Egy férfi élete nehéz. Folytatás

„Egy férfi élete nehéz. Tora - San dédelgetett anyja ( Tora - San , 2. rész) A Tora - San dédelgetett anyja ( Tora-San, 2. rész) ) egy 1969 -es vígjáték, amelyet Yoji Yamada rendezett . A népszerű japán filmsorozat második filmje Tora-sanról, egy különc, találékony, mindig vidám csavargóról, aki folyamatosan különféle nevetséges helyzetekbe kerül. A filmet Kinema Junpo filmdíjra jelölték , azonban a szavazás eredménye szerint csak a 9. helyet érte el [1] .  

Telek

Néhány hónappal azután, hogy elhagyta szülőhelyét, Torajiro Kuruma (vagy köznyelvben - Tora-san) visszatér Katsushikába, Tokió egyik legszegényebb kerületébe, amelyhez gyermekkorának és szeretteinek emlékei kötik. Itt találkozik vele szerető nővére, aki távollétében gyermeket szült, valamint nagybátyja és nagynénje. És bár Tora-san utolsó látogatása sok idegbajba került, a vendégszerető rokonok rábeszélik, hogy maradjon. Torajiro azonban kitart amellett, hogy látogatása rövid életű lesz, mert ő maga is megérti, hogy megjelenése ebben a házban mindig sok bajjal jár (mint például a sorozat első filmjében). Így rövid látogatás után elhagyja rokonait, hogy visszatérjen szokásos vándorló életmódjához.

A vasútállomáson Tora-san véletlenül találkozik tanárával, ma angol professzorral, Tsubouchival és gyönyörű lányával, Natsukóval, aki fiatalkorában volt az első szerelme. Natsuko lesz a csavargó új vonzalma tárgya.

Tora-san megtudja, hogy igazi anyja, egy gésa, akinek csak rövid viszonya volt az apjával, még mindig él, és nem halt meg, ahogy korábban gondolták. Tsubouchi tanár és Natsuko meggyőzik Tora-sant, hogy meg kell találnia anyját, aki csecsemőkorában elhagyta. Natsuko segít neki a küldetésben, azonban az anyjával való találkozás messze nem lesz attól, amit eredetileg szeretett volna. Anyjáról kiderül, hogy egy meglehetősen goromba nő, aki egy kiotói bordélyházat vezet.

Tora-san szíve nem csak attól szakad meg, hogy találkozott édesanyjával, hanem attól is, hogy a Natsukóval való szerelmi fényes álmai nem valósulhatnak meg. Torajiro megtudja, hogy beleszeretett egy jóképű orvosba, aki a kórházban kezelte, ahol az egyik nevetséges bohóckodása következtében kötött ki. A film további jelenetei kissé szomorúak, de a pátoszt megtöri egy vicces jelenet, amikor a rokonok megpróbálják elkerülni, hogy a bánatáról beszéljenek, folyamatosan változtatva a beszéd témáját, majd ezt a problémát továbbra is tárgyalják, annak ellenére, hogy mindent megtesznek, hogy ne idegesítsék fel. Torajiro.

... A „Nehéz az embernek élni” sorozat szalagjain nincs egyértelmű történet. Igen, ez itt valójában nem fontos. Maga Torajiro karaktere is fontos – a különféle tulajdonságok szép keveréke... Torajiro valami szomorú képű lovag: Don Quijote-hoz hasonlóan nemes „kóborló lovag”, olyan környezetben él, ahol nemesség és lovagiasság. anakronizmussá váltak.

Cast

• Kiyoshi Atsumi  mint Torajiro Kuruma (vagy Tora-san)
• Chieko Baishō  mint Sakura, a húga
• Miyako néni  mint Okiku, Tora-san anyja
• Orie Sato  – Natsuko
• Tsutomu Yamazaki  – Fujimura
• Gin Maeda  – Hiroshi Suwa
• Shin Morikawa  mint Tatsuzo Kuruma, Tora-san nagybátyja
• Chishu Ryu  - Pap
• Eijiro Tohno  , mint Tsubouchi, a tanár
• Ichiro Zaitsu  – Kanza
• Daisaku Akino  – Noboru Kawamata
• Akiko Kazami  – Osumi

Premierek

•  - a film országos bemutatója 1969. november 15- én volt Tokióban [3] .
• - 1970. július 1-jén  mutatták be az Egyesült Államokban [3] .

A filmről

Az "Egy ember élete nehéz" című film példátlan kasszasikerét követően a japán kasszában, amely a "Shotiku" cégnek 100 millió jent hozott [4] , a filmes cég producerei úgy döntöttek, hogy elkészítik a folytatását. A kazetta készítésének megkezdésekor annak szerzője és rendezője, Yoji Yamada nem is gondolta, hogy a mű hosszú évekig elhúzódik, és több mint negyvenpár epizódot forgatnak majd, ezért a második filmet egyszerűen „Nehéz az embernek élni” . Folytatás". Ez csak később, a harmadik filmtől kezdődően mindegyiknek megvan a maga egyéni alcíme: "His Tender Love", "On Honvágy", "Torajiro's Love Song" és így tovább. Ez, a filmsorozat második filmje, a Yamada szomorúbbnak, líraibbnak bizonyult, de a japán filmes közönség is döbbenten fogadta, és még az első szalagnál is több bevételt hozott - 120 millió jen [4] .

Díjak és jelölések

Kinema Junpo Magazin-díj ( 1970) [5]

• 1969-ben jelölték a legjobb film díjára, azonban a szavazás eredménye szerint csak a 9. helyet szerezte meg [1] .

Mainichi Filmdíj (1970) [5]

• Legjobb alakítás főszereplőtől – Kiyoshi Atsumi
• A legjobb rendező díja 1969 – Yoji Yamada

Megjegyzések

1. ↑ A "Tora-San szerető anyja" orosz név, amelyet a hálózat egyes orosz nyelvű oldalain találtunk, a nemzetközi terjesztésben szereplő film angol címéből – Tora-San dédelgetett anyja – jelent meg, azonban a szovjet filmkritikában ez volt szokás a filmet a japán eredeti fordításában megemlíteni

Jegyzetek

1. ↑ 1 2 Kinema Junpo Top YBY Archiválva : 2018. szeptember 29., a Wayback Machine webhelyen a Rinkworks.com-on 
2. ↑ Iwasaki, Akira . „Simogatások Yoji Yamada portréjához” – The Art of Cinema magazin, 1974, 5. szám, 151. o.
3. ↑ 1 2 Zoku otoko wa tsurai yo (1969) az IMDb-release Info-n  (japán)
4. ↑ 1 2 Gens, Inna Yuliusovna . Kihívók: A 60-as és 70-es évek japán filmesei. / Utóhatás. V. Cvetova; VNII Művészetkritika. - M .: Art, 1988. - 271 S. (213-218. o.)
5. ↑ 1 2 Zoku otoko wa tsurai yo (1969) az IMDb-Awards-on 

Linkek

• "Egy férfi élete nehéz.  A folytatás az internetes filmadatbázisban
• „ Az ember élete nehéz. Folytatás "  (eng.) itt: Rotten Tomatoes  (eng.)
• Tora-San dédelgetett anyja a Molodezhnaja.ch oldalon  (német)
• 続・男はつらいよ a hivatalos Torasan webhelyen  (japán)

Irodalom

• Gens, Inna Juliusovna . Kihívók: A 60-as és 70-es évek japán filmesei. / Utóhatás. V. Cvetova; VNII Művészetkritika. - M .: Art, 1988. - 271 S. (213-218. o.)
• Sato, Tadao . "Cinema of Japan": fordítás angolból  - M., "Rainbow", 1988. - S. 181-182. — 224 p. ISBN 5-05-002303-3
• Iwasaki, Akira . „Simogatások Yoji Yamada portréjához” – Art of Cinema magazin, 1974, 5. szám, 149-153.