Héber morfológia

A héber nyelv morfológiája szerkezetében hasonló a többi sémi nyelvéhez , különösen a kánaániéhez (például az arámihoz ). Kialakulásának történetében három szakasz különböztethető meg: bibliai , misnai , modern. Ha a Misna héberére az arámi nyelv hatott, akkor a modern héber európai, különösen a jiddis .

A cikkben szereplő átírás a rekonstruált ősi (latin) és modern (cirill) kiejtéssel összhangban készült. A modern héberben a kiejtés számos jellemzője megváltozott, például:

• magánhangzó hossza eltűnt;
• megszűnt a mássalhangzók megkettőzése (a ב, כ, פ betűket kötőjel nélkül „v, x, f”-ként, a kötőjellel pedig, fajtájától függetlenül, „b, k, p”-ként ejtik);
• eltűnt a különbség a stop és a spirant kiejtése között a ג, ד, ת nyelvben (ezeket rendre „g, d, t”-ként ejtik);
• a schwa kiejtésének szabályai megváltoztak ;
• eltűnt a mássalhangzók kiejtésének különbsége a következő párokban: ב / ו, ח / כ, ט / ת, כּ / ק, ס / שׂ („in, x, t, k, s”), a korábbi torokhangú א / ע néma lett .

Történelem

A 7. és 11. század között a héber nyelvtan szerkezetének alapjait a maszoréták tették le . Yehuda ben Quraish már a 9. században felvetette az arab nyelv és a héber kapcsolatának kérdését. A 10. században Aaron ben Moshe ben Asher befejezte a tibériai magánhangzó kialakítását, ami a Tanakh kiejtését tükrözi .

Az első nyelvtani értekezések a középkorban jelennek meg a midrashim (a Tanakh kommentárjai) összefüggésében. A karaita nyelvtani hagyomány Bagdadban, az Abbászida korszakban , a 7. században keletkezett. A Tanakh egyik legkorábbi nyelvtani kommentárja a Dikduk („nyelvtan”, 10. század) [1] .

Shlomo ibn Gvirol a 10. században írt egy verses összefoglalót a héber nyelvtanról, amely 400 versből állt, 10 részre osztva. A 12. században Ibn Barun összehasonlította az arab és a héber nyelvet. A héber nyelvtan aranykorában (XI-XII. század) Yehuda Hayuj, Jonah bin Janakh, Abraham bin Ezra, Yosef Kimkhi, David Kimkhi, Moshe Kimkhi [2] vált híressé .

Johannes Buxtorff hatására kísérletet tettek a poszttanachikus irodalom nyelvtanának strukturálására.

Szógyök

Szinte az összes héber név és ige közül megkülönböztethető az egy mássalhangzóból (kettőből, háromból vagy négyből) álló gyök. Egy szó összeállításához magánhangzókat és szolgálati mássalhangzókat adnak a betűk elé, közé vagy után, ezek kombinációit szóépítő modelleknek nevezzük.

A gyökér az ábécé bármely betűjét tartalmazhatja, míg csak 11 lehet a szóalkotási modell része. Számukra létezik egy mnemonikus kifejezés : אני שלמה כותב ānī šəlōmō kōθēv/ani Shlomo kotev „Én, Shlomo, írok(-ing)” (összeállította a spanyol-zsidó filozófus [Shlomvirool)ib [3] Glómol .

A gyökér nem tartalmazhatja a mássalhangzók kombinációját - ezek egy része kompatibilis, mások nem (ezek elsősorban a beszédszervek hasonló helyzetével kiejtett hangok). Lehetetlen vagy ritka, különösen a következő kombinációk [4] :

1. Torok: א, ע, ה, ח ;
2. ג, כ, ק ;
3. ל, נ, ר ;
4. ב, מ, פ ;
5. ת, צ, ס, ש, ט, ז, ד .

Név

Genus

A héberben kétféle név létezik (beleértve a melléknévi alakokat is): férfi és nő.

A férfi nemnek általában nincsenek speciális jelzői (סוּס sús - ∅ 'ló' vagy יְרַקְרַק yerakrák- ∅ 'zöldes'), de gyakran -é (מוהר-cheraé ' vagy הר- cheraé ' vagy יָפֶ ה ' éyaf-

A nevekben a női nemet jellemzően jelölik:

1. Hangsúlyozott -á : סוּסָה sus- á ' ló ', יְרַקְרַקָּה yerakrak- á 'zöldes', מוֹרָה mor- á ' tanár' stb.);
2. A -t tartalmú végződések , nevezetesen -ét , -ít , -út és konjugált állapotban -àt : נִרְאֵית nir'- ét 'néz', אַחְרָאִית 'axra'- ח an נan תתת-ֲ ít ', ' סוּסַת הַמּוֹרָה sus- àt h amor -á 'tanító lova' stb.

A nemek megjelölésének megfogalmazott alapelvei alól feltűnően sok kivétel van, különösen akkor, ha a női nemnek nulla végződése van (עִיר ír'- ∅ 'város', דֶּרֶךְ dérex- ∅ 'út' stb.).

Szám

A hím és nőnemű nevek tipikus többes számú végződése a -ִים -īm /-im és -וֹת -ōθ /-ot , de ez alól a szabály alól számos kivétel van. Néha van egy arámi vég pl. h. -ִין -īn /-in . Ha a névnek a két nőnemű végződése egyike van (lásd fent), akkor a többes számú végződés hozzáadásakor a női végződést el kell vetni. A végződések csatolásakor a szó szerkezete megváltozik, különösen a hangsúly a végződésre költözik, ezért előfordulhat néhány fent leírt fonetikai jelenség. A definíciók megegyeznek a nem által meghatározottakkal, amelyek az utóbbiak egyes számban vannak.

Egyes szavak, beleértve a páros objektumokat jelölőket is, kettős számmal rendelkeznek , amely többes számként is megegyezik, és akár többes szám helyett is használható. A kettős szám végződése -ַיִם -ayim /-а(й)im .

Bizonyosság

Egyes neveknek azokat a neveket tekintjük, amelyekben névmások vagy ה ha- (a magánhangzó megváltozik) szófaj összeolvadt, vagy tulajdonnevek. A bizonyosság két mutatója nem kombinálható egy szóban. A meghatározás megegyezik a bizonyosság által meghatározottal.

Smikhut

A Smikhut (adjunkt konstrukció) szavak kombinációja, amelyek közül az első a "birtokos", a második pedig a "birtokos", vagy általánosabban a második az első következetlen meghatározásaként szolgál . Az első szó nem lehet határozott, a második lehet határozott vagy nem. A smihut második komponense magára vonja a hangsúlyt, így az első hangmintázattal kapcsolatos változásokon (redukció stb.) mehet keresztül. Ráadásul az első smihuta szóban a ה -ā /-а nőnemű végződés ת -at / -ат lesz , a ים -īm /-im többes szám pedig י  -ēy / -ey [3] [4] .

Összehasonlítási fokok

Névmás