Zászlóaljágyú [1] - az állam által a lövészek ( motorizált puskák ) és a gyalogság ( motorizált gyalogság ) zászlóaljánál biztosított fegyver .
Gustavus Adolphus svéd király , a 17. században, a könnyűtüzérség megalapítója , olyannyira megkönnyítette a svéd fegyveres erők fegyverrendszerét, amelyek korábban annyira mozdulatlanok voltak, hogy 3-4 fontos ágyúkat rakott egy párra. A lovak közvetlenül a kocsira voltak felszerelve, mindenhol lépést tudtak tartani a gyalogsággal, és a harmincéves háborúban hadseregének ezredeihez csatlakoztak . Az így bevezetett ezredtüzérséget zászlóaljakra osztották, így alkották meg az úgynevezett zászlóaljágyúkat [1] .
Ebben az időszakban a zászlóaljágyúk használatának jellemzője az volt, hogy nem voltak önálló harci küldetések , de kizárólag - a gyalogság dobóakciójának megerősítése volt [1] .
A katonai ügyek fejlődésével az egy gyalogsági ( puskás ) zászlóaljra jutó ezredágyúk száma megváltozott:
Az Orosz Birodalom fegyveres erőiben az ezredtüzérség és egyben zászlóaljágyúként való használata a 19. század elejére megszűnt, amikor 1800-ban elvették a fegyvereket az ezredektől (eleinte csak békeidőben), 1806-ban pedig tüzérezredekké tömörült .
A zászlóalj tüzérsége más források szerint az első világháborúból származik. Az új típusú fegyverek megjelenésével, valamint a zászlóaljak által végrehajtott harci feladatok változatossága és összetettsége miatt tűzfegyvereket ( szerelt géppuskák , aknavetők , tüzérségi darabok ) és egységeket ( szakaszok , ütegek ) is tartalmaztak, így az első Világháborúban minden hadsereg ugyanazt fogadta el, a zászlóalj összetétele háromszázados [2] . 1916 óta azonban, amikor a gyalogság és a puskások gyorsan telítődtek az automata fegyverekkel , speciális géppuskás csapatokat csatoltak a zászlóaljakhoz , amelyek addig csak az ezredek részét képezték [2] . A Nagy Háború végén a zászlóaljat gyalogsági tüzérséggel (két-három kiskaliberű löveggel ) is ellátták [2] - zászlóalj tüzérséggel . A zászlóaljágyú megjelenésének szükségességét a meredek szerelt és lapos pályákon való tüzeléshez könnyű vontatott fegyver szükségessége diktálta. A feladat az volt, hogy a szükséges mobilitást összekapcsolják a könnyű óvóhelyek és erődítmények megsemmisítésének lehetőségével, valamint a gyalogság lövészárkokban való kiirtásával . Az első világháború éveiben a kommunikációs problémák megnehezítették a hadosztályszintű tüzérség fent jelzett célokra való alkalmazását. Az ellenség védelmi övezetén belül előrenyomuló gyalogság folyamatos támogatásának problémája csak saját tüzérségének biztosításával, a gyalogsággal együtt előrenyomulva és azzal szervezetileg kapcsolódva oldható meg. Ennek megfelelően ezeknek a feladatoknak a megoldása egy közepes kaliberű aknavető és egy közepes kaliberű vontatott fegyver megjelenésére csökkent . E két rendszer tipikus képviselői az első világháború idején a francia ágyúk voltak: a 37 mm-es gyalogsági löveg TR Mle 16 modell 1916 (37 × 94 mm R) és a 81 mm-es Stokes aknavetős modell 1918 . [3]
A technológia továbbfejlesztése kibővítette a zászlóalj-tüzérség feladatkörét . Ők voltak a vereség a tankok és a légvédelmi védelem támadó repülőgépek ellen . Így a zászlóalj-tüzérséggel szemben támasztott követelmények a következők lettek: [3]
A gyakorlatban azonban ez a logisztika túlterheltségéhez és a zászlóaljak mobilitásának csökkenéséhez vezetne. Ezért leggyakrabban a légvédelmi feladatok megoldása a szakosodott légvédelmi egységek felelősségi körébe került. És a páncéltörő ütegek az ezred szintjén voltak . [3]
A második világháború idején a Vörös Hadsereg lövészhadosztályának zászlóaljtüzérsége a 82 mm-es BM-37 aknavető volt . [4] és egy 45 mm-es páncéltörő ágyú .
A Szovjetunió Fegyveres Hadserege Vörös Hadserege lövészzászlóaljainak mozsárcsapatában az államra támaszkodó 82 mm-es aknavető (6 löveg), és 45 mm-es löveg, 1937-es modell, páncéltörő szakaszok (két löveg) Az 1941. július 29-i 04/600-as állam szerint a megmaradt ép 45 mm-es lövegek csak ezredszinten maradtak páncéltörő harci ütegekben 6 darab mennyiségben.
A 20. század végére a 120 mm-es 2B11 típusú [5] [6] vagy a félautomata 82 mm-es 2B9 [7] aknavetők kezdtek el zászlóalj tüzérségként működni .
| Tüzérségi | |||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| Osztályozás |
| ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Lőszer |
| ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Harci használat |
| ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Tüzérség országonként és korszakonként |
| ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Kapcsolódó témák | Tüzérség (számítógépes játék műfaj) | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Lásd még : tüzérségi darabok listája , több rakétavető és aknavető | |||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| A Szovjetunió tüzérsége 1945 után | |||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| |||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| |||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||