A hamis tudat egy marxista fogalom, amely az osztályviszonyok objektíven meghatározott reprezentációját jelöli „a feje tetejére”. Marx műveiben nincs szó "hamis tudat" kifejezésről ( Engels szerint ), de Marx nagy figyelmet fordított a "tudat átalakult formáira", és ezzel összefüggésben az ideológia és az árufetisizmus megfelelő fogalmaira . [egy]
A hamis tudat kifejezés az elnyomott osztályok társadalmi viszonyok tudatosságának szisztematikus torzulását jelöli; ez a torzulás a kizsákmányolás , az uralom és az alávetettség társadalmi viszonyainak elrejtése érdekében keletkezik, létezik és fennmarad .
A "hamis tudat" kifejezéssel először Friedrich Engelsnek Franz Mehringnek írt levelében találkozhatunk . [2] Ezt írta:
Az ideológia egy folyamat, amelyet az úgynevezett gondolkodó hajt végre, bár tudatossággal, de hamis tudattal. Az igazi hajtóerők, amelyek cselekvésre késztetik, ismeretlenek maradnak számára, különben ez nem lenne ideológiai folyamat. Ezért hamis vagy látszólagos mozgatóerők elképzeléseit alkotja meg magának. Mivel gondolkodási folyamatról beszélünk, annak tartalmát és formáját is a tiszta gondolkodásból meríti - akár saját, akár elődei gondolkodásából. Kizárólag mentális anyaggal foglalkozik; további részletezés nélkül úgy véli, hogy ezt az anyagot a gondolkodás hozza létre, és általában nem tanulmányoz semmilyen más, a gondolkodástól távolabbi és független forrást. A dolog ilyen megközelítése magától értetődőnek tűnik számára, mivel számára úgy tűnik, hogy minden cselekvés végső soron a gondolkodáson alapul, mert azt gondolkodás útján hajtják végre.
- F. Engels. 1893. július 14. [3]Marx megalkotta és kialakította a társadalom mint önfejlődő rendszer felfogását, és ennek alapján osztályelméletet dolgozott ki, amely főként a gazdasági kapcsolatrendszer objektív tulajdonságainak elemzésén alapul, amelyek meghatározzák a társadalmi rend típusát és a megfelelő tudatot. hozzá: az osztályt, amelyhez az egyén tartozik, az határozza meg, hogy milyen helyet foglal el a tulajdonhoz való viszony rendszerében.
Ezenkívül az embernek vannak szubjektív tulajdonságai is - gondolatai és lelki életének egyéb folyamatai, amelyek alakítják a körülötte lévő világhoz és önmagához való hozzáállását. Ezek a szellemi konstrukciók kisebb-nagyobb mértékben megfelelhetnek a bennük bemutatott objektív valóságnak.
Marx bemutatja, hogyan keletkeznek a társadalmi mechanizmusok, amelyek működése a társadalom különböző rétegeinek tudatában jelentkező szisztematikus hibákban, torzulásokban és kudarcokban fejeződik ki. Ha ezek a tudatformáló mechanizmusok megismerkednek a dolgozó néppel, és ők vannak többségben, akkor tudatosan harcolni kezdenek az őket kizsákmányoló rendszer megdöntéséért, hogy saját kezükbe vegyék a hatalmat.
Így a gondolatokat, eszméket és egyéb szellemi formációkat formáló társadalmi viszonyok létrehozzák és javítják az úgynevezett hamis tudatot és ideológiát. [egy]
A német ideológiában Marx és Engels az ideológiát mint eszmerendszert vizsgálja, amelyen keresztül az emberek értelmet adnak világukról. Marx kulcsgondolata szerint az ideológiát, akárcsak a társadalmi tudatot általában, és a gondolkodást az anyagi viszonyok határozzák meg: „A kézi malom egy társadalmat ad, amelynek élén egy uralkodó [vagyis feudális úr], egy gőzmalom ad. egy társadalom egy ipari kapitalistával." [négy]
Az ideológiai rendszer funkciója a kiváltságos osztály domináns helyzetének biztosítása. A „ Tőke ” című mű az árufetisizmus fogalmát elemzi . Marx objektíven szükséges illúzióként hivatkozik rájuk, amely egy árutermeléssel rendelkező társadalomban létezik, amikor az árut „viselkedési” szerepe alapján érzékelik, nem pedig a valódi termelési viszonyok kontextusában. Marx tehát megmutatja, hogy az árufetisizmusnak hogyan kell társadalmilag jelentős misztifikációként létrejönnie és működnie, és ennek következtében hogyan rejtőznek el az uralmi és alárendeltségi viszonyok. [egy]