| KSR-11 | |
|---|---|
| NATO kód: AS-5 Kelt | |
| KSR-11 a Ryazan Hosszú távú Repülési Múzeumban . | |
| Típusú | radarellenes rakéta |
| Állapot | kivonták a szolgálatból |
| Fejlesztő | OKB-155-1 |
| Főtervező | A. Ya. Bereznyak |
| Évek fejlesztése | 1957 július - ? |
| A tesztelés kezdete | ? - 1961. december |
| Örökbefogadás | 1962. április |
| Gyártó |
256. számú üzem ( Dubna , kísérleti) 475. számú üzem ( Szmolenszk , sorozat) |
| Főbb üzemeltetők | |
| Egyéb operátorok | |
| alapmodell | KSR-2 |
| Fő műszaki jellemzők | |
|
Kilövési tartomány: 200 km Robbanófej : ** Erősen robbanásveszélyes ** Erősen robbanásveszélyes - FK-2, 850 kg ** Erősen robbanásveszélyes - FA-11 |
|
| Médiafájlok a Wikimedia Commons oldalon | |
KSR-11 ("086-os termék") - a K-11 komplexum szovjet radarellenes légi indítású cirkáló rakétája , amelyet a KSR-2 cirkálórakéta módosításaként fejlesztettek ki . Nagy robbanásveszélyes robbanófejjel felszerelve.
Rádiósugárzó földi és tengeri célpontok megsemmisítésére szolgált.
A rakéta munkája a Szovjetunió Minisztertanácsának 1957. július 20-i rendeletével és a MAP 1957. július 31-i rendeletével kezdődött. A PSM elfogadta 1962. április 13-án. Sorozatgyártás a szmolenszki 292-es üzemben.
Cél érzékelési tartomány - akár 350 km. A rakétát 160-170 km távolságra indították. A Tu-16K-11 komplex hatótávolsága egy rakétával 2000 km volt, az eltalálás valószínűsége 0,8-0,9.
A fő különbségek a KSR-11 és a KSR-2 között:
A rakétát ugyanazzal a nagy robbanóanyag-halmozott robbanófejjel szerelték fel, mint a KSR-2-t (FK-2) a haditengerészeti célpontok leküzdésére, valamint az FA-11 nagy robbanásveszélyes töredezettel a földi légvédelmi rendszerek megsemmisítésére. Különbségek voltak az AP-72-11 robotpilóta egységek kialakításában és elhelyezésében, az elektromos berendezésekben, az üzemanyagrendszerben, a további felfüggesztési egységek és a termék hordozóval való dokkoláshoz csatlakozó csatlakozóiban. A rakétavezető fej egy passzív radar célpont-koordinátor 2PRG-10.
A rakétát kombinált módon irányították: az ellenséges radart a Ritsa légiállomás észlelte. Az állomás meghatározta az impulzusok hatótávolságát, azimutját, sugárzási frekvenciáját, frekvenciáját és időtartamát. A rakétafejet a célsugárzás frekvenciájára hangolták, és automatikus követésre vitték. A rakéta lecsatolása után a repülés passzív üzemmódban zajlott a robotpilóta felől, a 40. másodperctől üzembe helyezték a passzív keresőt, amely a pálya mentén végzett irányítást. A szokásos röppályán kívül lehetőség volt olyan üzemmódra, amikor az LRE 60 másodpercig dolgozott az indítási módban, és a rakéta emelkedett. A cél 25 fokos szögeltérése miatt a rakéta belemerült a célpontba, a pálya és a dőlésszög mentén. Amikor a radarállomás működése megszakadt, a rakétakereső 25 másodpercig tartotta a repülési irányt.
A tervek szerint a KSR-11 rakétákat a KSR-2-vel együtt használnák a tengeri színházban. A passzív kereső, a KSR-11 meglehetősen jól rögzítette a hajón szállított rádiósugárzó tárgyakat.
Az Egyiptomi Légierő Mohammed Osman El Gendi tábornok 403. bombázódandárjának 36. századának Tu-16K-11-16 rakétahordozói összesen 25 KSR-2 és KSR-11 rakétát lőttek ki a jom kippuri háború alatt 1973 októberében. [1] ebből izraeli adatok szerint húszat lőttek le, és csak öt talált célt - két radar és egy utánpótlásraktár [2] .
| Szovjet és orosz irányított és nem irányított repülőgép-rakéták | |||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| |||||||||
| |||||||||
| |||||||||
| Elrendezés a fejlesztés időpontja szerint növekvő sorrendben. A kísérleti (nem élesített minták) dőlt betűvel vannak szedve . | |||||||||