A Szovjetunió NKVD- jének különleges ülése ( OSO, Különleges ülés ) a Szovjetunió NKVD , majd a Szovjetunió Állambiztonsági Minisztériuma alá tartozó militáns elnyomó testület , amely 1934 és 1953 között létezett Sztálin vezetésével. és amely az általa társadalmilag veszélyes személyként elismert személyekkel kapcsolatban bíróságon kívüli száműzetésre , munkatáborba való bebörtönzésre és a Szovjetunióból való kiutasításra való jogot kapott . A Nagy Honvédő Háború idején (1941. október 17. óta) az Államvédelmi Bizottság határozata alapján a Különkonferencia feljogosította a megfelelő büntetés kiszabására az ellenforradalmi és különösen veszélyes, a kormány parancsa elleni bűncselekmények esetén. a Szovjetunió, a kivégzésig bezárólag . A háború befejezése után az OSO határozata szerint a legmagasabb büntetés 25 év börtön volt.
A Szovjetunió Központi Végrehajtó Bizottságának, a Szovjetunió SNK 1934.11.05-i 22. számú, „A Szovjetunió NKVD-jének rendkívüli üléséről” szóló rendelete értelmében a rendkívüli ülés határozatait a következő összetételben hozta:
A Szovjetunió NKVD alatti rendkívüli ülésein szükségszerűen részt vett a Szovjetunió ügyésze vagy helyettese, aki nem ért egyet magának a rendkívüli ülésnek a határozatával és az ügynek a Különleges Tanács elé terjesztésével. Találkozó, joga volt tiltakozni a Szovjetunió Központi Végrehajtó Bizottságának Elnöksége előtt . Ezekben az esetekben a rendkívüli ülés határozatának végrehajtását felfüggesztették mindaddig, amíg a Szovjetunió Központi Végrehajtó Bizottságának Elnöksége meg nem határoz ebben a kérdésben.
A Szovjetunió Központi Végrehajtó Bizottságának, a Szovjetunió Népbiztosainak Tanácsának 1934. november 5-i 22. számú, „A Szovjetunió NKVD-jének rendkívüli üléséről” szóló rendelete értelmében a rendkívüli ülésnek jogában áll kérelmezni társadalmilag veszélyesnek minősített személyek:
A rendkívüli ülés jogot kapott arra is, hogy:
A Speciális Tanácsnak a száműzetésről és a kényszermunkatáborba való bebörtönzésről szóló határozatában minden személynek meg kell jelölnie ezen intézkedések alkalmazásának alapját, valamint meg kell határoznia a száműzetés vagy a táborban való fogva tartás területét és időtartamát.
1937-ben a Különleges Tanács a vizsgált esetekben 8 évig terjedő börtönbüntetést kezdett alkalmazni .
A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének 1940. december 23-i, „A Szovjetunió Belügyi Népbiztosa vezetése alatt álló Különleges Konferencia vagyonelkobzás alkalmazási jogának megadásáról” szóló rendelete értelmében a Különleges Konferenciát megadták . a Különleges Konferencia határozata alapján kényszermunkatáborba, száműzetésbe, deportálásba – az elítélt személyes tulajdonában lévő vagyon teljes vagy részleges elkobzásának – kiegészítő intézkedésként történő alkalmazásának joga: a) spekuláció és csempészet ; b) ellenforradalmi és egyéb bűncselekmények esetén, ha a nyomozás megállapította, hogy a vagyontárgyat jogellenesen szerezték be, vagy azt bűncselekményre használták fel .
Az Állami Védelmi Bizottság 1941. november 17-i, GKO-903ss rendelete értelmében a Különleges Konferencia „a Szovjetunió ügyészének részvételével jogot kapott az NKVD szerveinél felmerült, ellenforradalmi bűncselekményekkel kapcsolatos ügyekben, ill. cikkében előírt, a Szovjetunió kormányrendje elleni különösen veszélyes bűncselekmények. Művészet. 58-1a, 58-1b, 58-1c, 58-1d, 58-2, 58-3, 58-4, 58-5, 58-6, 58-7, 58-8, 58-9, 58- 10, 58-11, 58-12, 58-13, 58-14, 59-2, 59-3, 59-3a, 59-3b, 59-4, 59-7, 59-8, 59-9, Az RSFSR Büntető Törvénykönyvének 59-10., 59-12., 59-13. §-a értelmében megfelelő szankciókat szabhat ki, beleértve a kilőtt kivégzést is .
A Szovjetunió Központi Végrehajtó Bizottsága és a Népbiztosok Tanácsa 1934. november 5-i rendeletével a Szovjetunió NKVD-je alatt rendkívüli ülést hoztak létre, és 1953. szeptember 1-ig létezett. 1936-ban a Különleges Konferencia 21 222 ember ügyét vizsgálta.
A Szovjetunió Népbiztosai Tanácsának és a Bolsevikok Össz-uniós Kommunista Pártja Központi Bizottságának 1938. november 17-i döntése után a „Szovjetunió NKVD külön utasításai alapján létrehozott bírói trojkák is. mivel a munkás-paraszt milícia regionális, regionális és köztársasági osztályain működő trojkákat" felszámolták , minden ügyet "bíróságok vagy a Szovjetunió NKVD rendkívüli ülése elé terjesztettek" .
Miután 1941 novemberében az OSO a háborús idők kapcsán megkapta a „megfelelő büntetések kiszabására a végrehajtásig” felhatalmazást, ezt a jogkört csak a háború alatt gyakorolta. Ez idő alatt az OSO döntése szerint hivatalos adatok szerint 10 101 embert lőttek le .
A Nagy Honvédő Háború befejezése után az OSO határozata szerint a maximális büntetés mértéke 8 évig terjedő szabadságvesztés volt, szükség esetén vagyonelkobzással [1] . Az 1940-es évek második felében az NKVD OSO ( 1946 -tól - MGB OSO ) a szovjet csapatok elleni nacionalista mozgalom résztvevői elleni ügyek feldolgozásának kisegítő, de fontos eszköze volt a balti köztársaságokban és Lengyelország felszabadított részén. a Szovjetunió. Azok az ügyek, amelyeket a bíróságok és a katonai törvényszékek, még az NKVD-csapatok törvényszékei sem fogadtak el, az OSO-ba kerültek. Ez a gyakorlat a háború alatt alakult ki az anyaország árulói és a nácik cinkosai esetében .
1950. február 13-án a Szovjetunió Állambiztonsági Minisztériuma beszámolt a Bolsevik Kommunista Párt Szövetségének Központi Bizottságának a Különleges Konferencia február 10-én tartott üléséről, amelyen 1592 személy ügyét vizsgálták meg.
1951. december 28-án a Szovjetunió állambiztonsági minisztere, S. D. Ignatiev javaslatokat küldött I. V. Sztálin Szovjetunió Minisztertanácsának elnökének a rendkívüli értekezlet átszervezésére, de ennek a javaslatnak nem volt fejleménye.
A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének 1953. szeptember 1-i rendeletével a rendkívüli ülést megszüntették [2] [3] .
Összességében fennállása alatt 1934. november 5. és 1953. szeptember 1. között a Különkonferencia 442 531 embert ítélt el , ebből 10 101 főt kivégzésre, 360 921 főt börtönbüntetésre , 67 539 főt száműzetésre és száműzetésre (az országon belül) 3970 fő [4] .
Elítélni a sztálinista időszak törvénytelen tömeges elnyomásait, alkotmányellenesnek ismerni az NKVD-UNKVD „trojkáit”, az OGPU kollégiumait és a Szovjetunió NKVD-MGB-MVD „különleges üléseit” 30-40-es évek és az 50-es évek elején, valamint a jelen rendelet kibocsátásának időpontjáig nem hatályon kívül helyezett peren kívüli határozatok hatályon kívül helyezése.
– A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének 1989. január 16-i rendelete [5]Azonban nem minden CCA határozatot semmisítettek meg automatikusan. Ismeretes, hogy a Joachim Kuhn német őrnagy ügyében hozott rendkívüli ülés határozatát 1998-ban a Moszkvai Katonai Kerület Katonai Bíróságának határozata az ügyész tiltakozására [6] törölte . Vagyis Kun esetében a rendkívüli ülés határozatának visszavonásához az ügyészségnek bírósághoz kellett fordulnia.
Varlam Shalamov "Talicska II" című történetében egy viccet említenek:
OCO gép - két fogantyú, egy kerék.
Ebben a szerző arra utal, hogy a Rendkívüli Találkozónak annyi köze van a törvényességhez, mint a talicskának a gépesítéshez. [7]