Leviatán | |
---|---|
Műfaj | társadalmi dráma |
Termelő | Andrej Zvjagincev |
Termelő |
Alekszandr Rodnyansky Szergej Melkumov |
forgatókönyvíró_ _ |
Oleg Negin Andrej Zvjagincev |
Főszerepben _ |
Alekszej Szerebrjakov Elena Ljadova Vlagyimir Vdovicsenkov Roman Madjanov |
Operátor | Mihail Krichman |
Zeneszerző | Philip Glass |
Filmes cég | Non-stop gyártás |
Elosztó |
A Társaság Oroszország 20th Century Fox CIS |
Időtartam | 142 perc. |
Költségvetés | 220 millió rubel |
Díjak | 4,4 millió dollár [ 1] |
Ország | Oroszország |
Nyelv | orosz |
Év | 2014 |
IMDb | ID 2802154 |
Hivatalos oldal | |
Médiafájlok a Wikimedia Commons oldalon |
A Leviathan egy 2014 -es orosz társadalmi dráma , amelyet Andrej Zvjagincev rendezett .
Leviatán az Ószövetségben ( Jób. 40:20 - 41:26 , Iz . 27:1 ) egy mitológiai tengeri szörnyeteg. A filmben ezt a bibliai képet használják az államhatalom metaforájaként [2] . Ezt az azonosítást először Thomas Hobbes használta , aki értekezésében az államgépezetet Leviatánnal hasonlította össze . Azonban Hobbes számára ennek a kollektív testületnek a kialakulása logikusan következik abból, hogy meg kell állítani a mindenki háborúját mindenki ellen, korlátozni kell a természetes jogokat a társadalmi szerződés nevében; mivel a film szerint nincs kölcsönös előny, és az állam az egyetlen győztes a megsemmisítő háborúban [3] [4] .
A főbb szerepeket Alekszej Szerebrjakov , Jelena Ljadova , Vlagyimir Vdovicsenkov és Roman Madjanov játszották . Szinte ugyanaz a forgatócsoport dolgozott Zvjagincev ezen a képén, mint az előző, „ Elena ” képen: a kameramunkát Mikhail Krichman , a zenei munkát Philip Glass végezte (az Akhenaten című opera zenéjét használják) [5] .
A film bekerült a 67. Cannes-i Filmfesztivál fő versenyprogramjába, és közvetlenül a vetítés után nagyra értékelték az orosz [6] [7] és a külföldi filmkritikusok [8] : a filmet a legjobb forgatókönyv díjával jutalmazták [9 ] . 2014 novemberében a filmet bemutatták az Egyesült Királyságban [4] , 2015. február 5-én - Oroszországban [10] .
2015-ben a Leviathan lett az első olyan film a posztszovjet Oroszország történetében, amelyet Golden Globe -díjjal jutalmaztak a legjobb idegen nyelvű film kategóriában (a szovjet időszakban a Háború és béke nyerte a Golden Globe-ot ) [11] . A filmet Oscar -díjra jelölték a legjobb idegen nyelvű film kategóriában [ 12] és BAFTA -díjra a legjobb nem angol nyelvű film kategóriában .
2021-ben megjelent a "Leviathan" című könyv. A csontok elemzése: Andrey Zvyagintsev - kockánként a filmről. A szerző Maxim Markov újságíró és filmkritikus. A könyv Markov Zvjagincevvel készített, összesen 30 órás interjúin alapul a kép kreatív és technikai megoldásairól [13] [14] .
A főszereplő, Nyikolaj Szergejev autószerelő feleségével, Liliával és első feleségétől, Rómától származó fiával a tengerparti kisvárosban, Pribrezsnijben él, egy kis öböl partján fekvő házban, ahol néha bálnák úsznak. Nyikolaj baráti kapcsolatokat ápol Polivanov helyi rendőrrel és feleségével, valamint a közlekedési rendőrség alezredesével, Degtyarev-vel (Stepanych), akinek időnként ingyenesen megjavítja régi Niváját .
Amikor a város korrupt polgármestere, Vadim Shelevyat megpróbálja lefoglalni Nikolai szinte teljes tulajdonát - a házat, az autójavító műhelyt és a saját földjeit, és 639 ezer rubel váltságdíjat tűz ki (ami nem teszi lehetővé, hogy lakást vásároljon a város), a főhős egy régi katonabarát, Dmitrij Szeleznyev, ma már elismert fővárosi ügyvéd segítségéhez folyamodik . Miután a bíróság másodszor is a polgármester javára döntött, Dmitrij úgy ítéli meg, hogy a politikus elleni küzdelem egyetlen módja, ha piszkot találnak rajta.
A második tárgyalás utáni estén, amikor Nyikolaj és Dmitrij a további teendőkről beszélgetnek, egy részeg polgármester jön Nyikolajhoz, és sértegeti őt ("Soha nem volt jogod, nincs és nem is lesz!"). Másnap a barátok úgy döntenek, hogy kihasználják ezt a behatolást, és nyilatkozatot írnak a rendőrségnek, de végül a rendőrség letartóztatja Nikolajt, akit kezd nehezményezni, hogy a rendőrség nem akar elfogadni egy ilyen nyilatkozatot. A kérelem benyújtására tett további próbálkozások sem vezetnek semmire – az ügyészségen és a bíróságon nincsenek felhatalmazott személyek . Lilia a közlekedési rendőrök ismerősein keresztül próbál segíteni Nyikolajnak, Polivanov feleségéhez fordulva.
Dmitrij egyedül megy a polgármesterrel találkozni. Dmitrij egy kompromittáló bizonyítékokkal ellátott mappát mutatva a polgármesternek, amelynek lényege nem derül ki a filmből, és a befolyásos moszkvai politikus, Kostrov („a bizottság tagja”) ismeretére utalva követeli, hogy fizesse ki Nikolajnak az általa kiszámított összeget. független értékbecslő (3,5 millió rubel) méltányos ellenszolgáltatásként. A polgármesterrel való találkozás után Dmitrij és Lilia a szállodában ebédelnek; Abban a pillanatban, amikor Nikolajt kiengedik a rendőrségtől, Lilia megcsalja Dimitrijével a szállodai szobájában.
Néhány nappal később Nyikolaj családjával és barátaival Sztyepanics meghívására piknikre megy grillezéssel, ivással és palacklövöldözéssel, amely során Polivanov fia, Viktor elmeséli a többieknek, hogyan "az a jóképű bácsi (mint kiderült - Dmitrij) fojtogatja Lily nénit a bokrok között. A pikniken veszekedés tör ki a férfiak között, és a piknik idő előtt véget ér. Lilia beviszi a megvert Dmitrijt a szállodába, magyarázkodás zajlik közöttük, és a végén visszatér Nyikolajhoz, aki otthon ül és Polivanovokkal iszik.
A polgármestert komolyan megijesztik az elé tárt terhelő bizonyítékok, de miután egyeztetett a helyi rendfenntartókkal (bíró, ügyész és rendőrfőkapitány), ügyvédet kért, és igénybe vette a helyi püspök erkölcsi támogatását , úgy dönt, nem követni a zsaroló ízlését, de becsalja egy elhagyatott helyre, ahol együtt megverik Dmitrijt a csatlósaival és megfenyegetik gyilkossággal.
A pikniken történt incidens és a polgármester fenyegetései után Dmitrij Moszkvába távozik, Nikolai pedig megbocsát Liliának. Roma azonban azzal vádolja Liliát, hogy ő a hibás mindenért, ami történt, és követeli, hogy hagyja el a családot. Másnap reggel Lilia elhagyja a házat, és meglát egy búvárbálnát az öböl partján. Azon a napon nem jön dolgozni, és nem hív vissza. Rejtélyes körülmények között hamarosan holtan találják.
Továbbá a néző világos utalásokat kap a bibliai karakter , Jób történetére – megtört szívvel és eléggé leverten, Nyikolaj találkozik a helyi pappal, Vaszilij atyával az üzletben, és kihívó kérdéseket tesz fel neki: „Na és hol van a te... Istened, ... irgalmas? […] Ha elkezdek meghajolni a templomban, feltámadhat-e a feleségem?”, mire ő azt válaszolja: „Nem tudom, az Úr útjai kifürkészhetetlenek …” és egy részletet közöl Jób könyvéből. ( Jób. 40:20 ) [15] , mellesleg összehasonlítva Miklós szerencsétlenségeit Jób szenvedéseivel.
Nyikolajt letartóztatják felesége meggyilkolásának gyanúja miatt, a házát pedig egy kotrógép tönkreteszi. A nyomozó szerint számos bizonyíték (többek között a kalapács, amellyel Liliát állítólag eltalálták, amelyet később Nyikolaj házában találtak meg, valamint a pikniken történteket szemtanúi Polivanovok tanúvallomása) a nyomozó szerint arra utal, hogy Nyikolaj bűnösség. A bíróság Szergejevet bűnösnek találja és 15 év börtönre ítéli, Romát pedig Polivanovék gyámság alá veszik. A polgármester, miután értesült az ítéletről, nyilvánvaló elégedettségének ad hangot – „tudni fogja, hogy kit válasszon”.
A film végén ugyanaz a püspök van egy nagy templomban, amely Nikolai lerombolt háza helyén épült [pl. 1] , maga a polgármester és más magas rangú vendégek jelenlétében prédikációt tart az igazságról és az igazságról, Shelevyat pedig fia felé hajol, és Jézus Krisztus ikonjára mutatva ezt mondja: „Ez a mi Urunk, mindent lát."
Színész | Szerep |
---|---|
Alekszej Szerebrjakov | Nyikolaj Nyikolajevics Szergejev Lilia férje, Roma apja |
Jelena Ljadova | Lilija Petrovna Szergejeva , Nyikolaj felesége, Roma mostohaanyja |
Vlagyimir Vdovicsenkov | Dmitrij Mihajlovics Szeleznyev , Nyikolaj régi barátja, a Moszkvai Ügyvédi Kamara tagja |
Roman Madyanov | Vadim Sergeevich Shelevyat Pribrezhny város polgármestere |
Anna Ukolova | Anzhela Ivanovna Polivanova, a Szergejev család barátja, Pavel felesége, Vitya anyja |
Alekszej Rozin | Pavel Sergeevich Polivanov közlekedési rendőr őrmester, Angela férje, Vitya apja |
Szergej Pokhodaev | Romka Miklós fia |
Platon Kamenev | Vitya , Angela és Pavel fia |
Szergej Bachurszkij | Ivan Stepanovics Degtyarev (Stepanych), alezredes, a közlekedési rendőrség |
Valerij Grishko | püspök |
Vjacseszlav Goncsar | Vaszilij polgármester sofőrje |
Alla Emintseva | Tarasova elnökbíró |
Margarita Shubina | Gorjunova ügyész |
Dmitrij Bykovszkij | Tkachuk rendőrfőnök |
Szergej Boriszov | működő |
Igor Savochkin | nyomozó |
Igor Szergejev | atya Vaszilij pap |
Leszja Kudrjashova | Julia polgármester titkára |
Mária Sekunova | titkár az ügyészségen |
A film Philip Glass „ Akhnaten ” (Akhnaten, 1983) című operájának zenéjét, valamint Mikhail Krug „Golden Domes”, „ Vladimir Central ” dalait használja fel.
2008 tavaszán Zvjagincevnek elmesélték Marvin Heemeyer amerikai hegesztő történetét , akitől a helyi cementgyár megpróbálta elvenni a házát, majd bezárkózott egy buldózerbe, tönkretette a gyárépületet és számos más építményt, majd öngyilkos lett [21] [hiv. 2] . Zvjagincevet fellelkesítette az ötlet, hogy ezekről az eseményekről filmet készítsen az USA-ban, de aztán elolvasta Heinrich von Kleist „ Michael Kohlhaas ” című, hasonló cselekményű novelláját, és úgy döntött, hogy örök indítékkal van dolga. a film cselekményét át kell vinni a modern Oroszországba [22] . Zvjagincev bevallása szerint, amelyet a Victor Matizennek adott interjújában tett , "eleinte traktorra akarták ültetni, hogy kikapcsolja a polgármesteri hivatalt".
Zvjagincev új filmjének munkálatai 2012 júliusában kezdődtek, amikor Alekszandr Rodnyanszkij producer [23] csatlakozott a folyamathoz .
Zvjagincev "nem szabványos kisvárost" keresett, a forgatócsoport Vlagyimirban , Pszkovban , Asztrahánban járt , eljutott Fehéroroszországba , de a filmezés helyszínéül mégis a Kola-félszigetet választotta [5] . „Amíg a természetet keresték, az ötlet megváltozott, új végkifejlet jelent meg” – mondta a rendező [5] .
A film alapját Kirovskban és Teriberka faluban forgatták [5] ; E. Stishova filmkritikus szerint a rendező nem is az egzotikus vad szépség, hanem a megőrzött érintetlenség miatt választotta a Barents-tenger partját , amelyet „mintha az Univerzumot az első teremtés idején fogtuk volna meg, amikor Leviatán uralkodott a tenger elemében” [16] .
2013 májusában díszletet építettek Teriberkában (Andrej Ponkratov művész). Maga a forgatás augusztustól októberig zajlott [23] . Kirovsk és Teriberka mellett további felméréseket végeztek a murmanszki régió más városaiban - Moncsegorszkban [24] és Olenegorskban [25] .
Zvyagintsev egy egész éven át kereste a megfelelő színészeket [5] . A főszerepet játszó Alekszej Szerebrjakov teljesen megszokta a karaktert, két és fél hónapig nem hagyta el Teriberkát, nem tartott fenn semmilyen kapcsolatot a külvilággal [5] .
Zvyagintsev azt mondta: [23]
Számomra az új film, mondjuk Elenához képest, szokatlanul zsúfolt lesz. A központi szereplők köre hat-hét fő, de általában több mint 15 karakter szerepel a képen. És mindegyik nagyon fontos számunkra. A cselekmény fokozatosan egyenként bevonja őket egy drámával teli tölcsérbe.
Körülbelül 80 ember dolgozott a filmen, még szeptember 17-ig kellett a forgatási folyamat befejezésére, mivel az elmúlt száz évben ezen a napon ezen a napon kezd esni a hó [5] .
A film értelme a társadalmi élet valósághű ábrázolása a változások korszakában, amelyet „látni és érezni kell”, „nem kell félni a szemébe nézni”, és amely „menőbb lehet a legkeményebb elképzeléseknél”, ill. pontosabban: „ Putyin vertikumának gyilkos ábrázolása cselekvés közben” [16] . A The New York Times egyik kritikája szerint a rendező senkit sem kímél, így Vlagyimir Putyint sem , akinek mosolytalan arca néz le a polgármesteri hivatal falán lévő portréról, ahol a legrosszabb csalásokat követik el. A The Guardiannek adott interjújában a képet kommentálva a modern Oroszországot egy feudális rendszerként jellemezte, ahol minden egy ember kezében van, az összes többi az alárendeltség vertikumában van, és ebben élve úgy érzi, hogy benne van. egy aknamező, és „nincs különösebb kilátásod – sem az életben, sem a szakmában, sem a karrierben, ha nem vagy „kötve” a rendszer értékeivel. Ez a társadalom ostoba struktúrája, amely területünk örök átka” [21] .
A rendező a bibliai „ Jób könyvére ” hivatkozva párhuzamot von az ószövetségi igaz ember, különféle megpróbáltatásoknak kitett sorsa és a modern bűnös sorsa között, aki nem gondolkodik élete értelmén [16] ] . A próbára tett, de hitét nem vesztett Jób cselekménye egyetlen ember és az általa nem irányított állam konfrontációjának képévé alakul át, amely eredetileg védeni és védeni hivatott, de a filmben a állapot Leviatán, aki „kifinomultan és nem minden élvezet nélkül a legkisebb engedetlenségre is megcsavarodik, halálos ölelésbe fojtja és porrá zúzza”, és a cselekmény során „a hatalom vertikuma minden erejével és könyörtelenségével a fejére zuhan. egy közönséges autószerelő Kolja" [19] . Borisz Paramonov filozófus és kulturológus szerint a film egy bálna csontváza a tengerparton azt mutatja, hogy a Leviathan Thomas Hobbes felfogása szerint - egy állam, amely megvédi az állampolgárokat minden egyéni önkénytől - nem létezik a mai orosz nyelvben. élet, hiszen a bűnözők mindenhatósága uralkodik benne [26] .
A filmben megjelenik a társadalmi valóság kritikája is, amely túlmutat az ember és az állam viszonyán: „A legjobb szándékkal teli történet főszereplői csak azt teszik, amit tesznek”: a polgármester másnak akarta a házat. , a bírák [16] „A bőrig kirabolt Miklós áldozatát leszámítva itt mindenki mindenkit elárul. Mindenki a másikért hibás. Általában az emberek nem rosszak, sőt kedvesek, szimpatikusak” [19] . Dmitrij Bykov költői kérdést tesz fel: „Valóban a hatóságok hibája, hogy a képen látható szereplők gyűlölik egymást, pokolian isznak, nem hisznek semmiben és mindent elviselnek?” [17]
Arkady Zastyrets drámaíró pedig , felfigyelve néhány mentális hasonlóságra a főszereplő és ellenfele között (mindkettő az életet a jólétüknek rendeli alá, és „egyenlő feltételekkel beszél, üres lelküket egyenlő feltételekkel tölti meg vodkával”), egy gondolatkísérlet elvégzését javasolja. , eltávolítva a képből a főhőst nyomasztó összes szereplőt (gyűlölt polgármester, szükségtelen egyháziak, korrupt bírák), és rájönnek, hogy a sors továbbra is irigylhetetlen, az élet pedig értelmetlen [27] .
Az egyházi kérdések is jelentős helyet foglalnak el a filmben.
A film akciódús fordulatokat tartalmaz krimikkel, szerelmi háromszöggel, árulással és a hősnő titokzatos halálával. A film eleje egy erőteljesen hangszerelt és rendkívül kifejező nyitány Mikhail Krichman előadásában: „a sziklás partot felemésztik a fagyos Barents-tenger hullámai, mintha maga a bibliai Leviatán a sátáni irgalmatlan káosz megszemélyesítője lenne” szakadék ””, a hajók temetője mellett egy csendes holtágban egy óriási csontváz fekszik, „amelyet vagy a bálna, vagy maga a polip Leviathan, amelynek fekete teste egy pillanatra a hullámok között feltűnve újabb áldozatot fog hívni” [19. ] .
A film egy egyszerű és grafikus technikát alkalmaz: lassú, "hipnotizáló" kamera zoomot, amely a hosszú felvételről a közelire vált át, ami azt a hatást kelti, hogy növelje a "még mindig vékony és előképtelen leviatánt". Ez az arca a bírónak, aki „szenvedély nélkül olvassa az ítéletet” (a film elején Nyikolajt megfosztják otthonától, szabadsága végén), a püspök pedig ünnepi prédikációt olvas fel: „A az arc egyre nagyobb, a hang hangosabb és magabiztosabb”, míg a „virtuóz reprodukció abszurd, hosszú bírói beszéd” párhuzamba állítható egy valóságból kölcsönzött prédikációval [21] . Ugyanakkor az ellenség eleinte konkrétnak tűnik - egy középkorú ivó polgármester, vicces a komikus bohóckodásaival, és paranoiásan fél a jövő évi választásoktól, "mocskos bálvány - nehéz kidobni egy ilyet, de lehetséges ”, Nikolai és Dmitrij pedig remélik, hogy „Faberge-ért” veszik. [31] Azonban „a kíséret teszi a királyt”, a sápadt és eleinte kifejezéstelen Tarasov-Goryunov-tkachuk pedig úgy tűnik, osztódással szaporodnak, esélyt sem hagyva a méltó összecsapásra. Foglalkozz az egyikkel, a sarkon jön a második, harmadik, huszonötödik, és még a Nyikolajt letartóztató két nyomozó is ijesztően hasonlít egymásra.
A filmben Pussy Riot „ punk imája ” kétszer is elhangzik – a film vége felé a csoport neve felvillan a tévéképernyőn, végül ezt az akciót a püspök is megemlíti prédikációjában [21] .
A film utolsó jelenete eltér a valós történet cselekményétől, melynek során a hős egy buldózerrel rombolja le elkövetői épületeit. "Csendes és vigasztalhatatlan befejezés" - értelmes eszköz, amelyet a forgatás során találtak fel; az igazgató szerint. „Ha zavargással végeznénk, annak a krediteken lenne a vége. A néző a film hosszában kapta volna ezt a nehéz lélegzetet, majd kifújta volna, és elégedetten elhagyta volna a termet. Nem lenne lehetséges a teljes felfoghatatlan reménytelenség érzését kelteni azzal kapcsolatban, ami történik” [19] . Ugyanakkor a prológusra rímelő, pontosan ugyanazokat a tájakat bemutató, de már megdermedt, megdermedt, jeges epilógus „mint egy mondat a civilizációról és az embereknek a magasabb világgal való kapcsolatáról” [21] .
A filmben Oroszországban népszerű dalok szerepelnek: " Vlagyimirszkij központi " ( Mihail Krug ), "Urban Shalman, Lost Life" (Ljubov Uszpenszkaja ) , " Ó Istenem, micsoda ember!" ( Natalie ). A rendező szerint „olyan dalokat választott ki, amelyek minden kocsmában és minden étteremben megszólalnak”, és alkotják a hangzási környezetünket [32] .
A Leviathan-filmnek a 36. Moszkvai Nemzetközi Filmfesztivál orosz moziprogramját kellett volna nyitnia . De a vetítés nem történt meg – a trágár szavak miatt a filmre nem adtak ki bérleti igazolást Oroszországban [33] . Június végén „18+” korhatárral bérleti igazolást szereztek a trágár nyelvezet jelenléte miatt [34] .
A Leviathan 2014. július 1-je előtt, vagyis a filmekben az obszcén nyelvezetet tiltó törvény hatálybalépése előtt kapott bérleti igazolást, és eredeti formájában is bemutatható. A film producere, Alexander Rodnyansky azonban megjegyezte, hogy a filmbeli társát még korrigálni kell. „Megkaptunk egy bérleti igazolást, de ez nem mentesít bennünket az Orosz Föderáció törvényeinek betartásáért.” A filmben a sakkmatt újra megszólal, vagy egyszerűen csak "pipog" [35] [36] .
A rendező szerint a káromkodást „élőben” kellett kivágni: „Articuláció van, de hang nincs – ez sérülés. Ezen a két napon ültem és káromkodtam, emlékeztem mindegyikre, ezekre a képviselőkre, akik üléseztek, erre az idiotizmusra. Remélem, hogy lesz kezdeményezés ennek a törvénynek a felülvizsgálatára, mert teljesen nyilvánvaló, hogy vannak tiltó intézkedések, van óvatos szabálytalanság, van „18+” - ez elég. A moziterem olyan hely, ahol egy felnőtt, felelős személy jegyet vásárol a pénztárnál. A jegy a mi megállapodásunk vele. Ebben a formában szeretném megmutatni a képet, ő pedig készen áll arra, hogy ebben a formában lássa. Miért van benne harmadik fél? Ahol? Milyen játék ez? [37]
2015 januárjában, egy hónappal az oroszországi filmforgalmazás várható kezdete előtt, a film kalózmásolatai illegálisan kerültek fel az internetre, és sok néző és filmkritikus megtekintette. Rodnyansky az egyik filmfesztivál válogatóit gyanúsítja. Az író, Dmitrij Bykov, tekintettel az orosz forgalmazás kétes, véleménye szerint sikeres esélyeire, azt tanácsolja a készítőknek, hogy örüljenek, hogy a filmet kalózmásolatban legalább az északi területek lakói láthatják amelyet leforgattak, sőt maguk is gyanítják, hogy ilyen módon terjesztették a filmet [17] .
Azok, akik megnézték a film kalózmásolatát, és köszönetet szeretnének mondani az alkotóknak, megtehetik a film www.leviathan-film.ru (jelenleg zárva) honlapján. A film producere szerint a befolyt pénzt a Podari Zhizn jótékonysági alapítványnak ajánlották fel [38] .
Oroszországban a film vegyes reakciót váltott ki a filmkritikusok és a közönség körében.
Sajtó, kritikusokA Novaja Gazeta rovatvezetője, filmkritikus Larisa Malyukova : Andrej Zvjagincev negyedik filmje, a „Leviatán” a modern Oroszország legbrutálisabb portréja a „ Cargo 200 ” óta <...> A szörnyű „Leviatán” nem akar kedvelni kell, durva, néha vicces, néha vulgáris. Itt minden túl van: és vodka, és sanzon, és harag. És a reménytelenség" [19] .
Elena Stishova filmkritikus az Art of Cinema magazinban megjegyezte, hogy a „ pattogatott kukoricához ” szokott orosz közönség számára nehézségeket lát a valósághű kép felfogásában (miközben „az élet igazsága nem gurul a kukorica ropogása alatt”) és ugyanakkor - a bűnügyi akciófilmekig, amelyek hátterében a gengszter önkényének jelenetei ismerősnek tűnnek [16] .
Alyona Solntseva filmkritikus úgy véli, hogy a film címe "azonnal a nézőt a világkultúra egyik fő konfliktusára utalja - Isten és az ördög vitájára az emberi lélekért". Megjegyzi, hogy „Leviatán csak másodsorban az állam szimbóluma”, mivel „Hobbes éppen azért használta ezt az asszociációt, mert a bibliai hagyományban a Leviatán az ördög egyik neve, vagyis annak a chtonikus gonosznak, amely kezdetben ellenséges. az emberhez és a harmónia megtalálására tett kísérleteihez." Rámutat, hogy a film cselekménye "olyan helyen játszódik, ahol a természet hideg és baljós szépsége uralja az embert, ahol az ember érzi (és az operatőr Krichman tökéletesen átadta) a természet primitív erejét, nyomása közömbös és elkerülhetetlen" [39] .
Arkady Steiner művészeti kritikus a Lenta.ru oldalon megjegyzi, hogy " ez egy nagyszerű film, mesterien forgatott, kiváló színészi alakítással ", és úgy véli, hogy Zvjagincev filmjében " túl sok van ahhoz, hogy véletlen legyen " [40] .
Dmitrij Bykov újságíró és író a "Leviatánt" sötét és erős filmnek nevezte, ugyanakkor opportunistának, "elfoghatatlannak". Bykov a forgatókönyv számos következetlenségére mutatott rá [41] . Azt is megjegyezte, hogy a film " jellemzően orosz a modern időkben, kísérlet arra, hogy megszólaljon anélkül, hogy megpróbálná kitalálni..." [17]
Szergej Szicsev filmkritikus megjegyzi, hogy „ van a filmben egy másik pap is, szegény, érdektelen és valóban igaz, de egy templomban állnak a püspökkel. Mindez lehetővé tette számos kritikus számára, hogy az antiklerikalizmus címkéjét ragassza a filmre, ami talán nem teljesen igaz, különben nem lenne második pap ” [42] .
Arkady Zastyrets drámaíró megjegyezte, hogy „ természetesen ez a tényleges filozófiai példabeszéd egyáltalán nem a modern Oroszország portréja. Bár a filmben felhasznált anyag kétségtelenül orosz, és az a tudat, hogy a forgatókönyv egy amerikai állampolgár története alapján készült, itt nem változtat a dolgokon ” [27] .
Viktor Shenderovich író a film leleplező értelmét hangsúlyozza: „… tolvajaink kalapot viselnek… A tolvajok felismerik magukat a film hőseiben, és undorító hangon rikoltoznak. Zvjagincev elleni leplezetlen haragjuk vallomás: csak az igazságon sértődnek meg” [43] .
Jurij Szaprykin újságíró szerint a film már a bemutató előtt megosztotta az orosz közönséget, politikai meggyőződésüktől függően, és úgy fogta fel, mint "a Putyin-rezsim merész leleplezése" vagy "a Nyugat szükségleteinek megfelelő opportunista russzofób mesterség" . 44] .
Andrej Desznyickij bibliatudós, publicista, író és fordító úgy véli, hogy a film „teljesen és teljes mértékben az egyházért szól, amely oly gyakran hiányzik nekünk”, és megjegyzi, hogy „a keresztényeket nem szabad megsérteni, nem szabad kifogásokat keresni, nem próbálni valamit bizonyítani valakinek. , hanem gondolkodni” [45] .
A Gazeta.ru című kiadvány szerint a filmet "russzofóbnak" és "igazán hazafiasnak" tartók egyetértenek a képen látható jelenségek (részegség, egyházi emberek képmutatása stb.) értékelésében. Vitájuk csak a modern Oroszországgal való megfeleléséről szól – „Oroszországban kivétel nélkül mindenki iszik, mindenki lop-e, ha lehet, és hány farizeus van az egyház lelkészei között” [46] .
A film élesen negatív kritikákat kapott Szergej Markov politológustól , aki "orosz költségvetési pénzből forgatott oroszellenes politikai rendnek" és " a Nyugat Oroszország elleni új hidegháborújának filmjének" nevezte [47] .
A Kultura című újság főszerkesztője , Elena Yampolskaya színházi kritikus rendkívül negatívan nyilatkozott a filmről: „Meg vagyok győződve arról, hogy minden ebbe a szakadékba süllyesztett költségvetési rubelt konkrét személyeknek kell kompenzálniuk. Hírnév, pozíció, saját pénztárca. Yampolskaya szerint „a Leviatán problémája egyáltalán nem a szőnyegen van. És az a tény, hogy Madyanov hőse hallás szerint csaló, aki nem tartozik semmilyen rendszerhez - sem bürokratikus, sem tolvaj. Az amorf, kitörölt, nyelvileg arctalan beszéd amatőrről és fráterről árulkodik benne (hogy ne mondjam - a párbeszédek szerzőjében) . Ugyanakkor azt a véleményét fejezte ki, hogy „a Leviatán nem jelent különösebb veszélyt az orosz közvéleményre” [48] .
Szergej Ugolnikov szerint a Leviatán-film, valamint „Oscar-versenytársa”, az Ida című lengyel film létrejöttének teljes története a nyugati közönség számára régen elkezdődött spekuláció terméke, és kifejezi a remélem, hogy „az ismerős fürtök – rendezők – csak elkezdenek verni” [49] .
Az srsly.ru által 2020-ban 30 orosz filmkritikus részvételével végzett felmérés szerint a filmet a legtöbb említés – hét – a 2010-2019-ben készült legjobb orosz filmek között tartalmazza [50] .
BadComedianJevgenyij Bazhenov ( BadComedian ) filmkritikus élesen negatívan értékelte a filmet, elsősorban a forgatókönyv és a rendezői munka gyengesége miatt, ami nem jár a karakterek karakterének fejlesztésével, motivációjuk bemutatásával, a konfliktus dramaturgiájának felépítésével. A főszereplő („2D-karakter”) a felmerülő problémákra reagálva állandóan lekvárogtatja a vodkát, és „azok a tényezők, amelyeknek össze kell adniuk a történetet, semmilyen módon nem befolyásolják a karaktert... Alkonauta, kiabáló, szemtelen, durva. Ellenkező esetben üres. Az edény, amelyet az igazgató elfelejtett megtölteni” [30] .
Más hősöknek sem jobb. Egy Moszkvából érkezett ügyvéd, Nyikolaj barátja, „nagy múltú profi”, meg sem próbál a törvény szerint eljárni. A "nyomó" hatalmat megpróbálja zsarolni. „A polgármester pusztán anekdoták karikatúrája: dühös, mert dühös… Ha egész jeleneteket emel ki a polgármester és a püspök számára, akkor ennek legalább valami értéke kell, hogy legyen.” Kolja felesége a testvére, „kocsonya és üresség, minden előzmény nélkül. Ha ez egy ember drámája, akkor miért nincs konkrétum, nincs motiváció? "Koli fia az egyetlen élő ember, akinek érzelmei vannak, de itt van a probléma: a cselekménynek nincs szüksége rá" [30] .
„15 perc történelem és karakterfejlődés egy 2 óra 20 perces filmnél azt jelenti, hogy minden mást eleve millió jelentés tölt be. Imádom, amikor a bizonytalanságot, és ennek következtében a hihetetlenül sok értelmezést zseniálisnak adják át... A szürrealizmus és a metaforák csak kiegészítések, cselekmény nélkül pedig sehol... A szereplők homályosan és nem megfelelő módon viselkednek, és van nincs végkifejlet – fejezi be Bazhenov. „Nem maga a vodka taszít, hanem az, hogy a vodka kiemelkedik az üres hősök hátteréből” [30] .
TisztviselőkVlagyimir Medinszkij , az Orosz Föderáció kulturális minisztere a film megtekintése után azt mondta, hogy a szalag "nehéz" benyomásokat hagyott benne. Így hát megdöbbentette a film szereplőinek trágársága , valamint az állandó alkoholos italok használata. Medinsky szerint a film nem fog szenvedni attól, hogy kivágják belőle. A film tehetséges, de nem tetszett neki [51] .
Tatyana Trubilina, a film forgatási helye szerinti Teriberka falu (Murmanszk régió) vezetője 2015. január 12-én felszólalt a szalag nagy képernyőkön való bemutatása ellen: „Nincsenek különleges benyomások (a filmből), mi itt mind részegek, a saját szeméttelepünkön élnek. Esztétikai szempontból ellenzem a vetítést, egyáltalán nem tudom, kinek kell megnéznie ezt a filmet” [52] [53] .
Később egyes médiák arról számoltak be, hogy a murmanszki régió adminisztrációja határozottan javasolta, hogy a mozik tagadják meg a film bemutatását, de Marina Kovtun kormányzó tagadta ezt az információt: „Kérek mindenkit, aki a Leviatán című film vetítésének tilalmáról ír, nyugodjon meg. Ilyen tilalom egyszerűen nem létezhet. És akkor az Internet korát éljük” [54] .
Vallási alakokSimon (Getya) Murmanszk és Moncsegorszk metropolitája (az általa irányított metropoliszban , ahol a Leviathant forgatták) a Moszkva beszél rádióállomás Zvjagincev filmjének értékelésére irányuló kérésére a következőket mondta: „Tetszett. A film őszinte ”, és megjegyezte, hogy a filmet nem szabad betiltani. Simon a filmben előforduló trágárságról szólva megjegyezte, hogy „A trágárság, amelyre ebben a helyzetben hivatkozunk, sajnos a mi szégyenletes valóságunkká vált, és ebből nincs több a filmben, mint az életben, miért legyünk álszentek. ” és „Kivéve a gyékény szégyenét, rettenetesen nyomasztó vodka-vodka-vodka, ami mindenhol és mindenhol van. A film azonban összességében inspiráló annyiban, hogy rámutat az ország létfontosságú problémáira, mint a test tátongó sebeire, amelyektől lebomlik, szenved és meghal. Komoly gyógyulásra van szükség” [55] [56] .
Andrej Kuraev protodeákus megjegyezte , hogy Zvjagincev filmje egyáltalán nem egyház- vagy ortodox-ellenes, mivel a „kisember” témájára utal, és „ óva int attól, hogy az egyház váljon a könyörtelen Leviatán egyik fogaskerekévé és lendkerekévé. hatalom ”, és jelen van az antiklerikalizmus, hiszen „ amikor a papság beavatkozik az államigazgatás ügyeibe, ezt klerikalizmusnak nevezik ”, amit „ az orosz alkotmány tilt, és az antiklerikális kijelentések a törvényen belül vannak, sőt az egyház érdekeit " [57] [58] .
Az ortodox aktivisták Vlagyimir Medinszkij kulturális miniszterhez fordultak azzal a kéréssel, hogy tiltsák be a film oroszországi vetítését [59] .
NyilvánosA szamarai hatóságok kollektív levelet kaptak , amelyben azt kérték, hogy büntessék meg Valerij Grishko püspök szerepét [op. 3] egy "rágalmazó opusban" való részvételért, valamint "az orosz hatóságok és az ortodox egyház kifinomult rágalmazásában" [60] .
A brit Sight & Sound filmes magazin 2014 tíz legjobb filmje közé sorolta a Leviathant [61] . A Metacritic internetes aggregátor szerint a "Leviathan" egyike lett annak a harminc filmnek, amelyek címe leggyakrabban szerepelt az év legjobb filmjei között [62] .
Peter Bradshaw brit filmkritikus a The Guardian újságban "fenségesnek" nevezte a filmet, és megemlítette más filmek motívumait, amelyeket a rendező vitt Leviathannak [4] [63] :
Ez a fenséges orosz film átviszi a modern orosz valóságba azt a szörnyű próbát, amelyet a bibliai Jób küldött le. A Leviathan tragikus dráma, erkölcsi komolyságában magával ragadó. Ennek a szalagnak a súlyossága és erőssége a félelmetes, könyörtelen nagyszerűség szintjére emeli.
A Morning Star című brit baloldali bulvárlap a filmet "a kapitalista gengszterek és szentek koalíciójának, amely a szocializmus utolsó maradványait semmisíti meg Oroszországban" kíméletlen feljelentéseként és az osztályrendszerről szóló politikai példázatként jellemezte [4] .
Az Evening Standard című brit lap azt írta, hogy „a korrupció és a vallási képmutatás elkerülhetetlenségének gondolatával vernek a fejünkbe Oroszországban. A háttérben felvillanó Pussy Riot felvételei mintha aktualitást kellene, hogy adjanak a filmnek, de a lényeg mégis az, hogy Oroszországban mindig is így volt. És ha Putyin Oroszországa semmivel sem rosszabb, mint bármi, ami azt megelőzően volt, ha a szenvedés csak szerves része az orosz élet körképének, akkor miért aggódnánk ennyire Kolja és családja sorsa miatt? El kell hagynunk a termet, zavarba ejtve a Nagy Kérdések előtt. Ehelyett a remekül fényképezett északi tájban gyönyörködünk (az egyik tengerparti barlang úgy világít a sötétben, mint a Sixtus-kápolna ). Putyin nyugodtan alhat: ennek a fenevadnak nincs foga” [4] .
International Business Timesúgy véli, hogy „ Leviatánban egy vidéki piknik jelenete van, ahol a hősök vodkát itatva célpontokra lőnek - volt szovjet vezetők portréi: Lenintől Gorbacsovig. Arra a kérdésre pedig, hogy hol vannak modernebbek a vezetők, cinikus válasz érkezik: „Még nem érettek be.” Egyértelmű, hogy mi áll a szerzők szándéka mögött. Elképesztő, hogy (a film költségvetésének 25%-a az orosz kulturális minisztériumtól származik) hogyan vált a korrupció könyörtelen kritikájává Putyin Oroszországában. Sokkal finomabb és nem kevésbé brutális, mint a Pussy Riot punk-escapadeja ” [4] .
A The Hollywood Reporter amerikai magazin 2019. december 7-én felvette a filmet az évtized legjobb filmjei közé [64] , ezzel a 6. helyre került ebben az értékelésben [65] .
![]() | |
---|---|
Szótárak és enciklopédiák | |
Bibliográfiai katalógusokban |
|
Andrej Zvjagincev filmjei | |
---|---|
Teljes hosszúságú filmek |
|
Filmes almanachokban való részvétel |
|
A legjobb idegen nyelvű film Oscar-díjára jelöltek Oroszországból | |
---|---|
| |
Orosz Oscar-bizottság |
Eagles-díj a legjobb európai filmnek | |
---|---|
|