Dobril evangélium

A Dobril-evangélium  egy ősi orosz , cirill betűkkel megvilágított Aprakos - evangélium kézirata , amelyet 1164-ben készítettek. Egyike azon kevés pontosan kelt orosz kéziratoknak.

Történelem

A kézirat dél-orosz eredetű, és a Galícia-Volhíniai Hercegségben íródott . A 19. században és a 20. század elején feltevések jelentek meg az evangélium novgorodi eredetéről, amelyeket nem tekintenek meggyőzőnek [1] .

A kézirat utolsó előtti oldalán az írnok "kijárat" feliratot hagyott:

6672 nyarán ennek az augusztusi hónapnak a hatodik napján írtam én, Konstantin szent apostolok bűnös rabszolgája és diakónusa, valamint Keresztelő Szent János világi Dobrilo Semeonou papja. És testvérek, ott is, ahol ferde vagy, de javítsatok ki, olvassatok, és ne átkozzatok. Ahogy a vőlegény örül a menyasszonynak, úgy örül az írástudó, amikor meglátja az utolsó levelet.

A Dobrilov-evangélium korai története és a királyi könyvtárba kerülés körülményei ismeretlenek.

1572/1573-ban, amely a kézirat második lapjára került, Rettegett Iván cár könyvtárából , az evangélium egy bizonyos István főesperesről elnevezett remeteházba került . A kutatók ezt a remeteséget a következő kolostorokkal azonosítják: Boriszoglebszkij-Sztefanovszkij a Kideksha -ban , Sztefanovszkij a Lugán Pszkov mellett, a Szeredokorotnyij Sztefanovszkij kolostor a Tikhvin kerületben vagy a Nyizsnyij Novgorod tartománybeli Isadsky kolostor Szpasszkij főesperes remetesége [2] .

1822- ben a Dobrilovo evangéliumot Gomelben szerezte meg N. P. Rumjantsev gyűjtő :

A teljes evangéliumot pergaminon kaptam két oszlopban. Az egyik vezető lapon az áll, hogy Ivan Vasziljevics cár alatt ilyen-olyan templomnak adományozták; de maga az evangélium ősinek tűnik... Az árakat még nem közölték, de azt hiszem, megveszem [2] .N. P. Rumjantsev levele K. F. Kalaidovicshoz , 1822. október 13.

Az általa alapított Rumjantsev Múzeumból a könyv bekerült a Szovjetunió Állami Könyvtárába. V. I. Lenin (1992 óta - az Orosz Állami Könyvtár).

Jellemzők

A kézirat pergamen kódex , 270 db 24,5 × 19,7 cm méretű lapból áll, a szöveg két oszlopban van írva.

Az evangéliumot négy, egykupolás templomok belsejében elhelyezett evangélistákat ábrázoló miniatúra díszíti. A 12. századi orosz művészetre jellemző primitív plasztikus stílushoz tartoznak [2] . O. S. Popova művészettörténész szerint ezek a miniatúrák „ egy tartományi mester széles rajzának és szabad írásának különleges varázsát hordozzák magukon ” [3] . A miniatúrák feliratai alapján az következik, hogy meghívott mester készítette azokat, nem pedig Dobrila írnok. Egy másik mester is készített cinóber címsorokat.

Jegyzetek

1. ↑ Tikhomirov N. B. Az OR GBL-ben tárolt 11-12. századi orosz és szláv pergamenkéziratok katalógusa. 2. rész: XII század. // Zap. VAGY GBL. M., 1965. szám. 27. P. 124-125
2. ↑ 1 2 3 Dobril evangéliuma: „Ahogy a vőlegény örül a menyasszonynak, úgy örül az írástudó, amikor meglátja az utolsó levelet” (elérhetetlen link) . Orosz Állami Könyvtár . Letöltve: 2016. március 6. Az eredetiből archiválva : 2015. október 31.. (Orosz) 
3. ↑ Popova O. S. Bizánci és óorosz miniatúrák. M., 2003. S. 266

A kézirat kiadása

• Dobrilov 1164-es evangéliuma / Vidp. szerk. V.V. Nimchuk, kiemelés. Yu.V. Osincsuk. - Lviv: Ukránisztikai Intézet névadója. ÉN. Krip'yakevich NAS of Ukraine, 2012 (Sorozat: "Filmek története", "Emlékezés az ukrán filmekre"). — 804 p.

Irodalom

• Turilov A. A. Dobrilovo evangéliuma  // Ortodox Enciklopédia . - M. , 2007. - T. XV: " Demetrius  - Adalékok a" Történelmi aktusokhoz " ". - S. 466-467. — 752 p. - 39.000 példány.  - ISBN 978-5-89572-026-4 .
• Dobril evangéliuma: „Ahogyan a vőlegény örül a menyasszonynak, úgy örül az írástudó, amikor meglátja az utolsó levelet” (elérhetetlen link) . Orosz Állami Könyvtár . Letöltve: 2016. március 6. Az eredetiből archiválva : 2015. október 31.. (Orosz) 
• Krysko V. B. , Fedorova M. A. A Dobrilov-evangélium első kiadása [rev.]. — Orosz nyelv tudományos lefedettségben . 1. szám (29), 2015. - S. 256-277.