Karácsonyi oratórium (Bach)

A Karácsonyi oratórium ( német  Weihnachts-Oratorium , BWV 248) Johann Sebastian Bach oratóriuma szólistákra, kórusra, zenekarra és orgonára, amelyet 1734-ben készítettek korábbi kompozícióinak zenei anyaga alapján. Hat lelki (egyházi) kantátából (részből) álló ciklus , amelyet a szerző szándéka szerint az ünnepi karácsonyi istentiszteletek (december 25-január 6.) alkalmával egyenként kívánnak előadni. Ez a zeneszerző egyik legambiciózusabb műve és oratóriumai közül a legnagyobb. A zenetudományban sajátos műfajának és formájának kérdése folyik, amely nyilvánvalóan a zenei evangélikus történetekre nyúlik vissza. Jelenleg az oratóriumot részben vagy egészben gyakran a karácsonyi ünnepek alatt adják elő.

Létrehozás és kivitelezés története

Úgy tartják, Johann Sebastian Bach 1733-ban állt elő egy eredeti karácsonyi oratórium létrehozásának tervével Lipcsében, ahol 1723-tól a Szent Tamás-templom kántoraként dolgozott [2] .

Az oratórium a zeneszerző korábbi műveinek anyagára épül, amely a reneszánsz és barokk korban bevett zenei gyakorlat volt, a paródia módszerének (elvének) nevezett ( németül:  Parodieverfahren ) - a zeneszerző kölcsönöz zenét a befejezett részeiből. egyéb művek [3] . Már a 16-17. században „paródiának” nevezték a kölcsönzött népi témájú miséket, a 18. század első évtizedeiben pedig a paródia retexting (új szöveggel készül a kompozíció) vagy szubtextus (szöveg) megvalósítását jelentette. hangszeres kompozícióhoz kapcsolódik, amelyet németül német Tropierung  -  " troping " -nak hívnak [4] . A h-moll misében Bach széles körben felhasználta korábbi kantátái és oratóriumai [5] zenei anyagát is . Ugyanakkor meg kell jegyezni, hogy a zeneszerző többször is felhasználta világi műveinek zenéjét a vokális és spirituális művek megalkotásakor, újratextúrázva, de fordítva soha. Általában véve az ilyen „átültetések” száma a zeneszerző alkotói örökségének mintegy húsz százaléka. Nikolaus Arnoncourt osztrák karmester szerint a zeneszerző egyszerre képzelhet el világi és spirituális művet, és ebben az esetben az első kiadás a másodikhoz képest mintegy vázlat jellegét ölti [6]. . Az 1730-as évek elején Bach szász-lengyel udvari zeneszerzőként keresett állást II. Frederick Augustus király drezdai udvarában , amellyel kapcsolatban számos világi kompozíciót alkotott a királyi ház tiszteletére [7] . 1733-ban a zeneszerző h-moll Kyrie- és Gloria-miséket alkotott , olyan világi kantátákat , mint a Herkules keresztúton ( németül:  Hercules auf dem Scheidewege , BWV 213), Mennydörgés, timpánok, hangok, trombiták ( németül  Tönet, ihr Pauken! Erschallet! Trompeten!, BWV 214 ) és Dicsérjétek boldogságotokat, áldott Szászország ( németül:  Preise dein Glücke, gesegenes Sachsen , BWV 215 ), amely számos oratóriumszám forrásául szolgált. Albert Schweitzer szerint a zeneszerző láthatóan előre eldöntötte, hogy a kantáták előadása után „alkalmából” keletkezett zenei anyag ne legyen hiábavaló, és „ünnepélyesen örömteli” karakterük pont megfelelő a karácsonyi zenéhez: „Az ember lehet szinte teljes bizonyossággal állítsa, hogy Bach azért alkotta meg a „Karácsonyi Oratóriumot”, hogy a „Herkules a válaszúton” (213. sz.) és a „Musical Dráma a királynő tiszteletére” legjobb számai ne vesszenek el: „Mennydörgés, timpani, hang, trombiták" (214. sz.). Ezeket az "udvari" kantátákat 1733-ban adták elő a lipcsei Collegium Musicumban ( lat.  Collegium Musicum ), más néven a "Telemann Társaság"-ban, amelynek Bach 1729-től tíz évig volt a vezetője. Az első kantáta 1733. szeptember 5-én, a második 1733. december 8-án hangzott el [8] .

A "Karácsonyi Oratórium" cselekménye Lukács evangéliumából ( 2:1 , 3-21 ), részben Máté evangéliumából ( 2:1-12 ) kölcsönzött. Az evangélium szövege a következőképpen oszlik meg: 2, 6, 11, 13, 16, 20, 21, 2, 26, 30, 34, 37 - Lukács. 2:1 és 2:3-21; a 44, 45, 48, 50, 55, 58, 60 számokban - Matt. 2:1-12. A bachológusok rámutatnak a librettóelbeszélés és az evangélium liturgikus felolvasásának sorrendje közötti eltérésre a megfelelő egyházi ünnepeken, amit a következő táblázat tükröz, amelyből az következik, hogy ilyen megfeleltetés csak egy részben valósul meg [9 ] :

A librettóban három verstípus váltakozik: evangélium, dal és madrigál. Az egyházi énekek szövegeit kórus- és szólókorálokban egyaránt használják. A dalszöveg szerzője ismeretlen. A zenetudományi irodalomban azt feltételezik, hogy ő volt a zeneszerző állandó munkatársa Lipcsében, Pikander (igazi nevén Christian Friedrich Henritz), aki a zeneszerző közreműködésével adta elő az újraszöveget [10] [11] .

A nagy nyitókórusok és az oratórium szinte valamennyi nagy szólószáma az általa korábban írt világi kantátákból származik. Így ismét létrejöttek a következő számok: Sinfonia (10.), altária (31), három kórus (21., 26., 45.), mind a 16 evangélista recitativus és a 8 kísérő (kísérő) recitativ, a dallamok mind a 14 korálból újra harmonizálták. Feltételezik, hogy a hatodik tétel hét számának zenéjét az elveszett А 190 = BWV 248 / VIа [5] [11] kantátából kölcsönzik . Az oratórium eredeti partitúrája, amelyet a részek szerzője ismertetett, valamint az oratórium első előadásra nyomtatott szövege a mai napig fennmaradt [7] . Az eredeti kottában az újonnan létrehozott számokat a kölcsönzött számok ügyes kézírással különböztetik meg, mivel ezek másolatok, a többit pedig olyan elhamarkodottan írják, hogy helyenként nehéz megkülönböztetni [8] .

Feltételezhető, hogy a kompozíció 1734-ben (valószínűleg az év végén) készült, amit a zeneszerző a kotta utolsó lapjára a kezdőbetűk mellett fel is jegyez: „SDG 1.1734” – „Dicsőség egyedül Istennek. 1734" [5] . A partitúra címlapján ez áll: "Karácsony idején az oratórium Lipcse mindkét főtemplomában." Úgy tartják, hogy az oratóriumot részletekben adták elő karácsony napján, 1734. december 25-én és a következő napokban, előadása pedig 1735. január 6-án, Vízkereszt ünnepén fejeződött be [5] . Az akkori lipcsei zenei hagyomány szerint a város két főtemplomának egyikében a délelőtti istentiszteletek alkalmával felváltva hangzottak el kantáták, és este egy másik templomban is újra elhangzott egy kantáta. A kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy az oratórium első részét először a Szent Miklós- , majd a Szent Tamás-templomban adták elő ; a második - éppen ellenkezőleg: reggel a Szent Tamás-templomban, este pedig a Szent Miklós-templomban; a harmadik részt (az ötödikhez hasonlóan) csak a Szent Miklós-templomban adták elő a délelőtti istentiszteleten; a negyedik és a hatodik előadása a második kantáta előadásával megegyező sorrendben zajlott [9] . Ezt követően Bach még többször, részben vagy egészben megismételte az oratórium előadását hasonló karácsonyi napokon 1745-1746-ig [12] .

Szerkezet

A hozzánk eljutott oratóriumok közül Bach „Karácsonyja” a legnagyobb. 6 darab, egyenként körülbelül 30 perces kantátából (részből) áll, köztük 64 számmal, ami e tekintetben jelentősen meghaladja a zeneszerző többi műfaját [10] . A kantáták (részek) a karácsonyi ciklus ünnepeinek (december 25. - január 6.) szólnak. Tehát az első három rész Krisztus születésének szentelve , három napon át, a következő három - a legközelebbi ünnepeknek: a negyedik rész - az újévnek és az Úr körülmetélésének ünnepének , az ötödik - a az újév utáni feltámadás, az utolsó hatodik - Vízkereszt ünnepére [5] . Az oratóriumban gyakorlatilag nincsenek konkrét szereplők és események, csak lírai reflexiókat tartalmaz róluk, amelyeket az evangélista recitativói kapcsolnak össze. A cselekmény hat részre oszlik az alábbiak szerint: 1. Baba születése; 2. Jó hír; 3. Pásztorok a Gyermek bölcsődében; 4. A babát Jézusnak hívják; 5. mágusok Heródes királynál; 6. A mágusok imádása [10] .

A zenetudományban az oratórium részei kompozíciós egységének formájának és mértékének kérdése kerül terítékre, vagyis, hogy ez a kompozíció egy integrál mű vagy egy kantátaciklus [13] . Figyelembe véve, hogy 17 nagy szám anyagát Bach korábbi műveiből kölcsönözte, Albert Schweitzer [7] , Mihail Druskin [12] , Tamara Livanova [14] és számos más szerző hat darabból álló gyűjteménynek tekintette. tulajdonképpen önálló kantáták az oratórium részszáma szerint. Ezen túlmenően ennek az álláspontnak az alátámasztására utal, hogy a kantátákat a szerző előadása választotta el egymástól, mivel az eltérő napokon szólalt meg. Druskin szerint erre a zenetudományi problémára a válasz nem lehet egyértelmű abból adódóan, hogy az oratóriumból hiányzik a következetesen kivitelezett építészeti terv, másrészt a kantátákat a karácsonyi tematika egyesíti, és ennek eredményeként a a keletkezett mentális képek közössége, valamint a közös zenei elsődleges források [12] . Más Bach-kutatók így vagy úgy vitatják ezt a nézőpontot, mert rámutatnak arra, hogy az oratórium eredeti művészi koncepcióval van felruházva, és egy jól átgondolt zenei formának felel meg. Vlagyimir Protopopov szerint ezt a Bach-oratóriumot egy nagy kompozíció részeinek ismétlődésének és összekapcsolásának zenei mintái jellemzik, ami jellemző hangszeres zenéjére, és ez tükröződik a tonális terv világosságában és három kórusdallam összefoglalásában. különböző részekben (három kórusdallam az első részből, később más számokban új szöveggel tértek vissza) [9] [5] . Az oratórium hangtervének sorrendje a következő: D-dur  - G-dur  - D-dur  - F-dur  - A-dur  - D-dur . A D-dur tonalitás túlsúlya az 1., 3. és 6. „keret” részben nyilvánvalóan annak tudható be, hogy ezekben vezeti be a zeneszerző a timpános sípokat a hangszeregyüttesbe [9] . Emellett egyes szerzők (Werner Braig, Roman Nasonov és mások) a karácsonyi ünnepek ciklusának szentelt oratórium szellemi egységére mutatnak rá, ami a kompozíció integritását adja [9] .

Fellépők sora

• Evangélista ( tenor ), szoprán , alt , tenor , basszusgitár , kórus, zenekar, orgona.

Zenekari hangszerek

• I. tétel: 3 trombita , timpani , 2 keresztirányú fuvola , 2 oboa , 2 oboes d'amore , 2 hegedű , brácsa , basso continuo

• II. tétel: 2 fuvola, 2 oboa d'amore, 2 oboa da caccia, 2 hegedű, brácsa, basso continuo
• III. tétel: 3 trombita, timpani, 2 fuvola, 2 oboa, 2 oboes d'amore, 2 hegedű, brácsa, basso continuo
• IV. tétel: 2 kürt (corno da caccia), 2 oboa, 2 hegedű, brácsa, Basso continuo
• V. tétel: 2 oboes d'amore, 2 hegedű, brácsa, Basso continuo
• VI. tétel: 3 trombita, timpani, 2 oboa, 2 oboes d'amore, 2 hegedű, brácsa, basso continuo

Esszéterv

I. rész: Jauchzet, frohlocket, auf, preiset die Tage (Dicsérj, örvendj és énekelj egy lakomát) [11] .

II. rész: Und es waren Hirten in derselben Gegend (És voltak pásztorok a kerületben) [11] .

III. rész: Herrscher des Himmels, erhöre das Lallen (Halld zsivajunkat, ég Ura) [11] .

IV. rész: Fallt mit Danken, fallt mit Loben (Adj hálát és dicséretet) [11] .

V. rész: Ehre sei dir, Gott, gesungen (Az Úr dicsőségét éneklik) [11] .

VI. rész: Herr, wenn die stolzen Feinde schnauben (Isten, ha viszket az ellenség) [11] .

Diskográfia (válogatás)

Jegyzetek

1. ↑ Nemzetközi zenei kottakönyvtár projekt – 2006.
2. ↑ Kenigsberg A., Mikheeva L. 111 oratórium, kantáta és énekciklus. - Szentpétervár. : Kult-Inform-Press, 2007. - S. 37. - 624 p. — ISBN 5-8392-0272-X .
3. ↑ Kholopova V. N. A zene jelensége. - M. , 2014. - S. 99. - 384 p. — ISBN 978-5-448-64-81-3.
4. ↑ Druskin M. S. Válogatott: Monográfiák. Cikkek. - M . : szovjet zeneszerző, 1981. - S. 317-318. — 336 p.
5. ↑ 1 2 3 4 5 6 Protopopov Vl. J. S. Bach „Karácsonyi oratóriuma” // Ókori zene. - 1999. - 4. szám (6) . - S. 12-15 .
6. ↑ Harnoncourt, Nikolaus. Bach paródia módszere // Kortársaim: Bach, Mozart, Monteverdi. - M . : Klasszikusok-XXI, 2005. - S. 86-99. — 280 s. — ISBN 5-89817-128-2 .
7. ↑ 1 2 3 Schweitzer, 2011 , p. 524.
8. ↑ 1 2 Schweitzer, 2011 , p. 525.
9. ↑ 1 2 3 4 5 Nasonov R. A. Két nézet a kis Krisztusról (a születés története H. Schutz és J. S. Bach tolmácsolásában // A Moszkvai Konzervatórium Tudományos Értesítője. - 2010. - 1. sz . - P. 118-136 .
10. ↑ 1 2 3 Druskin, 1982 , p. 232.
11. ↑ 1 2 3 4 5 6 7 8 Saponov M. A. Bach orosz nyelvű remekművei. Passiók, oratóriumok, misék, motetták, zenés drámák. - M . : Klasszikusok-XXI, 2009. - S. 103-121. — 284 p.
12. ↑ 1 2 3 Druskin, 1982 , p. 233.
13. ↑ Roman Nasonov. Előadás: Karácsonyi oratórium: a teremtés története, a Megváltó képe az első kantátában . magisteria.ru. Hozzáférés dátuma: 2019. december 4. Az eredetiből archiválva : 2019. december 4. (határozatlan)
14. ↑ Livanova T. N. Cikkek. Emlékek. - M . : Zene, 1989. - S. 362.

Irodalom

• Druskin M.S. J.S. Bach passiói és tömegei. - M . : Zene, 1976. - 168 p.
• Druskin M. S. Johann Sebastian Bach. - M . : Zene, 1982. - 383 p.
• Kenigsberg A., Mikheeva L. 111 oratórium, kantáta és énekciklus. - Szentpétervár. : Cult-Inform-Press, 2007. - 624 p. — ISBN 5-8392-0272-X .
• Saponov M. A. Bach remekművei oroszul. Passiók, oratóriumok, misék, motetták, zenés drámák. - M . : Klasszikusok-XXI, 2009. - 284 p.
• Schweitzer A. Johann Sebastian Bach. - M . : "Classic-XXI" kiadó, 2011. - 816 p. — ISBN 978-5-89817-346-3 .

Linkek

•  Karácsonyi oratórium a Bach-kantáták honlapján
• Karácsonyi oratórium (Bach): kotta az International Music Score Library Projectben

Tematikus oldalak	Nemzetközi zenei kottakönyvtár projekt MusicBrainz
Szótárak és enciklopédiák	Britannica (online)
Bibliográfiai katalógusokban BNE : XX3385645 BNF : 13909560j GND : 300011806 J9U : 987007576986805171 LCCN : n79140940 NLA : 35011576 SUDOC : 112174507 VIAF : 179045932 WorldCat VIAF : 179045932