| Beorthnot, Beorthelm fia hazatér | |
|---|---|
| Beorhtnoth Beorhthelm fiának hazatérése | |
| A darab első önálló kiadásának borítója (1991) | |
| Műfaj | játék |
| Szerző | John Ronald Reuel Tolkien |
| Eredeti nyelv | angol |
| írás dátuma | 1945 |
| Az első megjelenés dátuma | 1953 |
| Előző | Giles of Ham gazda |
| Következő | gyűrűk Ura |
A Beorhtnoth Hazatérés Beorhthelm fia J.R.R. történelmi darabja . _ _ _ _ _ Az akció a 10. század végén játszódik Angliában , nem sokkal azután, hogy a maldoni csatában a vikingek legyőzték az angolszász csapatokat . A darab cselekménye Torthelmről és Tidwaldról mesél, az angol szolgákról, akik azért jöttek a csatatérre, hogy megtalálják gazdájuk, Beortnot holttestét ..
"Beorthnot, Beorthelm fia visszatérése" a Maldoni csata című óangol vers folytatásaként készült". A darabot egy előszó egészíti ki, amelyben Tolkien kifejti történelmi hátterét, valamint egy esszé az angolszász afermod szóról , amelyet a maldoni csata szövegében Beorthnoth karakterének megjelölésére használnak, és amelynek pontos jelentése nincs meghatározva. .
A darab, amely "a régi angol alliteratív vers modern analógja" [1] , 991. augusztus 10-én játszódik az essexi Maldon város közelében . Két szolgának, Torthelmnek és Tydwaldnak, az Ely-apátság szerzeteseinek a feladata, hogy megtalálják Beorthnot, Essex földbirtokosának holttestét , aki vezette az angolokat a csatatéren, és ott halt meg. A szereplők személyisége nagyon eltérő. A "fiatal romantikus" Torthelm ("Totta") egy papnövendék fia , aki szereti az ősi hősi dalokat, míg a "gyakorlatias öreg paraszt" Tidwald ("Tida") inkább a józan észre támaszkodik [2] [1] .
Mielőtt megtalálják Beorthnothot, a szolgák felmérik a csatateret, és azonosítják sok honfitársuk holttestét. A szekerükhöz visszatérve martalócokat vesznek észre. Torthelm azt gondolva, hogy vikingekkel van dolga, megöli egyiküket Beorthnoth kardjával; Tydwald rosszallóan reagál erre a tettre, és megakadályozza, hogy Torthelm folytassa az ilyen akciókat. Útközben elmagyarázza társának a brit vereség okait: Beorthnoth büszkesége miatt lehetővé tette, hogy a nagyobb számú betolakodó akadálytalanul átkelhessen a Blackwater folyón.a csata megkezdése előtt, feladva ezzel a terep előnyét [3] [4] .
A Tidwald által vezetett kocsi Ely felé tart . Torthelm, aki elaludt Beortnoth teste mellett, álmában kimondja azokat a szavakat, amelyeket Beortvold angol harcos mondott a maldoni csata utolsó részében [3] :
|
Legyél szigorúbb, zászló, repülj magasabbra, |
A szív merészebb lesz, a cél keményebb, |
Hige sceal þe hearra, heorte þe cenre, |
A darab azzal ér véget, hogy az Ely-apátság szerzetesei eléneklik a Dirige temetési imát . Egy ismeretlen hang rímes versben szólal meg , ami a teljes szövegben csak egyszer fordul elő, ami a szerző szerint "mintha a heroikus alliteratív dalmód közeli végét jelezné " [2] . Ezek a sorok a Liber Eliensis 12. századi krónikájának verseinek parafrazált idézetei.”, amelyeket Nagy Kánú királynak tulajdonítanak [2] [5] :
|
Szomorúak a feketék dalai Elitől. |
Sajnos énekelnek, az Ely-sziget szerzetesei! |
Tolkien az 1930-as évek első felében kezdett dolgozni A maldoni csata folytatásán. A "Pudda" (Torthelm) és a "Tibba" (Tidwald) karakterek között két párbeszédvázlat létezik, amelyeket 1930 és 1933 között írtak rímes versben. Az egyik ilyen töredék a „Vándorlás” című vers [6] [7] első kéziratának hátoldalára van írva . A Tolkien életrajzírója, Humphrey Carpenter szerint, a darab szerkesztése 1945-re fejeződött be [1] . Az Oxfordi Egyetem Bodleian Könyvtárában őrzik a mű különböző kézzel írt vázlatait és a végleges gépiratot, amelyet 1953 februárjában vagy márciusában küldtek el a kiadónak [8] [9] .
A darabot először 1953 októberében publikálták az Essays and Studies tudományos folyóirat 6. számában az Angol Szövetség tagjai [10] . A szerző a műalkotás tudományos publikációba való beillesztésének szándékát kifejtve megjegyezte [11] :
Ezt a darabot, amely valamivel nagyobb volumenű, mint az óangol vers részlete, amely lendületet adott a megalkotásának, verses játéknak fogták fel, és pontosan költészetként kell megítélni. De ahhoz, hogy igazolja helyét az Esszék és tanulmányok között, azt javaslom, hogy legalább némi ítéletet kell tartalmaznia az óangol vers formájával és tartalmával kapcsolatban (és kritikusairól is). Ebből a szempontból ez a darab, mondhatni, az eredeti 89. és 90. sorának részletes kommentárja...
- Tolkien J.R.R. Bjorthnot visszatérése, Bjorthelm fia // A hobbit, avagy oda és vissza . Tom Bombadil kalandjai és más történetek / Per. angolról. M. KamenkovichA Beorthnot visszatérését Tolkien különböző írásainak gyűjteményei újranyomták, köztük a Tolkien-olvasó ( 1966 ), a Versek és történetek ( 1980 ) [12] és a Fa és levél ( 2001 ) [13] . Az 1991-es maldoni csata 1000. évfordulójára a darab külön kiadása jelent meg 300 példányos limitált kiadásban [14] [15] [16] . A Tolkien Studies egyik számában” 2007-től a mű korai verzióinak vázlattöredékeit közöljük [17] .
Beorthnot, Beorthelm fiának visszatérését holland , spanyol , olasz , orosz , francia , cseh , svéd és japán nyelvre fordították le [ 18] . Oroszul a könyv először 1993-ban jelent meg a "Tales" gyűjteményben, Arkady Zastyrts fordításában [19] . Ezt követően Marija Kamenkovics és Vlagyimir Tyihomirov fordításai jelentek meg [20] .
Az "Ofermod" esszé-kommentárban Tolkien kijelenti, hogy A maldoni csata elemzése gyakran a 312-313. sorig nyúlik le (Torthelm álmában idézi), míg a 89-90. sorok ugyanilyen fontosak a vers megértéséhez:
|
Ða se eorl ongan for his ofermode |
akkor a gróf uralkodó büszkeségében tulajdonképpen teret engedett |
majd a gróf a fékezhetetlen büszkeség késztetésében átadta a földet az ellenségnek, amit nem lett volna szabad megtenni. |
Tolkien szerint ez a kifejezés a költő valódi érzését tükrözi Beorthnot cselekedetével kapcsolatban, amit nem helyesel. A költő elítéli Beorthnot ajánlatát – a „fékezhetetlen büszkeséget” [comm. 1] , ami miatt engedett a vikingek tisztességes harcra vonatkozó követelésének [22] . Tolkien megjegyzi, hogy az afermod szó egyetlen más említése a régi angol irodalomban (a „ Genesis B ” című versben”) [23] [24] Luciferre utal . A hősies angolszász hagyományok hatására Beorthnoth nem megfelelő lovagiasságot tanúsít, és kettős hibát követ el. Egyrészt elhanyagolja kötelességét, amely kizárólag abból áll, hogy meg kell állítania a betolakodókat. Másrészt feláldozza népe életét, amihez nincs joga: „a szuverént lovagjai tettei dicsőíthetik, de odaadásukat nem használhatja a javára, és nem veszélyeztetheti őket pusztán a kedvéért. saját dicsőítéséről” [22] . Tolkien párhuzamot von az uralkodó hősiességének és beosztottjaival kapcsolatos felelősségének gondolataival a Beowulf című verseiben ( kritizálja Beowulf azon döntését, hogy egy az egyben szembenéz a sárkánnyal, aminek következtében a nép elveszíti uralkodóját), valamint Sir Gawain és a Zöld lovag . Megemlíti a Beowulf 3077-3078. sorát, mint a maldoni csata illő epigráfiáját: Oft sceall eorl monig anes willan wraec adreogan ("Egy ember akaratából sok szenvedést kell szenvedni") [22] .
Az irodalomtudósok általában egyetértenek abban, hogy Beorthnoth visszatérésében Tolkien elítéli az északi hősi ideált. Thomas Honegger, miután tanulmányozta a mű vázlatait, megjegyzi, hogy a szerzőt különösen az érdekelte, hogy Beorthnot büszkeségét negatív színben mutassa [25] . George Clarke arra is felhívja a figyelmet, hogy a maldoni csata Tolkien-értelmezése „megrója” Beorthnothot büszkesége miatt, és általában elítéli a hírnév és anyagi gazdagság hajszolásának angolszász hősi eszméit [26] . Jane Chance azt javasolja, hogy a "Beorthnoth, Beorthelm fia visszatérése" az " Aotru és Itrun balladája " ( 1945 ), a " Farmer Giles of Ham " ( 1949 ) és az "Imram" ( 1955 ) költemény művek sorozata legyen. amelyben Tolkien a középkori germán hősi értékek hiányosságaira hívja fel a figyelmet. Lord Aotru az Aotru és Ythrun balladájából és Ambrosius Aurelian király a Giles farmerből Beorthnoth ajánlatához [27] hasonló büszkeséget mutat .
Mary Bowman középkori irodalomtudós azt állítja, hogy Tolkien munkáiban "rehabilitálja" az északi hősi szellemet. Felidézi saját metaforáját az északi hősi szellemre, mint egy „ötvözetre”, amely a mások javát szolgáló önzetlen bátorság („arany”) és a gazdagság és hírnév (az ötvözet fő összetevője) önző, vakmerő hajsza kombinációjából áll. Bowman szerint Tolkien szükségesnek tartotta a heroikus kód "megtisztítását", leválasztva belőle a "fékezhetetlen" és a túlzott büszkeség önző, pusztító elemét, miközben megőrizte a bátorság "aranyját" [28] .
A kutatók azt is megfigyelték, hogy Beorthnoth visszatér Tolkien legendáriumára milyen hatást gyakorolt. George Clarke szerint Tolkien északi hősi elképzelései a Gyűrűk Urában a Frodó iránti megingathatatlan, önzetlen odaadással Samwise Gamgee alakjában jelennek meg : Sam az „igazi hős” példája, egyfajta „anti-Beorthnot” " [29] . Továbbá Mary Bowman úgy véli, hogy Sam és Bilbó rendelkezik azzal a „megtisztított” hősiséggel, amelyet Tolkien a Beorthnoth visszatér [28] című művében ábrázolt . A tudósok más párhuzamot is találnak A Gyűrűk Urával: Alexander Bruce például úgy véli, hogy Gandalf , aki elzárja a Balrog útját a moriai hídon , elkerüli Beorthnoth taktikai hibájának megismétlését, aki felszabadította a hídfőt az ellenség számára [30] . Lynn Forest-Hill pedig megjegyzi a Beortnot és Boromir hasonlóságot [31] .
Tolkien álláspontja ellentétben áll a vers akkoriban általánosan elfogadott értelmezésével, amely szerint a 312-313. sorok azt jelzik, hogy Beorthnoth hősiességét dicsőíti, nem ítéli el a szerző. Véleményét a maldoni és beowulfi csata számos tudósa elfogadta, de egyes tudósok megkérdőjelezték: Thomas Shippey "tendenciálisnak és személyesnek" nevezi [32] , a pogányság hősi szelleme és a Keresztény értékek, amelyekhez Tolkien ragaszkodott [33] . Michael Drouthasonló véleményt fogalmaz meg: tarthatatlannak tartja Tolkien értelmezését, ugyanakkor úgy véli, hogy érdekes szubjektív olvasata a versnek. Draut szerint a The Return of Beorthnoth fő érdeme, hogy a darab "az [angolszász] kultúra részleteinek, feszültségeinek és ellentmondásainak sokkal komolyabb megfontolására ösztönzi a kutatókat" [34] .
A pogány hagyományok és a keresztény értékek közötti ellentmondások tükröződnek a főszereplők világképében. Torthelm ( OE Torhthelm - "fényes sisak") ugyanaz az angolszász hősi hagyomány hatott rá, amely arra kényszerítette Beorthnothot, hogy feladja taktikai előnyeit a csata során. A karakter képében a szerző az óangol költészetet képviseli, beleértve azokat a témáit is, amelyek a parancsnokot katasztrofális lépésre lökték – hiányzott neki az ellenséges hadsereg, mert „azt hitte, hogy a papok dalokat fognak énekelni nemességéről” [35] [3] . Tolkien beépítette a darabba a harcos Beortwold szavait az eredeti versből, amelyeket a csatatéren mond ki („Legyél szigorúbb, zászló, rai magasabbra, szív, vedd bátorságodat – szálljon le az erőd” [3] ), de más kontextusban idézi őket: Torthelm álmába helyezi őket, saját szerzői verssorokkal kiegészítve, ezért a vers sorai „pogány vagy akár manicheus ” jelleget kapnak [36] :
|
A szellem nem száguld, a lélek nem lankad, |
Az elme nem lankad, sem a hangulat, bár eljön a végzet, |
A "Tidwald" név pedig a karakter pragmatikus jellegének megfelelően "idő őrzőjét" jelenti: rájön, hogy Anglia pogány korszaka véget ért. Tiwald részben keresztény tulajdonságokat testesít meg, irgalmat és szánalmat mutat a bűnözők iránt. Hiányzik azonban a remény , hogy valóban keresztény hős lehessen: a jövőről azt mondja, hogy "munka és veszteségek várnak ránk, harcok és hétköznapok, küzdelem és bánat, míg elmúlik a világ arca" [5] .
Paul Kocher amerikai irodalomkritikusTorthelm és Tidwald ellentétének egy másik jellemzőjét veszi észre. Véleménye szerint az utóbbi folyamatosan cáfolja az előbbiek kísérleteit a csata idealizálására, ezzel is kifejezve magának Tolkiennek, az első világháborús ellenségeskedés résztvevőjének a háborújáról a véleményét [37] .
A darabot nem szánták színpadra [22] . 1954 első felében Tolkien levelet küldött Percy Howard Newby producernek , amelyben azt javasolta, hogy a The Return of Beorthnot című filmet alakítsák át rádióműsorrá , amelyet a BBC sugározhatna a maldoni csata júliusi évfordulóján. Ennek eredményeként Rainer Heppenstall munkája alapjánprodukciót adtak elő és sugározták a BBC harmadik műsorában 1954. december 3-án és 1955. június 17-én. Tolkien bírálta ezt az adaptációt a színészek alkalmatlansága miatt, akik "teljesen figyelmen kívül hagyták az alliteratív verset, és úgy mondták el, mintha egy közönséges jambikus pentaméter lenne " [1] [14] .
A The Return of Beorthnot című filmről hangfelvétel is készült, amelyet maga Tolkien készített – amelyben az összes szereplőt megszólaltatta, miközben hangeffektusokat adott hozzá. Ezt a felvételt, kiegészítve Christopher Tolkien "Ofermod" című színművének és esszéjének felolvasásával , 1992-ben Harper Collins hangkazettán adták ki [38] .
| John Ronald Reuel Tolkien művei | |||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| Művészeti |
| ||||||||||||
| Posztumusz művészi |
| ||||||||||||
| Akadémiai |
| ||||||||||||
| Posztumusz akadémikus |
| ||||||||||||