Politikai rendszer

A társadalom politikai rendszere, a társadalom politikai szervezete , a politikai struktúra  a politikai szubjektumok egyetlen normatív-értékalapon szerveződő interakcióinak (viszonyainak) összessége, amely a hatalomgyakorláshoz ( kormányzathoz ) és a társadalom irányításához kapcsolódik. .

Ez a fogalom az uralkodó csoportok és az alárendelt, kormányzó és ellenőrzött, domináns és alárendeltek közötti cselekvések és kapcsolatok sokféleségét egyesíti, elméletileg általánosítja a hatalmi viszonyok szervezett formáinak - állami és egyéb intézmények és intézmények, valamint ideológiai és politikai értékek - tevékenységét és kapcsolatait. és normák, amelyek e társadalom tagjainak politikai életét szabályozzák. A „politikai rendszer” fogalma az adott társadalomra jellemző politikai tevékenység és viszonyok struktúráit, valamint a politikai folyamatok típusait jelöli.

A politikai rendszerek alapformái

• Demokrácia
• Valódi demokrácia [1]
• liberális demokrácia
• Illiberális demokrácia
• Hibrid mód
• Autoritarizmus
• Totalitarizmus
• Teokrácia
• A torizmus  egy politikai irányzat vagy politikai rendszer Angliában [2] .
• A caesaropapizmus [3]  egy politikai rendszer a Vatikánban , korábban Bizáncban , az Egyház területén .
• Cézárizmus [4] [5]

Nézetek a politikai rendszerről

A politikai rendszer fogalma sokrétű . Ez magyarázza az elemzésében szereplő megközelítések kétértelműségét :

• Ha a rendszert intézményi értelemben tekintjük, akkor az állami és nem állami intézmények és normák összességére redukálható, amelyeken belül egy adott társadalom politikai élete zajlik.
• Egy másik változatban a politikai rendszer mérvadó aspektusát hangsúlyozzák, és annak meghatározását főként az állami kényszer , mint az emberek közötti kapcsolatok szabályozási eszközének legalizálásával társítják.
• A harmadikban a politikai rendszert tekintik az értékek tekintélyelvű (hatalom segítségével) elosztásának rendszereként a társadalomban.

Ezen megközelítések mindegyike helyes, feltéve, hogy a fogalom definíciójának szempontját kifejezetten megjelölik.

Racionális alapok

Azt is meg kell jegyezni, hogy a politikai rendszer nemcsak formálódik, hanem főként racionális alapon (tudás alapján) működik is. A politika racionalitása intézményeiben testesül meg ( T. Parsons szerint ), mint vezetésben , tekintélyben és szabályozásban . A vezetés intézményének felismerése meglehetősen pontosan jellemzi a célirányosan kialakított és működő politikai rendszer sajátosságait. Ebben az összefüggésben a " vezetés " fogalma egy egyén vagy egy csoport ( elitek , pártok ) bizonyos normatív viselkedési modelljét jelenti, amely az adott társadalomban elfoglalt helyzetüknél fogva magában foglalja a kezdeményezés jogát és kötelezettségét. egy közös cél elérése és a teljes közösség bevonása érdekében.

Konzisztencia

A politikai rendszer társadalmi rendszernek tekinthető , amelynél elemeinek olyan összekapcsolódását feltételezzük, amely bizonyos integritást, egységet alkot. Ez pedig a rendszerben szereplő alanyok (társadalmi csoportok, szervezetek, egyének) egyesülését jelenti a rendszert jellemző sajátosságokkal, nem pedig az egyes elemeket. Ráadásul ezek a jelek nem redukálhatók az elemrendszert alkotó tulajdonságok összegére. Az elemek tulajdonságai viszont nem vezethetők le az egész attribútumaiból.

A politikai rendszert a társadalmi rendszerek közös vonásai jellemzik. Emellett a politika és a hatalom természetéből adódó sajátosságok jellemzik. Ez a rendszer, ellentétben mondjuk a gazdasági rendszerrel , főként céltudatosan alakul ki. Alapja releváns eszmék, értékek összességét tartalmazza - egy ideológiát , amely tükrözi a nagy társadalmi csoportok társadalmi érdekeit, és meghatározza a rendszer megjelenését. A politikai rendszert alkotó intézmények, mint már említettük, tárgyiasult politikai eszmék és projektek. Ebből következik, hogy az elemzés során figyelembe kell venni a lelki tényező sajátos szerepét a rendszer működési és modernizációs mechanizmusainak kidolgozásában.

A társadalmi-gazdasági struktúrák által kondicionált politikai rendszer ezekhez és az egész társadalmi környezethez viszonyítva hat , társadalmi intézmények és politikai viszonyok viszonylag független komplexumaként működik. Megvan a maga élete, saját törvényei, amelyet a speciális strukturális kötelékek, szerepek, funkciók jelenléte, valamint ezek megszilárdítása és speciális - jogi és politikai - normák általi szabályozása határoz meg.

A társadalom részeként, társadalmi környezetben működő politikai rendszert a kívülről, a társadalomból érkező hatások, valamint a belülről érkező impulzusok – intézményeinek, értékeinek kölcsönhatásai stb.

A politikai rendszer szerkezete

A politikai rendszer szerkezete azt jelenti, hogy milyen elemekből áll, hogyan kapcsolódnak egymáshoz. A politikai rendszer következő összetevőit különböztetjük meg:

• szervezeti (intézményi) komponens - a társadalom politikai szervezete, ideértve az államot, a politikai pártokat és mozgalmakat, az állami szervezeteket és egyesületeket, a munkásszervezeteket, a nyomásgyakorló csoportokat, a szakszervezeteket, az egyházat, a tömegtájékoztatást;
• kulturális komponens - politikai tudat, amely a politikai hatalom és a politikai rendszer pszichológiai és ideológiai vonatkozásait jellemzi ( politikai kultúra , politikai eszmék / ideológiák);
• normatív komponens - társadalmi-politikai és jogi normák , amelyek szabályozzák a társadalom politikai életét és a politikai hatalom gyakorlásának folyamatát, a hagyományokat és szokásokat, az erkölcsi normákat;
• kommunikatív komponens - információs kapcsolatok és politikai kapcsolatok, amelyek a rendszer elemei között a politikai hatalomra vonatkozóan, valamint a politikai rendszer és a társadalom között alakulnak ki;

A struktúra a rendszer  legfontosabb tulajdonsága , hiszen ez jelzi a szerveződés módját, elemeinek arányát.

A politikai rendszer funkciói

A társadalom politikai rendszerének lényege legvilágosabban funkcióiban nyilvánul meg. A politikai rendszer következő funkcióit különböztetjük meg:

• Politikai hatalom biztosítása egy bizonyos társadalmi csoport vagy az adott társadalom tagjainak többsége számára (a politikai rendszer sajátos uralkodási formákat és módszereket alakít ki és valósít meg - demokratikus és antidemokratikus, erőszakos és erőszakmentes stb.);
• Az emberek életének különböző területeinek irányítása bizonyos társadalmi csoportok vagy a lakosság többsége érdekében (a politikai rendszer menedzserként való fellépése magában foglalja a célok, célkitűzések, a társadalom fejlődési módjainak kitűzését, a politikai intézmények tevékenységének konkrét programjait );
• E célok és célkitűzések eléréséhez szükséges pénzeszközök és erőforrások mozgósítása (hatalmas szervezési munka, emberi, anyagi és szellemi erőforrások nélkül a kitűzött célok és célkitűzések közül sok szándékos meghiúsulásra van ítélve);
• A politikai kapcsolatok különböző alanyai érdekeinek azonosítása és képviselete (kiválasztás, ezen érdekek egyértelmű meghatározása és politikai szintű kifejezése nélkül politika nem lehetséges);
• A politikai kapcsolatok különböző alanyai érdekeinek kielégítése az anyagi és szellemi értékek elosztása révén, az adott társadalom bizonyos eszméinek megfelelően (az elosztási szférában ütköznek az emberek különböző közösségeinek érdekei);
• A társadalom integrációja, szerkezetének különböző elemeinek interakciójához szükséges feltételek megteremtése (a különböző politikai erők összefogásával a politikai rendszer igyekszik elsimítani, megszüntetni a társadalomban elkerülhetetlenül felmerülő ellentmondásokat, leküzdeni a konfliktusokat, kiküszöbölni az ütközéseket);
• Politikai szocializáció (amelyen keresztül az egyén politikai tudata kialakul, és meghatározott politikai mechanizmusok munkájába bekapcsolódik, melynek köszönhetően a politikai rendszer újratermelése a társadalom egyre több tagjának nevelésével, politikai részvételbe való bevonásával valósul meg, ill. tevékenység);
• A politikai hatalom legitimációja (vagyis a valódi politikai életnek a hivatalos politikai és jogi normákkal való bizonyos fokú megfeleltetésének elérése).

Gabriel Almond számos funkciót azonosított a rendszer megőrzéséhez:

• Politikai szocializáció – politikai ismeretek, értékek elsajátítása, a társadalom politikai magatartásának normáinak követése stb.;
• Alkalmazkodás a külső és belső környezethez. Ez a hatalom alanyainak előkészítésével és kiválasztásával valósul meg;
• A rendszeren kívülről és belülről érkező jelzésekre való reagálás;
• Kivonási funkció - erőforrásokat vonnak le a belső és külső környezetből;
• Elosztó funkció - a társadalmon belüli különböző csoportok érdekeinek összehangolása;
• Szabályozási funkció – irányítási intézkedések;
• Választási rendszer .

Jegyzetek

1. ↑ 1. fejezet. Politikai rendszer, a Szovjet Szocialista Köztársaságok Uniójának alkotmánya (alaptörvény)
2. ↑ Toryizmus // Brockhaus és Efron enciklopédikus szótára  : 86 kötetben (82 kötet és további 4 kötet). - Szentpétervár. , 1890-1907.
3. ↑ Caesaropapizmus // Brockhaus és Efron kisenciklopédikus szótára  : 4 kötetben - Szentpétervár. , 1907-1909.
4. ↑ Caesarism // Brockhaus és Efron enciklopédikus szótára  : 86 kötetben (82 kötet és további 4 kötet). - Szentpétervár. , 1890-1907.
5. ↑ Cézárizmus // Brockhaus és Efron kis enciklopédikus szótára  : 4 kötetben - Szentpétervár. , 1907-1909.

Irodalom

• A társadalom politikai szervezete / Tumanov V. A.  // Díj - Prob. - M .  : Szovjet Enciklopédia, 1975. - ( Great Soviet Encyclopedia  : [30 kötetben]  / főszerkesztő A. M. Prohorov  ; 1969-1978, 20. köt.).
• Komarov S. A. , Rosztovscsikov I. V. Személyiség. Jogok és szabadságok. Politikai rendszer. - Szentpétervár, Jogi Intézet, 2002. - 336 p.

• Easton D. A politikai rendszer. Vizsgálat a politikatudomány helyzetéről. New York: Knopf, 1953