Régi svéd | |
---|---|
Országok | Svédország, Finnország és Åland |
kihalt | századra modern svédvé fejlődött |
Osztályozás | |
Kategória | Eurázsia nyelvei |
germán ág Észak-német csoport Kelet-skandináv alcsoport | |
Írás | rúnák , latin |
Nyelvi kódok | |
GOST 7.75-97 | — |
ISO 639-1 | — |
ISO 639-2 | — |
ISO 639-3 | — |
NYELVÉSZ Lista | nem swe |
Glottolog | öregek1252 |
Az ósvéd ( svéd fornsvenska ) a svéd nyelv történetének egy korszaka , amely hagyományosan rovásírásos svéd (kb. 800-1225), klasszikus ósvéd (kb. 1225-1375) és késő ósvéd (kb. 1375-1526) szakaszra oszlik. .) [1] [2] .
Az ósvéd az óskandináv keletskandináv dialektusaiból fejlődött ki . A svéd és a dán nyelv legkorábbi, 800 és 1100 között beszélt formái a kelet-skandináv dialektusai voltak, és rovásírásos svédnek, illetve dán rovásírásosnak nevezik , mivel abban az időben minden szöveget rúnákkal írtak . A különbségek azonban csekélyek voltak, és ezek a dialektusok a 12. század körül kezdtek igazán eltérni egymástól , és a 13. században lettek ósvédek és ódánok .
A klasszikus ósvéd jelentősen eltért a modern svédtől: bonyolultabb esetszerkezettel rendelkezett, és még nem tapasztalta a nemek csökkenését. A főneveket, mellékneveket, névmásokat és határozott számneveket négy esetben utasították el: névelő , genitivus , dativus és accusative .
A vizigót törvény megírása a klasszikus ósvéd (1225-1375) kezdetét jelentette. Ez volt az első latin betűs ósvéd dokumentum, legrégebbi töredéke 1225 -ből származik .
A régi svéd viszonylag stabil volt ebben az időszakban. Az óskandináv nyelvből örökölt hangtani és nyelvtani rendszerek meglehetősen jól megőrződnek, és nem tapasztaltak jelentős változást. Ennek az időszaknak a legtöbb szövege latinul íródott , mivel ez volt a tudomány és az egyház nyelve . Az ósvéd nyelvet azonban könyvnyelvként is használták, főleg törvényeket írtak benne; az ebből az időszakból fennmaradt 28 kéziratból 24 jogi szöveg [3] . Az ósvédre vonatkozó adatok nagy része ezekből a törvényekből származik [4] . A törvények mellett több vallási és költői szöveg is született ósvéd nyelven.
A stabil klasszikus ósvéd korszaktól eltérően a késő ósvéd nyelv (1375-1526) számos változáson ment keresztül, beleértve a nyelvtani egyszerűsítést és a magánhangzóváltásokat is, így a 16. században a nyelv nem sokban különbözött a moderntől. Az Újszövetség 1526 - os kinyomtatása jelentette a modern svéd nyelv kezdetét.
Ebben az időszakban az ósvéd nagy mennyiségű új szókincset szív fel, főleg latinból , alnémetből és dánból . A kalmári unió szerződésének 1397 - es aláírása után a dán írástudók bevitték a danizmusokat az írott nyelvbe.
A régi svéd a modern svédben nem található betűket használt: æ és ø a modern ä és ö helyett , a þ pedig a / ð / (pl. riþa 'menni') és a / θ / (pl. þing 'dolog') jelentése. ). 1375 körül th és dh váltotta fel. A gh kombináció frikatív hangot jelöl (például øgha - "szem").
Az i graféma az /i/ és a /j/ fonémákat jelentheti (például siäl ("lélek") - a mai svédül själ ). A hosszúságot írásban adták át, például fal - "esés" > falla - "esés" (a modern svédül - ősz) és naal - "tű".
Az aa és oe betűk kombinációit gyakran úgy írták, hogy egyik betű a másik fölé emelkedett és kisebb, ami a modern å, ä és ö betűk kialakulásához vezetett.
Az ósvéd nyelvben a szótőszó lehet rövid (VC), hosszú (V:C, VC:) vagy extra hosszú (V:C:). A késő ósvéd korszakban a rövid gyökérszótagokat (VC) meghosszabbították és az extra hosszú szótagokat (V:C:) lerövidítették.
A korai ósvédnek nyolc magánhangzója volt: /iː, yː, uː, oː, eː, aː, øː, ɛː/. A magánhangzóváltás ( svéd stora vokaldansen ) a késő ósvéd korszakban történt, és a következő hatásokat váltotta ki:
A mássalhangzók szinte megegyeztek a mai svédben, de voltak /ð/ és /θ/ mássalhangzók is, amelyek a mai svédben hiányoznak.
A modern és az ósvéd közötti meghatározó különbség az utóbbi bonyolultabb nyelvtani rendszerében rejlik. Az ósvédben a főnevek, melléknevek, névmások és egyes számnevek négy esetben lettek elutasítva ( névnév , genitivus , datívus és accusative ), míg a modern svédben ez a rendszer teljesen eltűnt (néhány nyelvjárást leszámítva). Három nyelvtani nem is volt (férfi, nőnemű és semleges), amelyek ma is sok dialektusban fennmaradtak, de csak kettő maradt meg a szabványosított nyelvben. Az ósvéd nyelvnek ezek a sajátosságai megtalálhatók a modern izlandi és feröeri nyelvben, ahol a főnevek deklinációja közel azonos.
A főneveknek két deklinációja volt: gyenge és erős. [5] A gyenge hímnemű, nőnemű és semleges főneveket eltérően ragozták egymástól. Legalább három csoportja volt az erős hímnemű főneveknek, három csoportja az erős nőnemű főneveknek és egy csoportja az erős semleges főneveknek.
Az alapok típusai
A következő a fisker (hal), a sun (fia), a siang (ágy), a skip (hajó), a biti (darab) és a vika (hét) deklinációja: [6]
Férfi.b. rajta | Férfi.b. u | női is | Házasodik rajta | Férfi.b. egy | női hogy ōn | ||
---|---|---|---|---|---|---|---|
Mértékegység | Manó. | fisker | nap | siang | kihagyni | biti | vika |
Rod.p. | fiks | sunar | siangar | kihagyja | bita | viku | |
Adatok p. | fiski | syni | siangu | skipi | bita | viku | |
Win.p. | fisk | nap | siang | kihagyni | bita | viku | |
Többes szám | Manó. | fiskar | Synir | siangar | kihagyni | bitár | vikur |
Rod.p. | fiska | suna | sianga | skipa | bita | vikna | |
Adatok p. | fiskum | sunum | siangum | skipum | bitum | vikum | |
Win.p. | fiska | syni | siangar | kihagyni | bita | vikur |
1500-ra az esetek száma az ósvéd nyelvben négyről kettőre csökkent ( névnév és genitivus ). A datívus eset azonban a huszadik század több nyelvjárásában is fennmaradt.
Emellett a 15. század folyamán eltűntek a hím és nőnemű főnevek, névmások és melléknevek különálló ragozási rendszerei. Csak két nem maradt meg a standard svéd nyelvben, bár sok dialektus még mindig három. A személyes névmások régi datatív alakjai közvetlen tárgyalakokká váltak ( honom , henne , dem ; hé, her, övék ), a -s pedig egyre gyakoribbá vált a genitivus egyes számban.
MelléknévA mellékneveket és egyes számneveket a meghatározandó főnév neme és kis- és nagybetűje alapján elutasították. [7] Az alábbiakban egy táblázatban látható a gyenge melléknevek deklinációja. [nyolc]
Férfi.b. | női | Házasodik | |
---|---|---|---|
Mértékegység manó. | -én, -e | -a, -æ | -a, -æ |
Mértékegység cosv.p. | -a, -æ | -u, -o | -a, -æ |
Többes szám | -u, -o | -u, -o | -u, -o |
Az igék az ósvéd nyelvben személy és szám szerint voltak ragozva. Négy gyönge és hat erős igék ragozása volt. [5] A gyenge és erős igék közötti különbség a múlt idő ( preterit ) képződésének módjában van: az erős igék megváltoztatják a gyökér magánhangzóját, míg a gyenge igék utótagot ( þ , d vagy t ) adnak hozzá. [9] A késő ósvéd nyelvben a ragozási rendszer leegyszerűsödött, és megszűnt az igék megegyezése az alany személyében és számában.
Erős igékAz alábbiakban a bīta (harapás), biūþa (ajánlat), værþa (lesz), stiæla (lop), mæta (mér) és fara (menni) igék ragozása látható. [9]
Erős igék | ||||||
---|---|---|---|---|---|---|
I. csoport | csoport II | csoport II | IV. csoport | V. csoport | csoport VI | |
Főnévi igenév | bita | biūþa | værþa; Varya | st(i)æla | m(i)æta | fara |
Múlt idejű melléknévi igenév | bitin | buþin | (v)urþin | sztulin; stolin | m(i)ætin | farin |
Jelen idejű melléknévi igenév | bitande | biūþande | værþande | stiælande | mætande | farande |
Jelen idejű jelző | ||||||
iak/jaek | cséplőmunkás | bizuer | værþer | stiæler | maeter | messzebbre |
þū | cséplőmunkás | bizuer | værþer | stiæler | maeter | messzebbre |
han/hōn/þæt | cséplőmunkás | bizuer | værþer | stiæler | maeter | messzebbre |
vi(r) | bitom | biūþom | værþom | stiælom | mætom | farm |
ī(r) | bitin | biūþin | værþin | stiaelin | maethin | farin |
þē(r)/þā(r)/þē | bita | biūþa | værþa | stiæla | mæta | fara |
Múlt idő jelző | ||||||
iak/jaek | tét | mindkét | fajta | acél- | mat | forr |
þū | bett | bøþt | változat | stalt | árboc | erőd |
han/hōn/þæt | tét | mindkét | fajta | acél- | mat | forr |
vi(r) | bitum | buum | v)urþom | stalom | matom | tól től |
ī(r) | bitin | buþin | (v)urþin | sztálin | matin | be |
þē(r)/þā(r)/þē | bitu | buyu | (v)urþo | stalo | mato | fōro |
Jelen kötőszó | ||||||
iak/jaek | harapás | bize | værþe | stiæle | mæte | viteldíj |
þū | harapás | bize | værþe | stiæle | mæte | viteldíj |
han/hōn/þæt | harapás | bize | værþe | stiæle | mæte | viteldíj |
vi(r) | bitom | biūþom | værþom | stiælom | mætom | farm |
ī(r) | bitin | biūþin | værþin | stiaelin | maethin | farin |
þē(r)/þā(r)/þē | bitin | biūþin | værþin | stiaelin | maethin | farin |
Múlt kötőszó | ||||||
iak/jaek | biti | bui | v)urþe | állott | társ | szabad |
þū | biti | bui | v)urþe | állott | társ | szabad |
han/hōn/þæt | biti | bui | v)urþe | állott | társ | szabad |
vi(r) | bitum | buum | v)urþom | stalom | matom | tól től |
ī(r) | bitin | buþin | (v)urþin | sztálin | matin | be |
þē(r)/þā(r)/þē | biti(n) | bui(n) | (v)urþin | sztálin | matin | be |
Kötelező hangulat | ||||||
þū | harapás | bize | værþ | stiæle | mæte | viteldíj |
vi(r) | bitom | biūþom | værþom | stiælom | mætom | farm |
ī(r) | bitin | biūþin | værþin | stiaelin | maethin | farin |
A gyenge igék négy osztályba sorolhatók: [5]
A négy ragozás mellett a gyenge igék a múlt idejű végződéstől függően a következő három osztályba sorolhatók: [5]
Az alábbiakban egy táblázat a személyes névmások ósvéd nyelvében : [5] [10]
Egyedülálló | Többes szám | |||||
---|---|---|---|---|---|---|
1 személy | 2 fő | 3. személy férfi/nő/vö. | 1 személy | 2 fő | 3. személy férfi/nő/vö. | |
Manó. | iak, jaek | zu | han/hon/þæt | vi(r) | én(r) | þe(r) / þa(r) / þe, þøn |
Rod.p. | min | vékony | hans / hænna(r) / þæs | var(a) | iþer, iþra | þera / þera / þera |
Adatok p. | mæ(r) | þæ(r) | hanum / hænni / þy | os | iþer | þem / þem / þem |
Win.p. | mik | yik | han / hana / þæt | os | iþer | þa / þa(r) / þe, þøn |
Az egytől négyig tartó számok mind a négy esetben és három szám esetében elutasításra kerülnek. A táblázat a névelő eset alakjait mutatja. A négynél nagyobb számok nem csökkennek. [5]
Régi svéd | svéd | Régi svéd | svéd | ||
egy | ēn, ēn, ēt | en, ( dialect. f. e, ena), ett | tizenegy | ællivu | Elva |
2 | twē(r), twār, tū | två, tu | 12 | tolf | tolv |
3 | þrī(r), þrēa(r), þrȳ | tre | 13 | þrættān | tretton |
négy | fiūri(r), fiūra(r), fiughur | fyra | tizennégy | fiughurtan | fjorton |
5 | fǣm | fem | tizenöt | fǣm(p)tan | femton |
6 | szæx | szex | 16 | sæxtān | sekrestyés |
7 | ül | sju | 17 | szitán | sjutton |
nyolc | atta | etta | tizennyolc | atertan | arton ( arch. aderton ) |
9 | nio | nio | 19 | nitān | nitton |
tíz | tio | tio | húsz | tiughu | tjugo |
A 21-29, 31-39 stb. számok a következőképpen alakulnak: ēn ( twēr , þrīr stb.) ok tiughu , ēn ok þrǣtighi stb. [5]
Régi svéd | svéd | Régi svéd | svéd | ||
harminc | þrǣtighi | trettio | 70 | sitighi | sjuttio |
31 | ēn ok þrǣtighi | trettioett | 80 | attatighi | Attio |
40 | fiuratighi | firtio | 90 | niotighi | nittio |
ötven | fǣmtighi | femtio | 100 | hundraþ | hundra |
60 | s(i)æxtighi | sextio | 1000 | þūsand | tusen |
Az ósvéd szórend az összetett igerendszer miatt szabadabb volt, mint a modern nyelvben. A tárgy elhagyható, hasonlóan az olyan nyelvekhez, mint a spanyol vagy a latin , mivel az ige szerkezete már minden szükséges információt közölt.
A névleges csoportban a definíció a genitivusban állhat a definiálandó szó után és előtt is, vagyis mondhatjuk házát és házát is . Ugyanez vonatkozik a névmásokra és a melléknevekre is. A késő ósvéd nyelvben a genitív attribúció sokkal ritkább lett, és szinte mindig a definitív elé helyezik. Bár ez ismét minden dialektusban előfordult ( például Västgötska ). [tizenegy]
Ez egy részlet a Gotlandi Törvényből ( Västgötalagen ), a legrégebbi folyamatos svéd szövegből. A 13. században állították össze, és az ósvéd nyelv kialakulását jelzi.
Régi svéd :
Dræpær maþar svænskan man eller smalenskæn, innan konongsrikis man, eigh væstgøskan, bøte firi atta ørtogher ok þrettan markær ok ænga ætar bot. […] Dræpar maþær danskan man allæ noræn man, bøte niv markum. Dræpær maþær vtlænskan man, eigh ma frid flyia vagy landi sinu oc j æth hans. Dræpær maþær vtlænskæn prest, bøte sva mykit firi sum hærlænskan man. Præstær skal i bondalaghum væræ. Varþær suþærman dræpin ællær ænskær maþær, ta skal bøta firi marchum fiurum þem sakinæ søkir, ok tvar marchar konongi.Modern svéd :
Dräper man en svensk eller en smålänning, en man ifrån konungariket, men ej en västgöte, så bötar man tretton marker och åtta örtugar, men ingen mansbot. […] Dräper man en dansk eller en norrman bötar man nio marker. Dräper man en utländsk man, skall man inte bannlysas utan förvisas till sin ätt. Dräper man en utländsk präst bötar man lika mycket som för en landsman. En präst räknas som en fri man. Om en sörlänning dräps eller en engelsman, skall han böta fyra marker till målsäganden och två marker till konungen.Ez a IX . Erikről szóló szöveg (szül . kb. 1120 - † 1160. május 18. ) megtalálható a Codex Bureanusban, amely a 14. század közepéről származó régi svéd kéziratok gyűjteménye. [12]
Hǣr viliom wī medh Gudz nādhom sighia medh faam ordhom aff thø̄m hælgha Gudz martire Sancto Ērīco, som fordum war konungher ī Swērīke. Bādhe aff ǣt ok ædle han war swā fast aff konunga slækt som aff androm Swērīkis høfdingiom. Sidhan rkit var v̄tan forman, ok han var kiǣr allom lanzins høfdingiom ok allom almōganom, thā valdo thē han til konungh medh allom almōghans gōdhwilia, ok sattis hedherlīca ā konunghx Upsala.skandináv nyelvek | |||||
---|---|---|---|---|---|
Sziget alcsoport | |||||
Kontinentális alcsoport |
| ||||
Köztes alcsoport | Elfdalian |