| Földközi-tengeri szelek [?] |
|---|
| Tramontana Gregal Levant Sirokkó megszorító Libeccio Ponente Misztrál |
A zefir ( ógörögül Ζέφυρος , "nyugati", mükénéi ze-pu2-ro [1] ) meleg és párás nyugati szél , amely az Atlanti-óceán partjáról fúj . Meglehetősen nagy sebességgel rendelkezik, néha eléri a vihar erejét . Dél-Európában felhős idő kíséri. Tavasszal kezdődően uralja a Földközi-tengert , és a nyári napforduló napjára éri el legnagyobb intenzitását .
A Zephyr egy jól bevált görög neve a nyugati szélnek az orosz hagyományban. Európában ponente [2] néven ismerik, nyelvi változataival ponente , poniente , ponende , ponendos stb . [ 3] , a rómaiak Favoniusnak [3 ] hívták .
Néha úgy gondolják, hogy az ókori görög "mályvacukor" név eredete más görögökből származik. ζοφερος - sötét, komor, naplemente .
A kontinentális Európa keleti részén és a Földközi-tengeren gyakran hozott magával esőket, sőt viharokat is, keletebbre haladva a zefir karaktere megenyhült, így szinte mindig enyhe, kellemes szél volt [3] . Innen ered a különbség a görögök Zefirével kapcsolatban , akik az egyik legerősebb és leggyorsabb szélnek tartották, és a rómaiakról , akik kapcsolatba kerültek vele, és most általa előidézték a simogató, könnyű gondolatot. szél ( latin favonius - „puha”, „kellemes”).
A mitológiai Zephyr [4] Astrea és Eos fia [5] . Az Iliász (II 147 és mások) említi.