| Fürdőkád | |
|---|---|
| Műfaj | komédia |
| Termelő | |
| Alapján | V. Majakovszkij darabjai |
| forgatókönyvíró_ _ |
|
| Operátor | |
| Zeneszerző | Rodion Scsedrin |
| gyártástervező | Zbarszkij, Lev Boriszovics |
| Filmes cég | Szojuzmultfilm |
| Időtartam | 53 perc. 12 másodperc. |
| Ország | Szovjetunió |
| Év | 1962 |
| IMDb | ID 0054662 |
"Fürdő" - egy teljes hosszúságú animációs film 1962-ben, amely Szergej Jutkevics és Anatolij Karanovics rendezők közös produkciója V. V. Majakovszkij azonos nevű játéka alapján .
A filmkritikusok szerint a stúdió által az 1960-as években kiadott összes többi alkotás közül ez a film a leggazdagabb technológiai és kreatív felfedezésekben, amelyek viszont teljesen felfrissítették a bábmozi technika arzenálját [1] . A szalag elkészítéséhez tehát a filmkollázs módszert alkalmazták, amely olyan technikákat ötvöz, mint: dokumentumfilm, kézzel rajzolt és bábos animáció, valamint az élő szereplők játéka.
Az időgép feltalálói, Csudakov és Bicyclekin nagyon hosszú ideje, sikertelenül próbálnak eljutni a menedzsment és koordináció vezetőjéhez - a főkölykök elvtárshoz, Pobedonosikovhoz. Ide-oda hajtják őket, jobbra-balra, és amikor Pobedonosikov irodájának ajtajában találják magukat, a főkölykök titkárnője, Optimisztenko figurája blokkolja őket. Egy angol turista, Pont Quiche rájött a találmányukra. Mezalyansova fordítójával és a "Kokus" - a kulturális kapcsolatokért felelős bizottság - elnökével, Ivan Ivanoviccsal együtt az alagsorba érkezik, ahol a feltalálók dolgoznak. A külfölditől lenyűgözött Ivan Ivanovics felajánlja a feltalálóknak, hogy adják el találmányukat Pont Quichnek. Chudakov bemutatja a gép működését. Ebből jön egy levél a jövőből. Pont Quiche mindent lefényképez. De a feltalálók megtagadják a pénzt, és rágyújtanak a filmjére.
Ismét megpróbálnak átjutni Pobedonosikovhoz, aki ostoba beszédeit diktálja a gépírónőnek. De nyilatkozatukon a főkölykök állásfoglalása szerepel - "megtagadni". Az időgép minden akadály ellenére működik. Ebből kiemelkedik a Phosphoric Woman, 2030 delegáltja. Felhatalmazást kapott, hogy a legjobbakat válassza ki a következő évszázadba vezető utazáshoz. Minden bürokrata, bürokrata és gazember erre az első útra vágyik. De a kiválasztás szigorú, és most kezdődik a repülés. Felvillannak az elmúlt évek eseményei, amelyek egy űrhajós diadalmas repülésével zárulnak. A „Fürdő” negatív szereplői pedig a szemeteskosárba esnek.
Majakovszkij képeinek hiperbolizmusa és léptéke, az alkotó képzelet gyors repülése, a költőileg feltételes és a tényszerűen megbízható ellentétes összevetése, a költő szatirikus szereplőinek groteszksége – mindez szokatlanul közel áll és rokon az animáció művészi vonásaival.
Majakovszkij filmes felolvasása rendkívül nehéz feladat, és amit mozink már megalkotott, az csak az első lépések költői fantáziája lenyűgöző világában. Ezért is kiemelten fontos számunkra, hogy a költő nagyszerű, eredeti műveinek, mindenekelőtt darabjainak filmes adaptációján dolgozzunk.
A Fürdőház (1962, rendezői: S. Yutkevich és A. Karanovics, zeneszerző: R. Scsedrin) nagy alapjelenség az animációs filmek területén.
A szovjet kinematográfusok kezében a „művészet ecsetje”, amelyről Majakovszkij a hatalmas tisztító hatalomról beszélt, találóan rácsap a társadalmi rendszerünk szellemétől idegen bürokratikus túlélésekre, az opportunizmusra és az arroganciára. A sokszor csak mulattatásra vagy olcsó erkölcsi leckék tanítására használt bábukról kiderült, hogy a forradalom legnagyobb költőjének, költői „hitének” mély tartalmat, szatirikus gondolkodást és optimista világlátást képesek hordozni, a jövő, a kommunizmus felé fordult. Őszintén meg kell mondanunk, hogy az „Új Gulliver” kora óta készített bábanimációnk még nem mert ilyen léptékű és összetett feladatot kitűzni.
A költő munkásságának kutatói régóta figyeltek arra, hogy Majakovszkij drámájának tartalmát Lenin bürokráciakritikájára alapozta, és maga a „fürdő” gondolata kapcsolódik V. I. Lenin „minden tudatos munkáson és paraszton keresztül” szóló utasításához. ” eljutni a bürokratához, hogy „az öreg Oblomov megmaradt, és sokáig tart megmosni, takarítani, felborzolni és tépni, hogy valami ész kijöjjön. A rajzfilmben természetesen a „szűkség elleni küzdelem, az üzletszerűség, a bürokrácia elleni küzdelem”, amely a költő szavaival élve darabjának „fővonala” lett.
A "fürdő" Majakovszkij szatirikus remekműve. Úgy tűnik, hogy a bürokrácia meglepően szürke és monoton megnyilvánulásai. De Majakovszkijnak sikerült észrevennie és megmutatnia a különféle formájú és árnyalatú bürokratákat. A rajzfilm pedig érdekesen fejleszti ezt a szatirikus típusok galériáját.
Majakovszkij A fürdő szereplőinek művészi mivoltát magyarázva elmondta, hogy nem valódi emberek, hanem "fürge hajlamok" léptek fel benne. Az animáció ezeket a képeket tudja a legélénkebben és legerőteljesebben megtestesíteni. Hiszen a baba nem az ember természetes megjelenésének másolata, hanem egy megtestesült metafora, és ez különösen tágassá teszi az általánosított bábfigurát. Az animáció szempontjából természetes, hogy a főbuborék Pobedonosikov - ez a bürokrácia szimbóluma - nem úgy néz ki, mint egy személy, hanem egy jól fényesített drága szekrény vagy szekrény, szögletes, esetlen, nehéz. A kabát gombjai papírnehéz fogantyúkra emlékeztetnek, az oldalzseb pedig úgy csúszik ki, mint egy asztalfiók.
Szellemesen és maróan ábrázol a rajzfilm Pobedonosikov irodája számtalan tiltó felirattal: „ne nyúlj”, „ne menj be”, „ne állj ki” és így tovább, és az általa vezetett osztály papi „vadjai” , melynek minden emeletén igazán hlesztakovi távcsővel fel-le rohannak futárok és hírnökök.
Nagyon kifejező Optimistenko. Itt ül ünnepélyesen a főnök irodájának ajtajában. A baba sugárzó sima arcán - teljes kiegyensúlyozottság. Optimistenko lassan, jóízűen teát iszik, és mosolyogva a csészealjat a szája résébe hozza. És mellette egy szamovár, hatalmas, igazi, olyan sima és rendíthetetlenül csillogó, mint ő maga. Az Optimistenko, és ezt a rajzfilm sikeresen hangsúlyozza, Csudakov egyfajta antipódja. Ő is "feltaláló", egy bonyolult írószer "gép" és egy továbbfejlesztett többszintes iratszekrény szerzője. Ez egy formalista literalista, aki meghajol a bürokrácia halálos „ceremóniája” előtt.
Nem kevésbé élénkek a rajzfilmben más szatirikus karakterek - a rugalmas, ruganyos, vonagló újságíró-opportunista Momentalnyikov, a "tiszteletre méltó" művész, a szimpatikus és opportunista Belvedonszkij, a reménytelen bürokratikus beszélő és a vulgáris Ivan Ivanovics. Utánozhatatlan a fordító Madame Mezalyansova, mind-mind a vulgáris erotika ragyogó skálájában, és a külföldi turista Pont Kich körte formájú fejjel, kiálló orral, és változatlanul kis, tágra nyílt szemek ragadozó kifejezésével. A rajzfilm minden szereplőjénél nagyon pontosan meghatározott a mozgás, a gesztus és egyfajta bábos "arckifejezés" természete. Kifejező, emlékezetes figuratív tulajdonságokat találtak a pozitív karaktereknél is, bár Majakovszkij sokkal kevésbé sikerült, mint a negatív típusoknak.
Majakovszkij szatirikus kritikájának ereje azonban egyáltalán nem a pozitív és negatív számtani adagolásában rejlik, hanem a költő pozícióinak egyértelmű meghatározásában, a kommunista eszmék megerősítése érdekében felemelt szavában.
Majakovszkij lakonikus és precíz költői, verbális képeinek vizuális, plasztikus megfelelőjét találni nem könnyű feladat, művészi veszteségek és újdonságok nélkül valószínűleg elképzelhetetlen. Nem meglepő tehát, hogy a Fürdő című rajzfilm szerzői segítségül hívták szinte az összes kifejezőeszközt, amit a mozi ismer: szélesvásznú, színes, bábos és kézzel rajzolt animáció, a krónika dokumentumfilmjei stb. .
Ezt a sokszínű művészi arzenált azonban nem mindig használják ki kellően pontosan. A rajzfilm szempontjából nagyon fontos időgép fantasztikus képe kiválóan megoldott, egyben mesésen költői és vizuálisan is meggyőző. A krónika felvételei, amelyeknek az időgép gyors repülésének benyomását kell kelteniük, azonban túlságosan prózainak, romantikától mentesnek tűnnek a sokszínű animációs rajzfilm hátterében. A Picasso híres rajzain alapuló Foszforos Nő képe az emberi tökéletesség költészettel és lírával teli szimbólumaként jó. De híján van a hatékony kezdetnek. Egy ilyen foszforos nővel lehetetlen beszélni. Nem csoda, hogy a forgatókönyv szerzőinek 2030 delegáltjának szinte minden párbeszédét el kellett távolítaniuk belőle más rajzfilmfigurákkal. Nincs jelenet Fieldsszel, Underton gépíróval, és nem tűnik meggyőzőnek Pobedonosikov párbeszéde a Foszforos Nővel, akinek Majakovszkij terve szerint le kellene hajolnia egy „bizalmas” beszélgetésre.
A rendező figurája is sikertelennek tűnik számomra, nélkülözi a rajzfilm ironikus jelentését, amelyet V. Majakovszkij helyezett ebbe a képbe. A stilisztikai következetlenség, egyes epizódok túlzott zsúfoltsága észrevehetően megnehezíti felfogásukat, kamara kifinomultság karakterét adja, miközben publicisztikailag fülbemászónak és temperamentumosnak kell lennie. Arkady Raikin és Jekaterina Raikina érdekes féljátékos-befogadási módban adják át a nézőnek a darab szövegét. De néhány helyen, főleg Csudakov és a foszforos nő megjegyzéseiben, Majakovszkij szava szerintem más intonációt, izgatott publicisztikát, szónoki szenvedélyt kíván.
A "Fürdő" film csak a kezdete egy nagy és rendkívül összetett kreatív feladatnak - Majakovszkij darabjainak adaptációjának. Nem minden hibátlan. De az egyéni téves számítások természetesen nem vonhatják le Majakovszkij fényes és tehetséges munkájának kétségtelen érdemeit. Mint minden innovatívan merész és szokatlan a művészetben, ez is természetesen vitákat, különféle értékeléseket és ítéleteket váltott ki. Ennek nagy része valóban vitatható, és pontosabban, élesebben, jobban meg lehetne oldani. De még az is, ami megtörtént, új lehetőségeket nyit Majakovszkij műveinek megtestesülése előtt a filmvásznon, új távlatokat báb-animációnk fejlődéséhez.
| Szergej Jutkevics filmjei | |
|---|---|
| |