A joghurtkészítő olyan háztartási elektromos készülék, amely a joghurt kelesztésénél kedvező hőmérsékletet biztosít .
A joghurtkészítő első említése 1918-ból származik, amikor a spanyol Isaac Caracao (a Danone cég leendő alapítója) laboratóriumában megkezdte a joghurt ipari gyártását, amelyhez az első joghurtkészítőt használta. A Caracao joghurtkészítő nem sokban különbözött modern társaitól, és egy nagyméretű üvegedény volt, amelyet elektromos tűzhellyel fűtöttek, hermetikusan lezárt fedéllel. A joghurt elkészítéséhez az edénybe előre felforralt és lehűtött, laktobacillusokkal kevert tejet öntöttek , majd a fedelet szorosan lezárták, és a hőelem 6-8 órán keresztül tartott egy bizonyos hőmérsékletet, aminek köszönhetően az erjedési folyamat megtörtént. Ezt követően a keveréket lehűtöttük, így joghurtot kaptunk [1] .
A joghurtkészítő egy kis kerek vagy téglalap alakú tartály, átlátszó fedéllel és vastag falakkal. A falak hőszigeteltek, hogy fenntartsák az optimális hőmérsékleti feltételeket, amelyek szükségesek a meleg főtt tej erjesztéséhez , amelyhez laktobacillusokat adnak. Egy szabványos joghurtkészítő 5-7 csésze 125 vagy 150 g-ból áll, amelyeket egy nagy tartályba helyeznek (egyes modelleknél nincs csésze, és csak egy tartály van a joghurt számára). A csészéknek fedele van. A joghurtkészítők általában hálózatról dolgoznak. A kényelem érdekében a készülék modelltől függően időzítővel van felszerelve.
Berendezések a joghurt pácolására szolgáló kiegészítő funkcióval:
| Konyhai eszközök | |
|---|---|
| Hőkezelés | |
| Mechanikai helyreállítás | |
| Vízmelegítés | |
| Hűtési technológia | |
| Főzés | |
| Tányérok |
|
| Egyéb | |