Jogdogma

A jogdogma a jogtudomány fogalma  , amely egyrészt az államban jelenleg létező jogi normák teljes halmazát jelenti , vagyis a pozitív jogot a maga adottságában, minden szubjektív értékeléstől és kritikától függetlenül [1] , másrészt a jogász tevékenysége a pozitív jog rendszerezésében , leírásában és logikus értelmezésében , alapelveinek azonosításában . [2]

A jog dogmája ezért különbözik a jog tanulmányozása, megalkotása és alkalmazása terén végzett egyéb tudományos és gyakorlati tevékenységektől.

Tehát, ha a jogszociológia mindenekelőtt egyes jogi normák cselekvésének társadalmi következményeit (hatásait) igyekszik megérteni, vagyis úgy tekint a jogra, mintha „kívülről” nézne, akkor a dogmatikus jogtudomány „a felől. a belső”, hiszen nem a jogi cselekvések társadalmi következményei érdeklik, hanem a jogi normák közötti belső összefüggések és kapcsolatok. [3]

A jogtörténet és a dogmatikai jogtudomány feladatai is eltérőek: az első a jog formáinak és intézményeinek időbeli változását tárja fel, míg a második adottnak tekinti ezeket a formákat és intézményeket, abban a formában, ahogyan ebben léteznek. adott időszak. [négy]

S. A. Muromtsev szerint a jog dogmatikai tanulmányozása a következő folyamatokból áll:

Jegyzetek

  1. Első rész. Jog ABC A jog dogmájáról // Alekseev S.S. Jog. ABC. Elmélet. Filozófia. Átfogó kutatási tapasztalat. M.: NORMA-INFRA Kiadócsoport, 1998
  2. 1 2 Muromcev S. A. Mi a jog dogmája? Kritikai és polemikus megjegyzés Holmsten „Néhány gondolat a pozitivizmusról a jogtudományban” című cikkéhez a „Journal of Civil and Criminal Law” 1884-es könyvében. 3 Archivált : 2016. március 4. a Wayback Machine -nél // Jogi Értesítő . 1884. Herceg. 4. S. 759-765; Könyv. 5. S. 231-240.
  3. Varchuk V. V. Jogszociológia - a szociológia egyik ága Archív másolat 2016. március 5-én a Wayback Machine -nél // Szociológiai kutatás . 1996. 11. sz. - S. 102-109
  4. Grimm D.D. Lectures on the dogma of Roman Law Archivált : 2012. október 21., a Wayback Machine / Szerk., előszóval. V. A. Tomsinova . — M.: Zertsalo, 2003. — 496 p.

Lásd még

Irodalom