Alliteráció ( lat. ad - to, + lat. lit(t)era - betűvel) [1] - egy vers hangszervezésének technikája , amely azonos vagy hasonló mássalhangzók ismétlődéséből áll a szavak kezdő szótagjaiban ( szemben a rímmel mint a végződések összhangjával) . Leegyszerűsített értelemben - hasonló mássalhangzók bármilyen ismétlése. A vonal ritmusának és hangrögzítésének hangsúlyozására szolgál, valamint további visszhangokat hoz létre a szavak között, jelentésben korrelálva azokat. ( Ostrom! támadás! gonosz hullámok, / Mint a tolvajok , mássz be az ablakokon. Puskin, a bronzlovas).
Különösen szembetűnő, ha az ismétlődő mássalhangzók hasonló helyet foglalnak el egy szótagban, szóban, sorban, és akkor is, ha a hanghasználat átlagos gyakoriságát a szöveg egy szegmensében vagy annak teljes hosszában túllépik.
Az orosz versekben az alliterációt általában megkülönböztetik a szójátékoktól , a paronomáziától , a költői etimológiájú figuráktól, a morfémák ismétlődésétől . Az alliteráció speciális típusa a tautogram .
Sok közmondás és mondás az alliterációra épül ( Meli, Emelya, a te heted ), valamint a nyelvforgatásra ( Vegyél egy halom csúcsot ) [2] .
Száz évig
nőünk
öregség nélkül.
Évről évre
nő
a bátorságunk .
Dicséret,
kalapács és vers,
az ifjúság országa.
És akkor egy mandolin hangjára kimész
a völgy ködébe,
Nyugtalanul várni valakire
a lassú gavot körben ...
És őrült, felborzolja a haját,
Megzavarja a sötétség jelentése,
Szégyellj egy rossz
hülye mesével rólam.
Nadya Ványa
a kanapén .
Egy gorilla jött ki hozzájuk, A gorilla beszélt hozzájuk, A
gorilla beszélt
hozzájuk,
Elítélték.
A külföldi irodalomban az alliteráció az azonos vagy homogén mássalhangzók csak a szó elején történő ismétlődése, ami az irodalmi mássalhangzók speciális esete , ahol az ilyen mássalhangzók a szó bármely részében ismétlődnek.
Példa az alliterációra a külföldi irodalomban: f ew f locked to the fight .
A levegő b léw , a fehér f oam f lew , A f urrow szabadon ment ; _ Mi voltunk az elsők , akik valaha is felbukkantak Abba a néma s ea .(Samuel Taylor Coleridge, Az öreg tengerész meséje, második rész)Példa az irodalmi összhangra a külföldi irodalomban: m a mm als na m ed Sam .
A r ma vi r umque cano, T r oiae qui p rimus ab o r is (Vergilius, Aeneis)Az alliterációs verset széles körben használták az ógermán és ókelta költészetben, például az Elder Eddában .
![]() |
|
---|---|
Bibliográfiai katalógusokban |
|