Vegyes egyenlet

Az oldal jelenlegi verzióját még nem ellenőrizték tapasztalt közreműködők, és jelentősen eltérhet a 2016. március 23-án áttekintett verziótól ; az ellenőrzések 3 szerkesztést igényelnek .

A vegyes egyenletek (vegyes típusú egyenletek) a másodrendű parciális differenciálegyenletek egy osztálya, amelyek a változótér egyik tartományában hiperbolikusak , a másikban pedig elliptikusak . Ezeket a területeket egy vonal (két független változó esetén) vagy egy felület (három vagy több független változó esetén) választja el egymástól, amelynek pontjain az egyenlet parabolikus vagy definiálatlan. Ezt a vonalat (felületet) típusváltozási vonalnak (felület) vagy degenerációs vonalnak (felület) nevezzük .

Két független változó esetén a degenerációs egyenes a karakterisztikus egyenlet diszkriminancia görbéje. Ezen egyenletek széles osztálya a következőképpen ábrázolható: [1]

A hiperbolikus, elliptikus és parabolikus típusú egyenletekhez képest a vegyes egyenletek elméletének viszonylag rövid története van. A két független változót tartalmazó vegyes egyenleteket először F. Tricomi és M. Cibrario olasz matematikusok vizsgálták szisztematikusan . A Szovjetunióban a vegyes típusú egyenleteket sok matematikus tanulmányozta, különösen M. A. Lavrentiev és A. V. Bitsadze iskoláiban kaptak nagy figyelmet . A vegyes típusú egyenletek számos alkalmazást találtak, például a transzonikus gázdinamikával kapcsolatos problémákban.

Tricomi egyenlete

A vegyes egyenlet legegyszerűbb példája a Tricomi-egyenlet (néha Euler-Tricomi egyenletnek is nevezik ):

,

a régióban a hiperbolikus típushoz, a régióban az elliptikus típushoz kapcsolódik A Tricomi-egyenlet típusának változási vonala egybeesik az y tengellyel , a karakterisztikák egyenlete pedig az úgynevezett Cibrario normálalakkal . A karakterisztikák félköbös parabolák családját alkotják , amelyek hiperbolikus régióban helyezkednek el, csúcspontokkal a típusváltási vonalon.

Lásd még

Jegyzetek

  1. Trikomi, 1947 , p. 6.

Irodalom