Gordon modell

A Gordon -modell az osztalékdiszkont modell egy változata, egy részvény vagy vállalkozás árának kiszámítására szolgáló módszer . Ezt a modellt gyakran használják a tőzsdén kívüli vállalatok értékének becslésére, amit más módszerekkel nehéz megbecsülni.

A modell feltételezi, hogy a vállalat ma D osztalékot fizet , ami a jövőben állandó g arányban fog növekedni . Ez azt is jelenti, hogy a részvényre vonatkozó szükséges kamatláb ( diszkontráta ) állandó k értéken marad .

Ekkor a részvény jelenlegi értéke:

.

A gyakorlatban a P -t gyakran különféle tényezőkhöz, például a vállalat méretéhez igazítják. Gyakori a képlet egyszerűsített formája

hol van a következő évi osztalék .

A képlet származtatása

Egy részvény értéke diszkont módszerrel a következő formában határozható meg: .

.

A geometriai progresszió összegének képletével a következőt kapjuk:

.

Akkor, tekintettel arra, hogy és :

.

Ennek eredményeként a következőket kapjuk:

A jövedelem plusz tőkenyereség egyenlő a teljes hozamgal

Az osztalékdiszkont modell arra is használható, hogy kijelentsük, hogy egy részvény teljes megtérülési rátája megegyezik a nyereség és a tőkenyereség összegével.

át lehet alakítani

Az osztalékhozam plusz növekedés (g) egyenlő a saját tőke költségével (k)

Tételezzük fel, hogy a modellben szereplő osztaléknövekedési ráta a keresetnövekedés, valamint a teljes részvényárfolyam és tőkenyereség helyettesítő változója. Tételezzük fel azt is, hogy a saját tőke költsége a befektetők számára megkövetelt megtérülési ráta helyettesítője. [egy]

A növekedési ütem nem haladhatja meg a saját tőke megtérülési rátáját

Az első egyenletből látható, hogy nem lehet negatív. Ha rövid távon az osztalék növekedési üteme meghaladja a saját tőke költségét (a saját tőke megtérülési rátáját), akkor általában kétlépcsős modellmódszert alkalmaznak:

Következésképpen,

ahol a várható rövid távú növekedési ráta, a hosszú távú növekedési ráta, és annak az időszaknak a hossza (évek száma), amelyre a rövid távú növekedési rátát alkalmazzák.

Még ha g nagyon közel van is k -hoz , P közeledik a végtelenhez, így a modell értelmetlenné válik.

A modell néhány tulajdonsága

a) G nulla növekedési ütemnél az osztalék tőkésítése történik.

.

b) Az egyenlet alkalmazható a tőkeköltség meghatározására is .

c) Ami egyenértékű a Gordon növekedési modell képletével:

ahol a „ ” a részvény aktuális értékét jelöli, a „ ” a következő évben várható egy részvényre jutó osztalékot, a „g” az osztalék növekedési ütemét, a „k” pedig a befektető elvárt megtérülési rátáját.

Modellkorlátok

a) A tőkeköltséget meg nem haladó állandó és végtelen növekedési ütem feltételezése nem mindig ésszerű.

b) Ha a részvény az adott időszakban nem fizet osztalékot, mint a legtöbb növekedési részvény esetében, akkor az osztalékdiszkont modell egyszerűbb változatait kell használni a részvény értékének becsléséhez. Az egyik gyakori technika azt feltételezi, hogy a Modigliani-Miller-hipotézis az osztalék irrelevánsságáról igaz, és ezért a D egy részvényre jutó osztalékot az E részvényre jutó nyereség váltja fel . Ehhez azonban az osztalék helyett a bevételnövekedési ráták alkalmazását kell használni, amelyek változhatnak. Ez a megközelítés különösen hasznos a jövőbeli időszakok maradványértékének kiszámításához.

c) A Gordon-modellben a részvény árfolyama érzékeny a választott növekedési rátára .

Általánosságban elmondható, hogy a modell használata a stabil növekedési ütemű vállalatokra korlátozódik. A helyes használat érdekében gondosan kell kiválasztani a növekedési ütem meghatározásához szükséges adatokat. A Gordon-modell azoknak a vállalatoknak a legalkalmasabb, amelyek növekedési üteme megegyezik a gazdaság nominális növekedési ütemével vagy annál alacsonyabb , miközben ezek a vállalatok bizonyos osztalékfizetési politikát folytatnak, amelyet a jövőben is folytatni kívánnak [2] .

Jegyzetek

  1. Táblázat a Gordon Modell változó bemeneteihez . Letöltve: 2018. augusztus 15. Az eredetiből archiválva : 2019. március 22.
  2. Damodaran, Aswat, 2011 , p. 432.

Irodalom