Szent András | |
---|---|
|
|
Szolgáltatás | |
Orosz Birodalom | |
Hajó osztály és típus | vonal vitorlás hajója |
A szerelék típusa | háromárbocos hajó |
Otthoni kikötő | Kronstadt |
Szervezet | Balti Flotta |
Gyártó | Szentpétervári Admiralitás |
hajómester | Richard Ramz |
Az építkezés megkezdődött | 1716. április 3 |
Vízbe bocsátották | 1721. február 3 |
Megbízott | 1721 nyara |
Kivonták a haditengerészetből | 1740 után leszerelték |
Főbb jellemzők | |
Elmozdulás | körülbelül 1800 tonna |
Felső fedélzet hossza | 47,8 m |
Gondek hossza | kb 42 m |
Középső szélesség | 13,6 m |
Piszkozat | 5,8 m |
utazási sebesség | 5-6 csomó (teljes hátsó széllel ) |
Legénység | 650 ember |
Fegyverzet | |
A fegyverek teljes száma | 80 |
Fegyverek a gondeken | 24 kilós |
Fegyverek a középső fedélzeten | 12 kilós |
Fegyverek az operátoron | 8 kilós |
A St. Andrew egy 1721 - ben vízre bocsátott 2. rendű vitorlás hajó .
Lerakták 1716. április 3-án a Szentpétervári Admiralitás hajógyárában. Richard Rams építette . 1721. február 3-án bocsátották vízre , amihez speciálisan jéglyukat vágtak a Néva folyóba , azon a helyen, ahol a hajót vízre bocsátották.
Részt vett az északi háborúban .
1721 júliusában és augusztusában a hajó a flotta részeként gyakorlati útra indult a Finn-öbölbe Krasznaja Gorkába . Az út során a hajó könnyű mozgást mutatott, és az Astrakhan hajóval együtt a vezetési teljesítmény tekintetében az egyik legjobbnak ismerték el [1] .
A balti flotta vitorlás csatahajói az északi háború alatt (1700-1721) és az első hajóépítési szabályzat szabványainak kidolgozásának időszaka (kb. 1700-1726) → 1726-1777 | ||
---|---|---|
100 ágyús 1. fokozat | ||
90 ágyús 2 fokozatú | ||
80 fegyveres 3 fokozat | ||
70 fegyveres 3 fokozat | ||
60-, 64- és 66-ágyús 3 rendfokozatú | ||
50 és 54 ágyús 4 fokozatú |
| |
1 Külföldön vásárolt; 2 Külföldön épült; |