| Velikopoliane | |
|---|---|
| Modern önnév | wielkopolania |
| áttelepítés | Nagy-Lengyelország |
| Nyelv | lengyel nyelv |
| Vallás | katolikusok |
| Tartalmazza | lengyelek |
| etnikai csoportok | Babimost - Medzyzhetsky Wielkopolyans , Dombruvtsy , Bambry , Biskupyans , Borovyatsy , Velensky Mazury , Dobzhynyatsy , Kalishans , Kuyavyans , Lubavyatsy , Paluchans , Khatzatlshay , Poznjankshshay , Poznjancshanys , Poznjancshanys |
| Eredet | rétek stb. |
Wielkopolyanie ( lengyel wielkopolanie ) - Nagy-Lengyelország lengyel történelmi régiójának lakossága , amelyet közös nyelvjárás, kulturális, mindennapi és egyéb jellemzők jellemeznek. A wielkopolyaiak alkotják az egyik fő lengyel néprajzi csoportot a malopolyiak , lencsitánok , szieradziak , sziléziaiak , mazovsánok és pomerániaiak mellett [5] [6] .
A múltban a velikopolyiak között akár harminc különböző, lengyel és nem lengyel származású helyi szubetnikai és etnográfiai csoportot különítettek el bizonyos etno-kulturális sajátosságok szerint, e csoportok egy része továbbra is tudatában van közös hovatartozásuknak és elszigeteltségüknek a a lengyelek fő etnikai tömbje napjainkig [7] [8] .
Nagy-Lengyelország történelmi területe azokat a területeket foglalja magában, amelyeket az ókorban a polánok Lechit törzse lakott . A "glade" elnevezést először a 9. századi bajor geográfus említette, a "Nagy-Lengyelország" ( lengyelül Wielkopolska , latinul Polonia Maior ) pedig 1257-ből szerepel a történelmi dokumentumokban. Nagy-Lengyelország nyelve és kultúrája eredetiségének kialakulása olyan tényezők hatására ment végbe, mint a régió politikai elszigeteltsége a többi lengyel területtől, földrajzi elhelyezkedés, természeti adottságok, népességvándorlás, a német államokhoz való közelség stb. Nagy-Lengyelország elszigeteltsége a Nagy-Lengyelországi Hercegség feudális határain, a Nemzetközösség közigazgatási határain belül , valamint 1815-1914-ben Poroszország (később egyesült Németország ) határain belül alakult ki. A német befolyás a régióban már régóta megnyilvánult – a német terjeszkedés a 13. században kezdődött, amikor Brandenburg elfoglalta a Nagy-Lengyelországgal szomszédos szláv területeket, és a német gyarmatosítókat Nagy-Lengyelország területére telepítette [9] .
Wielkopolskát és egyes régióit – elsősorban a vidéki területeken – a közös hagyományok, az ünnepi rítusok közös jellemzői, a lakástípus és a birtokrendezés sajátosságai, a konyha általános eredetisége és más hasonló néprajzi jellemzők jellemzik [10] [11 ] ] . A wielkopolska népet a nyelv sajátosságai is összekötik, beszédükben ilyen vagy olyan mértékben megmaradnak a Wielkopolska dialektus vonásai [12] .
Nagy-Lengyelország területén hagyományosan legfeljebb harminc különböző szubetnográfiai és etnográfiai csoportot különítettek el . Egy részük a régió őslakos lakossága, a másik része a Lengyelország más részeiről, elsősorban Sziléziából érkezett lengyel telepesek leszármazottai , a harmadik részük pedig más népek leszármazottai, akik a betelepítés után átvették a lengyel nyelvet és kultúrát. Nagy-Lengyelországba, e csoportok között voltak német gyarmatosítók leszármazottai ( bambergiek , hannoveriak), litván és orosz földekről ("tatárok"), Hollandiából ( Olendry ), Romániából ("románok") telepesek. ahogy a lemkosok és az ukránok a Visztula-akció részeként letelepültek . E csoportok egy része feloldódott a közös lengyel etnikai tömbben, mások továbbra is megőrzik szubetnikai öntudatukat és bizonyos kulturális és nyelvi sajátosságaikat [8] .
A velikopolyiak következő szubetnográfiai és néprajzi csoportjait különböztetik meg [7] [8] [13] :
Jan Stanisław Bysłon Wielkopolskát két csoportra osztotta: a tulajdonképpeni Wielkopolska és a Kuyavian. A Velikopolian csoport tagjaként megjegyezte Poznańt, Észak-Velikopolit, Kalishanokat, Kraintsyt , az erdőterületek lakóit (velno mazurok és erdészek) és más országokból érkező bevándorlók leszármazottait (erdészek, kazákok, khvalimiak, bambergiek). A Kuyavia részeként csak egy úgynevezett Borovyak erdőcsoportot vett észre [15] .
A modern Wielkopolska területén a helyi lakosok egy kis csoportja körében megfigyelhető a Wielkopolska etnikai identitás kialakulásának folyamata . Ez különösen a 2011-es lengyel népszámlálás eredményeiben tükröződik . E népszámlálás szerint néhány lengyel lakos Wielkopolskaként azonosította nemzetiségét. A Wielkopolskához való tartozását jelző 1515 lengyel állampolgár közül 468-an nevezték meg elsőként Wielkopolska identitását, 1047-en pedig másodikként. 380 magát Wielkopolskának nevező személy csak egy etnikai identitást, 1135 fő Wielkopolska mellett más etnikai hovatartozást, Wielkopolskán kívül 1109 személy pedig lengyel nemzetiséget [16] .
A wielkopolyiakat mint a lengyelek néprajzi csoportját már a 19-20 . század fordulóján megkülönböztették a lengyel etnosz kutatói ;
| Lengyelek és kasubok etnográfiai és szubetnikai csoportjai | |||
|---|---|---|---|
| Velikopoliane |
| ||
| Malopolyanye |
| ||
| Lencsitánok és szeradziak |
| ||
| sziléziaiak |
| ||
| Mazowshan | |||
| pomerániaiak |
| ||