Modelltündér — Ranisa

A Fey-Ranis modell egy dualista gazdasági növekedési modell , amelyet John Fay és Gustav Ranis javasolt .

Dualizmus a zárt gazdaságban

A Yale Egyetem professzora, G. Ranis bemutatta a „Dualizmus egy zárt gazdaságban” sémát , amely két különböző szakterületű (mezőgazdasági és ipari) ország közötti cserét szemlélteti, ahol egy agrárország exporttöbblete (B) megegyezik az egyik agrárországból származó behozatallal. ipari ország [1] :

A dualista árupiacon a mezőgazdasági szektor (A) kibocsátását háztartási fogyasztásra használják fel a mezőgazdasági szektorban (Aa), az ipari szektorban (An) és félkész termékként az ipari szektorban (Am), és a teljes mezőgazdasági többlet (TAS) egyenlő (An+Am ). Az ipari szektor (Q) termékeit a mezőgazdasági szektorban fogyasztásra (Qa), az ipari szektorban (Qn) és beruházásra (I) használják fel. Az ipari szektor (Q) termékeit a mezőgazdasági szektorban (Qa), személyes fogyasztásra (Qc) és ipari fogyasztásra (Qm) használják. Az agrárszektor termelése magában az ágazatban (Ya), és az ipari szektor rovására (Qm). A vidéki háztartások jövedelmét fogyasztásra költik (Aa+Qc) vagy megtakarítják (Sa). Az ipari szektor termelése magában a szektorban (Yn). Az ipari szektorban a háztartások jövedelmét fogyasztásra (Qn+An) vagy megtakarításra (Sn) fordítják. A teljes megtakarítás megegyezik a két szektor megtakarításával (S=Sa+Sn). Ekkor az agrárszektor nettó hozzájárulását a következővel írjuk: (B=TAS-Qm-Qc).

A dualista pénzügyi piacon az agrárszektor megtakarításai a mezőgazdasági beruházásokba vagy az ipari szektorba történő tőkebefektetésekbe kerülnek. A pénzügyi befektetések összege a mezőgazdasági export nagyságától függ. A megtakarítás mindkét szektorban megegyezik a zárt gazdaság összes megtakarításával. A rendszer gazdasági fejlődése a felhalmozási képességtől függ.
A dualista munkaerőpiacon az ágazatok közötti csere a gazdasági fejlődés feltétele.

Kiegyensúlyozott növekedés egy zárt gazdaságban

A Kiegyensúlyozott növekedés zárt dualisztikus gazdaságban ábra I. negyede az ipari és a mezőgazdasági szektorok közötti cserét mutatja be, ahol az ár-fogyasztás görbe határozza meg a cserearányokat és a fogyasztói preferenciákat a mezőgazdasági termékek ipari termékekre történő cseréjekor (kezdeti fogyasztás ), és a A kereskedelmi feltételek vonala (a mezőgazdasági termékekben és az ipari termékekben kifejezett bérek között ) meghatározza az életszínvonal fejlődési irányát. A pont a mezőgazdasági vagy ipari fogyasztó egyensúlya adott kereskedelmi feltételek mellett. A munkaigényes technológiák alkalmazása a foglalkoztatás eltolódásához vezet az ipari szektorban a IV. kvadránsban, ahol a Lewis-modellt mutatjuk be : az ipari szektorban a bérekből foglalkoztatottak száma ( ). A foglalkoztatás változása viszont a kibocsátás változását okozza a II. kvadránsban, ahol a teljes népesség az abszcisszán, a természetbeni bérekkel megegyező mezőgazdasági kibocsátás és fogyasztás pedig az ordinátán van ábrázolva. A görbe az egy főre jutó fogyasztás szintjét ( ), az agrárszektor bérszintjét és a technológiai színvonalat (az agrárszektorban foglalkoztatottak, árutöbbletet termelő termelékenysége ( )) mutatja, meghatározza a foglalkoztatás szintjét. A görbe lehetséges vízszintes szakasza munkaerő-többletet határoz meg (túlnépesedés a mezőgazdaságban), és alacsony vagy nulla határtermékkel rendelkezik. A III. kvadráns pontja a népesség mezőgazdasági és ipari szektorok közötti megoszlását tükrözi. $c=Wa$ $W_{a}$ ${\displaystyle W_{na))$ $e$ ${\displaystyle W_{na))$ $0Q$ $Q/L$ $B/L=>0$ $0Q$ $b$

Modell feltevések

A Fey-Ranis modellnek számos előfeltétele van [1] :

korlátozott földterület,
a technológia megváltoztathatatlansága a mezőgazdasági szektorban,
exogén népességnövekedés (stabilan magas),
romló föld/munka arány,
munkaerő-többlet a mezőgazdasági ágazatban,
a mezőgazdasági ágazat termelési volumene egyenlő:

Y=e^{\int \theta dt}A^{\alpha }

hol a mezőgazdasági termékek kibocsátása, az agrárszektorbeli foglalkoztatás, a kibocsátás munkaerő-rugalmassága, a mezőgazdasági szektor innovációinak intenzitásának függvénye, a cserearány ( a mezőgazdasági termékek árai; $\theta =f(r)$ $\theta =>0$ $Y$ $A$ $\alpha$ $\theta$ $r$ $f(r)$

az ipari szektor a mezőgazdaságtól kap munkaerőt,
A Cobb-Douglas gyártási funkció semleges, Hicks szerint a műszaki fejlődéssel:

X=F(t)K^{\beta }L^{\beta }

hol az ipari termékek kibocsátása, az innováció szintje, a tőke, az iparban a munkaerő, a profitráta; $x$ $F(t)$ $K$ $L$ $\beta$

állandó méretarányos visszatérés
a faktorhelyettesítés állandó rugalmassága (semleges, Hicks szerint, a technikai haladás).

A Fey-Ranis modell szakaszai

A modell három szakaszból áll [1] :

A természetes szakaszban a többletmunka határtermelékenysége nulla, kínálata ("intézményi béren") korlátlan, a mezőgazdasági munka határterméke pedig nulla. Az agrárszektor népességének csökkenése nem a mezőgazdasági termelés csökkenésében fejeződik ki, hanem a mezőgazdasági többlet kialakulásához vezet, ami a modernizáció forrása.
A köztes szakaszban a népességtöbblet eloszlik, a határtermék nagyobb, mint nulla, de kisebb, mint az „intézményi bér” szint. Az agrárszektor népességének csökkenése az ipari szektorba való kiáramlás miatt csökkenti a mezőgazdasági termelést, ami élelmiszerhiányt és drágulást jelent számukra. Annak érdekében, hogy a mezőgazdasági szektorból további munkaerőt vonzanak az ipari szektorba, emelik a béreket. A munka határtermelékenységének növekedésével a bérek elérik a bérek „intézményi szintjét”, és kezdik meghaladni azt.
A piaci szinten a béreket a határtermelékenység törvénye határozza meg, a dualizmus kiegyenlítődik, önfenntartó növekedés kezdődik:

{\displaystyle \eta _{P}<=\eta _{L}=\eta _{K}+(B_{L}+I)/\xi _{LL))

, nál nél

\eta _{W}=0

hol a népességnövekedés üteme, az iparban foglalkoztatottak növekedési üteme, az ipari tőke növekedési üteme, a bérnövekedés üteme, a műszaki haladás intenzitása, a technikai haladás munkaintenzitásának mértéke intenzitás: at - tőkemegtakarítás , -munka-megtakarítás, - semleges. — a munkatermelékenység csökkenésének indexe állandó tőke-munka arány mellett. $\eta _{P}$ $\eta _{L}$ $\eta _{K}$ $\eta _{W}$ $én$ $B_{L}$ $B_{L}>1$ $B_{L}<1$ $B_{L}=1$ $\xi _{LL}$

Kritika

R. Nureev megjegyzi, hogy a Fey-Ranis modellnek számos hátránya van [1] :

a modell nagymértékben támaszkodik a piaci mechanizmusra, amelyet a piaci fiaskó nélkül képvisel . Az agrárszektornak tehát mindig megvan a lehetősége, hogy ne csak mindig megkapja a mezőgazdasági többletet, hanem azt realizálja is. A gyakorlatban egy ilyen nagyarányú értékesítés a monokultúra-piacon erőteljes áreséshez vezethet, ami a mezőgazdasági többlet relatív értékének meredek csökkenését jelenti. A fejlődő országok az áruexport kvóták szabályozásával (tartalmazásával) foglalkoznak, nem pedig növelésével. A nem gazdasági kényszerítő eszközök széles skálájára van szükség;
a modell nem veszi figyelembe az agrárszektor termelésének extenzív és intenzív növekedési tényezőit;
a gyakorlatban nehéz példát találni arra, hogy a vállalkozók bérük alatt értéket teremtő munkavállalókat vesznek fel.

A modell modern fejlesztése

A későbbi tanulmányok során a Fey-Ranis-modellt kezdték kiegészíteni egy több szektorra kiterjedő (export szektor, szolgáltatások stb.) [3] [4] elemzésével az egyes szektorok erőforrásairól és az egyik szektorból a másikba való átállás költségeiről [ 5] [6] , kezdett tükröződni a technikai fejlődés, a munka- és tőkeigényes technológiák kapcsolata [7] , a tudományos és technológiai haladás és a felhalmozás kapcsolata [8] [9] . A modell nyitottá válásakor a modernizáció megjelenésének feltétele nem a mezőgazdasági többlet megjelenése volt, hanem a hazai áruk versenyképessége a külpiacon (export iparágakban alacsony bérek) [10] [11] . Az exportra szánt mezőgazdasági termékek tartalékai voltak (a „Kiegyensúlyozott növekedés nyitott dualista gazdaságban” ábrán a II. kvadráns árnyékolt területe). A mezőgazdasági termékek iránti további kereslet munkaerő-keresletet is okoz, ami az exportorientált iparágban (IV. kvadráns) a bérek növekedéséhez vezet. Az exportáló ország importtal elégíti ki áruszükségletét, ami jelentősen előremozdítja az ár-fogyasztás görbét (a költségvetési korlát enyhül).

Jegyzetek

↑ 1 2 3 4 5 Nureev R. M. Fejlesztési gazdaságtan: A piacgazdaság kialakulásának modelljei . - M . : Norma. - 2008. - S. 55-62. - ISBN 978-5-468-00159-2 . Archiválva : 2022. március 3. a Wayback Machine -nél
↑ 1 2 Ranis G. A fejlesztési gazdaságtan elemzése // Handbook of Development Economics / H.Chenery , TNSrinivasan. - 1988. - T. 1 . - 84., 88. o. - ISBN 9780444703378 .
↑ Dixit A. , Stern N. Az árnyékárak meghatározó tényezői nyitott kettős gazdaságban // Oxford Economic Papers, New Series, Vol. 26. sz. 1. - márc. 1974. - P. 42-53. Az eredetiből archiválva : 2017. augusztus 9.
↑ Fell A., Paauw D. A nyitott dualista gazdaság elemzése. Jelentkezés a Fülöp-szigetekre. -Washington DC. – 1966.
↑ Yhi-Min Ho. Fejlődés többletnépességgel: Tajvan esete: A klasszikus kétszektoros modell kritikája a la Lewis // Gazdaságfejlesztés és kulturális változás. - 1972. Archiválva : 2017. február 28.
↑ Cheetham R., Kolly A., Wiliamson J. Dualistic Economic Development (Theory and History). – Chicago. – 1972.
↑ Park S. Munkaerőtöbblet, műszaki fejlődés, növekedés és elosztás // Nemzetközi Gazdasági Szemle. - 1969. - T. 10 , 1. sz .
↑ Ramanathan R. Iorgenson modellje a kettős gazdaságról: kiterjesztése // The Economic Journal. - 1967. - T. 77 , 3. sz .
↑ Eitis W. A fejlődő országok tőkefelhalmozása és iparosodási üteme // The Economic Record. - 1970. - T. 80 , 2. sz .
↑ Newbery D. Közpolitika a kettős gazdaságban // The Economic Journal. - 1978. - T. 78 , 2. sz .
↑ Fei J. , Ranis G. A növekedés és a foglalkoztatás modellje a nyitott dualisztikus gazdaságban: Korea és Tajvan esete // The Journal of Development Studies. - 1975. - T. 12 , 1. sz .

A gazdasági növekedés

Mutatók

Tényezők

Iskolák

Könyvek

Modellek

keynesiánus	Harrod – Domara
neoklasszikus	Lewis Mankiw – Romera – Veila Metsző generációk (gyémánt) Ramsey – Kassa – Koopmans Olyan alacsony Tündér - Ranisa
Endogén a tőke tág értelmezésével (AK)	AK-modell (Rebelo) Uzawa – Lucas A cselekvés általi tanulás (Arrow-Romera)
Monopolisztikus versenyen alapuló endogén	Agyona-Howitta (a minőség lépései) A technológia diffúziója (Barro-Sala y Martina) Az áruk növekvő választéka (Paul Romer)