Strongyloides stercoralis
| Strongyloides stercoralis | ||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| Strongyloides stercoralis , jóddal festve | ||||||||
| tudományos osztályozás | ||||||||
| Tartomány:eukariótákKirályság:ÁllatokAlkirályság:EumetazoiNincs rang:Kétoldalúan szimmetrikusNincs rang:protosztomákNincs rang:VedlésNincs rang:NematoidaTípusú:orsóférgekOsztály:ChromadoreaOsztag:rabditidaAlosztály:TilenchinaSzupercsalád:StrongyloidoideaCsalád:StrongyloididaeNemzetség:StrongyloidesKilátás:Strongyloides stercoralis | ||||||||
| Nemzetközi tudományos név | ||||||||
| Strongyloides stercoralis Bavay, 1876 | ||||||||
| ||||||||
A bélpattanások ( lat. Strongyloides stercoralis ) a Strongyloididae családba tartozó parazita orsóférgek egyik fajtája, amely emberben strongyloidiasist okoz . A túlnyomóan trópusi és szubtrópusi éghajlatú országokban elterjedt, a mérsékelt égövön ritka fertőzési eseteket jegyeznek fel ( Kaukázia , Moldova , Ukrajna , Oroszország déli régiói ).
A féregnek összetett és egyedülálló fejlődési ciklusa van a fonálférgek számára (először Rudolf Leuckart írta le 1882-ben), amely két generációból áll - szabadon élő (rhabditiform lárvák) és parazita (filariform lárvák) - három fejlődési fázissal: kifejlett, rhabditiform lárva. , filariform lárva. A szabadon élő férgek a környezeti feltételektől függően parazitává válhatnak.
Épület
A parazita nemzedék nősténye fonalas alakú, 2,2 × 0,04 mm méretű, teste a feje felé szűkült. A szájnyílást kis ajkak veszik körül. A farok vége kúposan hegyes.
Életciklus
Az emberi szervezetben a parazitizmus helye a duodenum és a felső jejunum . A hímek a párosítás után azonnal elpusztulnak, és széklettel távolítják el őket.
A nap folyamán a nőstény akár 40 gyorsan érő petéket rak le a bélüregben, amelyekből a rhabditoid lárvák azonnal előkerülnek, és a széklettel a környezetbe kerülnek. Kedvező körülmények esetén a szabadon élő generáció ivarérett helmintáivá válnak. Kedvezőtlen környezeti feltételek mellett a lárvák invazív tulajdonságokkal rendelkező filariform formát vesznek fel, és a bőrön keresztül vagy lenyelve bejuthatnak az emberi szervezetbe.
Az emberi szervezetben a lárvák az erekbe, majd a tüdőkeringésbe és a tüdőbe jutnak, és ott új parazita nemzedéket hoznak létre. Továbbá a fiatal férgek bejutnak a gégébe és az oropharynxbe, ahonnan lenyelik őket az emésztőrendszerbe. A nőstények a fertőzés után 17-28 nappal kezdik el termelni a petéket.
A közvetlen fejlődési ciklus mellett lehetséges az autoinvázió útja, amelyben a rhabditoid lárvák még a bélből való távozás előtt filariform lárvákká alakulnak, például székletvisszatartás során. Ennek köszönhetően lehetséges a parazita hosszú távú fennmaradása a gazdaszervezetben anélkül, hogy a külső környezetből újrafertőződne.
Irodalom
- Juscsuk N. D. , Vengerov Yu. Ya. Előadások a fertőző betegségekről, két kötetben. - szerk. 2., átdolgozott. és további .. - Moszkva: VUNMTs, 1999. - T. 2. - S. 404-405. — 433 p. - ISBN 5-89004-070-7 .