Boldog windsori feleségek

Boldog windsori feleségek
Windsori víg feleségek

az 1602-es kiadás címlapja
Műfaj komédia
Szerző William Shakespeare
Eredeti nyelv angol
írás dátuma 1597
Az első megjelenés dátuma 1602
Wikiforrás logó A mű szövege a Wikiforrásban
 Médiafájlok a Wikimedia Commons oldalon

A Windsori víg feleségek William Shakespeare ötfelvonásos  vígjátéka . 1597 -ben íródott , 1602 -ben jelent meg . Az akció Windsor városában és környékén játszódik .

Ez az egyetlen Shakespeare-darab, amelyben az akció Erzsébet királynő korában játszódik, és a szereplők többsége az angol társadalom középosztályának képviselője.

Alkotás és kiadás története

A darabot 1602. január 18-án vették fel a "Nyomdászok és Könyvkiadók Céhének nyilvántartásába"; 1602 -ben jelent meg először , a szöveg jelentős torzításával, „Rendkívül szórakoztató és nagyon szellemes vígjáték Sir John Falstaffról és a windsori víg feleségekről” címmel. Tartalmazza Sir Hugh walesi lovag, Shallow bíró és bölcs unokaöccse, Mr. Slender különféle mulatságos bohóckodásait. Pisztoly zászlós és Nimes tizedes üres kérkedésével. William Shakespeare írása. Hogyan végezték nem egyszer a tiszteletreméltó Lord Chamberlain szolgái, mind Őfelsége jelenlétében, mind más helyeken . A második kiadvány (egyben kvartó) 1619 -ből való , ez a kiadás az első összes hibáját reprodukálja. A darab szövegét torzítások és kihagyások nélkül csak 1623 -ban nyomtatták ki (fólió).

Karakterek

Sir John Falstaff , Fenton (fiatal nemes ), Shallow ( bíró ), Slender (Shallow bíró unokaöccse), Ford és Page (windsori polgárok), William (Page fia), Sir Hugh Evans ( plébános , walesi születésű ), Caius ( orvos ) , francia ), a harisnyakötő fogadó mestere, Bardolph, Pistol, Nim ( Falstaff kísérete ), Robin ( Falstaff oldala ), Simple ( Slender szolgája ), Rugby (Caius szolgája), Mrs. Ford, Mrs. Page, Anna Page (lánya) Mrs. Page) , Mrs. Quickly, Page szolgái, Ford stb.

Összegzés

Ebben a darabban ismét feltűnik a kövér lovag, Sir John Falstaff és " IV. Henrik " néhány más komikus szereplője : Sekély bíró, Pisztoly, Falstaff oldala, a részeg Bardolph.

Falstaff Windsorba érkezik, nagyon kevés pénze van, és úgy dönt, hogy plusz pénzt keres két gazdag férjes nővel - Mrs. Forddal és Mrs. Page-el. Falstaff úgy dönt, hogy szerelmes leveleket ír a nőknek, kijelöl nekik egy randevút, és megkéri szolgáit - Pistol-t és Nimest -, hogy vigyék el a leveleket a nőknek. Ők azonban visszautasítják, és Falstaff, elűzve őket, kénytelen az oldalával együtt átadni a leveleket. Nim és Pistol sértettségében úgy döntenek, hogy kiadják Falstaffot Mrs. Ford és Mrs. Page férjének.

Eközben Mrs. Page lánya - Anna Page - három férfit próbál elérni: Caiust, Slendert és Fentont. Mrs. Page feleségül akarja venni a lányát Dr. Caiushoz, Mr. Page pedig Slendert. Anna maga is szerelmes a fiatal Fentonba, de a lány szülei ellenzik ezt a házasságot, mivel Fenton túlélte a lehetőségeit, és elpazarolta egész vagyonát. Hugh Evans lelkipásztor megpróbálja igénybe venni Mrs. Quickly (Doktor Caius szobalánya) támogatását Slender udvarló Annában, de Dr. Caius rájön, és párbajra hívja a pásztort.

Eközben Pistol és Nim elmondja Mrs. Ford és Mrs. Page férjének Sir John terveit a feleségükön és a pénztárcájukon. Megjelenik a Garter Inn tulajdonosa, Shallow bíró kíséretében, aki meghívja Mr. Page-t és Mr. Fordot, hogy nézzék meg Dr. Caius és Sir Hugh párbaját. A párbaj második tagja a szálloda tulajdonosa, és még egy helyet is kijelölt a párbajnak – mindegyik ellenfélnek megvan a maga. Annak érdekében, hogy megtudja Falstaff feleségével kapcsolatos terveit, Ford megkéri a fogadóst, hogy mutassa be Falstaffnak Mr. Brook néven.

Amikor Mrs. Ford és Mrs. Page megkapja Falstaff leveleit, mesélnek egymásnak, és nagyon gyorsan arra a következtetésre jutnak, hogy a levelek teljesen megegyeznek. A nők úgy döntenek, hogy leckét adnak Sir Falstaffnak, és úgy tesznek, mintha beleegyeznének a találkozásba.

Mindez nagy bajt okozott Falstaffnak . "Broke" elmondja Falstaffnak, hogy szerelmes Mrs. Fordba, de ezt nem ismerheti el neki, mivel túlságosan erényes. És ráveszi Falstaffot, hogy egyeztessen találkozót Mrs. Forddal, hogy elítélje feleségét hűtlenségért. Falstaff dicsekszik neki, hogy már megbeszélték a találkozót, és amint Mr. Ford kimegy a házból, ő, Falstaff, találkozik Mrs. Forddal. Mr. Ford dühös, és azt tervezi, hogy megleckézteti feleségét azzal, hogy hazajön Mrs. Ford és Falstaff randevújára.

A gyanútlan Falstaff a megbeszélt órában Mrs. Fordhoz érkezik. Azonban nem kell sokáig kedvesnek lennie, mert megjelenik Mrs. Page, és megegyezés szerint figyelmezteti Mrs. Fordot, hogy Mr. Ford visszatér a házba. Hogy Falstaff ne kapja el a tekintetét, a nők úgy döntenek, hogy egy szennyeskosárba rejtik, és a tetején piszkos vászonnal takarják be. Amíg Mr. Ford átkutatja a házat, a szolgák kiveszik a kosarat, és a tartalmát az árokba dobják. Falstaff azonban úgy gondolja, hogy a nők csak játszanak vele, és nem hátrál meg. A szállodájában Falstaff levelet kap Mrs. Fordtól, amelyben meghívja, hogy jöjjön el a házába, amikor a férje távol lesz. Amint Falstaff visszatért Mrs. Fordhoz, Mrs. Page bejelenti, hogy Mr. Ford visszatér. A nők ugyanabba a szennyeskosárba akarják rejteni Falstaffot, de Sir John már nem egyezik bele, és az egyik szobalány nagynénjének ruhájába öltözik, amit Ford úr nem bír elviselni.

Közben Mr. Ford valóban visszatért a házba, és azonnal a szennyeskosárhoz rohant. Az ágyneműn kívül azonban nem volt ott semmi. Miután az egész házat átkutatta, Mr. Ford rábukkant a házból kilépni próbáló szolgáló nénijére, aki szívében bottal veri a képzeletbeli öregasszonyt, hogy az öregasszony elmeneküljön a házból.

A végén a hölgyek elmesélik a férjüknek, hogyan trükköztek Sir Johnnal, és együtt úgy döntenek, hogy akkora tréfát játsszanak vele, hogy az egész város nevetni fog. A nők ismét meghívják Falstaffot egy éjszakai randevúra a Windsori erdőbe. Falstaffnak Gern vadász szellemének kell beöltöznie, a manóknak és tündéreknek öltözött fiatalok pedig egy lelkész vezetésével megijesztik, és bevallják egy lovag méltatlan viselkedését. A tündérek királynőjének szerepét Annára bízzák. Mr. Page megkéri Annát, hogy viseljen fehér ruhát, mert Slender tőle ismeri fel, lophat és titokban férjhez megy Mrs. Page-től. Azonban Mrs. Page és Dr. Caius is ezt akarja tenni, amiért megkérik Annát, hogy viseljen zöld ruhát. Annának viszont megvannak a maga tervei erre az estére, amiről csak Fenton tud.

És most Falstaff vadásznak öltözve, szarvakkal a fején, éjszaka bejön az erdőbe. Mindkét hölgy megjelenik. De nem lehet beszélgetést kezdeményezni, mert rövid jókedvváltás után mindenütt vadászkürt hallatszik. A hölgyek úgy tesznek, mintha megijednének, és elmenekülnek. Goblin, tündérek, manók veszik körül a megrémült Falstaffot, és gúnyolódni kezdenek vele. Eközben Slender megragadja a fehérben, Caius zöldben a tündért, azt hiszi, hogy ez Anna, és kihasználva az általános mókát és zűrzavart, elszalad velük az erdőbe.

Mr. és Mrs. Ford, Mr. és Mrs. Page leveszik a maszkjukat Falstaff előtt, és felfedik neki az igazságot magukról. Bár Falstaff zavarban van, egész jól tartja magát, mivel úgy gondolja, hogy megérdemel egy ilyen nyilvános bírálatot.

Ekkor Slender és Caius visszatérnek az erdőből, tündéreikről kiderült, hogy álruhás fiúk. Ugyanakkor megjelenik Anna és Fenton - sikerült összeházasodniuk, és most férj és feleség. Anna szüleinek nincs más választásuk, mint megáldani a fiatalokat. Mindenkit meghívnak az esküvőre, beleértve Falstaffot is.

Előadások

A vígjáték bemutatója 1597. április 27-én van: okirati bizonyítékok vannak arra, hogy a darabot Greenwichben, Szent György napján, a Harisnyakötő rend tiszteletére rendezett fesztiválon játszották [1] .

Produkciók Oroszországban és a Szovjetunióban

Falstaff szerepének előadói

A listán nem szereplő produkciók: James Quinn (1720-tól), John Henderson (1771-től), Samuel Phelps (1874), Ian Richardson (Stratford; rendező Terry Hands), Brewster Mason (1968), James Hackett (1832 - London, 1838 - New York).

Zenés színház

A Windsori víg feleségek cselekményén több operát készítettek különböző zeneszerzők:

Képernyőadaptációk

Orosz nyelvű fordítások

Fordítások:

Jegyzetek

  1. ↑ 1 2 Smirnov A. "A windsori víg feleségek" és Falstaff képe Shakespeare-ben
  2. ↑ [1] Premier a Vladimir Dráma Színházban
  3. ↑ DvHab.ru. A "Windsori víg feleségek" című darab (18+) . www.dvhab.ru Letöltve: 2017. március 11.

Irodalom

Linkek

  Ugrás a Wikidata elemre  Tematikus oldalak
Szótárak és enciklopédiák