Ótemplomi szláv cirill

Ez az oldal vagy szakasz egyházi szláv nyelvű szöveget tartalmaz . Ha nem rendelkezik a szükséges betűtípusokkal , előfordulhat, hogy egyes karakterek nem jelennek meg megfelelően.

Az ószláv cirill ábécé  az első 46 betűből álló cirill ábécé , amely a 9. és 10. század fordulóján [1] fejlődött ki az óegyházi szláv , majd később az egyházi szláv nyelvek rögzítésére . Szintén ennek az ábécének az alapozója .

A cirill ábécé a görög törvényes íráshoz nyúlik vissza, és a görög nyelvből hiányzó hangok közvetítésére betűket egészít ki. Az Első Bolgár Királyságban való megalakulása óta a cirill ábécét a nyelvi változásokhoz igazították, és számos reform eredményeként az egyes nyelvekben sajátos különbségeket szerzett . A cirill ábécé különböző változatait használják Kelet - Európában , valamint Közép - és Észak - Ázsiában . Hivatalos levélként először az Első Bolgár Királyságban fogadták el.

ABC

Opciók

Az ábécé korai változatai mind összetételükben, mind az egyes betűk stílusában eltértek a későbbiektől, amelyeket az egyházi szláv könyvekben ma is használnak. A XI-XIV. századi ószláv nyelv emlékműveinek közvetlen megírásához az úgynevezett oklevelet használták , amely a IX-XI. századi bizánci görög unciálisból származik, és gyakorlatilag megegyezik vele [2] . A későbbi időszakokban (a 14. század második felétől) az úgynevezett semi -ustav [2] segítségével rögzítették az egyházi szláv nyelv emlékeit , amelyet hagyományosan a régebbi (14. század vége - 15. század eleje) osztanak fel. ), az ősi statútumhoz hasonló, és a fiatalabb (XV. századtól ) [3] . A tipográfia 15-16. századi bevezetésével a betűtípust a késői junior semi-ustav [4] mintájára öntötték . Egyes műemlékek késői félusztvánja olykor a kurzív íráshoz közeli formát öltött [5] .

Területileg a törvényi és félig törvényes írásmód feltételesen két típusra oszlik: délszláv (balkáni) és keleti szláv (orosz) [6] , az utóbbi viszont két altípusra oszlik - nyugat-oroszra és kelet-oroszra (Moszkva). ) [4] .

Összetételében a korai emlékek ábécéje eltér a ma is használatos késői egyházi szláv ábécétől. Különösen az ókorban a görög betűket sokkal ritkábban használták, egyrészt számos betű körvonala hiányzott, másrészt mások is rendelkezésre álltak (különösen a „nagy yus”, „iotált” van”). Az óegyházi szlávban, az egyházi szláv nyelvvel ellentétben, nem voltak szigorú helyesírási szabályok. A görög betűk széleskörű bevezetése és az ortográfia normalizálása a 14-16. századi hellenizálódáshoz és normalizálódáshoz kötődik (lásd a második délszláv hatást ).

A legősibb műemlékekben gyakorlatilag semmi jele nem volt a törekvésnek és a stressznek [7] . Későbbi bevezetésük a délszláv írástudók tevékenységéhez kapcsolódik, különösen Jevfij Tyrnovszkij és követője - Konstantin Kostenchesky , aki először a "Levelek meséiben" fogalmazta meg egyértelműen a felső indexek használatának szabályait [8] .

A „ titlo ” jelet már a legősibb emlékművekben is használták [9] .

Az írásjelek közül elsősorban a pontot és annak kombinációit használták: kettőspont, ellipszis (∴), négyes (※) és hasonló jelek, valamint vessző, kereszt (†), kötőjel (~), idézőjel (") és mások [10] . A kérdőjelet a görög nyelvhez hasonlóan pontosvesszővel jelölték [11] .

Kiejtés

Elve szerint az ószláv írás fonemikus, vagyis minden betű külön fonémát jelöl. A legtöbb betű kiejtése többé-kevésbé közel áll a modern orosz nyelvhez, számos kivétellel:

• Nem volt magánhangzó redukció, minden magánhangzót tisztán és határozottan ejtettek ki.
• Az ѧ és ѫ betűk (iotizált változataik ѩ és ѭ ) speciális elülső és hátsó orrhangzókat jelöltek.
• A ь és ъ betűk az elülső és a hátsó sorozat speciális rövid magánhangzóit jelölik .
• Az ѣ ("yat") betű egy különleges hangot jelöl, amely különbözik az e -től ( є ).
• A zh , sh , ts betűk lágy mássalhangzókat jelölnek, ellentétben a modern orosz keményekkel.
• A ѳ („fita”) betűt [f]-ként és [ft]-ként is kiejthetjük.
• A Ꙉ ("gerv") betű lágy mássalhangzót [g'] jelöl.

A kiejtésben is voltak nyelvjárási különbségek, ezek elsősorban:

• Az u betű a [sh't'] hangkombinációt jelentette Bulgáriában és a [sh'ch'] hangkombinációt Oroszországban.
• Oroszországban és Szerbiában a ѫ ("nagy yus") betű és annak iotizált változata ѭ egyesült a kiejtésben ѹ -vel és yu -val . Bulgáriában a "big yus" megőrizte minőségét, bár néha keverték ъ -val .
• Oroszországban a ѧ ("kis yus") betűt és annak iotizált változatát ѩ keverték kiejtésben a ꙗ -val . Bulgáriában a "kis yus"-t a XIII-XIV. századig megőrizték.
• Oroszországban a b és a b betűt egyértelműen megkülönböztették a kiejtésben, míg Bulgáriában és Szerbiában a b és a b keveréke volt .
• Oroszországban az ѣ betűt az e ( є ) [ê] szűkebb változataként ejtették , míg Bulgáriában a ꙗ [' æ ] betűhöz állt közel.

Cirill táblázat

A betűk eredete

• Ligatúrák : Ѿ (ѠТ), Ꙑ (ЪІ), Ꙗ (IA), Ѥ (ІЄ), Ѩ (IѦ), Ѭ (IѪ)

• Görögből : A ( Α ), V ( Β ), G ( Γ ), D ( Δ ), E ( Ε ), S ( Ϝ Ϛ ), Ꙁ ( Ζ ), I ( Η ), І, Ї ( Ι ) , K ( Κ ), L ( Λ ), M ( Μ ), H ( Ν ), O ( Ο ), P ( Π ), R ( Ρ ), C ( Σ σ ς ), T ( Τ ), Ѹ , Ꙋ ( Ο + Υ = Ȣ ), Ф ( Φ ), Х ( Χ ), Ѡ ( Ω ω ), Ҁ ( Ϙ Ϟ ϟ ), Ѯ ( Ξ ξ ), Ѱ ( Ψ ), Ѳ ( Θ ), V ( Υ υ )

• Pihenés:
  • Ꙉ - fordított Ch ? ( )
  • B  - ?, vö. vb. Ⰱ ( ), görög Β , bolgár rúnák
  • Zh  - ?, vö. vb. Ⰶ ( ), bolgár rúnák
  • W  - W + T?, vö. vb. Ⱋ ( ), bolgár rúnák
  • Sh  - ?, vö. Etióp. ሠ , kopt. ϣ , Heb. ש , bolgár rúnák
  • C  -?, vö. görög ሃ , kopt. ϥ , Heb. צ
  • Ch  - ?, vö. vb. Ⱍ ( ), Heb. צ
  • Ѫ  - ?, vö. vb. Ⱘ ( )
  • Ѧ  - ?, vö. vb. Ⱔ ( ), görög Α , bolgár rúnák
  • Ѣ  - ?, vö. görög Β , bolgár rúnák
  • Yu - ige. ⱓ
  • b  - ?, vö. vb. Ⱏ ( ), görög Β , bolgár rúnák
  • b  - ?, vö. görög Β , bolgár rúnák

Numerikus értékek

Diakritika

Az óegyházi szláv cirill diakritikáit többnyire a görög nyelvből vették át .

• aʹ Oxia ( Akut ): stressz (U+0301).
• аVaria ( Gravis ): mellékstressz ( U+0300).
• l҄ Camora (U+0484) és l̑ fordított rövid (U+0311): palatalizáció jelzése .
• а҅ Dasiya : mély lélegzet (U+0485).
• a҆ Hívó (elavult hívó ), vagy pszili : vékony lélegzet (U+0486).
• a҃ Cím : rövidítéseket vagy cirill számokat jelöl (U+0483).
• ї Trema : diaerézis jelölése (U+0308).
• a҆́ Kombinált hívó és oxia make up iso .
• а҆̀ A hívó és varia együttes aposztrófot alkot .
• ὦ A kombinált hívó és kamra nagyszerű aposztrófot alkot ( csak az omega betűvel használják ).

A cirill kurzívnak is voltak szabályai az egyes betűk sor fölé helyezésére .

Lásd még

• cirill betűs
• Cirill számrendszer
• Ohridi Kelemen
• Cirill és Metód
• görög ábécé
• Egyházi szláv izopzefia
• A kereszténység előtti írás a szlávok körében

Jegyzetek

1. ↑ 1 2 3 Cirill  / E. M. Vereshchagin // Kireev - Kongó [Elektronikus forrás]. - 2009. - S. 22. - ( Great Russian Encyclopedia  : [35 kötetben]  / főszerkesztő Yu. S. Osipov  ; 2004-2017, 14. v.). — ISBN 978-5-85270-345-3 .
2. ↑ 1 2 Karsky, 1928 , p. 169.
3. ↑ Karsky, 1928 , p. 172.
4. ↑ 1 2 Karsky, 1928 , p. 173.
5. ↑ Karsky, 1928 , p. 174.
6. ↑ Karsky, 1928 , p. 170-171.
7. ↑ Karsky, 1928 , p. 227-231.
8. ↑ Karsky, 1928 , p. 229-230.
9. ↑ Karsky, 1928 , p. 231-233.
10. ↑ Karsky, 1928 , p. 224; 227.
11. ↑ Karsky, 1928 , p. 224-227.
12. ↑ Khaburgaev G. A. Régi szláv nyelv. M., 1974. S. 29.
13. ↑ Remneva M. L. ótemplomi szláv. M., 2004. S. 47.

Irodalom

• Ivanova T. A. Régi egyházi szláv: Tankönyv. — 4. kiadás, rev. és további - M. , 2008. - 240 p. - 5000 példány.  - ISBN 978-5-91181-855-5 , 978-5-903605-18-7.
• Izotov A.I. Régi szláv és egyházi szláv nyelvek. Nyelvtan, gyakorlatok, szövegek. — M .: Philomatis, 2007. — 240 p. - ISBN 978-5-98111-084-8 .
• Karsky E.F. szláv cirill paleográfia. - 2. kiadás, fakszimile (1979). - L., M. (fax.): A Szovjetunió Tudományos Akadémiájától; "Nauka"-tól (fax), 1928. - 494 p.
• Selishchev A. M. Régi szláv nyelv. Első rész. - M. , 1951. - 330 p.
• Khaburgaev G. A. Régi szláv nyelv. - M . : Oktatás, 1974. - 431 p.
• Daniels, Peter T. és William Bright, szerk. (1996). A világ írásrendszerei. Oxford University Press. ISBN 0-19-507993-0 .
• Franklin, Simon. 2002. Írás, társadalom és kultúra a korai Ruszban, p. 950-1300. Cambridge University Press. ISBN 978-0-521-81381-5 .
• Lev, V., "Az ukrán írás (paleográfia) története", Ukrajnában: tömör enciklopédia, 1. kötet . University of Toronto Press, 1963, 1970, 1982. ISBN 0-8020-3105-6
• Simovyc, V. és JB Rudnyckyj, "The history of Ukrainian orthography", Ukrajnában: tömör enciklopédia, 1. kötet ( op cit ).

Linkek

• Michael Everson és Ralph Cleminson, "Végső javaslat a Glagolitic script kódolására az UCS-ben", Szakértői hozzájárulás az ISO N2610R -hez , 2003.  szeptember 4.
• Kopylov A. N. Cyril és Metód // Modern humanitárius tanulmányok. 2014. 2. szám S. 14-21.
• Obshtezhitie.net  _
• egyházi szláv — Dokumentumok szedése egyházi szláv nyelven Unicode használatával