Modalitás (nyelvészet)
A modalitás (vö. lat. modalis - modális, lat. modus - mérték, módszer) egy szemantikai kategória, amely kifejezi a beszélő hozzáállását állítása tartalmához, a beszéd célbeállítását, az állítás tartalmának attitűdjét valóság. A modalitás egy nyelvi univerzális , a természetes nyelv fő kategóriáihoz tartozik .
A modalitás fogalma a klasszikus formális logikából származik, amelyből a nyelvészet más fogalmakat kölcsönzött.
A modalitás fogalma
Charles Bally svájci nyelvész a megnyilatkozás elméletének kidolgozása során megjegyezte, hogy a megnyilatkozásban két elem különböztethető meg: a fő tartalom ( dictum ) és a bemutatott tények egyéni értékelése ( modus ). Balli a dictum ( lat. dictum - szó, kifejezés) és a modus ( lat. modus - út) kifejezéseket a skolasztikából kölcsönözte, és az ítélet objektív és szubjektív részének jelölésére használta .
Mód és modalitás
Az üzemmód kategóriáinak aktualizálása
A módozatok aktualizáló kategóriái az üzenet ( propozitív tartalom) valósághoz való viszonyát fejezik ki. Ezek tartalmazzák:
- modalitás - a valóság / irrealitás szempontjából;
- A valóság modalitása azt jelenti, hogy az állítás tartalma a beszélő szempontjából megfelel az objektív valóságnak: az alany valós és megbízható tényként állítja a közölt tényt.
- Az érvénytelenség modalitása éppen ellenkezőleg, azt jelenti, hogy a beszélő lehetségesnek, kívánatosnak, hipotetikusnak, kétségesnek stb., vagyis nem valósnak mondja ki, amit jelentenek. Az érvénytelenség modalitása a következő szemantikai típusokra oszlik:
- a szükségesség és kötelezettség modalitása (debitív modalitás)
- a lehetőség és a lehetetlen modalitása (potenciális modalitás)
- sejtéses (hipotetikus) modalitás
- ösztönző (imperatív) modalitás
- szándék modalitása (intencionális modalitás)
- kívánt (optimális) modalitás
- megszemélyesítés - egy cselekvés viszonya, jel a helyzet alanyához, amely lehet a beszélő (1. személy), a címzett (2. személy) és nem vesz részt a kommunikációs aktusban (3. személy).
- időbeli lokalizáció - egy esemény rögzítése az időtengelyen vagy ilyen rögzítés hiánya. A referenciapont a beszéd pillanata. Az időbeli lokalizáció az oppozícióban nyilvánul meg: most - előtte - után.
- térbeli lokalizáció - egy esemény rögzítése a kommunikáció terében vagy azon túl, amely itt-ott, innen-onnan, innen-onnan, fent-lent, belül-kint, távol-közel szembenállásokban fejeződik ki .
A mód minősítő kategóriái
A mód minősítő kategóriái kifejezik a beszélő hozzáállását az eseményekhez és az azokkal kapcsolatos információkhoz. A minősítő kategóriák a következők:
- A felhatalmazás az információ minősítése az üzenet forrása szempontjából. A "saját / valaki másé" ellentétben nyilvánul meg.
- meggyőzőképesség - ( lat. persuasio szóból - meggyőzés, vélemény) - ez az információ minősítése a megbízhatóságának mértéke szempontjából, amely a "megbízható / megbízhatatlan" ellentétben nyilvánul meg.
- értékelés - a beszélő pozitív vagy negatív hozzáállásának kifejezése a javaslattevő tartalomhoz; a helyzet, személy, tárgy általános értékelése a „jó / rossz” (minőségi értékelés), a „sok / kevés” (mennyiségi értékelés) szempontjából.
A mód közösségi kategóriái
A mód társadalmi kategóriái a beszélőnek a beszélgetőpartnerhez való hozzáállásának kifejeződése: tisztelettudó - ismerős, hivatalos - barátságos. A beszélgetőpartnerhez való hozzáállástól függően vannak egyenlőségi helyzetek, „felülről le”, „lentről felfelé”. A társadalmi kategóriák megnyilvánulásai közé tartoznak mindenféle fenntartások, szokatlan kifejezések bevezetésére használt védjegyek.
Kifejezések
A modalitás különféle nyelvtani és lexikai eszközökkel
fejezhető ki :
- különleges hajlamformák
- modális szavak:
- bevezető és határozószavak – úgy tűnik, talán, talán angolul. talán, valószínű, talán, valószínűleg ;
- modális igék :
- angolul - mer, can, may, must, should and ought ,
- németül - dürfen és können (lehet), mögen és wollen (kívánni), müssen és sollen (esedékes) ,
- oroszul - akarok, tudok, kell, muszáj (az állam szavaival élve: szükséges, lehetséges stb.).
- a franciában a modális igék végződése -oir : vouloir (akarni), pouvoir (tudni), devoir (esedékesnek lenni), savoir (tudni, tudni) ;
- az intonáció azt jelenti.
Modalitás és hangulat
Néha a modalitás kifejezés a hangulat kifejezés szinonimájaként működik , de gyakrabban megkülönböztetik ezeket a fogalmakat, tekintve a modalitást szemantikai kategóriának (nem csak az igéhez kapcsolódik, és előfordulhat, hogy nincs kötelező kifejezése a nyelvben), és a hangulatot az ige nyelvtani kategóriája (amely elveszítheti kapcsolatát a modalitással, mint például a latin és francia kötőszó, amelyet bizonyos esetekben csak szintaktikai szabályok diktálnak).
A nyelvtani kategória értelmében vett modalitásról szóló megbeszélések több problematikus irányban zajlanak a következő kérdésekben:
- a modális jelentések kifejezési módjairól;
- a modális jelentések összetételéről (beleértve vagy nem a modális jelentések összetételébe megerősítés / tagadás, narratíva, kérdőkészség, motiváció);
- arról, hogy mennyire „modális” az imperatívusz.
Az orosz szintaktikai tudományban két fő nézőpont van a modalitásról:
- A modalitást olyan nyelvtani kategóriának tekintjük, amely a mondat tartalmát a valóság/irrealitás szempontjából jellemzi;
- A modalitás a beszélőnek a valósághoz való grammatizált viszonyát jelenti.
Lásd még
Irodalom
- Zainullin M. V. A modalitás mint funkcionális-szemantikai kategória. - Szaratov, 1986.
- Pakhotin, A. I. Minden a modális igékről és a kötőszóról az angol nyelvben - M .: Kareva, 2005. - 127 p. ; 21 . 10000 példányban — ISBN 5-98035-011-X
Morfológia |
---|
Alapfogalmak |
|
---|
Személyiségek |
|
---|
Kapcsolódó témák |
|
---|
Nyelvtani kategóriák |
|
---|
- Fonetika és fonológia
- Szintaxis
- Portál: Nyelvtudomány
|