| Ashik Gharib | |
|---|---|
| "Ashik-Kerib visszatérése". Illusztráció : M. V. Ushakov-Poskochin . Tinta. 1939 | |
| Műfaj | Tündérmese , dasztán , epikus |
| Szerző | Népi |
| írás dátuma | 17. század |
| Az első megjelenés dátuma |
1846 ( Lermontov változat ) 1880 ( török változat ) 1892 ( Azerbajdzsáni változat ) 1896 ( Krími változat ) 1945 ( Türkmén változat ) |
| Médiafájlok a Wikimedia Commons oldalon | |
"Ashik-Gharib" [1] (más néven "Ashik-Kerib" vagy " Ashug - Gharib" [2 ] ) ( azeri Aşıq Qərib ; Arm . Աշուղ Ղարիբ ; grúz აშიეაშიეაშიეაშიეაშიეაშიე a Kaukázusontúlon , Közép-Ázsiában és a Közel - Keleten elterjedt népmese ; lírai [2] dasztán [1] [3] [4] ashugami előadásában ; eposz [5] , amely egy jól ismert folklór cselekményen alapult („férj a felesége esküvőjén”) [6] .
Dastan török - oguz eredetű [7] . A mű azután vált széles körben népszerűvé az orosz nyelvterületen , hogy a mese azerbajdzsáni változatát [1] [8] [3] [9] [10] [4] először Mihail Lermontov jegyezte le 1837- ben , és 1846 -ban publikálta [ 1] . Vannak változatai is: örmény , grúz , török , türkmén stb. [4] [11] Az örmények és grúzok körében az Ashik-Gharibról szóló legenda az azerbajdzsáni néppel való kommunikáció miatt terjedt el [7] . Megjegyzendő, hogy a pénz, a vagyon és a nemesség munkája során a művészet – a költészet és a zene – ereje áll szemben [12] . A legenda cselekményéről három opera, egy balett és egy film született .
A mese cselekményének sémáját Mark Azadovsky folklorista a következőképpen vázolja: „A férj többnyire kényszerből elhagyja feleségét (vagy vőlegényét), és ígéretet tesz, hogy vár egy bizonyos számú évet. A feleség (menyasszony) hamis hírt kap férje vagy vőlegénye haláláról, és arra kényszerítik, hogy férjhez menjen. A hős így vagy úgy megtudja a közelgő esküvőt, és hazasiet, legtöbbször mágikus erő segítségével. Hazatérve koldusnak, zarándoknak vagy zenésznek álcázza magát, és ebben a formában lép be a lakodalomba, ahol megtörténik a felismerés. A feleség a hangjáról vagy a gyűrűről ismeri fel férjét, amelyet a borospohárba dob .
Mihail Jurjevics Lermontov a Kaukázusban és Transzkaukázusban járva különös érdeklődést mutatott a népművészet iránt [13] . 1837 - ben megírta az Ashik-Kerib című mesét. Lermontov halála után Szentpéterváron maradt papírjai között felfedezték ezt a mesét egy vándor énekesről . 1846 - ban megjelent V. A. Sollogub „Tegnap és ma” című irodalmi almanachjában, „Ashik-Kerib” címmel. török tündérmese . Kilencven évig a Sollogub birtokában lévő kézirat ismeretlen maradt a kutatók előtt, és a mesét minden kiadásban reprodukálták a „Tegnap és ma” almanach szövege szerint. 1936- ban Lermontov autogramja A. S. Golicina magángyűjteményéből az A. M. Gorkij Világirodalmi Intézetbe került , majd a Szovjetunió Tudományos Akadémia Puskin-házába került [14] .
TelekA Tiflisben élő Lermontov szerint [kb. 1] szegény ember Ashik-Kerib, aki a saazt játszik [kb. 2] ashik , beleszeret Magul-Megeribe, egy Ayak-Aga nevű gazdag török lányába, de szegény lévén nem mer gazdag lányt feleségül venni. Ezért megígéri, hogy hét évig járja a világot, és meggazdagodik. Magul-Megeri egyetért ezzel, de azt mondja, hogy ha nem jön vissza a megbeszélt napon, akkor Kurshud-bek felesége lesz, aki már régóta udvarolja őt. Amikor elhagyja Tiflizt, Ashik-Keriba utoléri, és elkezdi kísérni Kurshud-beket. Amikor Ashik-Kerib leveszi a ruháit, hogy átkeljen a folyón, Kurshud-bek elveszi a ruháit, és elviszi az anyjához, mondván, hogy megfulladt. Ashik-Keriba anyja elmondja ezt Magul-Megerinek, de nem hisz Kurshud-beknek. Eközben Ashik-Kerib vándorolva Khalafba érkezik [kb. 3] , ahol a pasa udvari zenészévé válik, meggazdagodik, és kezdi elfelejteni, hogy vissza kell térnie. Hat év után Magul-Megeri odaadja a Tiflisből induló kereskedőnek az aranytálat, hogy megtalálja vele Ashik-Keribt. Khalafban Ashik-Kerib talál egy edényt, amelyet kedvesének küldenek, és visszasiet. Három nap volt hátra a határidőig. Fáradtan ér csak el az Arzingan hegyre, ami Arzignan között van [kb. 4] és Arzerum [kb. 5] . Tifliz pedig két hónapja volt. Ám Ashik-Keribt Khaderiliaz segíti (Lermontovnak Szent György van ), aminek köszönhetően azonnal szülővárosában találja magát. És hogy mindenki elhiggye, hogy ez valójában Ashik-Kerib, ad neki egy földdarabot a ló patája alól, hogy megkenje anyja szemét, aki hét éve vak volt, és utána látni fog. . Otthon az anya és a nővére nem ismeri fel Ashik-Keribet, aki "Rashid"-ként (bátor) mutatkozik be nekik. Odaadják neki a saját sazát, ami hét évig lógott a falon. Közben megkezdődik Kurshud-bek és az öngyilkosságra készülő Magul-Megeri esküvője. Ashik-Kerib eljön az esküvőre, ahol őt sem ismeri fel senki. De a dalok előadása közben Magul-Megeri a hangjáról felismeri, és a karjába rohan. Kurshud-bek bátyja kirántja a kardját, hogy megölje mindkettőt, de Kurshud-bek megállítja, engedve a sors akaratának. Kerib meggyógyítja vak anyját, feleségül veszi Magul-Megerit, húgát pedig gazdag hozományával Kurshud-beknek adja.
Kerib :
"Ó anya! az utakon sok vizen átkeltem. Kiváló tapasztalatokat szerzett külföldön. Isten áldjon! Most natív vizet iszom. Kerib vagyok..."
Anya :
"A folyók vize megállás nélkül folyik. Ég a májam. Szegény Shah Sanam folyton az utat nézi… Eljön a Keribem?
Kerib :
„Aki idegen országokban jár, az idegen. Az orvos segítsen a bánatában. Legyen Shah Sanam sorsa, hogy lássa a szeretett embert. Kerib vagyok."
Anya :
- Két gyereket hoztam Tebrizből , elhoztam és felneveltem őket. Elvesztettem egyet ebben a tönkrement Tiflisben . Az én Keribem is eljön?”
Kerib :
„Anyámat Haninak hívják (a Khan családból származik), a nővéremet pedig Shahrabannak hívják. A fiad vagyok – Kerib, ismerj fel! Kerib vagyok…”
Anya :
„Ha a nevemet kérdezed, Khani vagyok, a Khan családból. Nincs rálátásom, hogy felismerjem. Milyen vak és szerencsétlen anya vagyok! Ó, eljön a Keribem?" [tizenöt]
Az azerbajdzsáni névtelen romantikus dasztán "Ashik-Gharib" legkorábban a 16-17 . században alakult [ 1] . A 17. században a dasztánt végleg csiszolták [12] . A prózába foglalt versek szerzőségét a főszereplő népdalénekes, ashug nevéhez fűződik . A cselekmény egy szerelmi konfliktuson alapul, sok kalanddal. A társadalmi környezet kereskedő. Az azerbajdzsáni változat a "népregény" szokásos formája - egy prózatörténet költői betétekkel, a hős (ashug) és kedvese lírai dalaival [16] . 1892- ben Ashik-Kerib vándorlásának történetét 1891 -ben [17] rögzítette a Kelvin Zemstvo Iskola tanára, M. Makhmudbekov egy népdalénekes szavai alapján, ashug Oruj Tirjan faluból ( Semakha közelében ) , a Shemakha kerületben . a Baku tartományról megjelent [18] . A Shamakhi mese sokkal hosszabb, a hős számos kalandon megy keresztül, még mielőtt Tiflisbe kerül [19] . 1911- ben az Elizavetpolban (ma Ganja ) megjelenő "South Caucasus" című újságban a kaukázusi folklór gyűjtője, S. Farforovsky [4] kiadta az "Ashik-Keriba" [20] egy másik azerbajdzsáni változatát . De ez a kiadvány ugyanannak a Shamakhi-változatnak az újramondása volt (a mese elején ez van írva: „az ashikok kedvenc dalának ingyenes feldolgozása, amelyet a Shamakhi kerületben vettek fel”) [14] . A mesének van egy harmadik felvétele is, amely az Anthology of Azerbaijani Poetry-ben (1938) jelent meg, amelyben a szereplők ugyanazt a nevet viselik - Gharib, Shah-Senem, Shah-Veled, Gul-Oglan [21] . Azt is tudni lehetett, hogy ennek a mesének egy másik változatát is elmesélték Lachin régióban , amelyben a hősnő neve nem Shah-Sanam, hanem Magu-Mehr, míg a riválist Rashid-bek-nek [14] hívják . A legtöbb kutató úgy véli, hogy M. Yu. Lermontov lejegyezte a mese azerbajdzsáni változatát [1] [4] [10] .
TelekEbben a verzióban a történet hőse, Rasul Tabrizból származik . Beleszeret a gyönyörű Shahsenembe, akit varázslatos álomban látott. Ettől kezdve énekes - ashik - lett, és egy számára még ismeretlen szépséget énekelt dalaiban. Tiflisben talál rá , ő is csodálatos álomban látta eljegyezve és várta érkezését, dalaival rabul ejti szívét; de ő egy gazdag kereskedő lánya, aki hatalmas "kalym"-ot (negyven erszény aranyat) követel érte. Gharib (külföldi) úgy dönt, hogy beutazza a világot, hogy gazdagságot gyűjtsön, és megígéri menyasszonyának, hogy hét év múlva visszatér. Gyűrűt cserélnek. Gharib hosszas vándorlás után Aleppóban köt ki , és miután ott énekesként vált híressé, nemesi mecénások segítségével gazdag emberré válik. Eközben Shahsenem apja arra készül, hogy feleségül adja lányát a gazdag Shahveledhez. A vőlegény hamis híreket terjeszt Gharib haláláról: az ő ösztönzésére a szolga elhozza Shahsenem szeretője vértől ázott ingét, Gharib képzeletbeli halálának bizonyítékaként. Anya és nővére gyászolják elvesztésüket, az öregasszony - Garib anya megvakul a gyásztól. Ám Shahsenem nem hiszi el kedvese halálát, és utasítja az egyik kereskedőt, aki karavánnal indul külföldre, hogy találja meg őt, és siettesse vissza a megbeszélt időpontra. Esküvő van kiírva. Átadja neki jegygyűrűjét, amelyet egy tál borba süllyeszt, és felajánlja az énekesnek: erről a gyűrűről ismeri fel Gharib Shahsenem hírnököt. Már csak három nap van hátra a határidőig. Gharib imáján megjelenik neki patrónusa, Khizr próféta , aki varázslóra ülteti és egy nap alatt eljuttatja Tiflisbe. Búcsúzáskor egy marék földet ad neki lova patái alól, amelynek csodálatos ereje van, hogy visszaadja a vakok látását. Gharib kedvese esküvőjének napján érkezik Tiflisbe, aki inkább öngyilkosságra készül, mintsem a gyűlölt vőlegényhez tartozzon. Otthonukban a vak anya, Khani és Shahraban nővére nem ismeri fel az idegent, de a vallomás után a nővér úgy véli, hogy Garib az. Gharib elveszi a régi sazát az anyjától, és mint egy énekes, elmegy az esküvőre. Elhalad a kapuban kiállított őrök mellett, és leül a vendégek közé. A dalról felismerik, Shahsenem a karjaiba veti magát, Shahveled kardot ránt, hogy mindkettőt megölje, de miután tudomást szerzett mindarról, ami Gharibal történt, kénytelen alávetni magát a sors akaratának. Gharib meggyógyítja vak anyját, feleségül veszi Shahsent, húgát pedig gazdag hozományával Shahvelednek adja [16] .
Összehasonlítás Lermontov verziójával Kerib dala Shah Sanam esküvőjén :„Arzerumban déli imát végeztem, Karsban pedig naplemente előtti imát; Az esti imára érkeztem Tiflisbe: Khidir-Ilyas lován jöttem ide.
„Este megérkeztem a házamba. Nem fedte fel magát nővére és anyja előtt. Szúrta a mellkasát a szerelem tőrével. Különféle sebeimet felnyitva idejöttem” [22] .
Az azerbajdzsáni változatban – Lermontovtól eltérően – a narratív forma költői rögtönzésekkel váltakozik, és nyolcvanhét dalt tartalmaz. Ashik-Kerib énekel, közeledik Tiflishez, elhagyja Tiflist, elbúcsúzik anyjától és nővérétől, elbúcsúzik kedvesétől. Emellett kedvese, anyja és nővére dalokkal válaszolnak neki. Lermontov tündérmese nem tartalmazza mindezen lírai kitérőket. Más a népmese eleje is, amely elmeséli, hogyan lett Ashik-Kerib ashik. Ez a verzió Tabrizban kezdődik , nem Tiflisben. Rasul, egy gazdag kereskedő fia, minden örökségét elherdálta, és elkezdte tanulni az ashikok művészetét . De mivel a fiatalember nem rendelkezik zenei képességekkel, az ashiki elűzi. Ám egy nap álmában Rasulu meglátja Khidir-Ilyas prófétát, az ashikok védőszentjét, és azt mondja, hogy mostantól ő egy Kerib nevű asik, azaz külföldi. Álmában megmutatja a fiatalembernek jövőbeli szeretőjének képét - a kék szemű szépséget, Shah-Sanamot, Bahram-bek lányát Tiflisből. Ashik-Kerib édesanyjával és húgával együtt egy lakókocsival indul Tiflisbe. Tiflisben egy gazdag kereskedő vállalja, hogy menedéket ad nekik. Ez a kereskedő Bahram-bek volt, a gyönyörű Shah-Sanam apja, akit a sors akarata ashiknak szánt. A kereskedő házában Shah-Sanam meglátja Ashik-Keribát az ajtón keresztül, és felismeri benne azt a fiatalembert, akit Khidir-Ilyas álmában mutatott meg neki. Azóta Ashik-Kerib minden nap találkozik Shah Sanam-mal a kertben. Kerib hamarosan elküldi anyját, hogy udvaroljon Shah Sanamnak, de a kereskedő nagy menyasszonyi árat követel . Aztán Ashik-Kerib fogadalmat tesz, hogy hét évig járja a világot, és távoli országokban keres pénzt. Lermontov meséje nem tartalmazza ezeket az eseményeket, amelyek húsz oldalt foglalnak el. Lermontov akciója közvetlenül Tiflisben kezdődik. Lermontov meséjében Kerib riválisa, Kurshud-bek ellopja a ruháit, amikor Ashik átúszik a folyón, majd Tiflis felé vágtatva anyjának viszi a ruhát, és azt mondja, hogy a fia megfulladt. A Shemakha változatban azonban Ashik-Kerib találkozik riválisával, Shah-Veleddel Aleppóban, és megkéri, hogy vigyen levelet rokonainak Tiflisbe. Shah-Veled utasítja szolgáját, Kel-Oglant, hogy ölje meg a nyulat, áztassa a vérébe az ingét, és mondja el Ashik-Kerib anyjának, hogy a fiát rablók ölték meg. Lermontov meséjében nincs versengés az ashikok és a kérdések között, amelyeket Ashik-Kerib felkínál a megoldásra. Emellett nincs titokban szerető Kerib fiatal Agja-Kyz – Shah Sanam riválisa. De csak egy epizód - Ashik-Kerib visszatérése Tiflisbe (a csodálatos lovassal való találkozás pillanatától a vak anyjával folytatott beszélgetésig) egybeesik Lermontov általunk ismert Shamakhi verzióval. A verziókban szereplő nevek szintén nem egyeznek. A Shemakha változatban Ashik-Kerib kedvesét Shah-Sanamnak hívják, Lermontovnál Magul-Megerinek. A Shamakhi mesében a rivális Shah-Veled, Lermontov - Kurshud-bek nevét viseli. A Shamakhi változatban az apa Bakhram-bek, Lermontovnál Ayak-aga. Ashik-Keriba valódi neve a Shamakhi mesében Rasul, Lermontovnál Rashid [14] .
A mese egy változatát 1935 -ben jegyezte le R. R. Orbeli folklorista , az örményországi Zangezur régióban , nyolcéves ashug Adam Sujayan szavaiból . Ebben a mesében Lermontovhoz hasonlóan Ashug-Gharib menyasszonyát Maul-Meerinek hívják, csakúgy, mint Lermontovét, nem gyűrűt és nem tálat küld az idegen földre, mint más változatokban, hanem egy edényt. Ashug Sujayan ezt a mesét csak töredékekben adta elő. Ellenfelét azonban Shah-Valatnak nevezte [14] .
A fennmaradó örmény változatok jelentősen eltérnek Lermontov meséjétől, és alapvetően egybeesnek a Shamakhi változattal. Az események jóval Gharib Tiflisbe érkezése előtt kezdődnek bennük, tartalmaznak egy epizódot egy fiatal férfi csodálatos átalakulásával ashuggá, akit felülről szóló dalok ajándékával ruháznak fel, mind elmesélik, hogyan Ashug-Gharib és leendő szeretője álomban tanuljanak meg egymásról [14] .
Tegnap este, tegnap éjjel Alaf
városában
Isten szárnyakat adott,
és ide repültem.
Reggeli imát Arzrumban végeztem
, Félnapos
ima - Kars
mezőin ,
Az esti imára
már Tiflizben voltam . [kb. 6]
Van egy azerbajdzsáni mese grúz változata , amelyet 1930 -ban vettek fel Grúziában , Talisi faluban, nem messze Akhaltsikhétől, és amelynek cselekménye pontosan egybeesik Lermontov meséjének cselekményével. Ezt a lehetőséget egy hetven éves grúz muzulmán, Aszlan Bliadze paraszt mondta el, és az elbeszélő részt grúzul adta át, a dalokat pedig törökül adta elő ( I. Andronikov ezt azzal magyarázza, hogy Meskhet-Javakheti , ahol Akhaltsikhe található, hosszú ideig török uralom alatt állt) [14] .
A mese cselekménye, akárcsak Lermontové, közvetlenül Tiflisben kezdődik. Az elválás motivációja ugyanaz, mint Lermontové. Ashik-Kerib azt mondja kedvesének: „Nincs szükségem a pénzedre. Attól tartok, később nem lesz szemrehányás. Ezt követően az ashug elindul Alaf városába . Elválás előtt az ashug aranypoharat ad kedvesének. Amikor eljön az ideje, hogy visszatérjen, a kedvese átadja ezt a tálat a chalagadarnak, és megkéri, hogy utalja át a jutalékot annak, aki a tál tulajdonosának nevezi magát. Chalagadar találkozik Kerib-el Alafban. A mese így szól: „tatár dalban így éneklik a találkozásukat” [kb. 7] . Következő a felvételen török nyelvű dalszöveg, grúz betűkkel írva . Az olvasott szövegek teljesen egybeesnek Lermontov e dalainak újramondásával. Ezek a grúz verzió szövegébe beleszórt dalok sokkal közelebb állnak a Lermontov-felvételhez, mint a Shamakhi verzió dalai. A Lermontov tündérmeséhez nagyon közel álló epizód a Hadriliazzal való találkozásról, a ló farán való repülésről és Kariba nővére vak anyjával folytatott beszélgetéséről is közvetítődik a grúz felvételen. A mese pedig pont úgy végződik, mint Lermontové. Carib azt mondja: "Ne szakítsa félbe az esküvőt, Shah Walat nővéremet adom feleségül." „Valóban – fejezi be a narrátor – Shah-Wat feleségül vette Karib húgát, Karib pedig szeretett Shah Sanamot” [14] .
A mese széles körben elterjedt Törökországban , énekesek éneklik a ruméliai és anatóliai kávéházakban, és népszerű olvasmányként publikálták [23] . A tündérmese török változata a hősi dasztánok típusa szerint ciklizáláson esett át („Ashyk-Gerib fia” és „Ashyk-Gerib unokája”) [1] . Az anatóliai változat, akárcsak az azerbajdzsáni, prózai történet formája van, költői betétekkel és a hős lírai dalaival [16] . A Törökországban igen elterjedt történet „a jól ismert és híres Ashik-Gharibról” [24] nem esik egybe Lermontov meséjével sem cselekményében, sem a szereplők nevében (kivéve magát „Keribet”) [ 14] .
Shirvanból tértem vissza ide ;
A te Garib vándor, én meg vándor vagyok.
Fáradhatatlanul bolyongtam mindenfelé;
A te Garib vándor, én meg vándor vagyok.
Kínomban énekeltem a száműzetés hét évét;
Elviselte a csapásokat, elviselte a szenvedést;
Gharib, a tanár tudást adott nekem;
A te Garib vándor, én meg vándor vagyok. [25]
A mese türkmén változatát "Shasenem és Garib"-nak hívják. Archaikusabb, tele van etnikai részletekkel és történelmi nevekkel. Az események feudális-palota környezetben zajlanak. Ennek a változatnak sok epizódja és motívuma a legősibb oguz eposzhoz, a „ Kitabi Dede Korkud ” -hoz [1] nyúlik vissza . A Türkmenisztánban létező „Shasenem and Garib” dastan számos dalt tartalmaz. Ez a mű 1945 -ben jelent meg orosz fordításban ( türkmén nyelvről fordította N. Manukhin és G. Shengeli ) [26] . A G. Veselkov által fordított kivonatok az "Edebiyaty Tanács" folyóirat hatodik számában jelentek meg (Ashgabat, 1944, 80-92. o.). 1940 -ben a dasztán türkmén nyelven jelent meg. 1946 -ban a moszkvai Goslitizdat kiadónál megjelent a Shasenem és Garib című regény [4] .
TelekAz akció a türkmén változatban a városi környezetből a feudálisba kerül át. Shasenem - Abbász sah lánya, Diyarbakir uralkodója[ pontosítás ] Gharib a vezírjének, Hassannak a fia. Atyáik születésük előtt eljegyezték őket, együtt járnak iskolába, és gyerekként egymásba szeretnek, de a vezír halála után a sah megszegi ígéretét, és kiutasítja az özvegyet kisfiával együtt hazájából. Ez a cselekmény a "Tahir és Zuhra" című regényt követi, amely mintaként szolgált a szerző számára a szülői hatalom által elválasztott hősök sorsának további ábrázolásában. A történet minden további tartalma Garib és Shasenem titkos szerelmi találkozóiról szól. Eleinte Gharibnak álcázva felveszik egy kertész asszisztensének a sah vidéki palotájába, és minden nap lehetőséget kap arra, hogy találkozzon kedvesével. Amikor a sah megtudja ezt, a hősnek először Shemakhába ( Shirvan ), másodszor Bagdadba , harmadszor Khalapba kell menekülnie , de minden alkalommal kedvese hívására visszatér. újra Diyarbakirba. Shasenem a maga részéről igyekszik követni Garibot és keresi, veszélynek kitéve magát, de mindenki kénytelen megfordulni anélkül, hogy elérné a célt [16] .
1896- ban megjelent a krími "Ashik-Kerib" [27] , 1899 - ben pedig a dalokat a teljes szövegből [28] bontották ki . Lermontov „Ashik-Keribu”-jához közel álló kabard változatot is felfedeztek . Így 1864-ben a kabard oktató , Kazi Atazhukin kiadta Lermontov „Ashik-Keriba” című művét anyanyelvére fordítva [29] . A mese gyakori az üzbégek , karakalpakok , ujgurok és más népek körében is [11] .
A közelmúltban a kutatók nagy figyelmet fordítottak az "Ashik-Kerib" mesére. Mikael Rafili azerbajdzsáni kutató felhívta a figyelmet arra, hogy Lermontov az „Ashik-Keriba” szövegében megtartotta az azerbajdzsáni szavakat , zárójelben magyarázva jelentésüket [13] : aga (mester), ana (anya), oglan (fiatal férfi) , rashid (bátor), saaz (balalajka), gerursez (látod), Misir (azaz egyiptomi) bor - és Tiflis nevében reprodukálta az azerbajdzsáni kiejtést: Tiflis [30] . Irakli Andronikov azt is megjegyzi, hogy az „asik” azerbajdzsáni nyelven azt jelenti, hogy „szerelmes”, átvitt értelemben: „énekes”, „költő”, a „kerib” pedig „vándort”, „vándort”, „szegény embert” jelent. De ugyanakkor ez a saját neve is. Erre a szójátékra épül, ahogy Andronikov megjegyzi, Ashik-Kerib és vak anyja beszélgetése (elmondja a nevét, és a lány azt hiszi, hogy egy vándor éjszakát kér tőle) [14] . M. S. Mihajlov turkológus egy speciális cikkében „M. Yu. Lermontov „tatár” nyelvű tanulmányairól” szintén arra a következtetésre jut, hogy az „Ashik-Kerib” mesében található összes keleti szó az „Ashik-Kerib” mesében található azerbajdzsáni nyelv ”, a „gyorursez” (pontosabban „gyorursuz”) szó alakja pedig csak azerbajdzsáni dialektusokban figyelhető meg [31] . Ezeket a tényeket figyelembe véve I. Andronikov arra a következtetésre jut, hogy Lermontov egy azerbajdzsáni ajkáról hallotta a mesét (akkoriban „transzkaukázusi tatároknak” hívták őket) [14] . Lermontov meséjében is vannak török, arab, örmény, iráni elemek. Tehát Haderiliazt - Khyzr és Ilias nevét összekapcsolva - Lermontov úgy magyarázza, mint Szent . George , és ez nem a költő hibája, Haderiliaz összetévesztése Szent Györggyel az örmény és a grúz folklórban található [13] .
A mese tanulmányozása során olyan művek jelentek meg, amelyekben Lermontov szövegét, amely csak 1936 után vált tanulmányozhatóvá [14] , a kaukázusi népek, de mindenekelőtt az azerbajdzsáni népek folklórjával összefüggésben tartják számon. "Ashik-Kerib". Az első, aki felhívta a figyelmet Lermontov szövegének az azerbajdzsáni népmeséhez való közelségére, A. Bogojavlenszkij tanár volt, aki még 1892 -ben írt a Mahmudbekov tanár által kiadott Shamakhi meséről: M. Yu. Lermontov néhai költő” [32] . Lermontov újramesélése szerint ugyanis az olvasók csak részben ismerték ezt a mesét, mivel Lermontov előadása jelentősen eltér a Shamakhi régióban felvett mese szövegétől. Először is, Lermontov meséje jóval rövidebb, mint a Shamakhi változat, amelyben a narratív forma váltakozik a költői improvizációkkal, és nyolcvanhét dalt tartalmaz. Ashik-Kerib énekel, közeledik Tiflishez, énekel, elhagyja Tiflist, énekel, elbúcsúzik anyjától és nővérétől, énekel, elbúcsúzik kedvesétől. És a szeretett, az anya és a nővér is énekekkel felelnek neki [14] . Lermontov meséje nem tartalmazza mindezen lírai kitérőket . Az azerbajdzsáni „Ashik-Gharib” samakhi változatát a Lermontovaival összehasonlítva Andronikov arra a következtetésre jut, hogy Lermontov, miután lejegyezte a hallott mesét, csak gondosan szerkesztette azt, sőt a szövegben néhány cselekménybeli következetlenséget és durvaságot kijavítatlanul hagyott. hogy pontosan úgy írta le, ahogy hallotta. Andronikov azt is hiszi, hogy Lermontov Tiflisben hallotta ezt a mesét, és egy azerbajdzsáni, valószínűleg Mirza Fatali Akhundov [14] szavaiból írta le , aki Lermontovnak az azeri nyelvet tanította [33] .
Abból a tényből kiindulva azonban, hogy Ashik Oruj változatát a Shamakhi régióban rögzítették, a Lermontovról szóló későbbi munkák szerzői úgy vélik, hogy ő hallotta az asik Keribről szóló mesét Shamakhiban, és oda írta le az asik szavaiból. A Lermontov-kutató, A.V. Popov így ír: „itt, Shamakhiban vagy annak környékén írta le és dolgozta fel a költő ezt a csodálatos mesét, miután hallotta egy vándor ashug énekes ajkáról” [34] . Valóban, 1837-ben Lermontov meglátogatta Shamakhit. Andronikov azonban kétségeit fejezi ki Popov verziójával kapcsolatban, megjegyezve, hogy Lermontov nem tudta leírni a mesét az ashug szavaiból, mivel nem ismerte az azerbajdzsáni nyelvet. Ebből következően a mesét nem „dasztán” - dalokkal váltakozó narráció - formájában ismerte fel, hanem oroszul, prózai újramondásban hallotta. Igaz, Andronikov arra is felhívja a figyelmet, hogy a népszerű népmesét a nyizsnyijnovgorodi dragonyosok mesélhették újra a semakhai költőnek, akik a török háborúban harcostársaik, az azerbajdzsáni bekek és agalarok vendégszeretetét élvezték [14]. .
I. Andronikov megpróbálta bebizonyítani, hogy Lermontov ezt a mesét Tiflisben írta le. Koncepcióját az azerbajdzsáni mese örmény változatára építi, amelyet 1935-ben vettek fel az örmény Zagenzur régióban, valamint az Ashik-Keriba grúz változatára, amelyet 1930-ban vettek fel Talisi faluban, nem messze Akhaltsikhtól. Lermontov szövegét különféle változatokkal összehasonlítva Andronikov azt állítja, hogy Lermontov átirata közelebb áll a grúz és az örmény változathoz. Következésképpen Lermontov állítólag hallotta és rögzítette az "Ashik-Keriba"-t Tiflisben [14] . De még 1954 -ben a sajtóban megjegyezték, hogy Andronikov nem vett figyelembe egy nagyon fontos körülményt: az „Ashik-Keriba” shemakha változatát 1891-ben vették fel, vagyis amikor Lermontov művét nem fordították le azerbajdzsáni nyelvre. mese csak a szájhagyományban volt ismert. Az örmény és grúz változat felvételei pedig századunk harmincas éveiben készültek, miután Lermontov meséje már többször megjelent örmény és grúz fordításokban, és népszerűvé vált a Kaukázuson. Popov ezzel kapcsolatban kifejti az azerbajdzsáni mese örmény és grúz változatának a Lermontov-szöveghez való közelségét, valamint azt, hogy a mesemondók által szóbeli közvetítésben ismert Lermontov-szöveg képezte az örmény és a grúz változat alapját. a népmese [17] .
Lermontov „Török mese” című bejegyzésével kapcsolatban V. A. Manuilov, S. A. Andreev-Krivich és I. L. Andronikov úgy véli, hogy Lermontov dedikálásának első oldalán nincs cím, mindazonáltal az utolsó oldal hátulján található szavak (azaz összehajtva úgy szolgált, mintha a kézirat borítója) gyors és nagy kézírással írva, Lermontov kézírásától eltérően, továbbra is hozzá tartozik: „Ashik-Kerib. Török mese. Maga a "török" szó Andronikov szerint a mese tartalmából ered. Tehát az Ashik-Keribáról szóló mesében, aki Andronikov szerint Törökországból érkezett a Kaukázusba, és még mindig éneklik az ashugok Rumeli és Anatoli kávéházaiban, Törökországról és a törökökről beszélünk. Lermontov azt írja Magul-Megeri apjáról: „gazdag török”. Következésképpen maga Magul-Megeri is török. Ashik-Kerib utazása török városokon keresztül. Törökországon keresztül eljut Szíriába – Khalafba, vagy ahogy az olaszok nevezték, Aleppóba. Kerib a saaz-on játszik – Lermontov hozzáteszi: „Török balalajka”. A tifliszi esküvőkön Ashik-Kerib "Turkesztán ősi lovagjait" dicsőíti. S. A. Andreev-Krivich úgy véli, hogy Turkesztánt itt Türkmenisztánként kell érteni [35] . Annak érdekében, hogy magyarázatot találjon a „Turkesztán” szóra Lermontov meséjének szövegében, N. N. Muravjov „Utazás Türkmenisztánba és Khivába 1819-ben és 1820-ban…” (M., 1822) című könyvére támaszkodik. amely röviden átadja a Shah - Sanam és Kariba - szerelemről szóló mese türkmén változatának tartalmát. Így tehát, tekintve, hogy bebizonyosodott, hogy Lermontov feljegyzésében a „Turkesztán” szó a türkmén változatra nyúlik vissza, Andreev-Krivich ezt írja: „így Lermontov meséjének szövegét közelebb hozva N. Muravjov bemutatásához, Lermontov szavai, amelyek Ashik- Kerib Turkesztán ősi hőseit dicsőítette, már nem puszta véletlennek tűnik” [35] . De V. A. Gordlevszkij turkológus akadémikus úgy vélte, hogy Lermontov nem Türkmenisztánról, hanem Törökországról beszél. A jól ismert turkológusok, A. N. Kononov és M. S. Mihajlov ragaszkodnak ehhez a véleményhez . Véleményük szerint ebben a szövegben a "Turkesztán" a "törökök országa" a "Dagesztán", "Gurdzsisztán" (Grúzia), "Aisztán" (Örményország) stb. analógiájára ("stan" - szó szerinti jelentése "parkoló"). Andronikov pedig megjegyzi, hogy Lermontov meséjét, amely számos azerbajdzsáni szót tartalmaz, és az azerbajdzsáni kiejtés nyomait is megőrzi, a Kaukázuson rögzítették, és nem áll kapcsolatban a türkmén változattal. Andronikov szerint Lermontov egy azerbajdzsáni szavaiból lejegyzett mesét „töröknek” nevezi, mert úgy véli, hogy aki Lermontovnak mesélte Ashik-Kerib szerelmének és vándorlásának történetét, tudott a török eredetéről [14] .
Az Ashik-Garibáról szóló mesét olyan festők illusztrálták, mint V. D. Zamirailo, A. A. Zemcov, M. P. Klodt, E. G. Komarov, V. M. Konashevics, V. V. Lermontov, A. F. Ljutomszkaja, A. P. Mogilevszkij, V. Podzsenyi, V.-I. , E. E. Lansere [13] .
A tündérmese képezte Zulfugar Gadzsibekov „ Ashug-Gharib ” című operájának alapját, amelyet először 1916 -ban mutattak be Haji Zeynalabdin Tagiyev bakui színházában [13] . Az opera főszerepét , Ashug Gariba és mások,]36[HajibababekovHuseynaga,Huseynkuli Sarabsky-t olyan színészek és énekesek játszották, mint [38] és mások.
1923-1925-ben Reinhold Gliere zeneszerző Bakuba utazott, hogy folklórt tanuljon, amely az általa 1927 -ben megalkotott Shahsenem című opera alapját képezte . 1927 -ben az operát orosz nyelven mutatták be a bakui Azerbajdzsán Opera- és Balettszínházban . Az opera második kiadását ott állították színre 1934 -ben azerbajdzsáni nyelven [39] . Gharib szerepét olyan színészek és énekesek játszották, mint Huseynaga Hajibababekov [ 36 ] , Bul-Bul [40] és mások .
1941- ben Leningrádban a Maly Opera Színház bemutatta B. V. Aszafjev „ Ashik-Kerib ” című balettjét, Lermontov azonos című meséje alapján [13] .
Dangatar Ovezov és Adrian Shaposhnikov türkmén zeneszerzők 1944- ben megírták a Shasenem és Garib című operát a dasztán alapján [11] .
Lermontov tündérmese alapján 1988-ban David Abashidze és Szergej Paradzsanov a Georgia-Film filmstúdióban forgatta az „ Ashik-Kerib ” című filmet . A film főszerepét, Ashik-Kerib szerepét Yuri Mgoyan játszotta . Sofiko Chiaureli (anya), Ramaz Chkhikvadze (Ali-aga), Konstantin Stepankov (tanár), David Abashidze , Tamaz Vashakidze és mások is játszottak a filmben .
A mese cselekményének legrégebbi klasszikus példája Odüsszeusz visszatérésének története [13] . Itt érkezik Odüsszeusz is hosszas vándorlás után hazájába, rokonai és felesége, akit megházasodni kényszerül, nem ismerik fel. És csak akkor ismeri fel mindenki Odüsszeuszt a vándorban. A hazafelé tartó Odüsszeuszt egy természetfeletti erő is segíti Athéné személyében .
A mese utolsó jelenete a „Bamsi-Beyrek meséjének”, a „ Dede Korkud ” török eposz egy régebbi emlékművének epizódjait visszhangozza [42] , amellyel kapcsolatban a legendák közötti genetikai közelségre utal [11] . Itt, valamint az "Ashik-Gharib" dasztánban terjesztik a hamis híreket Bamsi-Beirk haláláról, és mindenkinek megmutatja véres ingét. Maga Bamsi-Beyrek is ismeretlenül érkezik szeretett Banu-Chechek esküvőjére, akit szintén erőszakkal házasodnak össze. És itt Beyrek felfedi magát kedvesének, énekel egy dalt és játszik a kobzán . És ahogyan Ashik-Gharib meggyógyítja a gyásztól vak anyát, úgy Beyrek csodával határos módon egy vak apát [43] .
Hasonló cselekményekre találunk példákat a Dobrinjáról és Aljosáról szóló orosz eposzokban , valamint számos orosz tündérmesében .
A szépirodalomban a mese cselekménye megtalálható Giovanni Boccaccio Dekameron című novellájában, Guy de Maupassant "A visszatérés", M. Prevost ("De sire"), Paul Feval ("La chanson de ") történeteiben. Poirier") stb. [13]
Az azerbajdzsáni népi dasztán „Ashik-Gharib” felvétele az egyik példa Lermontovnak az azerbajdzsáni nép folklórja iránti nagy érdeklődésére.
Eredeti szöveg (olasz)[ showelrejt] La registrazione del dastan popolare azerbaigiano Asik Kerib è uno degli esempi dell'enorme interesse di Lermontov per il folclore del popolo azerbaigianoAz azerbajdzsáni szóbeli és zenei folklórból kölcsönzött cselekmények az orosz művészetben is megtalálhatók. Így az Ashug Garibról szóló azerbajdzsáni mese tükröződött M. Yu. Lermontov („Ashik-Kerib”) munkájában, a „Galanyn dibinde bir dash oladym” népdalt pedig Glinka dolgozta fel a „Perzsa menetben”.
A „férj visszatérésének” ez a „nyugati” változata közvetlenül kapcsolódik a jól ismert „Ashik-Kerib” (pontosabban Garib - „vándor”, „idegen”) azerbajdzsáni történethez, amelyet először rögzítettek és fordítottak le oroszra. 1837, M. Yu. Lermontov egy "tanult tatártól" (valószínűleg azerbajdzsánitól) Tbilisziben, "Török mese" alcímmel.
Lermontov „Ashik-Keriba” című művének szinte valamennyi kutatója hosszas és alapos kutatás után arra a következtetésre jutott, hogy „a munka az azerbajdzsáni népmese Shamakhi változatán alapult”.
A 17. században az olyan jól ismert dasztánokat, mint a "Shah-Ismail", "Ashug-Gharib", "Abbas és Gulgaz", "Asli és Kerem", "Novruz" és mások végül csiszolták.
A pénz, a gazdagság, a nemesség ellen a művészet ereje – a költészet és a zene. Dastan érdeklődött M. Yu. Lermontov iránt, aki a kaukázusi tartózkodása alatt hallotta, megalkotta az „Ashik-Kerib” című mesét.
A mese utolsó jelenete a „Bamsi-Beirek”, a „Dede-Korkud” török eposz régebbi emlékművének epizódjaival, valamint a „Shasenem és Garib” dasztán jeleneteivel rezonál. Ez megfelel a "Férj a felesége esküvőjén" cselekménynek.