Brüsszel nyelvi képe az egyik legkülönlegesebb mind Belgiumban, mind a modern Európában. A 161,38 km² területű Brüsszel modern városrégiójának agglomerációját alkotó 19 településen hivatalosan is elismerik a két nyelv egyenlőségét . Felismerték a franciát és a hollandot . Sem az egyik, sem a másik nem őshonos nyelv, nemcsak Brüsszelnek, hanem Belgium egészének. A nagyváros lakossága viszonylag nemrég sajátította el őket. A romantikus nyelvű vallonok a 15. századtól kezdték meg a fokozatos átállást a szabványos írott párizsi franciára, a szóbelire a 19. századtól, vagyis amikor megindult intenzív migrációjuk a fővárosba az ország déli részéről. A flamandok ősnyelvei szintén egymástól nagyon eltérő, germán eredetű dialektusok.
A később modern Brüsszelt alkotó települések néhány lakója a holland nyelv őshonos brabanti dialektusa , amely nagyon különbözik az irodalmi hollandoktól.
Az urbanizációs folyamat, majd a gallicizáció kezdete után a helyi flamandok beszédébe fokozatosan számos gallicizmus épült be, vegyes maroli szociolektussá alakulva .
A napóleoni háborúk végén, és különösen a független Belgium 1830-as létrejötte után fokozatosan átadta helyét a standard franciának, mivel 1831-1878 - ban ez utóbbi volt az egységes Belgium hivatalos nyelve .
A flamand nacionalizmus segített megállítani, sőt megfordítani más flandriai nagyvárosok elhalálozási folyamatát, de magában Brüsszelben ez már nem volt lehetséges. A francia nyelv dominanciája elleni harcban a flamand nacionalisták úgy döntöttek, hogy nem hivatalossá teszik a flamand dialektusokat, amelyeket feltételesen flamand néven egyesítenek , hanem Hollandia standard holland írott nyelvét . Előkelőbb státusza volt, bár a lakosság nem fogadta el teljesen anyanyelvként .
A fővárosi régió nyelvi és közigazgatási határainak rögzítésekor az első flamand/holland anyanyelvnek nevezett flamandok a főváros 19 községében már csak a lakosság mintegy 25%-át tették ki. Bár a flamand ajkúak aránya tovább csökkent Brüsszelben, a fővárost hivatalosan kétnyelvűvé nyilvánították.
A frankofónok arányának folyamatos növekedése ellenére a főváros külvárosaiban az 1947-es népszámlálás szerint egyikben sem tették ki a lakosság több mint felét. Mind Flandriában, mind Vallóniában különösen nagy közfigyelem övezte annak a négy településnek a nyelvi fejlődését, amelyek elválasztják a franciásított Brüsszelt a teljesen francia nyelvű Vallóniától: Halle , Overijs , Sint-Genesius-Rode és Huilart . A flamandok ösztönzésére a holland lett a hivatalos nyelv ezekben a településeken . Ennek eredményeként a flamandok nyomására Brüsszel névleg kétnyelvű, de valójában túlnyomórészt francia nyelvű enklávé lett a hivatalosan holland nyelvterület közepén.
Ennek ellenére a periféria 6 külvárosi területén a frankofónok aránya megközelítette a 30%-ot, és a frankofónoknak adott engedményként ezek a régiók bizonyos engedményekben – nyelvi kedvezményekben – részesültek . Különösen kényes volt a helyzet Rhode-Saint-Genese- ben (Sint-Genesius-Rode), amely nyelvi előnyökben részesült, és tulajdonképpen kapocs lett Brüsszel és Vallónia között.
A főváros kétnyelvűségét , valamint magának Brüsszelnek a közigazgatási határait 1963 -ban rögzítették a belga nyelvhatár részeként. Ma a Brüsszel-Fővárosi kerület a Belga Királyság területének csak körülbelül 0,5%-át foglalja el , azonban a királyság lakosságának több mint 11%-a a határain belül él. A helyzetet bonyolítja Brüsszel lakosságának gyors növekedése, elsősorban a harmadik világ országaiból ( Marokkó , Törökország , Kongó ) érkező bevándorlás, a bevándorlók magas születési aránya és a megnövekedett szuburbanizáció miatt. De jure a nagyvárosi terület egy kétnyelvű sziget a közigazgatásilag egynyelvű flamand régióban, de de facto a Vallóniától elválasztó brüsszeli periféria legtöbb településének lakossága vagy szinte teljesen elfranciaizálódott ( Linkebeck ) [1] , vagy gallizálása folyamatban van [2] .a az EU és a NATO központjának Brüsszelbe költöztetése , valamint a nemzetközivé válás kapcsán. A többségükben a 2000-es években születettek között az etnikai flamandok csak relatív többséget alkotnak [3] .
| Év | 2000 | 2006 |
|---|---|---|
| Francia | 95,52% | 95,55% |
| angol | 33,25% | 35,40% |
| holland | 33,29% | 28,23% |
| spanyol | 6,90% | 7,39% |
| arab | 9,99% | 6,36% |
| olasz | 4,68% | 5,72% |
| Deutsch | 7,61% | 5,56% |
| török | 3,33% | 1,47% |
| portugál | 1,43% | 1,67% |
| Lingala | 0,39% | 0,99% |
| görög | 1,19% | 0,91% |
| orosz | 0,48% | 0,64% |
| berber nyelv | 3,09% | 0,36% |
A város életében, valamint folyamatosan változó nyelvi képében különösen fontosak Brüsszel meglehetősen hosszú kozmopolita hagyományai. Európa metszéspontjában, a román és a germán világ találkozásánál, és egyben pufferállam fővárosaként Brüsszel számos nemzetközi diplomatát, politikai és gazdasági menekültet vonzott be különböző országokból. Annak ellenére, hogy a francia a lingua franca a régióban, a főváros lakossága más nyelveket is beszél. A 13 legszélesebb körben beszélt nyelv Brüsszelben a lakosság (vagyis nem csak az anyanyelv ) tudásszintje szerint 2006 -ban található . Figyelemre méltó, hogy a legutóbbi felmérés során (a népszámlálások nyelvére vonatkozó kérdések a flamand nacionalisták nyomására 1947 óta kimaradtak) a fővárosi lakosság mindössze 5,6%-a vallotta be német nyelvtudását. nyelv, az orosz 0,6%-a - 0,6%. Ugyanakkor a némettel ellentétben az orosz nem az ország hivatalos nyelve, de nő az azt beszélők aránya, csökken a német. 2000 és 2006 között az angol nyelvtudás aránya meghaladta a holland nyelvtudásét. A román nyelvet beszélők aránya tovább növekszik, a keleti nyelveket (török, arab és berber) beszélők aránya pedig tovább csökken. Ez utóbbit e csoportok francia nyelvi környezetbe való asszimilációja magyarázza.
Annak ellenére, hogy a brüsszeli lakosok többsége (akár 96%) jól ismeri és gyakran használja a franciát, túlnyomó többségük számára csak a közelmúltban vált az egyetlen anyanyelvévé és/vagy mindennapi nyelvvé. Ez nyilván 2000 körül történt. Ez a marokkóiak francia nyelvű környezetbe való fokozatos asszimilációjával magyarázható.
| Év | 2000 | 2006 | 2010 [6] |
|---|---|---|---|
| Francia | 51,6% | 56,8% | 66,5% |
| francia és holland (flamand) | 9,9% | 8,6% | de |
| holland ( flamand ) | 9,5% | 7,0% | 5,3% |
| francia és külföldi | 9,3% | 11,3% | |
| Egyéb kombinációk | 19,7% | 16,3% | 28,1% |
A francia nyelv abszolút uralkodik Brüsszel összes településén, bár sokukban a franciával együtt sok idegen nyelvet használnak a mindennapi életben. Jelenleg a brüsszeli francia nyelv írott normája szinte teljesen egybeesik a szóbelivel, néhány, főleg lexikális jellemző kivételével (lásd francia Belgiumban ).
A holland a flamandok hivatalos írott nyelve. Beszélt nyelvjárásait hagyományosan flamand név alatt csoportosítják . Magán a nagyvárosi régión belül megkülönböztetik a flamand nyelv mint anyanyelvi és/vagy mindennapi nyelv gyakoribb elterjedésének zónáját. A nagyvárosi terület északi részén 4 településen a 2007-es becslések szerint e községek teljes állandó lakosságának körülbelül 10-12%-a volt. A fennmaradó 15 községben ez az arány nem haladta meg a lakosság 2-5%-át. [7]
A francia-flamand kétnyelvűek és az egynyelvű flamandok arányának folyamatos csökkenése ellenére a holland a legkeresettebb nyelv a brüsszeli munkaadók körében, és az igény aránytalanul magas. Utóbbit Brüsszel Flandrián belüli elszigeteltsége, valamint az utóbbi magasabb gazdasági fejlettsége magyarázza. A 20. század második fele óta a munkanélküliségi ráta Flandriában (4-6%) legalább fele a valloniának (15%), és csaknem ötszöröse a brüsszelinek (20%). Az is fontos, hogy a nyelvhatárok meghúzása után a brüsszeli repülőtér a flamand Zaventemben kötött ki .
| A brüsszeli vállalkozások munkanyelve | ||||
|---|---|---|---|---|
| Francia | 50,4% | |||
| francia és holland | 31,4% | |||
| francia , holland és mások | 18,2% | |||
.svg/300px-Map_of_Dutch-speaking_political_parties_results_in_Brussels-Capital_Region_-_2010_(en).svg.png){kind=link}