Régmúlt

A Pluperfect ( lat . plus quam perfectum szóból  - "több mint tökéletes " vagy "több mint tökéletes"; számos leírásban a rég múlt idő és a múlt idő előtti idő is , valamint a preteriteperfect [1] [2] ) egy igealak , amelynek fő jelentése általában az elsőbbséget tekintette valamely múltbeli helyzettel kapcsolatban. Relatív idő.

Oktatás

hasonlóképpen hindi , tatár , udmurt és számos más európai és ázsiai nyelven.

A pluperfect gyakran az irreleváns múlt speciális mutatójával jön létre, amelyet a múlt idejű szóalakhoz adnak hozzá: például törökben , koreaiban és Afrika és Óceánia számos nyelvén .

Szemantika

Múltbeli elsőbbség

Ránéztem és elmentem.

Irreleváns múlt

Törölt eredmény

Régi orosz nyelv :

Orosz nyelven:

Reggelizni készültem , de gondolkodtam rajta.

Elmentem , igen (de) visszatértem.

Tapasztalati jelentősége

Modalitás

Más nyelvektől eltérően az oroszban egy bevezető szó (beszédrész) jelentésében használják, ugyanúgy, mint a "már", "li", valamint a hatás fokozására szolgáló ismétléseket (sok, sok, a régen, alig, apránként ), anélkül, hogy tudatosan használta volna a cselekvések sorrendjét, vagyis inkább elavult frazeológiai egységként vagy mondásként használják, nem pedig szigorú nyelvtani szabályként az igeidők jelölésére, vagyis különösebb szemantikai terhelés nélkül. Mondhatja például: "Elmentem, de visszatértem", és ugyanakkor azt is mondhatja: "Elmentem, de elfelejtettem a kulcsokat" - vagyis "elfelejtettem a kulcsokat" korábban megtörtént, de a modális a "volt" igét továbbra is bevezető szóként használják, bár nem jelez semmilyen korábbi (a múltban végrehajtott) cselekvést egy másik előtt .


Diskurzív függvények

A pluperfect metaforája az újságírásban

Az újságírásban és a filozófiai esszékben a „pluperfect” szót gyakran az „irreleváns régiség”, „nosztalgia tárgya” értelemben használják.

Jegyzetek

  1. Die Grammatik (= Duden. Band 4). Hrsg. von der Dudenredaktion. 8., uberarbeitete Auflage. Dudenverlag, Mannheim/Zürich 2009, S. 463 bzw. Rn. 656. Die Dudengrammatik stützt sich hier auf Thieroff 1992, Eisenberg 2006 und Zifonin et al. 1997.
  2. Hoffmann, Ludger: Deutsche Grammatik. Grundlagen für Lehrerausbildung, Schule, Deutsch als Zweitsprache und Deutsch als Fremdsprache. Erich Schmidt, Berlin 2016, S. 251.
  3. Lomonoszov M. Orosz nyelvtan. 268. §