Forradalmi helyzet

A forradalmi helyzet  egy olyan fogalom , amelyet először V. I. Lenin fogalmazott meg „ A forradalmi proletariátus Mayovka ” című művében (1913): „A forradalomhoz nem elég, ha az alsóbb osztályok nem akarnak úgy élni, mint korábban. Ez azt is megköveteli, hogy a felsők ne tudjanak kezelni és irányítani, mint korábban. Később ugyanez a megfogalmazás szinte szó szerint megtalálható a Második Internacionálé összeomlása című művében (1915): „A forradalom kitöréséhez általában nem elég, hogy „az alsóbb osztályok nem akarják”, hanem az is szükséges. hogy a „csúcsok nem tudnak” a régi módon élni” és a „ A 'baloldal infantilis betegsége a kommunizmusban ” című műben (1920): „Csak akkor, ha a „fenék” nem akarja a régit, és amikor a „felsők” nem tudják csináld a régit, csak akkor győzhet a forradalom." Az utolsó két művében V. I. Lenin egyértelműen megfogalmazza a forradalmi helyzet harmadik kötelező jelét: „A második internacionálé összeomlásában” - „... a forradalom nem semmiféle forradalmi helyzetből fakad, hanem csak... amikor egy szubjektív csatlakozunk a fent felsorolt ​​objektív változásokhoz, nevezetesen: a forradalmi osztály képessége a forradalmi tömegakciókra…”; és „A „baloldaliság gyermekkori betegsége” a kommunizmusban”-ban: „a forradalomhoz először is biztosítani kell, hogy a munkások többsége... teljesen megértse a forradalom szükségességét, és készen álljon a halálra. annak érdekében; másodszor, hogy az uralkodó osztályok olyan kormányzati válságot éljenek át, amely a legelmaradottabb tömegeket is bevonja a politikába.”

Így V. I. Lenin három fő objektív és szubjektív jellemzőt fogalmazott meg és emelt ki, amelyek leírják a társadalomban a forradalom előestéjén kialakuló válsághelyzetet:

  1. A csúcs nem kormányozhat a régi módon – az uralkodó osztály képtelensége változatlanul fenntartani uralmát.
  2. Az alsóbb osztályok nem akarnak a régi módon élni – ez az elnyomott osztályok szokásosnál magasabb szükségleteinek és csapásainak éles súlyosbodása, valamint az életük jobb megváltoztatására irányuló vágyuk.
  3. A tömegek aktivitásának jelentős növekedése, amelyet mind az egész válsághelyzet, mind maguk a „csúcsok” vonzottak egy önálló történelmi előadáshoz.

Az a szubjektív feltétel, amely egy forradalmi helyzetet forradalommá változtat, az a forradalmi osztályok azon képessége, hogy olyan hatalmas lépéseket tegyenek, amelyek elég erősek ahhoz, hogy megtörjék a régi kormányt. V. I. Lenin szerint szubjektív előfeltétel egy forradalmi elmélettel felvértezett munkáspárt léte, amely a tömegeket vezetné, és a forradalmat győztes végére juttatná.

Jegyzetek

Irodalom