Ћ (a szerb ábécé huszonharmadik betűje)

Ћ , ћ ( melynek ) a kiterjesztett cirill ábécé betűje, a szerb ábécé 23. betűje (a szerb che nevet lágyan ejtik, ellentétben a Ch betű kemény che nevével).

Leírás

Az ószláv ábécék közül csak a glagolita ábécében létezik: Ⰼ az ábécé 12. betűje , számértéke 30, és „derv”-nek hívják (ma már néha „gerv”-t írnak : st . Hogy mit jelent a „gerv” név, azt nem tudni pontosan: azok a változatok, amelyek ezt a szót a „sörény” származékaként értelmezik, nem elég meggyőzőek, ezért általában csak a H betű „féreg” nevének módosításának tekintik. Az óegyházi szláv nyelvben a Ћ egy lágy hangot ([g '] jelöl, amely [ th ] -be fordul át ) a görög kölcsönzésekben : cirill betűvel a dervi helyett a szokásos G-t írták, néha a lágyság jelével (a betű fölött vagy a következő és a között egy kerek sapka).

A cirill Ћ jel a 12. században keletkezett, és ahogyan azt hitték, egészen a 21. századig kizárólag a szerb írásokban használták, de A. A. Gippius és S. V. Mikheev ugyanezen századi glagolita ábécében fedezte fel a templom romjain. Angyali üdvözlet a Rurik -telepről [1] . A Balkánon az eredetileg a [g'], [d'] és a [j'] affrikátus közötti halk zöngés hangokat jelölő betű később átterjedt a lágy hangtalan [t'] és [h'] közé; a bosancsitában a [th] hangra és a lágyság jeleként is használták (román minta szerint: a lágyított betű előtt), lévén ezekben az utolsó szerepekben felcserélhető a yat betűvel ; végül az Angyali üdvözlet glagolita ábécéjének szerzője összekeverte a Zelo betűvel, amit az ónovgorodi dialektus fonológiájának sajátosságai magyaráznak : azokon a helyeken, ahol az ószláv írásmód szerint ⟨ѕ⟩/ ⟨Ⰷ⟩ ( sz. -szláv.  noѕѣ, segítség ) vagy ⟨ћ⟩/ ⟨ⰼ⟩ ( sz . szláv.  anћel, ћeona / ћeenna ) , a dialektusban ugyanúgy olvasható [г'] ( más orosz  láb, segítség , angyal, geona ; hasonlítsa össze a modern oroszokat: láb, segítség, angyal , Gyehenna) .

A cirill Ћ betű felirata eleinte szimmetrikus volt (Ꙉ, U-alakú vagy Λ-alakú talapzat fölött kereszt vagy függőleges vonal formájában), később a yat (Ѣ) felirathoz közeledett, eltérve a csak nyitott alapon.

A régi , szerb típusú polgári írásban a kis ћ követte az ѣ betű arányait, de a nagy Ћ megváltozott: felső része T-alakú lett, nem kereszt alakú. A Vuk Karadzic által rendezett szerb nyelv- és írásmódosítások eredményeként a zöngés affrikátus [j'] hangértéke átkerült egy speciálisan létrehozott Ђ betűbe , így a mai szerbben az Ћ csak egy zöngétlen alveolárist jelöl. -palatális hang [ʨ ] , amely hasonló a Ch orosz kiejtéséhez.

A 19. század  és a 20. század eleji szerb betűtípusokban a kis ћ betű képe eltávolodott az ѣ-alakú arányoktól, megközelítve a latin h-t: a vízszintes áthúzás eleinte csak egy egyenes vonal lett, a széleken nem voltak serifek; később a vonal fölé emelkedett (az eredeti áthúzás az m, p vagy g betűk vízszintes vonalának szintjén történt), az alsó ív pedig a latin h-ban elfoglalt pozícióba emelkedett. Ugyanezen korszak kurzív betűtípusaiban az ћ betű felső része gyakran hasonlít a latin f felső részére, jobbra lelógó „cseppel” (ami a yat képén szinte soha nem fordult elő). A nagybetűs Ћ felső része változatosabbá vált, így a jelenlegi betűtípusokban nem csak a T-alakja lehetséges, hanem az aszimmetrikus L-alak is, valamint minden köztes lehetőség.

A HTML -ben a nagybetűket vagy mintákkal, a kisbetűket pedig vagy mintákkal Ћírhatjuk . Ћћћ

Vegyes

A módosított Ћ betűt használták az első albán nyelvű „ meshari ” [2] nyomtatott könyvben .

Lásd még

• Cirill betűk listája

Jegyzetek

1. ↑ Gippius A. A. , Mikheev S. M. Graffiti feliratok az Angyali üdvözlet templomához Gorodischén: előzetes áttekintés (2019). Építészeti régészet. 1. szám Moszkva, 2019. P. 35–54.
2. ↑ Stanišić, Vanja, Az albán jezik szlovén íráshasználatának történetéből . Letöltve: 2012. február 10. Az eredetiből archiválva : 2021. január 9.. (határozatlan)

Irodalom

• Karsky E. F. Szláv Kirillov paleográfia / szerk. szerk. akad. V. I. Borkovszkij . - 2. kiadás, fakszimile . - L., M. (fax.): A Szovjetunió Tudományos Akadémiájától; "Nauka"-tól (fax), 1928, 1979 (fax). - S. 194. - 494 p. - 2700 példány.

Linkek

• Ћ a Scriptsource.org webhelyen 
• ћ a Scriptsource.org webhelyen