Pugacsov története

Pugacsov története

A. S. Puskin autogramja "Pugacsov történetéhez". A címlap elveszett.
Szerző Alekszandr Szergejevics Puskin
Eredeti nyelv orosz
írás dátuma 1833-1834 _ _
Az első megjelenés dátuma 1834 decembere
Wikiforrás logó A mű szövege a Wikiforrásban

A „Pugacsov története” ( „A Pugachev-lázadás története” ) A. S. Puskin történelmi monográfiája az 1773–1775-ös parasztháború eseményeiről, amelyet Emelyan Pugachev vezetett . A. S. Puskin első jelentős tudományos és történelmi munkája.

A Pugachev régió eseményeiről szóló történelmi munka ötletének megjelenése viták tárgya az irodalomkritikusok és Puskin életrajzának kutatói. A történelmi archívumokból származó dokumentumokkal kapcsolatos munkája elején a költő bejelentette, hogy Nagy Péter és Alekszandr Suvorov parancsnok életrajzát készíti el. Sok Puskin-tudós véleménye eltér egymástól – vajon ezekkel a kijelentésekkel próbálták-e elrejteni a költő valódi terveit, vagy Puskin áttért a Pugacsov-témára, amikor megismerkedett az őt érdeklő dokumentumokkal. A vita tárgyát képezi az is, hogy a történelmi mű önálló ötlet volt-e, vagy csak egy ága volt annak a nagy történelmi regény gondolatával foglalkozó munkának, amely egy időben kezdődött, és amelyre a monográfia történelmi előszó volt. Puskin munkáját nehezítette, hogy számos történelmi dokumentumhoz, különösen Pugacsov és bűntársai nyomozási aktájához hozzáférhetetlen volt. Ennek ellenére 1833 első felében a költő jelentős mennyiségű történészi művet - nyomtatott és kéziratokat - összegyűjtött és tanulmányozott, valamint jelentős kutatásokat végzett a rendelkezésére álló archívumokban. A monográfia kidolgozásának nagy mérföldköve volt egy 1833. augusztus-szeptemberi kirándulás a pugacsovi felkelés helyszíneire, valamint az események élő tanúinak tanúvallomások gyűjtése. A szemtanúkkal folytatott beszélgetések lehetőséget adtak Puskinnak, hogy felmérje az emberek valódi hangulatát, a felkelés okait és első sikereit, felmérje a szélhámos és társai személyiségének mélységét. Puskin elhalasztotta a történelmi regény feldolgozását, és úgy döntött, hogy Pugacsov történetének befejezésére összpontosít. A mű 1833 őszén készült el, és decemberben adták át I. Miklós császárnak kiadási engedélyért. Nyikolaj jóváhagyta a munkát, csak néhány stilisztikai megjegyzést tett, és követelte, hogy a címet változtassák A Pugacsov-lázadás története címre.

Puškin publikálásra monográfiája mellett készített egy kötetet is az általa felhasznált történelmi feljegyzésekből és az archívumból származó kivonatokat, köztük a lázadók dokumentumait és a felkelés leverésében résztvevők naplóit. A Pugacsov-lázadás története 1834 decemberében került forgalomba. Puskin történelmi munkája nem igazolta a kereskedelmi sikerhez fűződő reményeit, és tovább rontotta anyagi helyzetét. A könyv vegyes kritikai visszhangot kapott a sajtó és a közvélemény részéről. A költő kortársai közül néhányan úgy vélték, hogy Puskin, a "Történelem..." művésze elsőbbséget élvez Puskin történészsel szemben, míg mások Puskin stílusának túlzott szárazsága és tömörsége miatt panaszkodtak. A "Pugacsov-lázadás története" volt az első kísérlet arra, hogy átfogóan tanulmányozza ezt a grandiózus eseményt Oroszország történetében, és sokáig az egyetlen. A modern Puskin-tudomány külön ágát alkotják a monográfiája mögött meghúzódó művészeti jellemzők és történelmi részletek tanulmányozása.

Létrehozási előzmények

Az ötlet eredete és a munka az archívumban

Puskin érdeklődése a történelemkutatás iránt már jóval a pugacsevizmus témájával kapcsolatos első gondolatok megjelenése előtt megnyilvánult, az 1820-as évek közepétől, Borisz Godunov, Nagy Péter Arap és Poltava munkásságának időszakától. Később a költő tervei között szerepeltek „Kis-Oroszország története” (1829-1831) és „A francia forradalom története” (1831) című történelmi esszék is. 1831 nyarára, amikor Puskin barátai , V. A. Zsukovszkij , A. O. Rosset , E. M. Hitrovo segítségével rendeződtek a szentpétervári udvarnál felmerült problémái, és megerősödött a felsőbbrendűségben elfoglalt pozíciója, maga a költő egy levelében Benckendorff bejelentette, hogy Nagy Péter és örökösei történetét kívánja tanulmányozni, amihez engedélyt kért, hogy kormányzati levéltárban dolgozhasson. Miklós császár kedvezően reagált erre a kérésre, és hamarosan Puskint felvették a Külügyminisztériumba levéltári munkajoggal [1] .

Puskin 1832 elejétől kezdett kutatni Péter történetére vonatkozó anyagok után az Ermitázs könyvtárában és a kormányzati archívumban, de hamarosan egy másik téma is felkeltette a figyelmét - II. Katalin idei népfelkelésének témája. Sok kutató úgy véli, hogy ezt elősegítette az Oroszországon 1830-1831 között végigsöprő népfelkelések hulláma – a koleralázadások és a katonai telepesek felkelései, valamint az európai forradalmi események, különösen az 1830-as francia forradalom [2] [3] [4] .

1832 februárjában I. Miklós, szem előtt tartva Péter történetének tanulmányozására tett ígéretét, átadta Puskinnak Benckendorffön keresztül az Orosz Birodalom Törvényeinek Teljes Gyűjteményét , amely a tanulmányban I. Péter és utódai rendeleteit tartalmazza. amelyek közül Puskin felhívta a figyelmet a pugacsovi felkeléshez kapcsolódó II. Katalin korának számos anyagára. A költő számára különösen érdekes volt az ítélet - "Az 1775. január 10-i maximája. Az áruló, lázadó és szélhámos Pugacsov és bűntársai halálbüntetéséről." Puskin számos neve közül a  polgári kivégzésre és száműzetésre ítélt, ismert szentpétervári család nemesének, Mihail Shvanvicsnak a neve érdekelte Mihail Svanvics nevét, aki az ítélet szerint , "az aljas életet részesítette előnyben, mint a becsületes halált." Puskin terveiben felmerült egy nemesről szóló mű ötlete – a Pugacsov-felkelés résztvevője [5] .

A Pugacsov-felkelés témájával foglalkozó munka ötlete Puskintól származott legkésőbb 1832 szeptemberében [6] ; Szeptember 30-án a feleségének írt levelében ezt írta: "Egy regény jutott eszembe, és valószínűleg fel fogom venni ." A hitehagyott Shvanvich nemesről szóló történetéhez először barátja, P. V. birtokainak történetében találta meg a cselekményt, és ” [7] . 1832. december 2-án pedig Puskin közölte Nascsokinnal: " ... Megtiszteltetés számomra, hogy bejelenthetem, hogy Osztrovszkij első kötete véget ért <...> Két hét alatt írtam, de a kegyetlen romantika miatt abbahagytam. .. " 1833 januárjában folytatta a munkát, de befejezte a mű tervezett második részét (amely „ceruzával” maradt, és a szerző halála után jelent meg - 1842-ben „ Dubrovsky ” néven). és látszólag meg nem elégedve vele, ismét visszatért a Shvanvich személyiségéről szóló legendához  , egy tiszthez, aki szégyenben találta magát, és Pugacsovhoz került, de a császárné megkegyelmezett "idős apja kérésére, aki elvetette magát" a lábánál." Puskin január 31-én a „kötés nélküli albumban” leírta a regény tervét [8] . Ebben az időben Puskin a Pugachev-felkelésről rendelkezésére álló néhány publikáció alapján rögzített egy töredéket: „Emeljan Pugacsov 1771 végén megjelent az elégedetlen jaik kozákok között ...” [9] . Petrunina Puskin-tudós a "Történelemnek ..." és a "A kapitány lánya " című regényének szentelt munkáinak sorozatában azt a hipotézist állította fel, hogy a 19. század első harmadának történelmi regényének tipológiája szerint és számos más közvetett adatot, Puskin a regényt az 1773-1774-es parasztháború eseményeiről szóló történelmi bevezetővel tervezte előszavában, amelyre a narratíva kibontakozik, egy ilyen bevezetőhöz a jelzett vázlatot lehetne szánni [10] .

M. D. Delarue - val folytatott kommunikációból , akinek apja a Katonai Minisztérium Felügyeleti Osztályának archívumának vezetője volt, Puskin megtudta, hogy az archívumban titkosan tárolják a Pugacsov-felkeléssel kapcsolatos dokumentumokat . A Filkemonsban február 6-án tartott bálon I. Miklós szerette volna megkérdezni Puskint, hogyan haladnak történelmi munkái. És Puskin ezt a helyzetet arra használta fel, hogy titkos archívumokhoz hozzáférjen: engedélyt kért, hogy megtekinthesse a Generalissimo Suvorov tevékenységével kapcsolatos dokumentumokat, és különösen a Pugacsov-lázadás leverésében való részvételét. Számos Puskin-kutató szerint Puskin nem akarta idő előtt felfedni levéltári kutatásának valódi célját, és Szuvorov nevére volt szükség az archívumhoz való hozzáféréshez [11] . Már február 25-én a Katonai Minisztériumból Puskin lakására szállítottak egy dokumentumcsomagot , amely három kötetet tartalmazott: az egyikben Szuvorov 1789-1791-es jelentései voltak. Két másik, mintegy ezer ívet tartalmazó kötetben a Katonai Kollégium titkos expedíciójának dokumentumai voltak a pugacsovi felkelésről – 783 dokumentum, ebből 122-t Puskin utólag másolt vagy vázolt [12] . Puskin a felkelés számos epizódját szinte szó szerint belefoglalja a Pugacsov történetébe [13] . Az archívum moszkvai fiókjából március 8-án Puskinnak átadott dokumentumok nem tartalmazták az író számára szükséges információkat, és új kérelmet nyújtott be a Katonai Minisztériumhoz - A. I. Bibikov tábornok jelentései és "... . Golicin herceg, Mikhelson és maga Szuvorov." A választ várva történelmi és néprajzi munkákhoz fordult: P. I. Rychkov "Orenburg topográfiái" , A. I. Levsin , V. D. Szuhorukov és N. Ya. Bichurin művei . Puskin már ugyanezen hónap végén kapott további nyolc kötetet, amelyek mintegy 2800 kézzel írt 1774-es dokumentumot tartalmaztak [14] .

A Pugacsov története első fejezetének előkészítő anyagait Puskin április 17-én jelölte meg. A kutatók megjegyzik, hogy Puskin már március 25-én, miután felvázolta I. P. Rychkov „Orenburg topográfiája” című könyvét, a borítón, ahol az összefoglalót tette, megjelölte: „A jaik kozákok kezdete”, amely az írás kezdetének tekinthető. „Pugacsov története”. Április és május hátralévő részében Puskin a levéltári iratok kivonatait rendszerbe foglalta, és összeállította a felkelés következetes krónikáját [15] . Ebben az időszakban N. V. Gogol tudomást szerzett Puskin munkásságáról , aki május 8-án azt írta Pogodinnak: „ Puskin majdnem befejezte Pugacsov történetét. Ez lesz az egyetlen ilyen jellegű alkotás közöttünk <…> Elszállt az érdeklődés! Tökéletes romantika! » Az epilógus durva vázlatát Puskin 1833. május 22-én írta [16] , de még ezután is nagyon intenzíven folyt a munka: új anyagokkal egészítették ki, javították és átdolgozták 1833-ban és 1834 elején. 1833 júliusában megismerkedett Ricskov kézirataival G. I. Szpasszkij gyűjteményéből , amelyeket később teljes terjedelmében publikált a Pugacsov története [17] mellékleteiben .

Kirándulás Kazanyba, Orenburgba és Uralszkba

A munka során Puskin feltétlenül szükségesnek tartotta az események helyszíneinek meglátogatását, és 1833. július 22-én kérte, hogy engedjék be Kazanyba és Orenburgba. Július 29-én Benckendorff, a III. osztály irodavezetője , A. N. Mordvinov nevében Puskinnak írt levelében további magyarázatot kért tőle a tervezett utazás okaira. Puskin Mordvinovnak válaszolva azt írta, hogy két éve történelmi kutatással volt elfoglalva, elterelve a figyelmét az irodalmi művekről, hogy regényt akar írni az orenburgi és kazanyi eseményekről, "és ezért szeretném hogy meglátogassa mindkét tartományt." Augusztus elején Mordvinov memorandumot küldött Miklós császárnak, amelyben szinte szó szerint megismételte Puskin érveit. Az archívumban őrzött emlékiraton Benckendorff autogramja maradt fenn: "Az uralkodó megengedi." Augusztus 7-én Mordvinov tájékoztatta Puskint az utazási engedélyéről, augusztus 11-én Neselrode miniszter ennek alapján 4 hónapos szabadságot adott neki [18] .

Miután megkapta a kívánt engedélyt, Puskin augusztus 17-én elhagyta Szentpétervárt. Nyizsnyij Novgorodban járt , a Kazany felé vezető úton , Vaszilsurszk városában, Puskin feljegyzett egy történetet, amelyben Pugacsov kivégezte a helyi fogyatékkal élő csapat parancsnokát, Jurlovot, amelyet később a Pugacsov története szövegében használtak. Szeptember 5-én Kazanyba érkezve Puskin egész másnap megkerülte a lázadók és a kazanyi helyőrség csapatai közötti csaták helyszíneit. A Cloth Slobodában a városban jól ismert öreg Babinra mutattak rá, aki az események szemtanúja volt. Puskin sokáig beszélgetett vele egy kocsmában, majd Babin kíséretében az arszki mezőre ment , ahol a pugacseviták a város elfoglalása előtt álltak, a német temetőben, ahol Pugacsov tüzérségét helyezte el, a város utcáin. a Sukonnaya Sloboda. A szállodába visszatérve Puskin kimásolta a jegyzetfüzetbe tett összes feljegyzést, részletesen kifejtve Babin emlékiratainak részleteit. Szeptember 7-én a költő ismét a csataterekre utazott, és feljegyzéseket készített a nevükkel, ami vizuális képet adott a tragikus események topológiájáról, amelyeket később történelmi munkája 7. fejezetében ismertetett. Puskin ezen a napon este meglátogatja a kazanyi egyetem professzorát, K. F. Fuchst , aki elmesélte neki azt a legendát, hogy a szélhámos megkegyelmezett egy bizonyos lelkésznek, aki egy időben alamizsnát adott Pugacsovnak, akit a kazanyi börtönben nyomoztak. Puskin ezt az epizódot idézte a Pugacsov történetében, majd később a hála motívumával játszott a Kapitány lánya cselekményében. Vacsora után Fuchs elvitte Puskint Krupennyikov kereskedőhöz, aki a pugacseviták foglya volt, és részletesen beszélt a nagyszabású tűz körülményeiről, amely Kazán nagy részét elpusztította a lázadók elfoglalása utáni éjszakán. Később Alekszandr Szergejevics feleségének írt levelében azt írta, hogy "nem hiába látogatott el erre az oldalra" [19] .

Szeptember 9-én Puskin megérkezett Szimbirszkbe, és az egész következő napot annak szentelte, hogy felkutasson régi időseket, akik emlékeztek a Pugacsevscsina időkre. Szeptember 11-én a költő elment N. M. Jazikov birtokára , de csak bátyját, Pjotr ​​Mihajlovicsot találta , aki részletesen elmesélte Alekszandr Szergejevicsnek az összes Szimbirszkben Pugacsov korától létező legendát, és egy teljes szöveget is adott neki. P. I. Rychkov kiadatlan munkájának kézirata "Orenburg ostromának leírása. Korábban Puskin ezt a dokumentumot egy hiányos másolatból már felvázolta, most azonban Ricskov eredeti, 200 oldalas szövege állt rendelkezésére, amely a Pugacsov történetéről szóló munkájában az egyik fő forrása lett, majd ezt követően teljes egészében bekerült a mellékletek kötetébe. történelmi munka. Később, Szimbirszkben a költő meghallotta és le is írta a legendát Lovitz akadémikus tragikus sorsáról , akit a csaló seregével való véletlen találkozás alkalmával végeztek ki [20] .

Szeptember 15-én a költő elhagyta Szimbirszket Orenburgba, útvonala a felkelésben aktívan részt vevő sztavropoli kalmükok földjén, mordvai és csuvas falvakon, Alekszejevszkaja, Sorochinszkij, Perevolotskaya, Tatiscseva és Csernorecsenszkaja erődítményein keresztül vezetett, elfoglalták . a pugacseviták 1773 őszén. A Sorochinsky-ban Puskin lejegyezte a 86 éves Papkov kozák szavait a lázadó jajk kozákok beszédéből az erőd elfoglalása után: „Lesz még? Még mindig rázzuk Moszkvát? ” Használták később Pugacsov történetében és A kapitány lánya című regényben is. Szeptember 18-án Puskin Orenburgba érkezett, V. A. Perovszkij orenburgi főkormányzó vidéki dachájában szállt meg, ide érkezett V. I. Dal is , aki önként vállalta, hogy Puskin kalauza lesz az orenburgi földeken. Perovszkij elrendelte, hogy minden lehetséges segítséget nyújtson Puskinnak, különösen azokban a falvakban, ahová menni fog - hogy összegyűjtsék az idős embereket, akik emlékeztek Pugachevshchinára érkezésére. Szeptember 19-én Puskin és Dal Berdskaya Slobodába, Pugacsov fővárosába mentek, ahol az összegyűlt idős emberekkel beszélgettek, megvizsgálták a település utcáit és azt a házat, ahol Pugacsov lakott Orenburg ostroma alatt. A költőt az öreg kozák Arina Buntovára mutatták , akivel egy hosszú beszélgetés során Puskin sok értékes részletet tudott meg a felkelés eseményeiről, amelyeket később a történelmi munkában és a regényben is felhasznált [Comm 1] . Buntova beszélt a végvári parancsnokok leányának és feleségének tragikus sorsáról is, akit a szélhámos Tatyana Harlova kivégzett , aki Pugacsov ágyasa lett, majd a kozákok lelőtték [21] .

Szeptember 20-án Puskin és Dal Uralszkba indult , ez az út ellentmondott a kiállított úti okmányoknak, ahol Orenburgot jelölték ki az útvonal végpontjaként, de a költő szükségesnek tartotta elmenni azokra a helyekre, ahol a pugacseviták első győzelmeiket arattak. A Verkhne-Yaitskaya távolság minden végvárában a költő beszélgetett az események szemtanúival. A Tatiscsevo-erődben a költő 83 éves kozák asszonya, Matryona Dekhtyareva, a pugacsovi atamán özvegye új részleteket mesélt el az erőd parancsnokának, Elagin ezredesnek a feleségével és lányuk, Tatyana sorsáról. Kharlova. Rendkívül érdekesek és hasznosak voltak a Dekhtyarevával folytatott beszélgetés során felhalmozott emlékek az erőd megrohanásáról és az azt követő kivégzésekről és eskütételekről, amelyek a Kapitány lánya című filmben a belogorski erőd megtámadásának jeleneteinek alapjául szolgáltak. Puskin munkásságát kutatók szerint ezekben a napokban történt jelentős váltás a költő fejében a kreatív ötletek terén, a jövőbeli történelmi regény minden korábban előkészített cselekményvonala nem felelt meg a valóságnak, aminek egyre több részlete. ezekben a napokban jelent meg a költő előtt. A kontraszt akkora volt, hogy Puskin végül úgy döntött, hogy a tervezett boldini vakáció alatt csak a "Pugacsov történetét" írja meg, és a regényt egy időre el kell halasztani, amit egy Dahllal folytatott beszélgetés során említett [22] .

Ugyanezen a napon, szeptember 20-án Puskin és Dal megérkezett az Alsó-tó erődhöz. Az érkezésükre összegyűlt idősek közül a legemlékezetesebb a 65 éves Ivan Kiszelev kozák volt, akinek édesapja Nyizsnyeozernaja Harlov parancsnok keresztapja volt , akit Pugacsov kivégzett, miután a lázadók elfoglalták az erődöt. Kiselev részletesen beszélt Kharlov utolsó napjairól és óráiról, aki szinte egyedül próbált ellenállni a lázadó kozákok különítményének. Puskin ide írt kritikákat a szélhámosról: „Bűn azt mondani, mondta nekem egy 80 éves kozák nő, nem panaszkodunk rá; Nem bántott minket." Egy másik öregember így emlékezett vissza: „Reggel Pugacsov megjelent az erőd előtt. Csapatai előtt lovagolt. - Vigyázz, Uram - mondta neki az öreg kozák -, egy ágyúval egyenlőtlenül megölnek. - Te öreg - válaszolta a szélhámos -, ágyúkat öntenek a királyokra? Miután Nyizsnyeozernajában töltötte az éjszakát, másnap reggel Puskin Uralszkba indult, ahol az uráli kozákok atamánja, V. O. Pokatilov fogadta .

Szeptember 22-én a költő megvizsgálta a város ősi kerületét - Kurent, ahol az események a városi erőd pugacseviták általi ostroma során zajlottak . A Mihály arkangyal székesegyház falai közelében akkoriban még őrizték a „visszaszorítás” árok, sánc és erődüteg maradványait, amelyek mögött a kormány helyőrsége Simonov alezredes és Krylov százados (atyja) vezetésével. a híres meseíró ) védekezett. Puskin benézett Ataman Borodin tömör kőházába , amelyben Pugacsov lakott a jajkvárosi tartózkodása alatt, és ahol a 17 éves Usztynya Kuznyecovával ünnepelte az esküvőjét . A manapság már kialakult hagyomány szerint Puskin este idős emberekkel - a felkelés eseményeinek szemtanúival - beszélgetett. A költő egyik beszélgetőtársa Mihail Pjanov, Denis Pyanov kozák fia volt, akinek Pugacsov elsőként jelentette be „királyi” címét. Puskin jegyzetfüzete megőrizte a beszélgetést: „Mondd el – mondtam neki –, hogy Pugacsov milyen volt a bebörtönzött apád. – Számodra ő Pugacsov – felelte az öreg dühösen –, de számomra ő volt a nagy uralkodó, Pjotr ​​Fedorovics. Pjanov felidézte, hogyan panaszkodott Pugacsov az apjának: „Szűk az utcám!” Puskin a „Pugacsov történetében” is idézte ezt a kifejező kifejezést, amelyet később Pugacsov szájába adott a Pjotr ​​Grinyevvel folytatott beszélgetés során: „Szűk az utcám, kevés az akaratom…” A „Megjegyzések a lázadásról” c. ”, írja Puskin az urálszki beszélgetések eredményei nyomán: „Az uráli kozákok (főleg az idősek) még mindig kötődnek Pugacsov emlékéhez. Amikor állati kegyetlenségét említettem, az öregek azzal indokolták: „Nem az volt. Szeptember 23-án, az atamánnal és az uráli csapatokkal közös búcsúvacsora után Puskin Szimbirszken át Boldinóba ment [23] .

Boldin 1833 ősz

Október 1-jén Boldinóba érkezve Puskin hozzálátott az összegyűjtött anyagok rendbetételéhez. A „Pugacsov története” levelezése mellett idén Boldin ősszel számos más művet is írt: „ A bronzlovas ” és „ Angelo ”, „ Mese a halott hercegnőről és a hét bogatírról ”, „ A mese ” című verseket. a Halász és a Hal ”, „ Csúcshölgy ” és számos vers. Ismeretes, hogy a Pugacsov története kronológiailag teljes szövegének tervezete már a felkelés helyszínére tett utazás előtt készen állt, 1833 májusában N. V. Gogol találkozott vele. Boldinban a szöveget teljesen átdolgozták, de a munkavázlatokat nem őrizték meg. Azonban még a szöveg fehér jegyzetei is tele voltak hatalmas számú betoldással és javítással, szövegrészek helyenként átrendezésével [24] .

A Puskin-tudós, N. N. Petrunina úgy véli, hogy nem voltak boldinói durva jegyzetek, Puskin a szentpétervári vázlatait használta fel, és Boldinóban rögtön megírta Pugacsov történetét. A kézirat alapjául félbehajtott lapok szolgáltak, amelyek egyik felére fehér szöveg került, a második fele pedig a szerkesztésekre és a későbbi betétekre szolgált. A munka előrehaladtával ezek a fehér jegyzetek piszkozatot öltöttek, dokumentálva a költő és történész munkásságát. Feleségének Boldinóból küldött leveleiben Puskin tájékoztatta őt munkája előrehaladásáról, és október 11-én kelt levelében arra kérte Natalja Nyikolajevnát, hogy menjen Pletnyevhez , és kérje meg, hogy vázolja fel neki II. Katalin Pugacsovra vonatkozó összes rendeletét. November 2-án Puskin megkezdte a "Történelem ..." előszavának teljes felülvizsgálatát, úgy vélik, hogy ekkorra már ő fejezte be a történelmi tanulmány fő szövegét. Maga Alekszandr Szergejevics azonban úgy vélte, hogy Pugacsov nyomozásának és perének titkos dokumentumainak megismerése nélkül munkája nem tekinthető befejezettnek: „Egy jövőbeli történész, aki kinyomtathatja a Pugacsov-ügyet, könnyen kijavítja és kiegészíti munkámat. természetesen tökéletlen, de lelkiismeretes" [25] [26] [27] .

Kortársak publikációja és recenziói

Szinte azonnal, amikor november 20-án megérkezett Szentpétervárra, Puskin elkezdte átírni Pugacsov történetének kezdeti fejezeteit. 1833. december 6-án, I. Miklós születésnapján, A. Kh. Benckendorff grófnak írt levelében Puskin azt mondta, hogy „ megírta Pugacsov történetét ”, és „ engedélyt kért a legnagyobb megfontolásra való benyújtására ”. A december 9-i fogadás alkalmával I. Miklós Benkendorfon keresztül közölte, hogy beleegyezik, hogy megismerje a kéziratot, majd másnap Benkendorf ezt írta Puskinnak: „Alapzattal kérem, adja át nekem Pugacsov története című kéziratát. ” Puskint december 12-én találkozóra hívták Benckendorfffal, majd a "Történelem..." első öt fejezetét átküldték Nyikolajnak felülvizsgálatra. Eközben folytatódott a szöveg, beleértve a császárnak már elküldött fejezeteket is. 1834. január 18-án a Bobrinszkij gróffal rendezett bálon Nyikolaj Puskinnal beszélgetve megjegyezte: „Kár, hogy nem tudtam, mit írsz róla ( Pugacsov ); Bemutatnám a nővérét, aki három hete halt meg Erlingfort erődjében. Pugacsov utolsó lányáról volt szó - Agrafenáról, aki néhány hónappal a költővel folytatott beszélgetés előtt Kexholmban halt meg , lehetséges, hogy Nyikolaj összekeverte a régi jelentés részleteit [28] .

I. Miklós jóváhagyta az esszét, január 29-én V. A. Zsukovszkij révén visszaküldte Puskinnak a kéziratot számos, főleg stilisztikai jellegű megjegyzéssel, Miklós rosszallását olyan helyek okozzák, amelyek véleménye szerint a lázadók iránti túlzott rokonszenvvel íródtak, valamint a költészet, véleménye szerint szükségtelen a történelmi munkában - Puskinnak el kellett távolítania a függelékekből a kozák Razin anyjának sírására vonatkozó történetet. Február 11-én Puskin átadta Benckendorffnak a "Történelem ..." második részét - a VI-VIII. fejezetet, amelynek jóváhagyását március 8-án kapta meg. 1834. március 24-én Benckendorff tájékoztatta Puskint: „...tetszetős volt Ő Császári Felségének, hogy Pugacsov története helyett saját kezűleg írt – A Pugacsov-lázadás története...” Általánosságban elmondható, hogy az összes I. Miklós megjegyzései nem érintették „Puskin történelmi munkájának fő vonalát, az előadás természetének megváltoztatására irányultak, nem hatoltak bele a leírt események lényegébe, amelyek logikája önmagáért beszélt” [29] .

A kiadás az M. M. Szperanszkijnak alárendelt II. Osztályi Hivatal állami nyomdájában jelent meg , amelynek igazgatója Puskin líceumi elvtársa, M. L. Jakovlev volt . Kezdetben a történetet „saját költségén, Puskin” kellett volna kinyomtatni, de már március 8-án Szperanszkij I. Miklóssal folytatott beszélgetés után elrendeli: „A legmagasabb parancs az, hogy cenzúra nélkül nyomtassák ki, már esszéként. a legmagasabb olvasási díjjal jutalmazták és közköltségen.” Puskin július 3-án 3000 példányos példányszámot kért Jakovlevtől, azzal a kikötéssel, hogy ebből 1200-at közköltségen nyomtatnak ki, 1800 példányban pedig saját költségén szállít papírt a nyomdába. A cenzúrázott kéziratban Puskin szövege két kötetre oszlott; az első az I–V., a második – a VI–VIII. fejezetet tartalmazta (a nyomdának átadott kézzel írott változat kilenc fejezetből állt, de a VIII. fejezet elfogadhatatlanul rövidnek tűnt Jakovlev számára, és Puskin beleegyezett, hogy a két utolsó fejezetet egybe vonják). Miután Pugacsov története első kötetét július 5-én, a második kötetét július 17-én adta át a nyomdásznak, Puskin jegyzeteket kezdett írni. Puskin feljegyzéseit a "Történelem ..." szövegéhez, valamint a mellékletekkel ellátott kötetet - az események résztvevőinek és szemtanúinak kéziratait, számos archív dokumentumot Puskin nem terjesztett cenzúra alá. Petrunina szerint a költő szóbeli megállapodást kötött Nikolaival arról, hogy számos archív dokumentumot beépítenek műveibe. Így a költő elkerülte, hogy a pályázatok mennyiségét a cenzúrabizottsággal egyeztetje [30] .

A "Pugacsov-lázadás története" kiadásának előkészítésének időszaka egybeesett a költő I. Miklóshoz fűződő kapcsolatának válságával: anyagi gondok miatt kimerülten, az udvari pozíciójával elégedetlen Puskin lemondott a szolgálatról, Nyikolaj pedig aláírta petícióját. A költő kérte, hogy hagyják meg neki az állami levéltári munka lehetőségét, de Benckendorff azt mondta, hogy ezt a jogot csak az illeti meg, aki a szolgálatban jogosult rá. Zsukovszkij rávette Puskint, hogy vonja vissza lemondását, a költő pedig megfogadta barátja tanácsát. Alekszandr Szergejevics Nyikolajnak és Benckendorffnak írt levelében meggondolatlannak nevezte lemondását, és azt kérte, ne adják meg. A konfliktust rendezték, Puskin engedélyt kapott három hónapos vakációra. Miután befejezte a "History ..." jelnyomtatási példányainak szerkesztését, augusztus 16-án Puskin családjához mehetett a Vászongyárba . Augusztus 22-én jelentek meg a sajtóban az első közlemények Alekszandr Puskin „A pugacsovi lázadás története” című művének 2 kötetes megjelenéséről. 1834 novemberére elkészült A Pugacsov-lázadás története, de Puskin úgy döntött, hogy megelőzi a kiadást két történelmi dokumentum közzétételével - Pugacsov feleségének nyomozati vallomásával és Ataman Fomin tanúvallomásával, amelyeket a fejezethez fűzött megjegyzésébe foglalt. IV - a „ Könyvtárak olvasásra ” novemberi számában jelentek meg [31] .

A Benckendorffnak írt november 23-i levelében Puskin arról számol be, hogy Pugacsovról szóló esszéjét már kinyomtatták, és lehetőséget kér, hogy az első példányt átadhassa a császárnak néhány olyan dokumentummal együtt, amelyeket nem mert beilleszteni a jegyzetek és alkalmazások. Mivel a nyomtatás a kincstár költségén történt, újabb fellebbezésre volt szükség Benkendorfhoz, hogy engedélyt adjon Puskinnak terjesztésre. Nyikolaj december 18-án azt írja, hogy azzal a feltétellel engedélyezi a kiadatást, hogy semmi nem kerül be a sajtóba abból, amit korábban nem ismert volna. December 24-én a példányszámot átadták Puskinnak, de az általa megrendelt Pugacsov-portré még nem készült el, a könyv első vásárlói külön jegyet kapnak a portré későbbi átvételére [32] .

A "Pugacsov-lázadás története" 1834 decemberében jelent meg 3000 példányban, de nem járt sikerrel az olvasók körében. Pogodin képviselő 1835. január elején ezt írta naplójába: „Olvastam Pugacsovot. - Szórakoztató történet. <…> Pugacsov miatt szidják Puskint. Az első recenzió a „ Haza fia ”-ban jelent meg „ P.K. ” aláírással (írójának, V. B. Bronevszkijnek , a „Doni hadsereg története” szerzőjének neve csak 1836 júniusában vált ismertté), amelyben sajnálatát fejezték ki amiatt, hogy Puskin nem írta a "Pugacsov története" "Byron ecsetjét". Bronyevszkij szerint Puskin műve túl szárazon íródott, és a szerző képtelen volt átadni az orosz történelem ezen epizódjának teljes borzalmát: a szerző „nem merte a megfelelő fénnyel megvilágítani műveit... ennek a szörnyűségnek minden borzalmát időszak” [33] .

Egy hónappal azután, hogy a recenzió megjelent a Son of the Fatherland című folyóiratban, E. F. Rosen vitába kezdett vele , és megjegyezte Puskin érdemét abban, hogy "nem félt sokak rosszallásától, csak azért, hogy munkája szigorú ismerőinek kedvében járjon". Rosen szerint Puskinnak inkább azt kellett volna tulajdonítani, hogy "nem sikerült költőnek lennie a történelemben", és megőrizte műveinek tudományos stílusát és tömörségét. Rosen ugyanakkor panaszkodott, hogy Puskin nem fordított kellő figyelmet Pugacsov személyiségére, nem fedte fel "ördögi gondolatainak és titkos forrásainak kezdetét, amelyek hozzájárulnak szellemi romlottságának kialakulásához" [34] .

A "Történelem ..." " orosz érvénytelen " című kiadásáról szóló aláírás nélküli áttekintés szerzője szerint (a Puskin-tudósok szerint, a szerkesztő, A. F. Voeikov tulajdonában ) - "a híres költő nem vetette bele magát az új műbe. . Első lépése a történelmi téren egy zseniális bravúr, amely tovább erősíti a korábbi dicsőséget. Az áttekintés azt sugallta, hogy a Pugacsovról szóló munka csak Puskin tollának próbája volt egy számára új területen, a Péter korszakáról szóló, hosszú távú munka előtt [35] .

1835 őszén a Library for Reading -ben megjelent egy recenzió Puskin történeti munkájáról , amely szintén névtelen maradt, és nagy valószínűséggel a kiadvány szerkesztőjéhez, O. I. Szenkovszkijhoz tartozott . Az áttekintés szerzője felrótta Puskinnak a témaválasztást, véleménye szerint az állam történetének néhány történelmi epizódja figyelmen kívül hagyható, mivel azok semmilyen módon nem befolyásolták az állam általános lefolyását. Maga a mű legalábbis nem nevezhető Történelemnek: „... egy elcsábított és részeg tömeg lázadása egy távoli tartományban, amely semmilyen hatással nem volt az állam általános sorsára, amely nem változtatott sem kül-, sem belpolitikán. semmiképpen sem lehet valós történelem tárgya... » A recenzens mindazonáltal megjegyezte Puskin érdemét abban, hogy portrét írt a felkelés vezérének összetett és ellentmondásos alakjáról [36] .

1834. február végén Puskin ezt írta naplójába: „A közvélemény nagyon szidja Pugacsovomat <...> Uvarov nagy gazember. Úgy üvöltözik a könyvemről, mint egy felháborító esszéről." 1835. április 10-én Puskinnak írt levelében I. I. Dmitrijev megnyugtatta: „Az Ön munkája itt is különféle értelmezések tárgya volt, meglehetősen vicces, de soha nem volt értelmes, néhányan csodálkoztak azon, hogy merészelte emlékeztetni, hogy valamikor el kellett felejteni. . "Nincs szükség arra, hogy lyuk maradjon az orosz történelemben." M. P. Pogodin recenziója, amelyet a Moszkvai Figyelőnek szánt, Puskin életében kiadatlan maradt, és csak 1865-ben jelent meg. Pogodin megjegyezte, hogy "Pugacsov története" "sokkal több irodalmi méltósággal rendelkezik, mint történelmi, bár az utóbbiban gazdag", és kiemeli "stílusának egyszerűségét, mesterkéltségét, hűségét és a kifejezések bizonyos pontosságát" irodalmi érdemként .

A "Pugacsov története" forrásai

Nyomtatott és kézírásos források

A Pugacsov-felkelés történeti tanulmányozására vonatkozó Puskin-gondolat megjelenése idején ez a téma üres folt maradt az orosz és a világ történetírásában. II. Katalin uralkodása alatt közvetlen tilalom volt emlegetni azokat az eseményeket, amelyek a felvilágosult Európa előtt nem hízelgő módon leleplezték a császárnőt. I. Sándor trónra lépésekor a tilalmat feloldották, de ahogy Puskin írta művéhez fűzött jegyzetekben, az Oroszországban nyomtatott könyvekből csak a „Jegyzetek A. I. Bibikov életéről és szolgálatáról ” (1817) írták. fia , A. A. Bibikova , „Az uráli kozákok történeti és statisztikai áttekintése” (1823) , A. I. Levshin és „Mikhelson in the Outrage that Was in Kazan” (1807) , D. N. Zinovjev . Ezért Puskin olyan nagy jelentőséget tulajdonított annak a lehetőségnek, hogy különböző állami archívumokban dolgozhasson, ahol a felkelésről szóló dokumentumokat tartalmazó lepecsételt aktákat tárolták, amelyekről többször meg kellett kérdeznie a császárt és Benckendorffot. Puskin számára nem kevésbé fontos volt a kiadatlan naplóbejegyzések és az események résztvevőinek emlékiratainak gyűjteménye, valamint a korábbi évtizedekben nem publikálható tanulmányok kéziratai [38] .

A jövőbeli történelmi regény és a Pugcsev története koncepciójának megjelenésében különleges szerepet játszott az Orosz Birodalom teljes törvénygyűjteményében található kormányzati dokumentumok gyűjteménye, különösen II. Katalin és a Szenátus kiáltványai és rendeletei. a felkelés során. A felkelés vidékéről földrajzi képet adó irodalomként Levsin „A kirgiz-kozák vagy kirgiz-kajszak hordák és sztyeppék leírása” című könyvei , „Az oirotok vagy kalmükok történeti áttekintése a XV. századtól napjainkig” és „Zsungaria és Kelet-Turkesztán leírása az ókori és jelenlegi állapotban” Bichurin , „Orenburg topográfiája, azaz Orenburg tartomány részletes leírása” Rychkov [38] .

Az 1824-ben az Otechesztvennye Zapiski folyóiratban megjelent „A Yaik erőd védelme a Lázadó Párttól” című cikk Puskin fő információforrásaként szolgált a Yaik városában történt eseményekről - a kormány helyőrségének ostromáról, aknaásásról és támadásokról. a maga Pugacsov által vezetett lázadók, katasztrófák és a császárnéhoz hű katonák és kozákok éhsége, az ostrom feloldása Manzurov tábornok hadtestének megérkezésével. A "Történelem..." 4. és 5. fejezete nagyrészt egy ismeretlen tiszt – a városi erőd védelmében résztvevő – élénk és őszinte elbeszélésére épül. A történész és Puskinista Ovchinnikov későbbi tudományos kutatásai kimutatták, hogy a "nagyon figyelemre méltó cikk" szerzője (Puskin szerint) a híres meseíró Krylov  - Andrei Prokhorovich Krylov - apja volt [39] .

Egy másik ostrom eseményeiről - Orenburgról, a felkelés kezdeti időszakának központi eseményéről Puskin nagyrészt az orenburgi tudós, geográfus és helytörténész, Rychkov "A hat hónapos orenburgi ostrom leírásából" gyűjtött össze információkat. közvetlen résztvevője a város védelmének. Puskinnak egyszerre három példánya volt Ricskov kézzel írott krónikájából – miután Pugacsovtól értesült bizonyítékgyűjtéséről, a kéziratmásolatokat Szpasszkij akadémikus  – 1833 júniusában Pjotr ​​Jazikov  – Puskin utazása során adta át neki. a felkelés, és a híres regényíró, Lazsechnikov  - 1834 áprilisában. A tudományos elvekhez híven Ricskov kötelességének tartotta, hogy II. Katalin közvetlen kitiltása és Reinsdorp orenburgi kormányzó nemtetszése ellenére részletesen rögzítse Orenburg ostromának eseményeit . Krónikája saját naplóbejegyzéseire, az úgynevezett Reinsdorp folyóiratra – a tartományi hivatal folyóiratára –, valamint Golitsin tábornok útinaplójára és a város lakóinak naplóira épült. Ricskov, miután tudomást szerzett az elfogott Pugacsov szimbirszki helyéről, személyes találkozóra érkezett oda a lázadók vezetőjével, és elrendelte, hogy több Pugacsov-portrét is készítsenek tintával krónikájába, ma - az egyik néhány valódi kép a lázadók atamánjáról [40] [41] .

Puskin nagy hálával fogadta Banantis-Kamensky történész segítségét , aki átadta neki az Orosz Föld emlékezetes embereinek szótárához készített anyagtervezeteket. Alekszandr Szergejevics kivonatokat készített mindkét tábor képviselőiről: a felkelő oldal atamánjairól - Perfiljev , Beloborodov , Khlopusha , Chike-Zarubin , a kormányoldal szereplői - Reinsdorp orenburgi kormányzó, Szimonov Jaicszkij város parancsnoka, Mikhelson és Freiman tábornok, valamint sokan mások. És bár Bantys-Kamensky segítsége 1834 júniusának első napjaiban érkezett, egy hónappal azelőtt, hogy a levonatokat leadták volna a nyomdának, Puskinnak sikerült kiegészítenie és helyesbítenie műve szövegét [42] .

A Pugacsov és társai kivégzésének szentelt fejezetben Puskin Dmitriev államtanácsos , a Bolotnaja téri események szemtanúja jegyzeteit használta fel, aki 1833 júniusában átadta emlékiratainak kéziratát a költőnek [43]. .

Idegen nyelvű források

Munkája előszavának vázlatában Puskin elmondta, hogy az Orosz Birodalom külföldön megjelent művei közül néhányat felhasznált: "Én is külföldiek közül választottam mindent, ami számomra megbízhatónak tűnt." A Puskin-tudósok és történészek későbbi kutatásai azt találták, hogy ezeknek a munkáknak egy része nem tulajdonítható teljes mértékben a külföldiek által írottaknak - politikai okokból Miller akadémikus tudományos munkája nem jelent meg Oroszországban és orosz nyelven. Közvetlenül az általa használt külföldi források között Puskin „Histoire de la revolte de Pugatschef”-nek (A Pugacsov-felkelés története) nevezi – a „ Megbízható hírek a lázadó Emelyan Pugachevról… ” című cikk francia fordítását , Buching „Földrajzát” és Bergman könyve a kalmükokról, pontosabban egy kis epizód belőle a felkelés eseményeiről a Volga alsó részén. Georgij Blok történész a Pugacsov történetének forrásairól írt munkájában Ferran „Lengyelország három felosztásának története…” című művére is hivatkozik  - Puskin vázlataiban számos kivonatot őriztek meg ebből a könyvből. idéz még több külföldi publikációt, amelyek a költő könyvtárában voltak, vagy Puskin által olvasott közvetett adatok alapján, de nem tűntek számára hasznosnak [44] .

A „Megbízható hírek a lázadó Emelyan Pugacsovról és az általa kirobbantott felkelésről” című cikk először 1784-ben jelent meg németül a „Collection of New History and Geography” („Magazin für die neue Historie und Geographie”) című folyóiratban, amely a város városában jelent meg. Halle. A folyóirat kiadója, Anton-Friedrich Büsching a cikk előszavában azt írta, hogy azt valami híres tudós küldte neki, és a valódi szerzője ismeretlen számára. Az ismert orosz akadémikus Miller könnyen kitalálható volt Buching tudósítójában, de sokáig egy ismeretlen orosz tisztet tartottak az esszé szerzőjének, aki közvetlenül részt vett a felkelés leverésében. Az, hogy a cikk milyen mértékben írta le a Michelson alezredes parancsnoksága alatt álló egységek tevékenységét , sok későbbi kutatót arra késztetett, hogy feltételezze, hogy a cikk szerzője alatta szolgált. Puskin a Pugacsov történeteiről írt munkájában a cikk francia fordítását használta anélkül, hogy megjelölte volna az eredetit. Puskin, aki nagyra értékelte az anyag minőségét, a cikket az egyik szentpétervári francia diplomata jelentésének tartotta. Ugyanakkor maga a francia fordítás minősége meglehetősen gyenge volt, sok nyelvtani német fordulat meghaladta a fordító erejét, ami némileg torzította az eredeti szöveg jelentését. Számos esetben a német eredeti díszes gótikus betűtípusa kegyetlen tréfát játszott a fordítóval – így Ricskovból Kicskov lett a fordításban, a hordalékerőd – Kasipnaya, Gagrin – Sagrin stb. De általában Puskinnak sikerült kivonnia a a cikkből maximálisan lehetséges, Blok Puskin munkájának nyolc fejezetében közvetlen idézetekre mutat rá, amelyek különösen jelentősek a 6. fejezetben – a 258 sorból 136-ban (vagyis a szöveg 53%-ában) szerepel az eredeti információ egy fordításból. Puskin rendelkezésére álló cikk Buching folyóiratában [45] .

A Puskin-monográfia 6. fejezetében a "Megbízható hírek ..." ilyen jelentős súlya azzal magyarázható, hogy a költő rendelkezésére álló egyéb források szűkösek voltak a felkelés második időszakának eseményeiről, amikor a lázadók elköltöztek Orenburg közeléből. a Yaitsky várost pedig az Urálba és Baskíriába. De ahol lehetséges volt, Puskin ellenőrizte az egyéni információkat Reinsdorp, Bibikov, Rychkov és mások jelentéseivel és leveleivel, Rychkov Orenburg Topográfiájával, és meggyőződött arról, hogy az adatok egybeesnek, és magabiztosan támaszkodott a cikk szövegére. Ugyanakkor Puskin jelentősen átalakította az eredeti szövegét, elvetette a többszörös jelzőket, metaforákat, összehasonlításokat, rendkívül egyszerű és tömör megfogalmazásokig jutott. Georgij Blok Puskin szerkesztői képességének egyik legfényesebb és legleleplezőbb példájaként emelt ki egy töredéket a jajk kozákok felkelésének Pugacsevcsina előestéjén [46] leveréséről :

Minden elme izgatott volt; csak a bosszú gondolataiban élt; csak arra gondoltak, hogyan állítsák vissza korábbi függetlenségüket: már csak egy merész vezető hiányzott, aki ennek a harcias népnek a feje lesz.

Puskin "History..."-jében ez a híres üldözött sorokká változott:

Minden új lázadást vetített előre. A vezető hiányzott. A vezető felbukkant.

Egy másik külföldi forrás, amellyel Puskin meglehetősen óvatosan bánt, de Ferrand gróf "Lengyelország három felosztásának története" volt . Puskin jelentős kivonatokat készített háromkötetes monográfiájából, vagy inkább abból a részéből, amely a Pugacsovhoz kapcsolódó eseményeket tárgyalta. A kivonatokban közölt információk többségét Puskin későbbi levéltári kutatásai és a felkelés helyszínére tett utazása során nem erősítették meg, és nem is használta fel. Ferrand teljesen kritikátlan volt a 18. század végi európai sajtó mindenféle pletykájával és meséjével kapcsolatban. A tévedésre példa a lengyel szövetséges Anthony Puławski felkelésében való részvételről szóló pletyka, amely a "Történelem ..." szövegébe került . Puskin hasznos információkat talált a kalmükök birodalomból való szökéséről a felkelés előestéjén, amelyeket felhasznált az első fejezet szövegében és lábjegyzeteiben. Ferranból kezdetben a berdyi Pugacsov-tábor életének néhány részlete rajzolódott ki – a borértékesítés monopóliuma, egy tucat lázadó felelőssége a dezertálásért, és néhány más [47] .

Puskin számára haszonelvű szerepet játszott a Földrajz a már említett német tudós, Büsching. A költő rendelkezésére állt az 1766-os kiadás egy példánya, amelyet Miller akadémikus hitelesített német kollégája számára. Rychkov „Orenburg tartomány topográfiájával” kombinálva lehetővé tette Puskin számára, hogy eligazodjon a terepen, amikor jelentéseket és a szereplők levelezését olvassa, amelyből Puskin is kivont és felhasznált néhány információt a Yaik hadsereg történetéről [48] .

A Franciaországban névtelenül kiadott "Hamis Péter III" című regény, amely Puskin könyvtárában orosz fordításban is elérhető volt, rengeteg pletykával és pletykával volt tele. Puskin nem használta fel a könyvből származó információkat, teljesen abszurdnak és megtévesztőnek tartotta. A könyv bizonyos mennyiségű igaz információt tartalmazott, főként diplomaták beszámolóiból, de az abszolút fantasztikus találmányok általános halmaza miatt Puskin teljesen haszontalannak tartotta [49] .

Puskin könyvtára más, Európában kiadott könyveket is tartalmazott, amelyek információkat tartalmaztak a Pugacsov-felkelésről: Johann-Benedict Scherer hatkötetes gyűjteménye "Anekdoták és az oroszországi népekre jellemző szokások és természettörténeti jellemzők gyűjteménye ... " II. Katalin élete" George von Tannenbergtől, II. Katalin története Jean-Henri Castertől , II. Katalin élete William Tooke -tól, A kozákok története Charles-Louis Lezure-tól . Közvetett bizonyítékok alapján (például számos felsorolt ​​könyvben pontosan a Pugacsovról szóló, Puskint érdeklő információkra vágtak oldalakat) megállapítható, hogy Puskin tanulmányozta a bennük lévő információkat, de nem tartotta megbízhatónak vagy hasznosnak. [50] .

Levéltári kutatás

1833 februárjában Puskin Csernisev hadügyminiszterhez fordult azzal a kéréssel, hogy adjon neki anyagokat Generalissimo Suvorov történetének feldolgozásához. Ugyanakkor a kért dokumentumok listáján az első pont Pugacsov nyomozási aktája volt. Ez a kérés alapozta meg Puskin levéltári kutatását a pugacsovi felkelés eseményeiről. Ugyanakkor a költő a történészek és az irodalomkritikusok folyamatos vitáira adott okot - valóban Suvorov életrajzát akarta-e írni, vagy ez csak valamiféle trükk, amely megkönnyítette a katonai osztály archívumához való hozzáférést. Mindenesetre a későbbi februári és márciusi kérésekben Puskin csak Pugacsovról szóló dokumentumokat kért tőle, és már nem mutatott érdeklődést a Szuvorov-téma iránt [51] [52] .

Puskin február 25-én Csernisev hadügyminisztertől három, Szentpéterváron őrzött aktát kapott, az egyik könyvben Szuvorov 1789-1791-es jelentései, a másik kettőben a Katonai Kollégium dokumentumai a pugacsovi felkelés idejéből. Az utolsó két kötet összesen több mint ezer ívet tartalmazott, a katonai osztálynak a lázadók elleni hadműveletek megszervezéséről szóló dokumentumain kívül Pugacsov rendeletei és üzenetei, a katonai kollégium dokumentumai is megjelentek. lázadók . Puskin több mint 120 dokumentumot vázolt fel, és sok kivonatot és jegyzetet készített vázlatokban. Március 8-án Csernisev elküldte Puskinnak a katonai osztály moszkvai archívumában őrzött iratokat, megjegyezve, hogy Pugacsov nyomozati aktáját sem Szentpéterváron, sem Moszkvában nem találták meg. A moszkvai ügyekben a lengyel és az olasz hadjárat időszakából voltak Szuvorov-dokumentumok, abban a pillanatban Puskint már nem érdekelte (ha eredetileg a "Szuvorovoa története" megírását tervezte). Miután áttekintette a beérkezett ügyeket, és nem talált bennük a felkelésről szóló dokumentumokat, ugyanazon a napon, március 8-án Puskin új kérést küldött Csernisevnek - szüksége volt Bibikov, Golicin, Mikhelson és Suvorov levelezésére a katonai kollégiummal. a Pugacsov elleni ellenségeskedés. Puskin kérését teljesítették, és március 29-én nyolc kötetet kapott Bibikovtól, Golicintól és Szuvorovtól jelentésekkel és jelentésekkel, valamint a Katonai Kollégium titkos expedíciójának iratait 1773-1775-re. Ezekből a kötetekből Puskin további mintegy 200 dokumentumot másolt le, ami lehetővé tette számára, hogy 1833 májusának végére elkészüljön a "History ..." első vázlatos változata [53] .

A Puskin-tudósok között nézeteltérések vannak Puskin lehetséges munkáját illetően a Nyizsnyij Novgorod, Kazan, Orenburg, Uralsk helyi tartományi levéltárában a felkelés helyszínére tett utazása során. Különösen az ismert irodalomkritikus, Nyikolaj Izmailov megjegyezte, hogy Puskin egyes archív kivonataiban feljegyzések találhatók a helyi levéltárakból származó származásukra vonatkozóan, továbbá felvetette azt a hipotézist, hogy az Orenburg Pugacsov archívum egy részét Perovszkij főkormányzó adta át Puskinnak. ideiglenes használat. Reginald Ovchinnikov megjegyezte, hogy a Puskin-archívumban található dokumentumok összes ismert kivonata és másolata azonos típusú papírra készült, és nyilvánvalóan ugyanabban az időben. Az utazás során a költőnek nagyon korlátozott ideje volt a helyi levéltárak teljes értékű munkájára, és a legjobb esetben is csak néhány dokumentumot tudott átkutatni. A felkelés helyszíneire tett kirándulás egy újabb információs réteget adott neki - az események élő szemtanúinak vallomásai, a népművészet emlékei, a Pugacsov-vidék eseményeinek más nézőpontja [54] .

A "Pugacsov története" művészi jellemzői

A Pugachev-lázadás története megjelenésének első áttekintése óta vita kezdődött Puskin történelmi munkásságának irodalmi érdemeiről. A korabeli recenzensek közül sokan panaszkodtak a történelmi munka száraz és visszafogott stílusára, mások pedig azt találták, hogy Pugacsov tanulmányában az író Puskin felülkerekedik a történésznél. A "Pugacsov története" akkor íródott, amikor a történettudomány számos elméleti és módszertani alapja először még csak megfogalmazódott. Annak ellenére, hogy Európában, különösen Franciaországban elkezdődött a történelmi események bemutatásának szigorúbb dokumentarista megközelítésére való áttérés, sok történész üdvözölte a műalkotásokat, amelyek ékes példái különösen Walter Scott regényei, amely felkeltette az olvasóközönség érdeklődését a távoli és a közelmúlt eseményei iránt. A romantikus történetírás nagy jelentőséget tulajdonított a vizsgált korszak írott forrásainak, köztük a legendáknak, a népmeséknek és a népköltészetnek. Puskin történész fejlődéséhez nagyban hozzájárult N. M. Karamzin „ Az orosz állam története ” című műve , amely hatalmas történelmi és irodalmi esemény lett Oroszországban [55] .

A "Pugacsov története" művészi vonásait nagymértékben befolyásolta Puskin kutatása forrásainak kiválasztása. Az állami levéltárban dolgozni kezdett költő a különféle kormányzati források mellett az élő népnyelv mintáival is találkozott, amelyek a pugacsovi táborból származó rendeletekben és üzenetekben hagytak nyomot a lázadók vallomásaiban. Puskin, aki objektíven próbálta tükrözni a megtörtént grandiózus népi felfordulás lényegét, az információk teljessége érdekében kortársak és szemtanúk vallomásaival kibővítve a források körét, önkéntelenül szembesült azzal a ténnyel, hogy sok hős és esemény. vizsgált folklór részévé vált. Sok tekintetben az események két politikailag és művészileg teljesen ellentétes nézőpontjának tanulmánya lapjain való ütköztetésére épül fel a történeti anyag bemutatásának módszere, amely lehetővé tette a történelmi dráma, a kibékíthetetlen konfliktus, ill. a felkelés eseményeinek jellege. "A mű kontextusában kölcsönhatásba lépve mindkét bizonyítékcsoport az egymással szemben álló kultúrák és világnézetek képévé fejlődik" [56] .

A történeti forráscsoportok közötti ellentmondások játéka a "Történelem..." első oldalaitól kezdődik: a nyomozás dokumentumaira épülő, száraz és lakonikus történet egy szélhámos vándorlásáról a felkelés előtt hirtelen felváltja. a jajk kozákok titokzatos idegennel való első találkozásának költői leírásával - Puskin csak kis mértékben szerkeszti a kozákok eredeti nyomozati vallomását, különösen Mihail Kozsevnyikovot. A magántanúságokat összegezve, személytelenné, kollektívá alakítva, titokzatos elemekkel kiegészítve Puskin a nép uralkodó törekvéseit, a „jó király”, a közbenjáró és felszabadító reményét kívánta közvetíteni. Pugacsov, aki együtt játszik ezekkel a törekvésekkel, olyannak tűnik, amilyennek látni akarják – nagyszerűnek és titokzatosnak, aki semmit sem akar magának, de megígéri, hogy jó apja lesz „gyermekeinek” [57] .

Puskin szövegében művészi szempontból még szembetűnőbb a nemesség Oroszországa és a nép Oroszországa közötti szembenállás. A nemesi kultúra képviselője, Puskin közel áll a becsület, kötelesség és méltóság magas eszméihez, amelyek hordozói a kormányoldal tábornokai és tisztjei - Bibikov , Suvorov , Derzhavin , Krilov . A "History ..." nekik szentelt epizódjai szigorú és magas stílusban íródnak. A lázadás és lázadás Oroszországa ellenőrizhetetlen elemként jelenik meg - jelentős, ellentmondásos, aktív és erővel teli. Puskin számára a néplázadás ihletettsége és érthetetlensége olyan, mint egy természeti kataklizma - tűz vagy árvíz: "a gonoszság, amelyet semmi nem akadályoz, gyorsan és széles körben terjed"; "a láng magába Szibériába is felcsaphat." És ez nem csak Puskin művészi szabadsága volt, e koncepció alátámasztására dokumentumokból idéz kivonatokat, mint például Bibikov egyik levelét: „... és a gonosz olyan, hogy úgy néz ki, mint (emlékezz) egy tűzvészre Szentpéterváron. . nehéz mindenhol lépést tartani” [58] .

Puskin különös figyelmet fordított a csaló - a "dicsőséges lázadó" - kilétére, Pugacsov alakjának tragédiáját hangsúlyozzák a családjával való kazanyi találkozó epizódjai, elfogásának, kísérésének, kihallgatásának és kivégzésének színhelye. Ezek a drámai jelenetek nagyobb figurativitásukkal, kifejezőkészségükkel és pszichologizmusukkal kiemelkednek Puskin történeti művének általános kontextusából. A lázadást vezető, ugyanakkor a körülményektől és munkatársaitól függő Pugacsov szabadsághiányának részletei drámai színeket adnak - „Pugacsov nem volt autokratikus”, „az utcám szűkös”. A kutatók hangsúlyozzák, hogy Puskin néha eltért a rendelkezésére álló történelmi dokumentumok valódi részleteitől, hogy hangsúlyozzák Pugacsov alakjának emberségét és tragédiáját. Tehát, amikor leírja első feleségének és gyermekeinek kazanyi börtönből való szabadulásának jelenetét - "a kozák Szofja Pugacsovát három gyermekével már több hónapja a laktanyában tartották " - tette hozzá Puskin - "A csaló, látva azt mondják, sírtak, de nem árulták el magát." A népmesék és dalok ihlette Pugacsov vereségének és halálának előérzetének témája a „Történelem…” utolsó fejezeteiben, különösen a harcostársai árulása: „Pugacsov egyedül ült gondolataiban. ...” „Puskin fokozza az epizód alapjául szolgáló anyag kifejező erejét – a Pugacsovot eláruló kozák ezredesek kihallgatásait. A forrás által sugallt helyzetet gondosan kidolgozva, dramatizálva, pszichologizálva feltárja a történések belső összetettségét és tragédiáját” [59] .

Megjegyzések

  1. ↑ V. I. Dal emlékirataiból Puskin Orenburg környéki utazásáról, hogy anyagokat gyűjtsünk a könyvről:

    A kozákok pedig már másnap felszereltek egy szekeret Orenburgba... és jelentették: „Tegnap jött valami furcsa úriember, a jelekkel: kicsi volt, fekete haja, göndör, az arca sáros, és lázas volt. Pugachevshchina” és aranyat adott neki; Biztos van Antikrisztus, mert az ujjakon szögek helyett karmok vannak ”[Puskin szokatlan hosszúságú körmöket hordott: ez volt a szeszélye]. Puskin ezen nagyon nevetett. Maykov L. Puskin és Dahl // Történelmi és irodalmi esszék. - Szentpétervár. : L. F. Panteleev kiadása, 1895. - S. 245-246. .

Jegyzetek

  1. ↑ Oxman, 1959-1962 , p. 372-373.
  2. ↑ Oxman, 1959-1962 , p. 372-374.
  3. ↑ Makogonenko, 1982 , p. 21-22.
  4. ↑ Petrunina, Friedlander, 1974 , p. 73.
  5. ↑ Makogonenko, 1982 , p. 27-28.
  6. ↑ Petrunina, Friedlander, 1974 , p. 74.
  7. ↑ Nashchokin P. V., Nashchokina V. A. P. I. Bartenyev által rögzített történetek Puskinról // Puskin kortársai emlékirataiban. - 3. kiadás, add. - Szentpétervár: Akadémiai projekt, 1998. T. 2. S. 223-234.
  8. ↑ Abramovics, 1994 , p. 67.
  9. ↑ Lásd ezt a részt teljes egészében a következő kiadásban: Puskin A.S. Egyéb kiadások és változatok // Teljes művek: 16 kötetben - M. - L .: A Szovjetunió Tudományos Akadémia kiadója, 1950. - T. 9, könyv. 1. Pugacsov története. - S. 435.
  10. ↑ Petrunina, 1974 , p. 184.
  11. ↑ Abramovics, 1994 , p. 80.
  12. ↑ Ovchinnikov, 1969 , p. 53-54.
  13. ↑ Petrunina, 1974 , p. 191.
  14. ↑ Abramovics, 1994 , p. 159.
  15. ↑ Petrunina, 1974 , p. 184-191.
  16. ↑ Petrunina, 1974 , p. 187.
  17. ↑ Ovchinnikov, 1969 , p. húsz.
  18. ↑ Abramovics, 1994 , p. 269-291.
  19. ↑ Abramovics, 1994 , p. 330-347.
  20. ↑ Abramovics, 1994 , p. 355-363.
  21. ↑ Abramovics, 1994 , p. 366-384.
  22. ↑ Abramovics, 1994 , p. 390-394.
  23. ↑ Abramovics, 1994 , p. 394-401.
  24. ↑ Blok, 1949 , p. 53.
  25. ↑ Abramovics, 1994 , p. 410.
  26. ↑ Petrunina, 1974 , p. 191-192.
  27. ↑ A. S. Puskin életének és munkásságának krónikája, 2016 , p. 190-213.
  28. ↑ A. S. Puskin életének és munkásságának krónikája, 2016 , p. 222-223, 238-242, 275-276.
  29. ↑ Petrunina, 1969 , p. 238.
  30. ↑ A. S. Puskin életének és munkásságának krónikája, 2016 , p. 308-309, 409, 416.
  31. ↑ A. S. Puskin életének és munkásságának krónikája, 2016 , p. 399-405, 434-437, 479.
  32. ↑ A. S. Puskin életének és munkásságának krónikája, 2016 , p. 489, 503, 506-514.
  33. ↑ Petrunina, 1969 , p. 247-248.
  34. ↑ Petrunina, 1969 , p. 248.
  35. ↑ Petrunina, 1969 , p. 248-249.
  36. ↑ Petrunina, 1969 , p. 249-250.
  37. ↑ Petrunina, 1969 , p. 250.
  38. ↑ 1 2 Ovchinnikov, 1969 , p. 17-18.
  39. ↑ Ovchinnikov R. V. Egy "nagyon figyelemre méltó cikk" szerzőjét keresik // A Puskin-vonal mögött. - Cseljabinszk: Dél-Ural könyvkiadó, 1988. - S. 126-136. — 206 p. - 5000 példány.  — ISBN 5-7688-0074-3 .
  40. ↑ Toyokawa K. A. S. Puskin és P. I. Rychkov. Puskin „A pugacsovi lázadás története” című művének történelmi forrásai  // Acta Slavica Iaponica. - 1960. - 9. sz . - S. 56-67 .
  41. ↑ Ovchinnikov R.V. Szimbirszk portréi E. I. Pugacsovról // E. I. nyomozása és tárgyalása. Pugacsov és társai. - M. : IRI RAN , 1995. - S. 65-67. — 272 p. - 500 példányban.  — ISBN 5-201-00579-9 .
  42. ↑ Ovchinnikov, 1969 , p. 20-21.
  43. ↑ Ovchinnikov, 1969 , p. 21.
  44. ↑ Blok, 1949 , p. 79-80, 184.
  45. ↑ Blok, 1949 , p. 90-91, 108-120.
  46. ↑ Blok, 1949 , p. 121-129.
  47. ↑ Blok, 1949 , p. 168-177.
  48. ↑ Blok, 1949 , p. 181-183.
  49. ↑ Blok, 1949 , p. 81-83.
  50. ↑ Blok, 1949 , p. 141-167.
  51. ↑ Ovchinnikov, 1969 , p. 46-48.
  52. ↑ Oxman, 1959 , p. 6-9.
  53. ↑ Ovchinnikov, 1969 , p. 51-58.
  54. ↑ Ovchinnikov, 1969 , p. 61-74.
  55. ↑ Karpov, 1978 , p. 51-53.
  56. ↑ Karpov, 1978 , p. 53-54.
  57. ↑ Karpov, 1978 , p. 54-55.
  58. ↑ Karpov, 1978 , p. 57-58.
  59. ↑ Karpov, 1978 , p. 59-60.

Irodalom

  Ugrás a Wikidata elemre  Bibliográfiai katalógusokban