Az angol helyesírási reform olyan projektek sorozata, amelyek célja, hogy az angol szavak könnyebben írhatók legyenek, és a lehető legközelebb álljanak ezeknek a szavaknak a kiejtéséhez.
Minden alfabetikus írásrendszer középpontjában az úgynevezett " fonetikai elv " áll (más néven ábécé vagy ábécé-fonetikus ), amely szerint betűket és betűkombinációkat ( grafémákat ) használnak a szóbeli beszéd hangjainak ábrázolására. ( fonémák ) világosan megfogalmazott szabályok alapján [1] [2] . Az angol nyelv tanulásának egyik fő nehézsége a szavak helyesírása és kiejtése közötti jelentős eltérés - ugyanazt a betűt vagy betűkombinációt különböző szavakban másképp olvassák, és az olvasási szabályok nagyon sokak és tele vannak kivételekkel [Comm. 1] . Azok a gyerekek, akik fonetikusabb írásmódú nyelveket beszélnek, például spanyolul, olaszul, csehül vagy németül, egy év alatt elérik az angolul beszélő gyerekek szintjét, akik 2,5 évig tanultak olvasni [3] [4] .
A fonetikai elvtől való eltérés fő oka a szavak grafikus formájának történelmileg meghatározott kölcsönzése, az angol fonetikája figyelmen kívül hagyása, amely az angol lexikon vegyes eredetével kombinálva nagy eltéréshez vezet a helyesírás között. és a kiejtést ( Daniel Defoe az 1701-es "Tisztavérű angol " című versében ironikusan az angolt "szász-latin-dán-normann"-ként határozta meg [2. közlemény] [6] ). A dolgot az is nehezíti, hogy az írott nyelv sokkal konzervatívabb, mint a beszélt nyelv, és folyamatosan lemarad a beszélt nyelv változásaitól.
Az elmúlt 250 év során, amióta Samuel Johnson meghatározta, hogyan kell írni az angol szavakat, több százezer szó kiejtése fokozatosan megváltozott, és a fonetikai elvet egyre inkább megsértették. A reformisták azzal érvelnek, hogy ha azt akarjuk, hogy az angol helyesírás betartsa a szabályokat, meg kell változtatni, hogy alkalmazkodjon a kiejtés változásaihoz.
Az angol helyesírási reform mozgalom évszázadok óta létezik különböző országokban. A reform támogatói úgy vélik, hogy javítja az írástudást, felgyorsítja és csökkenti az oktatás költségeit, valamint növeli az angol mint nemzetközi nyelv presztízsét és hasznosságát . A reformprojektek radikalitásukban különböznek egymástól [7] . Egyes szerzők a hagyományos , latin alapú angol ábécét használják , igyekeznek fenntartani a szavak gyökeres formáit és az általánosan elfogadott szabályokat (például a kiejthetetlen e ). A radikálisabb javaslatok közé tartozik a betűk hozzáadása vagy eltávolítása, a diakritika használata, vagy akár új ábécék létrehozása. Egyes reformerek a fokozatos változást részesítik előnyben, míg mások az azonnali és teljes reformot részesítik előnyben.
Számos tekintélyes és befolyásos kulturális személyiség volt aktív szószólója a helyesírási reformnak. Közöttük:
A helyesírási reformjavaslatok egy részét részben elfogadták az Egyesült Államokban. Például a mérvadó Webster's Dictionary -ben, amelyet az amerikai angol szabványának tekintenek (1828), az írásmódok a brit center helyett a center (center) , a color helyett a color (color) elfogadottak stb. (lásd: Különbségek az amerikai és a brit helyesírás ). Ezek a változások azonban korlátozott elterjedésűek és kis léptékűek. Az angol az egyetlen a tíz fő nyelv közül, amelyhez nem tartozik világméretű szabályozó testület , amely felhatalmazást adna a helyesírási változtatások végrehajtására. Ezért jelenleg nincs kilátás az angol helyesírás globális reformjára [8] . Az Angol Helyesírás Nemzetközi Kongresszusa (2021) jóváhagyta a Traditional Spelling Revised (TSR) projektet, de 5 évvel elhalasztotta a további lépéseket annak tisztázására, hogy ez a projekt milyen állami támogatásra számíthat .
Minden helyesírási reform célja a helyesírás nagyobb szabályossága. A reformok egy része csak a szavak fonemikus megjelenítésének javítására és a kiejtés könnyebb felismerésére törekszik , de vannak olyanok is, amelyek megkövetelik a valódi fonetikai helyesírást, amelyben a kiejtés egyedileg kapcsolódik a helyesíráshoz. Az egyik nehézség itt az, hogy az angol nyelv 44 fonémát és csak 26 betűt tartalmaz, így a legradikálisabb projektekhez az angol fő ábécé hozzáadása vagy egy új létrehozása szükséges [9] .
A leghíresebb reformprojektek (időrendi sorrendben).
A helyesírási reform állítólag megkönnyíti az olvasás, a helyesírás és a kiejtés elsajátítását, hasznosabbá teszi a nyelvet a nemzetközi kommunikációban, csökkenti az oktatási költségvetést, és lehetővé teszi a tanárok és a diákok számára, hogy több időt szenteljenek fontosabb tárgyaknak.
A revízió támogatói megjegyzik, hogy bizonyos helyesírási változtatások már megtörténtek és folyamatban vannak [22] , de ezek lassúak és gyakran szervezetlenek. Sok olyan szó van, amelyet egykor a fonetikával ellentétesen írtak, de azóta megváltoztak. Például az 1880-as évekig a zene szót " musick "-nak, az 1920-as évekig a " fantasy "-t " phantasy "-nak [23] írták . Egy ideig szinte az összes -or végződésű szót (például error ) -our ( hiba ) végződéssel írták , és szinte minden -er végződésű szót (például tag ) valamikor -re ( membre ) -vel írták . Az amerikai helyesírásban ma már a legtöbben az -or and -er -t használják , a brit helyesírásban viszont csak néhányan lettek megreformálva - például még mindig színházat írnak (az USA-ban: színházat ).
A rövidített írásmódot jelenleg informális internetes platformokon gyakorolják, és gyakori a szöveges üzenetekben.
Sok más nyelvtől eltérően az angol helyesírást soha nem frissítették szisztematikusan, ezért ma már csak részben követi a fonetikai elvet. Ennek eredményeként az angol helyesírás laza szabályok rendszere, sok kivétellel és kétértelműséggel.
A legtöbb angol fonéma többféleképpen is írható. Például a f ea r és p ee r szavak különböző írásmódban ugyanazt a hangot tartalmazzák. Ezzel szemben sok angol graféma többféle kiejtéssel rendelkezik. Például az ough szót különbözőképpen ejtik az olyan szavakban, mint a th ough , th ough , th ough t , thor ough , t ough , t rough , pl ough és c ough . 13 módja van a „shwa” hang ( ⟨ə⟩, az összes angol fonéma közül a leggyakoribb), az /ei/ írásának 12 módja és a /ɛ/ 11 módja van . Az ilyen jellegű következetlenségek az angol lexikon egészében megtalálhatók, sőt dialektusonként változnak. A 7000 gyakran használt szó közül a szakértők becslése szerint körülbelül a fele okoz helyesírási és kiejtési nehézségeket, és körülbelül egyharmada okoz felismerési nehézségeket.
Egyes mondatok célja a digráfok (például "ch", "gh", "kn-", "-ng", "ph", "qu", "sh", zöngés és zöngétlen "th" és "wh" kiiktatása. " ) új betűk és/vagy diakritikus jelek beírásával . Ekkor minden betű pontosan egy hangot képvisel. Egy digráfban a két betű nem a saját különálló hangját jelenti, hanem egy teljesen mást, ami meghosszabbítja a szavakat és kiejtési hibákhoz vezet.
A magánhangzók használatának módja az angol helyesírásban ellentétes a szokásos értelmezésükkel. Például a ⟨o⟩ magánhangzó, amely várhatóan [o]-t jelent, képviselheti [u]-t, és ⟨u⟩, amely várhatóan [u]-t jelent, az [ɐ]-t. Emiatt az angol helyesírás még kevésbé intuitív a külföldi tanulók számára, mint az anyanyelvi beszélők számára, ami egy nemzetközi nyelv esetében természetellenes.
A kiejtés kétértelműsége különösen problémás a heteronimák ( homográfok ) esetében, amelyek kiejtése a jelentéstől függően változik, például: íj, sivatag, él, olvas, tép, szél, seb . Az ilyen szavak olvasásakor figyelembe kell venni a kontextust, amelyben használják őket, és ez megnehezíti az angol nyelvű olvasás és kiejtés megtanulását.
A fonémák és a helyesírás szorosabb kapcsolata sok kivételt és kétértelműséget kiküszöbölne, megkönnyítve és gyorsabbá téve a nyelvelsajátítást. Egy másik érv a hatalmas mennyiségű erőforrás, amelyet a jelenlegi helyesírás használatakor pazarolnak [24] . Szakértők becslése szerint minden napi 100 felhasznált betű után 15 betűt használnak fölöslegesen. Ez 15 oldalnak felel meg a könyv minden 100 oldala után, vagyis körülbelül 1 a 7 fából. Ez a mindennapi élet minden területére vonatkozik, beleértve a vásárlási bizonylatokat, az irodai dokumentumokat, az újságokat és magazinokat, valamint az internetes forgalmat.
A szavak néhány javasolt egyszerűsített írásmódja már létezik szabványos írásmódként, vagy korábban is létezett írásmódként a régebbi irodalomban. Amint azt a #Történelem részben megjegyeztük, a 16. században a görög és latin irodalom egyes tudósai megpróbálták az angol szavakat jobban hasonlítani görög-latin "őseikhez" (néha nem is létezőekhez). Ezt úgy tették, hogy "néma" (kimondhatatlan) betűket adtak hozzá. Emiatt a det adóssággá vált , Iland sziget lett , és így tovább [25] [26] Egyes reformerek a változtatások törlését javasolják.
További példák a régebbi írásmódokra, amelyek fonetikailag indokoltabbak, mint a maiak:
Szokás volt egykor a -t -t használni az -ed végződésre , ahol így ejtik (pl . dropt a dropped ). A leghíresebb angol írók és költők közül néhány használta ezeket az írásmódokat, másokat pedig a mai helyesírási reformerek javasoltak. Edmund Spenser például a rize, wize és advize elírásokat használta az 1590-es években megjelent híres „ The Faerie Queene” című versében [27] .
Az angol ábécében több olyan betű található, amelyek jellegzetes hangjait már máshol is képviselik az ábécében. Ezek közé tartozik az X , amelyet "ks", "gz" vagy (szó elején) z helyettesíthet ; a G kiejtése /d͡ʒ/ -ként , amelyre már van J betű ; írás a /k/ hang C betűjével, a K -vel egybeesik ; rögzítse a /s/ hang C betűjével, amelyet S betűvel írunk ; és a Q ("cue") betű , amelyet /kw/ -nek vagy /k/ -nek ejtenek, lehetővé téve, hogy a "kw"-ra (vagy bizonyos esetekben K -ra ) cserélhető. Ezeket a betűket azonban etimológiai okokból megtartjuk.
A helyesírási reform ellenzi az angol helyesírás megváltoztatását. A helyesírási reform nyilvános elfogadottsága folyamatosan alacsony volt legalább a 19. század eleje óta, amikor a helyesírást Samuel Johnson (1755) és Noah Webster (1806) befolyásos angol szótárai kodifikálták. A nagyon gyakori szavak, például az are, have, done, of mai rossz helyesírása megnehezíti a kijavításukat anélkül, hogy észrevehetően megváltoztatná az angol szöveg megjelenését.
Egyes szavak csak nem fonetikus írásmódjukban különböznek egymástól (például lovag és éjszaka ), és az „extra betűk” kiiktatása zavart okoz.
Az angol egy nyugat-germán nyelv , amely sok szót kölcsönzött nem germán nyelvekből, és a szó helyesírása gyakran tükrözi annak eredetét. Néha ez támpontot ad a szó jelentéséhez. Még ha a kiejtésük el is tért az eredeti kiejtéstől, a helyesírás egyes fonémák rögzítése . Ugyanez igaz a germán eredetű szavakra is, amelyek jelenlegi írásmódja még mindig hasonlít más germán nyelvek rokon értelmére. Ilyen például a fény (német Licht ); lovag (német Knecht ); óceán (francia óceán ); alkalom (francia alkalom ). A kritikusok azzal érvelnek, hogy az ilyen szavak írásmódjának megváltoztatása elhomályosíthatja ezeket a hivatkozásokat, bár nem minden helyesírási reform feltétlenül teszi szükségessé a helyesírásuk jelentős megváltoztatását [28] .
Egy másik kritika az, hogy a reform előnyben részesítheti az egyik nyelvjárást vagy kiejtést másokkal szemben. Egyes szavaknak egynél több elfogadható kiejtése van, függetlenül a nyelvjárástól (pl. gazdasági vagy bármelyik ). A regionális kiejtés különbségei továbbra is megfigyelhetők a helyesírásban. Példaként említhető a fenyő és a prém közötti különbségtétel , amelyet az ír és a skót angol nyelvben megtartanak, vagy a lábujj és a tow közötti különbségtétel , amelyet Angliában és Walesben több regionális dialektusban is megtartanak . A nyelvjárási különbségek azonban még azokban a nyelvekben is léteznek, amelyek írásmódja többnyire fonetikus, például a spanyolban. Egyes betűknek vannak allofón változatai , például az a in bath jelenleg a /æ/ és a /ɑ/ rövidítése is, és a beszélők nyelvjárásuk szerint ejtik ki.
A normann hódítás (XI. század) után a nemesség és a középosztály jelentős része között az angolt három évszázadon át a francia váltotta fel. A régi angol azonban megmaradt a köznép körében, elvesztette szókincsének 85%-át, és mintegy tízezer francia és latin szóval gazdagodott [29] . A modern angol helyesírás körülbelül 1350-től alakult ki és kezdett fejlődni, amikor - három évszázados normann uralom után - az angol újra meghonosodott Anglia hivatalos nyelveként, bár már sokban különbözött az 1066-os változattól.
Ennek az új angol nyelvnek a korai írói, mint például Geoffrey Chaucer , meglehetősen következetes helyesírási rendszert dolgoztak ki, de ezt hamarosan felhígították a Chancery Court tisztviselői , akik átírták a szavakat a francia ortográfia alapján .
Az angol helyesírás tovább romlott, amikor William Caxton angol nyomdász 1476-ban nyomdát hozott Londonba . Mivel az előző 30 évben a kontinentális Európában élt, rosszul ismerte az új angol helyesírási rendszert, és a flamand asszisztensek, akiket magával hozott, még rosszabbul beszéltek angolul [31] . Ezenkívül a szövegírókat soronként fizették, és szerették meghosszabbítani a szavakat . Az angol helyesírás legnagyobb korrupciója azonban 1525 és 1539 között következett be, amikor VIII. Henrik király engedélyezte a Biblia kinyomtatását William Tyndale fordításában . Ennek a Bibliának a számos kiadását Anglián kívül nyomtatták a hollandok, akik nem beszéltek angolul; gyakran változtatták a helyesírást, hogy ne az angol, hanem a holland helyesírásnak megfeleljen. Például a szellem (szellem) szóban megjelent egy kimondhatatlan h (hasonlóan a holland gheest -hez ), és ez a többletbetű később más szavakká vándorolt: aghast, ghastl és uborka [25] . Ennek eredményeként sok angol még a saját vezetéknevét is többszörösen írták; Shakespeare - nek például harminc [33] volt .
A 16. század közepétől a 17. század közepéig számos értekezés jelent meg, amelyek helyesírási reformjavaslatokat fogalmaztak meg. Néhány ilyen javaslat:
További szerzők: William Bullocar, Alexander Gill (a londoni St. Paul's School igazgatója), Charles Butler [35] .
Ezek a javaslatok általában nem keltettek komoly figyelmet, mert túl radikálisak voltak, vagy az angol nyelv fonológiájának meg nem értésén alapultak. A konzervatívabb javaslatok sikeresebbek voltak. James Howell 1662-es nyelvtanában kisebb helyesírási változtatásokat javasolt, többek között a logika helyett a logikát , a háborút a háborúval , a bűnt a bűnnel , a hangot a várossal , a tru az igazra [35] :18 . Sok ilyen elírás általánossá vált. Robert Record matematikus „ The Whetstone of Witte ” (1557) művének címe most „ The Whetstone of Wit ” („Az eszesség kulcsa”), Isaac Newton művének pedig „ Opticks ” címe lenne. ma elveszítené a k betűt .
A 16. századtól kezdve a görög és latin irodalmat tanulmányozó angol írók megpróbálták összekapcsolni az angol szavakat (valódi vagy képzelt) görög-latin eredetijükkel, és ezt a kapcsolatot tükrözni az angol szó helyesírásában. Ehhez gyakran kiejthetetlen betűket adtak hozzá. Emiatt lett a det adósság (a latin debitum szóval összekapcsolva a dout kétség lett ( a latin dubitare szóból ), a sissorból olló , a sithből kasza (mert tévesen azt hitték, hogy ez a szó a latin scindere szóból származik ), ake ache lett (hibásan a görög akhoszhoz kapcsolódik ), stb. [26]
William Shakespeare nevetségessé tette az angol helyesírás és a kiejtés közötti eltérést. A Love 's Labour's Lost című darabjában a pedáns Holofernész ragaszkodik ahhoz, hogy a kiejtés a helyesírás szerint változzon, nem pedig fordítva, a helyesírás a kiejtés szerint. Például Holofernész ragaszkodik ahhoz, hogy mindenki ejtse ki a "néma" B hangot olyan szavakban, mint az adósság és a kétség [36] .
| Az Egyesült Államok Helyesírási Reform Szövetségének közleményei (1879 és 1880), új írásmóddal írva (kattintson a nagyításhoz). | ||||||||||
A reformátorok jelentős tevékenysége a 19. században figyelhető meg, ez láthatóan végigkíséri a fonetika mint tudomány fejlődését [35] . 1806-ban Noah Webster kiadta első tömör szótárát az angol nyelvről az Egyesült Államokban . Tartalmaz egy esszét a modern helyesírás furcsaságairól és reformjavaslatairól. Az általa használt írásmódok közül sok, mint például a fent említett szín és középpont , az amerikai angol jellemzőivé vált . 1807-ben Webster kibővített szótár összeállításába kezdett, amely 1828-ban jelent meg American Dictionary of the English Language néven . Ez ugyan némi tiltakozást váltott ki, de a megváltozott írásmód fokozatosan általánossá vált az Egyesült Államokban [25] :9 .
Melvin Bragg úgy véli, hogy Webster reformjainak többsége helyénvaló volt, bár bizonyos tekintetben túl messzire ment, megsértve a „ne javítsd meg azt, ami el nem romlott” elvét: „A legtöbb reformerhez hasonlóan Webster is a „logikához” folyamodott: az u jelenléte. a szín és a becsület szavakban logikátlan és megszabadult; waggon könnyen nélkülözheti a második g ; utazó lemondott az extra l ; eke eke lett ; színház és központ lett színház és központ ; check lett check , masque → mask , a zene, a fizika és a logika pedig eldobta a végső k -t , amit az angol adott nekik ” [37] .
1837 - ben Isaac Pitman kiadta fonetikus gyorsírási rendszerét , 1848 - ban Alexander John Ellis A Call for Phonetic Orthography című könyvét . Ezek új fonetikai ábécére vonatkozó javaslatok voltak. Az eredménytelenség ellenére széles körű érdeklődést váltottak ki.
Az 1870-es évekre Nagy-Britannia és Amerika filológiai társaságai úgy döntöttek, hogy foglalkoznak a kérdéssel. Az 1876 augusztusában Philadelphiában megtartott "International Convention for the Improvement of English Spelling" után megalakult az English Spelling Reform Association és az American Spelling Reform Association [35] :20 . Ugyanebben az évben az Amerikai Filológiai Társaság tizenegy elírást tartalmazó listát ajánlott fel azonnali használatra [25] :13 } [38] :
vannak→ar, ad→ad, van→hav, él→él, bár→tho, keresztül→át, őr→gard, katalógus→katalógus, (határozatlan)→(nem)határozott, kívánt→kívánAz egyik legnagyobb amerikai újság, amely elkezdte használni a helyesírási reformot, a Chicago Tribune volt, amelynek szerkesztője és tulajdonosa, Joseph Medill a Spelling Reform Association igazgatótanácsában dolgozott . 1883-ban az Amerikai Filológiai Társaság és az Amerikai Filológiai Társaság közösen kidolgozott 24 helyesírási reformszabályt, amelyeket ugyanabban az évben tettek közzé. Javasolt [8] :
1898-ban az Amerikai Nemzeti Oktatási Szövetség elfogadta saját, 12 szóból álló listáját, amelyet minden kiadásban használni fog [25] :14 :
tho, altho, thoro, thorofare, thru, thruout, katalógus, dekalog, demagóg, pedagógus, prolog, programA listában szereplő elírások használata általában nem kötelező.
A Simplified Spelling Board ( English Simplified Spelling Board , SSB) 1906-ban alakult az Egyesült Államokban. Az SSB eredeti 30 tagja szerzőkből, professzorokból és szótárszerkesztőkből állt. Andrew Carnegie , az egyik alapítótöbb mint 300 000 dolláros éves hagyatékkal támogatta az SSB-t [35] :21 .
1906 áprilisában a Testület közzétett egy 300 szóból álló listát [39] , amely 157 olyan elírást [40] tartalmazott , amelyek már általánosan használtak az amerikai angolban [41] .
1906 augusztusában az SSB szólistát elfogadta Theodore Roosevelt amerikai elnök , aki felszólította a kormány nyomdászait, hogy azonnal kezdjék el használni. 1906 decemberében azonban az Egyesült Államok Kongresszusa külön határozattal visszaállította a régi írásmódokat [38] . Néhány írásmód azonban fennmaradt és ma is széles körben használatos az amerikai angolban, például: anaemia/anæmia → anémia ; penész → penész . Az SSB egyéb újításai, például: vegyes → mixt és kasza → szité nem vert gyökeret [42] .
Amikor a fő pénzforrás kimerült, az SSB megszűnt (1920).
Nagy-Britanniában a helyesírási reformot 1908-tól a Simplified English Spelling Society támogatta, és számos prominens támogatót vonzott. Egyikük George Bernard Shaw volt, a „ Pygmalion ” című darab szerzője , amely a kiejtés társadalmi vonatkozásaival foglalkozik; jelentős vagyonának nagy részét az angol helyesírás fejlesztésére fordította. A társadalomban akaratának feltételei olyan nagy nézeteltéréseket szültek, amelyek nem tették lehetővé a konszenzus elérését [43] .
1934 és 1975 között a Chicago Tribune , Chicagó akkori legnagyobb újsága , számos megújított írásmódot használt. 1934-ben két hónap alatt 80 módosított szót vezettek be, köztük tho, thru, thoro, agast, burocrat, frate, harth, herse, iland, rime, staf és telegraf . Egy 1934. márciusi vezércikk arról számolt be, hogy az olvasók kétharmada a megváltozott írásmódot részesítette előnyben. Egy másik cikk azzal érvelt, hogy csak az „előítélet és a verseny” akadályozta meg a szótár-összeállítókat abban, hogy felsorolják az ilyen írásmódokat. A következő 40 évben azonban az újság fokozatosan felhagyott a szavak helyesírásával. Az 1950-es évekig a Funk & Wagnalls szótárai számos egyszerűsített írásmódot, köztük az SSB/300-at is felsoroltak, a normál írásmóddal együtt, majd elhagyták őket [38] .
Nagy-Britanniában még kevésbé volt sikeres a reformátorok tevékenysége. 1949-ben Dr. Mont Follic munkáspárti képviselő helyesírási reformjavaslatot nyújtott be az alsóházban , amely második olvasatban megbukott. 1953-ban ismét volt ilyen lehetősége, és ezúttal a második olvasatban 65 igen szavazattal 53 ellenében [44] fogadták el . A Lordok Háza várható ellenállása miatt a törvénytervezet visszavonásáról döntöttek, miután az oktatási miniszter biztosította, hogy kutatásokat végeznek a helyesírás-oktatás javítása érdekében. 1961-ben ez vezetett James Pitman úgynevezett elsődleges ábécéjéhez , amelyet számos brit iskolában bevezettek a gyermekek műveltségének javítása érdekében [45] . Bár bizonyos eredmények születtek, minden előny elveszett, amikor a gyerekek áttértek a szabályos helyesírásra. Néhány évtized múlva a kísérletet leállították.
Harry Lindgren ausztrál nyelvész 1969-ben megjelent Spelling Reform : A New Approach című könyvében szakaszos reformot javasolt. Az első lépés, amelyet az SR1 rövidítéssel ismerünk, a rövid /ɛ/ hangot (mint a fogadásban ) mindig az <e> betűvel kell jelölni (például barát→barát, fej→hed). Ez a reform népszerű volt Ausztráliában.
2013-ban az Oxfordi Egyetem angol professzora , Simon Horobin azt javasolta, hogy a helyesírás változatossága elfogadható legyen. Például úgy gondolja, nem mindegy, hogy az olyan szavakat, mint az elszállásolás vagy a holnap , dupla betűkkel írják-e [46] Ez a mondat nem igazán felel meg a helyesírási reform definíciójának, amelyet például a Random House Dictionary [47] használ .
2015-ben az Egyesült Királyságból és az Egyesült Államokból származó szakemberek egy csoportja közös felhívást írt ki az „International Congress of English Spelling” megszervezésére a helyesírási reform előmozdítása érdekében [48] . Ez a kongresszus 2018. május 30-án nyílt meg; A Kongresszus utolsó ülésére 2021. január 28-án került sor. A kongresszus résztvevői megszavazták a korábban javasolt hat reformprogram egyikét. Amint azt 2021. április 21-én bejelentettük, a Traditional Spelling Revised (TSR) projekt kapta a legtöbb jóváhagyást . A hagyományos ortográfia elfogadható alternatíváiról szóló vita azonban nem zárult le. A TSR bizottsági támogatását 5 év elteltével felülvizsgálják, hogy felmérjék, milyen mértékben kapott támogatást a TSR projekt az angol nyelvterületen [49] [50] [51] .
Az alábbi, az angol ábécé módosítását célzó projektek szigorúan véve nem az élő nyelv helyesírásának reformját jelentik, de témájukat tekintve olykor közelinek tekinthetők.
Ezeknek a nemzeteknek a szokásai, vezetéknevei, nyelvei és modora a maguk magyarázói:
Kiknek ereklyéi oly maradandóak és oly erősek, nyelvünkön siklót hagytak,
melyből
könnyű
keresgéléssel megkülönböztetheted római-szászodat . dán normann angol.
(A
szokásokat, a nyelvet és a neveket teljes egészében kölcsönözni idegenektől, és
olyan kitörölhetetlen shibboleth
-
tel díszíteni beszédét ,
hogy azon nyomban felismerje a
szász-római-dán és normann nyelvünket. [5] )
oroszul
angolul