbevágott pezsgő savanyú káposztalevessel [4] [15] .

Eredet

A legtöbb forrás szerint [1] [2] [3] az ital neve szójáték, a „félben” szó anagrammája .

V. V. Pokhlebkin orosz konyhatörténész [11] szerint az ital neve a finn kenyérleves leipakeito ( fin . leipäkeitto ) nevéből származik. A 19. században ennek a levesnek a receptje a Szentpéterváron élő finneknek köszönhetően került Oroszországba. Némi változtatást hajtottak végre a recepten Oroszországban, a levesben lévő vizet sörre cserélték, maga a leves pedig itallá változott. Ez a változat visszhangozza azt a tényt, hogy E. Molokhovets " Ajándék fiatal háziasszonyoknak " szakácskönyvében (1861) az italt "limpopo"-nak nevezik, és a pontosítás zárójelben "Finnország ital" [10] .

Pokhlebkin egy másik hipotézist is megfogalmazott [11] , amely szerint az orosz fül számára szokatlan „leipakeito” szó a dél-afrikai Limpopo folyó tiszteletére módosult, amely az angol-búr háborúk eseményei miatt ismert volt . Pokhlebkin második hipotézise azonban nem túl megbízható, mivel a „lampopo” alkoholos italra utaló szót a szakirodalom már jóval az első búr háború előtt (1880-1881) említi; például a lampopo ital receptjét már 1832-ben részletesen leírják [16] .

Ezenkívül V. V. Pokhlebkin [11] szerint az ital népszerűségének csökkenésének oka a fő nyersanyag - az édes-savanyú kenyér - eltűnése volt. Az ilyen kenyér modern analógja a karéliai kenyér [11] .

Lampopo az irodalomban

Az orosz irodalomban

A lampopo italt a 19. századi orosz írók többször is emlegették. Az ital egyik első említése a szépirodalomban 1832-ből származik. D. N. Begicsev voronyezsi kormányzó és író "A Kholmsky család" című regényében (1832) az egyik szereplő a lampopo "a legjobb magyarból, pezsgőből, porterből és angol sörből, citrommal és cukorral" [16] . D. V. Grigorovics "Országutak" ( 1852 ) című regényében egy szereplő a Trinity kocsmában megcsodálja a lampopot, és leírja a receptjét [12] . 1854-ben A. V. Druzhinin író egy különleges mámor érzésről írt a Trinity Inn-ből származó lampopo után, amelyet "gebetációnak" nevezett [17] .

A Lámpaművészek Társaságának [8] alapítója, I. F. Gorbunov színész és író 1862-ben paródiás cikket írt egyházi szláv nyelven egy lámpaláz szerelmeséről – „Hogyan buzdítsunk a lámpás igét” [7] . A Lámpaművészek Társaságának egy másik tagja, I. A. Vashkov újságíró pedig verset írt a lampoporól [8] , amely a következő szavakkal kezdődött: „Sok fürt szőlő / A virágzó Pó partján; / Itt vagyunk, hűvös helyeken, / Saját lampónkat isszuk.

Említették lampopo és más írók. Tehát Nikolai Leskov " Soboryane " (1872) című regényében a szereplők nagyon részletesen tárgyalnak, és lampopo-t készítenek [18] . A. A. Izmailov e Leszkov-regényéről szóló, néhány évvel később írt paródiájában „Akhilla Desznyicin levelei az orosz alkotmányról” [19]  szintén említi a lampopo-t. Emellett M. P. Pogodin [20] és M. E. Saltykov-Shchedrin [21] [22] írt a lampoporól az 1870-es években .

P. A. Arhangelszkij az 1881-es évre emlékeztetve azt írja [23] , hogy A. P. Csehov asztalán mindig „lampopo” volt , elmagyarázva, hogy ez „citromos sörital, zsemlemorzsával és egyéb fűszerekkel”. Ugyanebben az 1881-ben, az Entertainment című képregénymagazinban a "midshipman Zhevakin" ( I. A. Vashkov álnév ) [24] versei jelennek meg , ahol a "sziszegett, mint egy lampopo" kifejezést minden magyarázat nélkül használják. van. Pjotr ​​Boborikin [25] Kitai-Gorod (1882) című regénye említi a speciálisan főzött lampopot . A moszkvai mindennapi író , V. A. Gilyarovsky , felidézve az 1882-es eseményeket [14] , azt írta, hogy akkoriban létezett a lampopo egy speciális változata - a Tryokhgorny sörből származó „ Gorbunov-style lampopo ” . Később ez az említés vezetett a vershez: „Vlagyimir Giljarovszkij Gorbunov módjára ivott Lampopót” [26] .

1894-ben V. M. Mikheev orosz prózaíró és drámaíró rendkívül negatívan beszélt a lampopo-ról, és "csúnya keveréknek" nevezte [27] .

Az 1930-as években a lampopo szinte feledésbe merült. Sok író már nem tudta ennek a szónak a jelentését. Tehát 1932-ben A. E. Kruchenykh orosz futurista költő ezt írta V. V. Majakovszkijról szóló emlékirataiban [28] : „Olyan furcsa szavai vannak, hogy azt sem tudjuk, honnan származnak. Például az egyik magazinjában („ Bov ” vagy „ Krysodav ”, nem emlékszem) voltak négysoros rajzok. Az egész oldal az övé volt, és még csak alá sem írták. Van ez a sor: "Nyugodj meg az élet málna lampopo." Mi az a "lampopo"? Csukovszkijnál van a „Limpopo” , ez egy folyó Afrikában, a „lampopo” pedig, mint kiderült, Dahl szótárában van . Egyszer beszéltem L. A. Kassil -lal . Azt mondta, hogy írt egy olyan dolgot, ahol az egyik róka azt mondta, hogy „lám, lám, lám-by, lám-by” eltépte a játékot. – Azt hittem – mondta Kassil –, hogy én írtam, de kiderült, hogy Majakovszkijnál van és Dahl szótára…

A jövőben a lampopo koktél említése az irodalomban rendkívül ritka, és csak a múlt eseményeit ismertető művekben. Így például a szereplők lampopot isznak M. E. Kazakov A birodalom bukása (1956) című regényében [ 29] (az akció 1913-ban játszódik) és a Pecsét és harang című novellagyűjteményében (1981) Yu . Polina Fedorova A gyönyörű zsaroló (2007) [31] című regényében , amely a 19. században játszódik, a lampopo-koktél kvasszal kevert pezsgőből áll, és józanításra szolgál.

Műfordításokban

A "lampopo" szó W. Thackeray " The Book of Snobs Written by One of Them " (1848) című regényének orosz fordításában (1975) [32] található , ahol az angol fele-és - fele .

Átvitt értelemben

A moszkvai kereskedői környezetben egészen a XIX. század nyolcvanas éveiig létezett egy kifejezés: "táncolni a lámpást", ami azt jelentette, hogy kavarni és megszégyeníteni [33] .

A "lampopo" szót a XIX. század végén - a XX. század elején átvitt értelemben használták a "félben" szinonimájaként. Például a kártyajátékokban a "lampopo" azt jelentette, hogy "egyenlő" [34] . A csalók ezt a szót használták a szárított, részeg teának rejtett megjelölésére, amelyet hagyományos teával félbekevertek, és áruba bocsátottak [35] . Az akkori tolvajnyelvben a "lampopo" azt jelentette, hogy az ellopott pénzt fele-fele arányban kell elosztani a cinkosok között [36] .

Jegyzetek

  1. ↑ 1 2 Somov V.P. Ritka és elfelejtett szavak szótára. — M.: AST, 2008.
  2. ↑ 1 2 Pereferkovich N. A. A szó ajándéka . - Szerk. 5. - Szentpétervár: tipográfiai litográfia. I. Lulie és Társa, 1909.
  3. ↑ 1 2 Vvedenskaya L. A., Kolesnikov N. P. A nevektől a nevekig. - Rostov n / a: Főnix, 1995.
  4. ↑ 1 2 Baiburin A.K. Félig elfeledett szavak és jelentések: a 18-19. századi orosz kultúra szótára. / Szerk. A. K. Baiburin és N. I. Reshetnikov – Szentpétervár: Jel, 2004. ISBN 5-8015-0157-6
  5. ↑ 1 2 Frolov E. I. Kvasovar: Boyar kvass. Kenyér, gyümölcs és bogyós kvass; mézek, gyümölcslevek, szörpök, sörök és különféle házi készítésű üdítők . - 3. kiadás, szóval. add hozzá. - Szentpétervár: típus. P. F. Voshchinskaya, 1909.
  6. ↑ 1 2 Moszkva múltjában és jelenében. Fényűzően illusztrált. szerk., dedikált I. E. Zabelin moszkvai történész emlékére / Résztvevők: prof. D. N. Anuchin és mások - M .: Oktatás, 1910.
  7. ↑ 1 2 3 Koni A. F. Ivan Fjodorovics Gorbunov . — 1898.
  8. ↑ 1 2 3 4 I. F. Gorbunov művei. T. III. 1-4 . - Szentpétervár, 1907.
  9. ↑ S. V. Makszimov levelei A. A. Bahrusinnak // Orosz Archívum: A Szülőföld története a 18-20. századi bizonyítékokban és dokumentumokban: Almanach Archív másolat 2016. október 12-én a Wayback Machine -n . - M .: Stúdió TRITE: Ros. Archívum, 1999.
  10. ↑ 1 2 Molokhovets E. I. Ajándék fiatal háziasszonyoknak, vagy a háztartási kiadások csökkentésének eszköze . - 13. kiadás, Rev. és további - Szentpétervár: Típus. I. Gaberman, 1887.
  11. ↑ 1 2 3 4 5 Limpopo archiválva : 2016. november 11. a Wayback Machine -nél . // Pokhlebkin V.V. kulináris szótár - M .: Tsentrpoligraf, 2002. ISBN 5-227-00460-9
  12. ↑ 1 2 3 Grigorovics D.V. Országutak . // Írások teljes összetétele. 12 kötetben. T. 3. - Szentpétervár: A. F. Marx nyomdája, 1896.
  13. ↑ Myasnikov A. L. Moszkva titkos kódexe. — M.: Veche, 2013.
  14. ↑ 1 2 Gilyarovsky V. A. Barangolásaim: Mese egy csavargó életről . — M.: Szövetség, 1928.
  15. ↑ Belovinsky L. V. Egy orosz lakos élete. A város zajos utcáin. - M .: Kucskovói mező, 2012. ISBN 978-5-9950-0301-4
  16. ↑ 1 2 Begicsev D.N. A Kholmsky család: az orosz nemesek szokásainak és életmódjának néhány jellemzője, család és egyedülálló . 4. rész - M .: Típus. A. Szemjon a császári orvosi és sebészeti akadémián, 1832.
  17. ↑ Druzhinin A. V. Mese. Napló archiválva : 2016. augusztus 31. a Wayback Machine -nál . - M.: Nauka, 1986.
  18. ↑ Leszkov N. S. székesegyház . Letöltve: 2016. október 9. Az eredetiből archiválva : 2017. április 9..
  19. ↑ Izmailov A. A. Akhilleusz Desznyicin levelei az orosz alkotmányról . // Izmailov A. A. Görbe tükör: Paródiák és rajzfilmek. - 4. kiadás - Szentpétervár: Csipkebogyó, 1914.
  20. ↑ Pogodin M.P. M.P. Pogodin művei: T. 1 . — M.: Zsinat. típus., 1872-1876.
  21. ↑ Saltykov-Shchedrin M.E. Egy szentpétervári provinciális naplója . - 1872
  22. ↑ Saltykov-Shchedrin M.E. Megállapodás (játék) .
  23. ↑ Arhangelszkij P. A. Csehov emlékirataiból 2017. október 20-i archív másolat a Wayback Machine -nél . // Szobolev Yu. Anton Csehov. Kiadatlan oldalak. - M .: Észak-Dali, 1916. S. 135
  24. ↑ Midshipman Zhevakin beszélgetései a nyilvánossággal Archiválva : 2017. október 19., a Wayback Machine -nél . // "Szórakozás", 46. szám, 1881. november 19. S. 741.
  25. ↑ Boborykin P. D. "Kína városa". fejezet XXIX . - SPb., M .: Az „M. O. Wolf, 1883.
  26. ↑ Sazonov A. Orosz szakácskönyv. A vacsora tálalva! — M.: AST, 2011. ISBN 978-5-17-072460-4 .
  27. ↑ Mikheev V. M. Művészek. Esszék és történetek. - Moszkva: F. A. Kumanin, 1894.
  28. ↑ Kruchenykh A.E. Kiadásunk Archív példányunk 2016. október 10-én a Wayback Machine -nél . // Kruchenykh A.E. Az orosz futurizmus történetéről. Emlékiratok és dokumentumok. — M.: Gilea, 2006.
  29. ↑ Kozakov M. E. A birodalom összeomlása. - Moszkva: Goslitizdat, 1956.
  30. ↑ Klarov Yu. Pecsét és harang. - M .: Gyermekirodalom, 1981.
  31. ↑ Fedorova P. Egy gyönyörű zsaroló. — M.: Kleopátra, 2007. ISBN 5-8189-0756-2 .
  32. ↑ Egyikük által írt sznobok könyve. Esszék / Per. angolról. N. Daruses // Thackeray W. M. Összegyűjtött művek. 12 kötetben. T. 3. - M .: Szépirodalom, 1975.
  33. ↑ Muravjov V. Moszkva szavak, hívószavak és hívószavak Archív másolat 2016. október 10-én a Wayback Machine -nél . — M.: Algoritmus, 2007. ISBN 978-5-9265-0301-9 .
  34. ↑ Lampopo // Dahl magyarázó szótára (2. kiadás). 2. kötet – 1881.
  35. ↑ Polonsky V. Hideg Vera rejtvénye. — M.: Eksmo, 2000. ISBN 978-5-699-78008-2 .
  36. ↑ Smolich Yu. K. Hajnal a tenger felett. // Jurij Szmolics. 8 kötetben működik. T. 5. - Kijev: Dnyipro, 1985.

Linkek

  Ugrás a Wikidata elemre  Szótárak és enciklopédiák
  • V. Dahl

Lásd még