Tohno, Eijiro

Eijiro Tohno
japán 東野英治郎
Születési dátum 1907. szeptember 17( 1907-09-17 )
Születési hely Tomioka , Gunma prefektúra , Japán
Halál dátuma 1994. szeptember 8. (86 évesen)( 1994-09-08 )
A halál helye Tokió , Japán
Polgárság  Japán
Szakma színész , seiyuu
Karrier 1934-1994
Díjak Szakmai

„Kékszalag” és „Mainiti” filmdíj (kétszer) [1] ; számos színházi díjjal is rendelkezik

Állapot
Medal of Honor lila szalaggal A Felkelő Nap 4. osztályú rendje
IMDb ID 0867391
 Médiafájlok a Wikimedia Commons oldalon

Eijiro Tohno ( japánul: 東野 英治郎Cím : no Eijiro:, 1907. szeptember 17., Tomioka , Gunma prefektúra – 1994. szeptember 8. , Tokió ) japán színházi, filmes és televíziós színész, szinkronszínész , színházi rendező és esszéíró. Annak ellenére, hogy a filmvásznon leggyakrabban mellékszerepekben játszott, a moziban élénken megtestesült képei és nagyra értékelt színházi munkája miatt a 20. század egyik leghíresebb japán színészeként tartják számon [2] [3 ] . A színészt 1975 -ben a színház- és filmművészetért végzett szolgálataiért díjaztákMedal of Honor lila szalaggal . 1982-ben Eijiro Tono megkapta a Felkelő Nap Rend IV fokozatát.

Életrajz

A korai évek és a színházi tevékenység kezdete

Eijiro 1907 -ben született a Honshu sziget középső részén található Nankaichi sörfőzde szakégyártójának családjában, a Gunma prefektúrában, Tomiokában [ 2 ] [4] . A tomiokai középiskola elvégzése után a fiatalember a Meiji Egyetem [2] kereskedelmi tanszékére lépett , ahol csatlakozott a baloldali diákmozgalomhoz, és társadalomtudományokat tanult. Ez veszélyes lépés volt egy fiatal diák részéről, mivel az 1925 -ös békefenntartási törvény célja az volt, hogy üldözze bármely olyan párt vagy csoport tagjait, akiknek célja a kokutai (nemzetpolitika) vagy a magántulajdon rendszerének megváltoztatása volt Japánban. A rendőrség ettől a törvénytől vezérelve bárkit letartóztathatott, és „lázító” baloldali ötletekért akár tíz évig terjedő börtönbüntetést is lehetett kapni. 1931 áprilisában Eijiro a marxista Yoshi Hijikata és a híres japán színházi reformer, Kaoru Osanai által 1924 -ben alapított Cukidzsi Kis Színház proletár dráma tanfolyamának hallgatója lesz . A proletárdráma szak elvégzése után, ugyanazon év szeptemberében csatlakozott az Új Tsukiji Színházcsoporthoz, ahol a Katsuji Honjo művésznevet kapta. Az 1930 -as években Eijiro az Új Tsukiji Színházcsoport szinte minden produkciójában szerepelt, és kedvező kritikákat kapott a színházi kritikusoktól. A színész hírnevének gyarapodását elősegítette tehetséges szerepei: Heizu a "Föld" produkciójában, a sírásó a " Hamletben " és Yoshigoro a "Spelling in the Classroom"-ban ( Miekiti Suzuki alapján). ). Eijiro Tono is aktívan részt vett a társulat irányításában, annak igazgatójaként [5]  (jap.) .

Filmes és színházi karrier

Eijiro 1936-ban debütált a filmben egy kis szereppel a Testvér és nővér című filmben, amelyet Sotoji Kimura rendezett az akkor még progresszív PCL stúdióban (a jövőbeli Toho filmgyár korai neve ). A színész első napjaiban a kamera előtt Katsuji Honjo művésznevén lépett fel [6] . 1938- ban a japán mozi híres klasszikusát, Teinoszuke Kinugasát bérelték fel, hogy forgassa le a színészt a Shochiku filmvállalatnál forgatott "The Story of Fidelity in Kuroda" (Ohashi szerepe) című kosztümös eposzában .

1940. augusztus 19- én Eijiro Tohnót és néhány színházi kollégáját letartóztatták a békefenntartási törvény megsértése miatt, augusztus 23-án pedig a Tsukiji Kis Színházi Társulatot erőszakkal feloszlatták. Eijiro Tohno 9 hónapot töltött börtönben anélkül, hogy vádat emeltek volna ellene. 1941 májusában szabadult őrizetből , Eijiro visszatért dolgozni, de mivel a színházat feloszlatták, ebben az időszakban csak filmforgatásokon használták. A Belügyminisztérium rendelete értelmében mostantól csak a valódi nevével kellett beírnia a krediteket. Így búcsút mondott Katsuji Honjo alkotói álnevének [5] . 1943 -ban Eijiro Tono szerepelt a későbbi világhírű rendező , Keisuke Kinoshita Harbor debütáló művében, a Bloomban .

1944 -ben a Haiyuza Actors Theatre (俳優座) [4] Eitaro Ozawa , Korei Senda , Sugisaku Aoyama, Chieko Higashiyama és Eijiro Tohno színészek erőfeszítéseivel jött létre . A csendes-óceáni háború utolsó évében a színház a Drama League égisze alatt turnézott Japánban, egy hivatalosan szponzorált szervezet, amelynek küldetése a nemzet moráljának emelése volt. E körutakat követően a színész egy időre elhagyta a társulatot, hogy filmet forgathasson, de a háború vége után, 1945 augusztusában Eijiro Tono visszatért a Haiyuza Színházba, mint színész és a társulat adminisztrátora. Többször szerepelt színpadi rendezőként is [5] .

A színész, Eijiro Tono fél évszázad filmes munkája során több mint 300 filmben játszott [7] , amelyek közül sok a japán filmművészet aranyalapjába tartozik. És bár a színész nagyrészt a karakteres mellékszerepekre specializálódott, a japán filmrendezés klasszikusainak filmjei elképzelhetetlenek munkái nélkül: Akira Kurosawa (akinek színésze hét műben szerepelt, köztük a " Hét szamurájban " és a " Testőr ") , Yasujiro Ozu (4 film, köztük kiemelkedő teljesítmény a főszereplő ivócimboraként a " Tokyo Tale " kultikus filmben), Kenji Mizoguchi (szerepek 2 filmben), Keisuke Kinoshita (9 együttműködés), Mikio Naruse (2 film ) ), Tomu Uchida (6 film), Daisuke Ito (2 film), Heinosuke Gosho (6 film), Kozaburo Yoshimura (4 film), Kaneto Shindo (6 film), Hiroshi Inagaki (10 film), Shiro Toyoda (6 film ) ), Minoru Shibuya (5 film), Satsuo Yamamoto (8 film), Tadashi Imai (8 film), Masaki Kobayashi (5 film), Kona Ichikawa (3 film), Masahiro Shinoda (2 film), Kihachi Okamoto (4 film) , Hideo Gosya (3 film), Yoji Yamada (3 film) és a japán mozi más mestereinek képeiben.

Japánban a színész a legnagyobb népszerűséget a televízióban érte el, a Mito Komon című történelmi sorozatban játszott. A főszereplő Tokugawa Mitsukuni szerepét egy igazi történelmi személy, aki a 17. században élt, és egy Mitsuemon kereskedő álcája alatt sokat utazott az országban, 1969 és 1983 között 13 évadban 381 epizódban játszotta egy színész . A sorozat a mai napig tart, de Eijiro Tohno után a főszereplő szerepét az ötödik színész játssza.

1990 óta Eijiro Tohno a Japán Új Színházi Színészszövetség elnöke. Két esszékötet (1977, 1982) és Színészi tanulmányaim (1964) memoár szerzője is volt.

1994. szeptember 8- án reggel 6 órakor a 86 éves Eijiro Tohno szívelégtelenség következtében otthonában meghalt [8] .

Család

Eijiro Tohno kétszer nősült. Felesége közül az elsőt Hidenónak, a másodikat Reikonak hívták (mindkettő a férje vezetéknevét vette fel). Legidősebb fia, Eishin Tohno (1942–2000) színészként apja nyomdokaiba lépett, de soha nem élvezte az apját kísérő sikert [3] . 58 éves korában, 6 évvel apja halála után halt meg agyvérzés következtében . Eishin Tono fia Mariko Hattori színésznővel kötött házasságából - Katsu Tono (illetve Eijiro Tono unokája) - zeneszerző lett, zenét komponál, többek között filmekhez is.

Szakmai díjak

"Kék szalag" filmdíj Mainichi Filmdíj

Filmográfia

Megjegyzések

  1. ↑ A filmet 1957. július 15-től mutatták be a szovjet pénztáraknál, r / y Goskino of the Szovjetunió No. 1086/57 - Megjelenés: New Films magazin filmterjesztő dolgozók számára, 1957. 3. szám: A film kiadásának előzetes terve új játékfilmek 1957 3. negyedévében.
  2. ↑ A filmet 1988 áprilisa óta mutatják be szovjet terjesztésben (premier vetítés - 1987. december 21. - Moszkva), r / a Goskino USSR No. 1812287 - megjelent: "Az 1988. II. negyedévi filmek kommentáros katalógusa. V / O Sojuzinformkino, Goskino USSR, M.-1988, 25. o.
  3. ↑ A szovjet pénztárban a filmet 1956. március 6-tól mutatták be, a Szovjetunió Goskino 907/56 sz. - megjelent: „A jelenlegi alap filmjeinek kommentáros katalógusa: Játékfilmek”, M .: “ Iskusstvo” -1963, 346. o.
  4. ↑ A szovjet pénztárban a filmet 1959 júliusától mutatták be (premier - június 22. Moszkvában), r / a Goskino USSR 1021/59 sz. (1964. január 31-ig) - megjelent: "A filmek kommentáros katalógusa a képernyő 1959-ben" , "Művészet", M.-1960, 75. o.
  5. ↑ A szovjet pénztárban a filmet 1966. január 10-től mutatták be, r / a Szovjetunió 1345/65. sz. Goskinójában (1973. január 1-ig) - megjelent: „A jelenlegi alap filmjeinek kommentáros katalógusa: rész III. Külföldi játékfilmek”, M.: „Művészet” -1968, S. 119.
  6. ↑ A szovjet pénztárban a filmet 1966. szeptember 26-tól vetítették „Öt a föld alatt” címmel, r / a Szovjetunió Goskinója, 2055/66. sz. (1971. március 1-ig) - megjelent: „Jegyzetekkel ellátva a jelenlegi alap filmek katalógusa: III. rész. Külföldi játékfilmek, Moszkva: Művészet -1968, 131-132.
  7. ↑ A szovjet pénztárban a filmet 1963. június 24-től mutatták be, r / y Goskino USSR 1221/62 (1967. október 1-ig) - megjelent: "1963-ban kiadott filmek kommentáros katalógusa. Művészet", M .-1964, 10. o.
  8. ↑ A filmet 1967. augusztus 7-től mutatták be a Szovjetunió pénztárában, r / y 2118/67
  9. ↑ A szovjet pénztárban a filmet 1964. május 25-től mutatták be „A holnap mindig létezik” címmel, r / a Szovjetunió Állami Filmügynökségének 1074/64 sz. számában (1974. április 1-ig) - megjelent: „Katalógus a jelenlegi alap filmjeinek. II. szám: Külföldi játékfilmek”, Inf.-reklám. vezetői iroda a Szovjetunió Minisztertanácsa alá tartozó filmművészeti bizottság filmművészete és filmforgalmazása, M.-1972, 24. o.
  10. ↑ A szovjet pénztárban a filmet 1966. november 14-től mutatták be, a Szovjetunió 2229/66. sz. Goskinója (1972. szeptember 1-ig) - megjelent: „A jelenlegi alap filmek katalógusa. II. szám: Külföldi játékfilmek”, Inf.-reklám. vezetői iroda a Szovjetunió Minisztertanácsa alá tartozó filmművészeti bizottság filmművészete és filmforgalmazása, M.-1972, 67. o.
  11. ↑ A szovjet pénztárban a filmet 1968 szeptemberétől (október 6. - Moszkva) mutatták be, r / a Szovjetunió Goskino 2161/68 sz. (1975. június 1-ig) - megjelent: „A jelenlegi filmek katalógusa alap. II. szám: Külföldi játékfilmek”, Inf.-reklám. vezetői iroda a Szovjetunió Minisztertanácsa alá tartozó filmművészeti bizottság filmművészete és filmforgalmazása, M.-1972, 10. o.

Jegyzetek

  1. ↑ Eijirô Tôno az IMDb-díjátadón 
  2. ↑ 1 2 3 东野英治郎 Archiválva : 2017. november 21. a Wayback Machine -nál a Baike.Baidu.com oldalon  (kínai)
  3. ↑ 1 2 Tono Eijiro archiválva : 2017. április 11. a Wayback Machine -nál a NautilJon.com webhelyen ( fr.)  
  4. ↑ 1 2 東野英治郎 Archiválva : 2017. december 1., a Wayback Machine webhelyen a Mixi.jp webhelyen  (japán)
  5. ↑ 1 2 3 _
  6. ↑ 1 2 東野英治郎 Archiválva 2017. november 11-én a Wayback Machine -nél a Japanese Movie Database-on (JMDb)  (japán)
  7. ↑ 東野英治郎 Archiválva : 2017. március 28. a Wayback Machine -nél a Kinema Junpo magazin honlapján  (japán)
  8. ↑ 東野英治郎 Archiválva : 2017. augusztus 5., a Wayback Machine webhelyen, a Hakaishi.jp oldalon  (japán)
  9. ↑ 1954 Kékszalag-díjasok az IMDb -n 
  10. ↑ 1956-os díjnyertesek archiválva 2018. szeptember 19-én a Wayback Machine -nél  (japán) a Mainichi-díj hivatalos honlapján
  11. ↑ 1962-es díjnyertesek  (japán) a Mainichi-díj hivatalos honlapján
  12. ↑ Eijirô Tôno (1907–1994) Archiválva : 2017. március 15. a Wayback Machine -en az IMDb-n 
  13. ↑ 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 Külföldi filmek listája a Szovjetunió jegypénztárában  

Linkek