A kiskorúak büntetőjogi rezsimje (kiskorúak büntetőjogi felelőssége , fiatalkorúak büntetőjoga) egy sajátos büntetőjogi rendszer, amely a serdülőkkel szembeni elnyomó intézkedések jelentős mérséklését biztosítja pszichofiziológiai és szociális éretlenségük, kialakulatlan társadalmi irányelvrendszerük miatt, jelentős kitettség a felnőtt elkövetők oldalának befolyásának [1] .
A 19. században merült fel az ötlet, hogy a fiatal bűnözőkre más hatást kell alkalmazni, mint a felnőttekre. Ekkor volt elméletileg indokolt a bűncselekményt elkövető kiskorúakkal szembeni alkalmazás, elsősorban nevelési, nem pedig büntető jellegű intézkedések [1] .
Jelenleg a világ szinte minden országában létezik speciális büntetőjogi szabályozás a nagykorúság alatti személyekre. A kiskorúak felelősségének sajátosságait a büntetőjogi aktusok részletesen ismertetik , vagy akár a büntetőjog egy speciális, a kiskorúak büntetőjogi felelősségéről szóló törvények által szabályozott alágazatban is kiemelkednek [1] .
Számos országban a kiskorúak büntetőjogi rendszerét jellemző normákat a büntető törvénykönyv vagy más büntetőjogi aktus külön fejezete emeli ki. Ezek a FÁK-országok (kivéve Moldovát), a volt Jugoszlávia köztársaságok (Szerbia és Horvátország kivételével), Bulgária, Magyarország, Vietnam, Irak, Lettország, Litvánia, Hollandia, Románia, Etiópia [1] .
A legtöbb országban a kiskorúakra vonatkozó büntetőjogi rendszer jellemzőit a kiskorúak jogállásának alapjait megalapozó jogalkotási aktusok vagy a fiatalkorúak bűnözésének megelőzéséről szóló törvények tárják fel. Ezek Latin-Amerika, Ausztria, Anglia, Andorra, Barbados, Bahrein, Belgium, Németország, Egyiptom, Izrael, India, Jordánia, Spanyolország, Jemen, Kanada, Katar, Libanon, Liechtenstein, Mauritius, Mali, Nepál, Egyesült Arab Emírségek, Portugália, Saint-Keats, Saint Vincent és a Grenadine-szigetek, Szíria, Fidzsi-szigetek, Franciaország, Svájc, Észtország, Japán [1] .
Csak néhány országban nem különülnek el a kiskorúak felelősségére vonatkozó szabályok külön jogszabályi egységgé: Albánia, Kína, Laosz, Mongólia, Thaiföld [1] .
A világ legtöbb országában a kiskorúak jogi szabályozása azokra a személyekre vonatkozik, akiknek alsó korhatára egybeesik a büntetőjogi felelősség korhatárával, a felső pedig a törvényben megállapított nagykorúsággal (teljes cselekvőképesség megszerzésével). Tehát a FÁK-országokban 14 és 18 év közöttiek, Franciaországban és egykori gyarmatain - 13 és 18 év között, Japánban - 14 és 20 év között, Spanyolországban - 14 és 18 év között, Svédországban - 15 évről 21 évre [2] .
Számos országban a kiskorúak büntetőjogi szabályozására vonatkozó rendelkezéseket a nagykorúságot elért, de pszichofiziológiai fejlődésben bizonyos körülmények miatt lemaradt személyekre is alkalmazzák. Oroszországban ilyen esetekben a kiskorúak jogi rendszerének kiterjesztése 18 és 20 év közöttiekre, Spanyolországban 18 évről 21 évre [3] .
Egyes országokban a kiskorúak több kategóriáját különböztetik meg, amelyek mindegyikének megvan a maga jogi rendszere. Így az arab államokban a 7 és 15 év közötti bűncselekményeket elkövető személyekkel szemben nem alkalmazható büntetőjogi felelősségre vonás: csak védelmi, megelőzési, biztonsági, helyreállító és nevelési intézkedéseket alkalmaznak. A 15 és 18 év közötti kiskorúak a legsúlyosabbak kivételével (életfogytiglan, halálbüntetés) büntetőjogi szankciókkal sújthatók, de a büntetés mérséklődik, és bizonyos esetekben nevelési intézkedésekkel helyettesíthető [3] .
Országonként a kiskorúak jogi rendszerének következő összetevői különböztethetők meg [3] :
Sok országban nem alkalmaznak minden büntetőjogi büntetést a kiskorúakra. Így a kiskorúak büntetése sajátos, külön rendszert alkot. Bulgáriában, Romániában, Türkmenisztánban csak 3 féle büntetés alkalmazható kiskorúakra, Azerbajdzsánban, Örményországban, Magyarországon, Vietnamban, Kirgizisztánban, Lettországban, Litvániában, Üzbegisztánban - 4, Tádzsikisztánban, Ukrajnában - 5, Fehéroroszországban, Kazahsztánban és Oroszországban - 6, Grúziában - 7 faj [4] .
A kiskorúakkal szemben leggyakrabban alkalmazott büntetés típusok közé tartozik a pénzbírság és a bizonyos ideig tartó szabadságvesztés. Ugyanakkor olyan büntetést is kaphatnak, mint nyilvános bizalmatlanság vagy figyelmeztetés (Bulgária, Vietnam, Svájc); közmunka (Azerbajdzsán, Örményország, Fehéroroszország, Magyarország, Grúzia, Kazahsztán, Lettország, Litvánia, Hollandia, Oroszország, Románia, Ukrajna, Svájc); bizonyos tevékenységek végzésének jogától való megfosztás (Fehéroroszország, Bulgária, Magyarország, Kazahsztán, Oroszország, Cseh Köztársaság); javítóintézeti munka (Azerbajdzsán, Fehéroroszország, Vietnam, Grúzia, Kazahsztán, Oroszország, Tádzsikisztán, Türkmenisztán, Üzbegisztán, Ukrajna); letartóztatás (Örményország, Fehéroroszország, Grúzia, Kazahsztán, Kirgizisztán, Lettország, Litvánia, Tádzsikisztán, Üzbegisztán, Ukrajna) [4] .
HalálbüntetésA halálbüntetés 18 éven aluli személyekkel szembeni alkalmazásának tilalmát az Art. (2) bekezdése állapítja meg. A Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányának 1966. évi 6. cikke, valamint az Art. Az ENSZ Gyermekjogi Egyezményének 37. cikke. Emiatt a világ szinte minden országában, ahol a halálbüntetés továbbra is szerepel a büntetésfajták listáján, nem teszi lehetővé annak alkalmazását kiskorúakra. Csak a Kongói Demokratikus Köztársaságban, Iránban, Nigériában, Pakisztánban, Szaúd-Arábiában és Szudánban maradt meg a lehetőség, hogy kiskorúakra alkalmazzák ezt a büntetést. Egyes államokban viszonylag nemrég vezették be a kiskorúak halálbüntetésének tilalmát (Jemen – 1994, Kína – 1997, USA – 2005) [4] . Nigériában a halálbüntetést azokra a személyekre lehet alkalmazni, akik fiatalkorukban gyilkosságot követtek el, ha az ítélet kihirdetésekor a bíróság véleménye szerint betöltötték a 17. életévüket [5] .
Életfogytig tartó szabadságvesztésP. "a" Art. Az ENSZ Gyermekjogi Egyezményének 37. cikke tiltja az életfogytiglani szabadságvesztés alkalmazását a szabadulás lehetősége nélkül. A XVII. Nemzetközi Büntetőjogi Kongresszus határozata felhívást tartalmaz e büntetés kiskorúakkal szembeni bármilyen formában történő alkalmazásának kizárására [6] .
A legtöbb államban ennek a büntetésnek a 18 éven aluliak esetében történő alkalmazását a büntetőjog nem teszi lehetővé (Azerbajdzsán, Örményország, Fehéroroszország, Grúzia, Kazahsztán, Moldova, Lengyelország, Oroszország, Románia, Törökország, Ukrajna, Finnország, arab országok) . Egyes országokban megemelt korhatárt határoznak meg e büntetés alkalmazására: 20 év (Ausztria, Bulgária, Magyarország) vagy 21 év (Macedónia, Boszniai Szerb Köztársaság). Olaszországban alkotmányellenesnek ismerik el az életfogytiglani szabadságvesztés kiskorúakra való alkalmazását [6] .
Egyes államokban nem tilos az életfogytiglani szabadságvesztés alkalmazása kiskorúak számára, és ilyen büntetéseket ténylegesen is kiszabnak (USA, Egyesült Királyság, Sierra Leone, Dél-Afrika) [7] .
Határozott idejű szabadságvesztésA büntetőjogi szankciók egyik fő fajtájaként a szabadságvesztés szinte minden államban alkalmazható kiskorúakra. Csak néhány országban tekintik kivételes intézkedésnek a kiskorúak börtönbüntetésének alkalmazását (Macedónia, Svédország) [6] .
A nemzetközi jog nem korlátozza a szabadságelvonás alkalmazását kiskorúakra. A XVII. Nemzetközi Büntetőjogi Kongresszus határozata felhívást tartalmaz a 15 évnél hosszabb ideig tartó szabadságvesztés alkalmazásának kizárására kiskorúak esetében. Ugyanakkor a legtöbb nemzeti jogrendszer tartalmaz olyan rendelkezéseket, amelyek célja a fiatalkorúakra alkalmazandó szabadságvesztés maximális időtartamának csökkentése [6] .
Így a legtöbb FÁK-ország, a volt Jugoszlávia, Bulgária és Jemen jogszabályai tiltják a kiskorúak kinevezését 10 évnél hosszabb szabadságvesztéssel. Kazahsztánban és Finnországban 12 év, Magyarországon, Irakban, Kirgizisztánban, Lettországban, Moldovában, Romániában, Türkmenisztánban, Ukrajnában 15 év, Mauritániában és Franciaországban 20 év a szabadságvesztés maximális időtartama ebben az elítélt kategóriában. Vietnamban a 16 és 18 év közötti bűncselekményt elkövető személyek esetében 18 év, 14 és 16 év közöttiek esetében pedig 12 év [8] .
A fiatalkorúak gyakran halasztást kapnak e büntetés végrehajtására, valamint lehetőség nyílik arra, hogy más korrekciós intézkedéssel helyettesítsék [9] .
A fiatalkorúak főszabály szerint szabadságvesztés formájában töltik büntetésüket a felnőtt elítéltektől elkülönítve. Kiskorúak számára speciális javítóintézetek is létrehozhatók (oktatási kolóniák - a FÁK-országok, fiatal bűnözők intézetei - Anglia) [9] .
BüntetésEgyes államok (FÁK-országok, Magyarország, Vietnam, Lettország, Litvánia, Etiópia) jogszabályaiban a kiskorúakra pénzbírság formájában kiszabott büntetés a kiskorú saját bevételi vagy vagyonforrásának jelenlétével függ össze, ami ki kell vetni [9] .
A kirgizisztáni büntetőtörvénykönyv lehetőséget biztosít a kiskorúakra egy meghatározott típusú vagyoni jellegű büntetés („tripla ayip”) alkalmazására. Ez a büntetésfajta pénzbírság, melynek mértéke a bûncselekmény által okozott kártól függ; kétharmadát az áldozat javára, egyharmadát az állam javára szedik be [9] .
Testi fenyítésA nemzetközi jog nem tiltja a testi fenyítés alkalmazását kiskorúakkal szemben. Az Egyesült Nemzetek Szervezetének 1985-ös szabványos minimumszabályai a fiatalkorúak igazságszolgáltatásának igazgatására (Peking Rules), amelyek tiltják e büntetés alkalmazását, csak tanácsadó jellegűek [9] .
Ez a fajta büntetés azonban csak bizonyos államokban (Zimbabwe, Katar, Szudán) alkalmazható kiskorúakra. Katarban csak a 17 és 20 év közötti férfiakra vonatkoznak a börtönbüntetés alternatívájaként. Zimbabwéban 1989-ben alkotmányellenesnek nyilvánították használatukat, de egy 1992-es alkotmánymódosítás újra engedélyezte a használatukat [9] .
Jelentős számú állam jogszabályaiban (Albánia, Algéria, Bulgária, Guinea, Egyiptom, Jordánia, Olaszország, Jemen, Kambodzsa, Kína, Kuvait, Libanon, Mauritánia, Madagaszkár, Málta, Marokkó, Litvánia, Nepál, Omán, Lengyelország, San Marino, Szíria, Thaiföld, Tunézia, Törökország, Fülöp-szigetek, Franciaország, Chile) előírja a fiatalkorú elkövetők büntetésének kötelező enyhítését [10] .
Albániában felére csökkentik a 18 éven aluliak büntetését. A Kínai Népköztársaság Büntető Törvénykönyve a 14 és 18 év közöttiek esetében a büntetés kötelező enyhítését, illetve a különös rész cikkelyének alsó határa alatti büntetés kiszabását írja elő. A litván Büntetőtörvénykönyv előírja a különös rész cikkében meghatározott minimális szankcióhatár felére csökkentését kiskorú elítélésekor [11] .
A kiskorúak büntetésének mérséklését az arab államok jogszabályai részletesen szabályozzák. Így a libanoni törvények értelmében felére csökkentik a fiatalkorú elkövetők büntetését. Ezen túlmenően a halálbüntetés és az életfogytig tartó szabadságvesztés helyett 5-től 15 évig terjedő szabadságvesztést alkalmaznak; a kényszermunka és a határozott időtartamú szabadságvesztés helyett 3-7 évig terjedő szabadságvesztést, a kevésbé súlyos bűncselekmények esetén pedig 1-3 évig terjedő szabadságvesztést szabnak ki [11] .
Egyes országok (Vietnam, Dánia, Kuba, Svédország) jogszabályai lehetőséget biztosítanak a kiskorúak büntetésének enyhítésére, de az enyhítés alkalmazása továbbra is a bíróság mérlegelési körébe tartozik [11] .
A világ számos országának jogszabályai a büntetőjogi felelősség és büntetés alóli különleges mentesítési okokat írnak elő a kiskorúakra vonatkozóan. Bulgária, Kirgizisztán, Litvánia és Ukrajna jogszabályai további okokat tartalmaznak a büntetőjogi felelősség alóli mentesítésre; Albánia, Kazahsztán, Kuvait, Lengyelország, Oroszország, Türkmenisztán - a büntetésből; Örményország, Fehéroroszország, Grúzia, Moldova, Tádzsikisztán, Üzbegisztán – felelősségből és büntetésből egyaránt [11] .
Az ilyen intézkedések alkalmazása azon az elgondoláson alapul, hogy a kiskorút büntetőjogi felelősségre vonás vagy büntetés alkalmazása nélkül is lehet javítani. Általában a bíróság dönti el, hogy van-e ilyen lehetőség, de egyes államokban (Bulgária, Dánia, Hollandia) a büntetőjogi felelősség alóli mentesség alkalmazását az ügyész is végrehajthatja. Így Lengyelországban a 17–18 éves korukban bűncselekményt elkövető személyek esetében a bírósági büntetés helyett oktatási, kezelési vagy korrekciós intézkedések alkalmazhatók; a megfelelő döntést az eset körülményeinek, a vétkes pszichofiziológiai fejlettségi szintjének, személyiségének jellemzőinek elemzése támasztja alá [12] .
A szabadon bocsátás függővé tehető a bűncselekmény közveszélyétől; főszabály szerint azok a személyek szabadon bocsáthatók, akik nem súlyos természetű bűncselekményeket követtek el. Azerbajdzsánban, Örményországban, Kazahsztánban, Kirgizisztánban kiskorúakról van szó, akik először követtek el kis és közepes súlyosságú bűncselekményt; Fehéroroszországban - azok, akik először követtek el olyan bűncselekményt, amely nem jelent nagy közveszélyt; Litvániában - először követett el gondatlanságból vagy kis és közepes súlyosságú szándékos bűncselekményt. Oroszországban súlyos bűncselekmény esetén is van lehetőség szabadlábra helyezni, de ebben az esetben az érintettet zárt típusú speciális oktatási intézménybe kell küldeni [12] .
A FÁK-országok, Bulgária, Vietnam, Litvánia, Lettország és Lengyelország jogszabályai lehetőséget biztosítanak a büntetés alóli mentességre, ha kötelező nevelési hatást gyakorolnak [12] .
Az angol-amerikai jogcsalád országai, valamint néhány más állam (Nicaragua, Lengyelország, Románia, Törökország, Fülöp-szigetek, Franciaország, Chile, Észtország) lehetővé teszik a kiskorúak büntetés alóli felmentését, ha mentális hiányosságuk miatt nem. kellően tisztában van a bűncselekmény természetével és közveszélyével; ebben az esetben is van lehetőség oktatási intézkedések alkalmazására [12] .
FeltételesKiskorúak esetében enyhített feltételes feltétel alkalmazható (FÁK-országok, a volt Jugoszlávia tagköztársaságai, Anglia, Bulgária, Magyarország, Irak, Lettország, Litvánia, Románia, Svájc). A szabadulás lehetőségének biztosítása érdekében a letöltendő büntetés időtartama főszabály szerint csökken. Így a FÁK-országok büntetőjogi szabályozása szerint a büntetés alóli felmentéshez a következőket kell kézbesíteni:
Az Orosz Föderáció Büntető Törvénykönyve lehetővé teszi azoknak a kiskorúaknak a feltételes idő előtti szabadlábra helyezését, akik kis-, közepes súlyú vagy súlyos bűncselekményt követtek el, a büntetés 1/3-ának letöltése után [13] .
Az oktatási befolyásolás kényszerintézkedése a FÁK és a balti országok, a volt Jugoszlávia, Albánia, Bulgária, Magyarország, Vietnam, Kiribati, Hollandia, Románia, a Fülöp-szigetek, Svédország, Etiópia büntetőjogában van jelen. A kiskorúak jogállására vonatkozó speciális törvények szabályozzák ezeket az intézkedéseket Németországban, Egyiptomban, Spanyolországban, Kenyában, Kuvaitban, Maliban, Portugáliában, Franciaországban és Svájcban. Bulgáriában, Szerbiában és Észtországban a különleges és a büntetőjog egyaránt előírja [14] .
Jogi természetüknél fogva ezeket az intézkedéseket félreérthetően értelmezik. Általában a büntetőjogi felelősség végrehajtásának egyik formájaként működnek, a büntetés mellett, azonban néhány országban (a FÁK-országokban, kivéve Kazahsztánt, Litvániát) a büntetőjogi felelősség alternatívájaként is működnek: ezen államok jogszabályai lehetővé teszik mentesülés a büntetőjogi felelősség alól nevelési befolyásoló kényszerintézkedés alkalmazásával [14] . Számos állam jogszabályai előírják ezen intézkedések alkalmazását a büntetés helyett bizonyos korosztályú bűnözők esetében [15] .
A világ országainak jogszabályai előírhatnak olyan oktatási befolyásolási intézkedéseket, mint figyelmeztetés vagy megrovás; átadás a szülők vagy az őket helyettesítő személyek, illetve az illetékes állami szerv felügyelete mellett; a bűncselekménnyel okozott kár megtérítésére, vagy az okozott kár más módon történő jóvátételére vonatkozó kötelezettség előírása; a szabadidő eltöltésével kapcsolatos korlátozások előírása, vagy a kiskorú magatartására vonatkozó egyéb követelmények megállapítása; oktatásra alkalmas családba való áthelyezés; elhelyezés súgó módban; nyilvános munkák; az áldozat bocsánatkérésének kötelezettségének előírása (nyilvánosan vagy a bíróság döntése szerint más formában); oktatási intézményben való elhelyezés. Ezen intézkedések némelyike csak formálisan különbözik a büntetőjogi szankcióktól (például közérdekű munka) [15] .